Új Ifjúság, 1987 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1987-12-09 / 49. szám
Kommentárunk Igények és lehetőségek A szocializmus lényegéből ered, hogy a gazdasági és szociális fejlődés közvetlenül a dolgozókat, az értékeket alkotó ember érdekeit szolgálja. Ha nem is kevés gonddal kellett megküz- denünk, jelenünk, társadalmunk mindennapi élete bizonyítékokat hoz arról, hogy az anyagi és kulturális színvonal biztosítása a CSKP legfőbb célja. Szociálpolitikánk egyik alapvető vonása, hogy igyekszünk fenntartani a teljes foglalkoztatást nemcsak ma, hanem a jövőben is. Társadalmunk szervezett segítséget nyújt mindazoknak, akik akaratukon kívül nehéz helyzetbe kerülnek. A kormányzat igyekszik á minimális bért úgy kialakítani, hogy ez az egyén vagy a család minimális szükségleteit fedezze. Gondot jelent napjainkban, hogy a létbiztonsággal szemben támasztott igény sokkal nagyobb, mint régen. Hazánkban a létbiztonság kulturált emberi élethez, életvitelhez való jogot, lehetőséget teremt, ezt pedig egyre nehezebb a költségvetésből garantálni. A létbiztonság, ezen belül az egzisztenciális és jövedelmi biztonság, ma már nemcsak a foglalkoztatási, kereseti biztonságot jelenti, hanem értjük rajta az ingyenes egészségügyi ellátást és az alapszükségleteknek a jövedelemszinttől független kielégíthetőségét, tulajdonképpen az esélyegyenlőséget is. Ehhez pedig a feltételek megteremtése igen sok pénzbe kerül. Gondoljunk csak arra, milyen nehéz elérni, hogy az országban mindenütt jó ivóvíz, kiegyensúlyozott áramszolgáltatás, járható üt, kényelmes és gyors közlekedés, színvonalas üzlethálózat, kielégítő iskolahálózat, színvonalas egészségügyi és kulturális ellátás legyen. Tudjuk azt is, hogy igen sok a javítanivaló a fiatalok anyagi helyzetének biztosítása terén. Országos felmérések alapján az illetékesek megállapították, hogy azoknak a háztartásoknak, ahol a legalacsonyabb a bevétel, több mint a felét fiatalok képezik, és az ifjú házasoknak körülbelül csak a fele számíthat a szülők segítségére. Nem könnyű a pályakezdő fiatalok helyzete sem; nem azért, mintha nem tudnának elhelyezkedni, hanem azért nehéz, mert a felsőoktatási intézményeket végzett fiatalok kezdőfizetése viszonylag alacsony, és ha a pályakezdés egyidőben történik a családalapítással, akkor még nagyobb a gond. Nyilvánvaló, hogy az említett gondok megoldása sokban függ attól, hogyan dolgozunk, hogyan sikerül megvalósítani céljainkat. Az egyének, családok létbiztonsága függ az ország, a népgazdaság biztonságától, jövőépítő erejétől. Az utóbbi időben számos pártdokumentum arra ösztönöz, hogy idejében és rendre - megoldjuk problémáinkat, ne halmozzuk, ne napoljuk el őket. A megszokott módszerekhez való ragaszkodás csak látszólag és időlegesen szolgálja a stabilitást. STRASSER GYÖRGY Diáknap Zúg az iskola, a hangszóróból bömböl a zene, a diákok felszabadultak, a tanárok pedig csendesen tűrik a felhajtást. Ma van a diáknap, egy nap lazítás a kéthónapos tanulás után. Érthető hát, hogy mindenki mosolyog, vidám, az öreg iskola is mintha megfiatalodott volna., Bánk is fér ez a kis kikapcsolódási Valójában mi is történik ilyenkor? Nálunk, a Bratislava! Magyar Tanítási Nyelvű Gimnáziumban régi hagyomány a nemzetközi diáknap megünneplése. Már a reggeli sorakozás is más, mint máskor. Most is folyik tanítás, mint máskor, csak éppen a katedrán diák áll a tanár szerepében, a tanár viszont a padban ül. Érdekes megfigyelni, hogy egy tanár mennyire képes beleélni magát abba az időbe, amikor még ő is valóban a padban ölt, amikor még ő Is úgy izgult az órák előtt, mint mi. Mert szerintem nem igaz az, hogy tanár és diák között kibékíthetetlen ellentét van. Hányszor előfordul, hogy a diák példaképe a tanár, aki nemcsak tanár, hanem ember is. S mivel nálunk sok az ilyen tanár, a nemzetközi diáknapon, amikor leiképesen fejtetőre áll a világ, mindig nagyon jól szórakozunk. Bodnár Katalin T ■ M * m I * ■ ■ ■■ ** B tennivalóinkról, jovonkrol S Horváth Ödönnel, a SZISZ Dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) Járási Bizottságának elnökével beszélgetett Palágyi Lajos 0 A Dunaszerdahelyi járás is azok közé tartozik, ahol alacsony a szervezettség és nagy a fluktuáció. Mi ennek az oka, és van egyáltalán település vagy nagyobb üzem, intézmény, ahol nincs alapszervezet? — Van. Vannak olyan települések, mint például Keszöcés (Kysellca) vagy Sámot (Samoty), amelyeknek alig másfél száz lakosa van. összesen. Ebből könnyen következtetni lehet arra, hogy mennyi a fiatalok száma. Alig néhány, és még akkor legtöbbjük értelemszerűen máshol, a községen kívül, általában nagy távolságban tanul vagy dolgozik. Alkalmasint nem is jár haza csak hét végén vagy még ritkábban. Ilyen körülmények között nehéz ifjúsági szervezetet alapítani. Természetesen arra törekszünk, hogy ahol csak lehet, legyen alapszervezet. Jelenleg a járási szervezetnek valamivel több mint hétezer tagja van, ami megközelítőleg 29 százalékos szervezettség. A legtöbb gondot az építőipar okozza számunkra, különösen pedig a gabőíkovói vízmű, amely területileg1 hozzánk, a termelési szempontok szerint pedig közvetlen központi irányítás alá tartozik. Itt amúgy is. nagy az állomány fluktuációja, és ez a szervezettség tekintetében is visz- szatükröződik. E kérdést saját erőnkből szinte meg sem tudjuk oldani. Ugyanez vagy hasonló a helyzet a többi építővállalatnál. A Magasépítő Vállalat SZISZ-alap- szervezptének mindössze 15 tagja van, pedig a személyzeti osztály segítségével végzett felméréseink szerint 239 fiatal dolgozik a vállalatban. Az Agrostav SZISZ-alap- szervezetének 48 tagja között nincs egy munkás sem. Ugyanakkor néha szinte lehetetlen szervezetet alapítani, mert az építőiparban általában tíz-tizenöt ember dolgozik egy-egy építkezésen, akik között legfeljebb 3—4 fiatal van. Egy kirívó példa még a várkonyi (Vrakún) Elektrosvit, ahol tízszázalékos a szervezettség, de látni kell azt, hogy az anyaüzem teljesen más járásban van. Mondjam azt, hogy nemigen törődik az ifjúsági szervezettel? Visszatérve még a gabűíkovői vízi erőműhöz: ott jelenleg hét alapszervezet van 318 taggal és egy alapszervezet a Hydrostavban, amely Komáromhoz (Komárno) tartozik. De hogy ne csak rossz példákat említsek, nagyon jó a szervezettség az Erdőgazdasági Üzemben, a MSsospolban, a Teslában és a Számítástechnikai Vállalatban. 0 Ilyen körülmények között előfordult az utóbbi időben, hogy új szervezet alakult, és egyáltalán, hogyan akarjátok bővíteni a taglétszámot, s ezzel együtt szövetségünk befolyását? — A kérdés első felére válaszolva örömmel mondhatom, hogy az idén alakult új alapszervezet, mégpedig Dunaszerdahelyen az Észak nevezetű lakótelepen egy lakótelepi alapszervezet, amelynek a szükségességéről az utóbbi Időben annyit beszélünk. Hogy mindenki pontos képet kapjon, miről is van szó, elmondom, hogy ez a lakótelepi szervezet a DAC stadionjának térségében alakult. Azért, hogy politikai-nevelő munkával befolyásolja a fiatalokat. Tudjuk ugyebár, hogy a labdarúgás manapság milyen különös társadalmi tényező. Szinte napjában tanúi vagyunk a labdarúgó-mérkőzéseken elszabadult szenvedélyek nemegyszer véres következményeinek. Nem ránk tartozik, hogy ennek az okával foglalkozzunk, viszont mi is tehetünk valamit azért, hogy elejét vegyük a vandalizmusnak. Nos, ezért alakult ez a lakótelepi alapszervezet. Tagjainak szociális hovatartozása rendkívül tarka. Vannak köztük fő- és középiskolás diákok, munkásfiatalok, hivatalnokok, értelmiségiek. S mindjárt el kell mondanom, hogy meglepően jól fogták meg a dolog végét. Eddig már több közérdekű előadást terveztek, amelyeknek mindig nagy hallgatósága volt. Többek között beszéltek, például a jogi normákról, egészségügyi kérdésekről. Találkoztak a DAC labdarúgóival Is, de szerveztek már társadalmi munkát a lakótelep csinosítására, és meglepő, hogy dolgozni is nagyon sokan eljöttek. Ebből nyugodtan azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a fiatalok nem annyira rosszak és közömbösek, mint amilyeneknek elmondjuk őket, hanem Igenis olyanok, akik semmivel sem rosszabbak, mint az előző nemzedékek voltak e koTban, és nagyon is élénken érdeklődnek minden őket, a társadalmunkat érintő kérdés iránt. Csak meg kell találni velük a megfelelő hangnemet. Ebben az alapszervezetben, úgy hiszem, ez sikerült. És hogy el ne felejtsem, a Mezőgazdasági Építővállalat 03-as számú üzemében is alakult az idén alapszervezet. Egyébként erre az évre 1100 új tag bevonását terveztük, s a tervet alighanem be is tartjuk, mert az első háromnegyed évben máris 930 új tagot vettünk fel; ebből 70 munkás, 30 szövetkezeti tag. Azt hiszem, ha a középiskolákban is alaposan megismerik a RADIM-ot, és megtanulnak vele dolgozni, ott is emelkedik majd még az új körülmények között is a szervezettség. 0 Kétségbevonhatatlan, hogy a szervezetek munkája elsősorban a vezetőségen múlik. Viszont ott is nagy a fluktuáció. Hogy akartok ennek gátat vetni? — Való igaz, hogy a vezetőségekben borzasztóan nagy a fluktuáció. Tavaly az alapszervezeti elnökök 55—60 százaléka cserélődött ki, és ez nagyon hátráltatja a kibontakozást. Ennek úgy akarunk gátat vetni, hogy már az idei évzárókon csakis úgy állíthatjuk össze a vezetőség jelölőlistáját,' ha előzőleg konzultálták a falusi vagy üzemi pártalapszervezetben és a Nemzeti Front helyi vezetőségében. Mi, ugye, nem ismerhetjük minden községben, minden munkahelyen a viszonyokat. Előfordul, hogy elnöknek javasolnak és megválasztanak olyan fiatalt, aki három hónap múlva bevonul katonai szolgálatra vagy fél év múlva gyermeket szül. Lehetnek aztán akármilyen jó képességei, semmi haszna, mert egy időre kénytelen kiválni a közösségből. Ezzel a konzultációval azt akarjuk elérni, hogy valóban az kerüljön az alapszervezet élére és a vezetőségbe, akinek kiváló emberi tulajdonságai vannak, feltételezhető, hogy egy jó ideig elláthatja a tisztségét. 0 Milyen az ifjúsági szövetség kapcsolata a pártszervekkel és szervezetekkel? — Az elhangzottakból is világos, hogy jó. Általában teret adnak nekünk, ha a járási szintű tanácskozásokon valamit tolmácsolni akarunk mondjuk a pártalapszervezeti elnököknek. Meghallgatnak bennünket, s rendszerint megvitatják velünk a fiatalokat érintő dolgokat. Ugyanez a helyzet a SZISZ-alapszervezetekben, ahol a párttagok többek között segítséget nyújtanak az évzáró taggyűlések előkészítéséhez. NEGYVEN ÉV A KUTATÁS SZOLGÁLATÁBAN Negyven évvel ezelőtt, 1947 szeptember végén rakták le Bratislavában a Fa- és Bútoripari Kutatóintézet alapkövét. A felszabadulás után ez volt Szlovákia első ipari kutatóintézete, így nagy feladat hárult rá nemcsak a saját szakterületén, hanem az ipari kutatásban általában, hiszen az úttörő szerepét is vállalnia kellett. Július Orech mérnök, a tudományok kandidátusa, a kutatóintézet jelenlegi igazgatója a következőképpen vázolta fel az eltelt negyven év fejlődését, aminek talán egyik legjelentősebb határköve az 1971-es év. Akkor bízták meg ugyanis a KGST-tagországok faipari kutatásának a koordinálásával. „Bennünket elsősorban a hazai kutatás és az itthon alkalmazott eredmények érdekelnek. Fafeldolgozó iparunk — ha a kutatás színvonalán állítaná elő termékeit — éppoly világszínvonalon lehetne, mint maga a kutatás és a fejlesztés. Az Intézet műhelyeiben kísérleti termelési bázist hoztunk létre, és szükség esetén kis mennyiségben elegét teszünk egy-egy megrendelésnek is. De a sorozatgyártás a nagyüzemi termelés feladata. A gyakorlat azonban olyah, hogy a nálunk kifejlesztett műszaki újdonságokhoz magunknak kell gyártót keresnünk.“ Egyik legidőszerűbb feladatunk jelenleg, hogy a lézertechnikát bevezessék a fafeldolgozó vállalatnál. A techdezzenek Moszkvában világkonferenciát humanitárius kérdésekről. Ráadásul a Szovjetunió és a szocialista közösség egész fennállása óta egyfolytában a lefegyverzés és a bökés egymás mellett élés, a fegyverekre szánt eszközöknek humanitárius célokra való felhasználása mellett száll síkra. E kitartó törekvés egyik kézzelfogható megnyilvánulása, hogy mire e sorok napvilágot látnak — reméljük —, sor kerül a legfelsőbb szintű amerikai-szovjet találkozóra, amelyen aláírják a közepes hatótávolságú rakéták leszereléséről és megsemmisítéséről szőlő egyezményt, s lerakják az alapját a további fegyvernemek korlátozásának és megsemmisítésének. Feltételezhető tehát, hogy a jövőben az általános emberi jogok világszerte új értelmet kapnak. Ez a világproblémák újszerű megközelítésének az eredménye, ami pedig megint csak a Szovjetunió kitartó munkájának köszönhető. S ha már a bevezetőben azt állapítottuk meg, hogy az alapvető emberi jogok deklarációját az ENSZ közgyűlése fogadta el, hadd maradjunk ezzel összefüggésben az ENSZ talaján. A most lezárult közgyűlés általános vitájának konklúziója is egyértelműen az, hogy ki kell zárni az emberiség szótáránolőgia már kész, a brnői és plesoki gépgyárral szerződést is kötöttek a gyártásról, de még mindig késik a megoldás. Pedig alkalmazásukkal a termelékenység a négyszázszeresére (!) emelkedne, a termékek minősége pedig világszínvonalú lenne. Ráadásul a falemezek vágása a finom mikroelektronikai berendezésekhez már el sem képezelhető e technológia nélkül. Az intézetben nagyon folynak az előkészületek arra, hogy az új vállalati törvény értelmében áttérjenek az önfinanszírozásra. Munkájuk gazdaságos, hiszen minden kutatásra fordított korona öt és félszeresen megtérül. I Papán Valéria ból a háborút mint az országok közötti nézeteltérések megoldásának lehetőségét. Szinte példaszerű az egyetértés abban a kérdésben, hogy fel kell számolni a nukleáris háború veszélyét, mert az nemcsak két vagy néhány hadban álló fél létét, hanem az egész emberiség fennmaradását veszélyezteti. Először adódott alkalom arra, hogy a küldöttségvezetők egy emberként üdvözöljék a Szovjetunió és az Egyesült Államok elvi megállapodását a közepes hatótávolságú és a harcászati-taktikai rakéták felszámolásáról és a kétoldalú kapcsolatok nor- malizásáról, az egyes nemzetközi kérdésekről folytatott párbeszédről, amely már napokkal ezelőtt el is kezdődött. Minden jel arra vall tehát, hogy új korszak kezdődik a nemzetközi kapcsolatokban. Üj szellem van kialakulóban a nemzetközi politikában. Egymás tiszteletben tartásának a szelleme, amely kétségkívül kihat majd az általános emberi jogokra. Mert ha felszámoljuk a létünket leginkább veszélyeztető tényezőt, a háború veszélyét, akkor egész biztos több időnk és energiánk lesz arra, hogy törődjünk magunkkal a sző legmélyebb értelmében. Kamocsai Mária A LEGELEMIBB EMBERI JOG = December 10. minden évben az emberi jogok napja. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének közgyűlése harminckilenc évvel ezelőtt ezen a napon fogadta el az emberi jogok egyetemes nyilatkozatát. Az okmány — bár kimaradt belőle a Szovjetunió és a szocialista országok által javasolt néhány alapvető kiegészítés, mint például a nemzetek önrendelkezési joga vagy a nemzeti kultúra védelme — fordulópontnak tekinthető az országok és népek együttélésének történetében. Állítható ez annak ellenére Is, hogy földünk számos övezetében megsértik az alapvető emberi jogokat; van még gyarmati elnyomás, faji megkülönböztetés, munkanélküliség, éhínség, százmilliók nem juthatnak egészségügyi ellátáshoz, művelődéshez. Történik ez akkor, amikor milliárdo- kat, csillagászati összegeket költ a világ fegyverkezésre, háborúkra, amelyek az embernek a legelemibb Jogát, az élethez való jogát veszélyeztetik. Még az emlékezetünkben él, hogy az imperialista hatalmak a Szovjetuniót és a szocialista országokat vádolták az emberi jogok megsértésével.. Aztán aláírtuk a helsinki biztonsági és együttműködési értekezlet záróokmányát, s a Szovjetunió a bécsi utőértekezleten javasolta, hogy ren-
