Új Ifjúság, 1987 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1987-12-09 / 49. szám
Éí A Mladá fronts és a Smena futóversenye Anyagtorlődás miatt kissé megkésve számolunk be a Mladá tronta és a Smena Futóversenyének országos döntőjéről, amelyet a Preáov melletti Sigord szabadidőközpontban rendeztek meg. Ezúttal az időjárás Is kegyeibe fogadta a versenyzőket, nem úgy, mint tavaly, amikor hatalmas hóesésben tartották a dönjőt. Érdemes volt tehát előbbre hozni az időpontját. A ttz kerületet és a két fővárost a négy korosztályban százhetven fiú és leány képviselte. Legtöbbjük bebizonyította, hogy nagyon Jól felkészült a versenyre. Nem csodálkozhatnánk azon sem, ha egyikkel-másikkal néhány év múlva élvonalbeli versnyeken Is találkoznánk. Nem szereztek érmet a két főváros versenyzői, sőt a bra- ttslavai résztvevők még pontot sem nyertek, Jóllehet az első tíz befutó teljesítményét pontozták. A Nyugat-szlovákiai kerület Is mindössze egy bronzérmet és tizenhárom pontot szerzett. Ez arra vall, hogy ezeken a helyeken nem nagy figyelmet szentelnek e népszerű tömegversenynek. Legjobbak voltak Ismét a Közép-szlovákiai kerület versenyzői, akik két arany- és egy-egy bronzérmet nyertek, és összesen 76 pontot gyűjtöttek össze. A GYŐZTESEK GALERIÄJA SARKA NOVÄKOVÄ Nyugat-csehországi kerület 1974. december 4-én született Plzeftben. Fő sportága az úszás. Hat éve úszik a, Slávia VS Plzéfl színeiben. A futóversenyben aratott győzelme ellenére nem is gondol arra, hogy sportágat változtasson. 1974. évfolyam MARTIN PAJER Dél-csehországi kerület 1974. december 25-én született, és az Iskra Humpo- lec színeiben atletizál. E- zenkívül szülőfalujában, Lu- kavcében a labdarúgócsapatban Is Játszik, és sakkozik. A sportágak közül a labdarúgást kedveli leginkább. 1973, évfolyam LUCIE PTÄCKOVA Nyugat-csehországi kerület 1973. november 30-án született Ostrovban. Négy éve síel a Slovan Karlovy Vary színeiben. Csehszlovák bajnoki címet nyert korosztályában 1986-ban a 3 és 1987-ben a 4 kilométeres sífutásban. A sífutást kedveli jobban. Közép-szlovákiai kerület 1973. február 14-én született Martinban. A szolgáltatóvállalat szaktanintézetének a tanulója. A sportágak közül az atlétikára szavaz. A Jövőben elsősorban a 800 és 1500 méteres síkfutással akar foglalkozni. | 1972. évfolyam ANDREA BOSELOVÄ Közép-szlovákiai kerület 1972. február 12-én született Jilemnicében, és már tavaly második volt korosztályában az országos döntőben. Gimnazista, teniszezik, és e két sikeres szereplése után egyelőre nem tud dönteni; teniszezzen vagy atletizáljon-e. JAN STEJSKAL BOZENA skrbovA Kelet-csehországi kerület 1971. február 12-én született Jilemnicében. Tavaly második lett az országos döntőben. Eddig egy kicsit rendhagyó sportággal, a lovaglással foglalkozott. Azt mondja azonban, az atletl- zálásra nem sok lehetősége van. Dél-morvaországi kerület 1971 április 7 én született Nővé Mésto na Moravé városában. Sífutással foglalkozik, ebben a sportágban korosztályában országos második helyet szerzett, de ezentúl az atlétikával is akar foglalkozni. 1 MIROSLAV VANKO Kelet-csehországi ksfület 1972. május 16-án született LitomySlben. Négy évig Járt sportosztályba, Jelenleg autószerelőnek tanul, és aránylag kevesebbet sportol, de a mostani győzelme után azt mondta: ezentúl több Időt szentel neki. 1971. Ä/folyam jiftl 2Ak „Átcsaptak a hullámok a fejem fölött Stoffan Rudolf edző végleges (?) búcsúja a vízilabdától ■ ■ i Egy Izig-vérig pólószakemberrel lett szegényebb az amúgy sem népes hazai elsőligás vfzilabdaedzők tábora. Stoffan Rudolf másfél éves örökös harc, nézeteltérések után júliusban végleg (?) bedobta a törülközőt, és távozott a medence partjáról. A vízilabda-rajongók táborában óriási meglepetésnek számftott, amikor megtudták: ezentúl csak a nézőtéren láthatják a külföldön is elismert szakedzőt. A kispadon eltöltött több mint két évtizedről, az ezt követő váratlan, furcsa eseményekről, valamint a sportágcseréről és a jövő terveiről az alábbi beszélgetésen derül fény. * Hol és mikor ültél edzőként először a kispadon? / — Kassán (KoSice) 1965-ben. Közel egy évtizedet edzősködtem a kelet- szlovákiai városban. • Többször nyert a CH bajnokságot, te mégis Bratisiavába jöttél. Miért? — Kilenc évvel ezelőtt hívtak az UK-ba, és én jöttem. Ügy gondoltam, van fantázia ebben a fiatal csapatban. Nem csalódtam a fiúkban, hatszor szereztek ezüstérmet az I. ligában. • Az elsőséget azonban nem és nem sikerűit kiharcolni... — A vezetőség tagjai közül egyesek türelmetlenek voltak, hogy mindig csak a 2. helyen végzünk. Azt akarták, bajnokok legyünk. Ez a kívánságuk megalapozatlan volt, mert a CH-nak összehasonlíthatatlanul jobb feltételei voltak (vannak), mint nekünk. Ennek ellenére a közeljövőre olyan tervet állítottam össze, amelyben az elsőséget tűztem kt célul. Ez azonban nem megy egyik napról a másikra. * Főleg akkor nem, ha megszüntetik az élsportközpontot. — Igen, ez is közrejátszott abban, hogy nem tudtunk egy „súlycsoportban“ lenni a kassaiakkal. A szakosztályban egyesek ezt nem vették figyelembe. * Gondolom, szívesen emlékszel vissza 1985-re, 1988 első hónapjait viszont egészen biztos kitörölnéd emlékezetedből ... — Két évvel ezelőtt ezüstérmesek lettünk, és én elégedett voltam a játékosokkal. Az év végén a bratisla- val nemzetközi tornán legyőztük az OB I-es Egert, valamint a lengyel válogatottal azonos Stylon Gorzőwot, és az első helyen végeztünk. Ezután Bécsben is tornagyőztesek lettünk. Az UK 1985-ben a közelmúlt legjobb eredményét érte el az I. ligában. Ez hangzott el ugyanis az évzárón, ahol látszatra minden a legnagyobb rendben volt. • Aki a pasienkyi uszodában rendszeresen megfordult 1988 januárjában, az edzőcseréről is hallhatott. Egészen biztos, hozzád is eljutottak ezek a kósza hírek. — Igenl Jó párszor említették a barátaim, hogy készüljék a távozásra, ám gondoltam, ez csak alaptalan szóbeszéd. Hivatalosan nem szólt senki, hogy mennem kell. Ezért nem is tulajdonítottam különösebb figyelmet az egésznek. Elkészítettem az új bajnoki Idényre szóló edzéstervet, amelyet a szakosztály vezetősége «1 is fogadott. • Egy hónap múlva azonban robbant a bomba, jött az övön aluli ütés. — Mindmáig nem értem, mi történt. Senki sem tárgyalt velem, a véleményemre se voltak kíváncsiak, csak azt mondták: viszontlátásra. Ilyen eljárást nem vártam, még most Is sértve érzem magam. Mondjuk, ha a csapat rosszul Játszott volna, beismerem, bennem a hiba. • Nem voltak konfliktusaid a játékosokkal? — Jól megértettük egymást a gyerekekkel, a jövőre nézve merészebb terveink is voltak. Utólag tudtam meg, hogy a csapat tagjai közül senki sem szólt ellenem egy árva Szót sem. Igaz, hogy egy-két „nehéz fiú“ is pőlózott az együttesben, ám ezekkel sem zördültem össze. Néha megmorogták a maratoni úszó edzéseket, de aztán végigcsinálták. • Milyen érzés volt kilencévi munkát egyik napról a másikra félkészen „befejezni“? — Dühöngtem Is jő pár hétig, hiszen váratlan hirtelenséggel átcsaptak a hullámok a fejem fölött. Most Is nyugodtan állíthatom: nem az én hibámból. Azt hiszem, minden tőlem telhetőt megtettem. Mindenkinek a szemébe merek nézni. Ellenben az utóbbi két évben egypáran kerülik a velem való találkozást, sőt, valótlan dolgokkal vádolnak. Ezekről hadd ne szóljakl • A történtek után mégsem léptél le a színről, az UK serdülőcsapatánál folytattad... — Nem vagyok olyan típus, aki csendesen távozik. Imádom a pólót, ezért fogadtam el, sokak csodálkozására, a serdülők Irányítását. • Vajon érdemes volt-e ugyanabban a szakosztályban folytatni, ahol nem tartoztál a legnépszerűbbek közé? — Utólag mindent mádként lát az ember. Többen nem értették, miért nem távoztam. Meg akartam mutatni: annak ellenére, hogy nem bántak velem kesztyűs kézzel, a kicsikkel Is viszem valamire. No meg a sportág szeretete is üzött-hajtott, talán ennek köszönhetem, hogy talpra tudtam állni. Tavaly szlovákiai bajnokságot nyertünk, öröm volt dolgozni ezekkel a gyerekekkel. Ez némi vigasz volt számomra. • Az idén viszont mégis feladtad. Végleg (?) elbúcsúztál a medence partjától, a pólóedzői kispadtóL Miért? — Nem tudtam közös nevezőre Jutni a szakosztály vezetőivel. Több mint valószínű, a két évvel ezelőtti események Is közrejátszottak ebben. • Nélküled szegényebb lett a hazat vizilabdázás. — Senki sem pótolhatatlan. Nem hitték el a barátaim sem, hogy any- nyi év után el tudok válni a pólótól. A kapcsolatot azonban továbbra te fenntartom a szövetség vezetőivel és a játékvezetőkkel, sőt az edzőkkel is rendszeresen elbeszélgetek. Egyelőre ennyi az egész ... • Visszaülnél a kispadra? — Igenl Bratislavát kivéve bárhol, még a második ligában is, csak hagyjanak dolgozni. • júliustól azonban sportágat változtattál ... — Felkértek, hogy vállaljam el a Slávia UK Bratislava I. ligás női röplabdaegyüttesének a csapatvezetését. Mivel sport nélkül nem tudok élni, elfogadtam az ajánlatot. Tetszik a munka, egy kicsit viszont más, mint az edzősködés. Itt ugyanis a Szakmai dolgok nem tartoznak rám. • Hányadik helyen vannak a lányok? — Másodikon. Talán ez az „örök 2. hely“ mindig kísérni fog ... • A csehszlovák pólónak nagy szüksége van rád, a sportág szerelmesei nehezen tudják nélküled elképzelni a medence partját. — jelenleg a röplabdának élek. nagyon megszerettem ezt a sportágat is, pedig a múltban semmi kapcsolatom nem volt vele. Ha azonban valamelyik vízilabda-szakosztályban szükség lenne rám, azonnal Igent mondanék. • Akkor nemsokára vtszontálásra a kispadon? — Ez nem rajtam múlik... ZSIGÄRDI LÄSZLÖ fc* 0) . 2 vJ :q 3ö :S B S > N (B !0 — OJ „e x v * 3 :2 S-a“* « „ « s, 2> a . *a «B® 9 *® mJJS « «O OC ja'« a ifi} VJ ?! S e .HL « « a * FUTBALLPÁLYA VAGY CSATATÉR? Ogy látszik, nem volt elég a brüsz- szell tragédia, amikor a Heysel stadionban elszabadult nézőtéri csatának 39 halálos áldozata volt; a labdarúgó-stadionok egyre Inkább válnak csatatérré, mint nemes küzdelmek színhelyévé. A fékeveszett vandalizmus egyik legutóbbi megnyilvánulása Rotterdamban a Hollandia — Ciprus Eb-sejetezőn lezajlott bomba- merénylet és „narancsháború“ volt. Mint Ismeretes, az említett mérkőzésen egy elvetemült szurkoló füst- bombát dobott a pályára, amelytől megsérült a ciprusi kapus, és csak hosszú szünet után folytathatták a mérkőzést. A merénylő állítólag egy huszonegy éves tangerészkatona volt, akinek már nem ez az első Ilyen gaztette. Eddig két ízben állt a rend- őrbírő előtt hasonló vandalizmusért, nem is olyan régen, 1985-ben. Ogy látszik, a holland hatóságok hamar felejtenek, ha máris megismételhette alávaló cselekedetét. A ciprusi különítmény tagjai azonban annak a véleményüknek adtak kifejezést, hogy nem egy merénylőről volt sző. Az egész mérkőzés a terror árnyékában zajlott. A holland szurkolók állítólag olyan narancsokkal dobálták játékosaikat, amelyekbe hegyes zsiletteket tűzdeltek. Mi több, amíg ötven percig állt a játék, a holland szakvezetők megpróbáltak a ciprusi vezetőkre és focistákra mindennemű nyomást gyakorolni, hogy folytassák a mérkőzést. Mindenki kíváncsian várta az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) döntését, amely nem késett: a mérkőzést 3:0 arányban a ciprusi válogatott javára döntötte el. A holland szövetséget százezer, a ciprusit negyvenezer (???) svájci frank bírság megfizetésére kötelezte. Csakhogy ezzel nem ért véget a- rotterdami közjáték, mert következett egy újabb fejezete, amely semmi szín alatt sem válik az UEFA dicsőségére. Fellebbvlteli bizottsága ötőrás maratoni ülés után megváltoztatta ezt a döntést, és a találkozó újrajátszását rendelte el. A mérkőzést a Görögország — Hollandia találkozó, tehát december 15. előtt kell megrendezni bárhol Hollandia területén, zárt kapuk mögött. Félő, hogy az eset precedenst szül, a büntetések felülbírálása és mérséklése nem lesz elég elrettentő példa egy újabb botrányos esemény megelőzésére. Persze, azon is lehet vitatkozni, hogy egy csapatot azért nem lehet egy felelőtlen ember miatt büntetni. Mindenesetre tanulságos az eset, és talán nemcsak a holland szurkolók szívlelik meg a holland válogatott erősségének, Ruud Gullltnak a szavait, aki jelenleg Milánóban Játszik: „Ha a történtekre gondolok, felkavarodik a gyomrom. A mérkőzés befejezése előtt kértem Rlnus Michelst, hogy cseréljen le. Elegem volt abból, hogy ezt a csőcseléket lássam. Sem a tapsuk, sem a fütyülésük nem érdekel. Ezrek és ezrek szórakozását, a csapat és a vezetők több évi munkáját robbantották fel.“ Még figyelemreméltóbb, amit á holland kapus, Van Breukelen mondott a tévé riporterének mikrofonjába, amikor a mérkőzés 3. percében a kényszerszünetre levonultak a csapatok: „Az ég szerelmére, mit tehetünk, Nézze, ezek fés kezével a nézőtér felé mutatott) ezen az estén újbői sárba taposták a sport szellemét. De mit lehet csinálni? Hiszen a hatvanezer nézőt, sajnos, nem lehet kiválogatni, hatvanezer rendőrrel kellene felváltani. Ez a labdarúgás jövője, ha az Illetékesek nem találják meg egészen gyorsan a szörnyű és egyre ismétlődő baj ellenszerét.“ Igaza van, haladéktalanul meg kell találni a vandalizmus ellenszerét. U- gyanakkor a nézők Is magukba szállhatnának egy kicsit. Ha valóban szeretik a labdarúgást, és kedvenceiket, akkor teremtsenek Is nekik ideális feltételeket. M. J,
