Új Ifjúság, 1987 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1987-12-09 / 49. szám

új ifjúság 31 (Folytatás as 1. oldalról) Az Ifjúság tömegszervezeteként helytállni az új körülmények kö­zött, megtartani befolyásunkat és tekintélyünket, megerősíteni tár­sadalmi helyzetünket, helyünket a politikai rendszerben — mindez azt jelenti, hogy élénkítenünk kell munkánk módszereit és stí­lusát a SZISZ tevékenységének minden szintjén, beleértve a fő­iskolai ifjúsági szervezeteket is... ... A gyorsítás stratégiájának és az átépítésnek a sikere nagy­mértékben függ attól, lesz-e elég szakmailag és politikailag fejlett káderünk, akik képesek lesznek az igényes feladatokat a gyakor­latban is megvalósítani. Napjaink feladata tehát, hogy emeljük a főiskolai SZISZ-szervezetek rész­vételét a tudományos-műszaki ha­ladásban, elsősorban a műszaki főiskolákon... Ezt követően Hana Entlerová, a SZISZ Központi Bizottságának titkára, a SZISZ Csehszlovák Fel­sőoktatási Központjának elnöke kért szót. Beszédében hangsú­lyozta: „Mi is részt kívánunk venni a forradalmi társadalmi változások­ban: kezdeményezésünkhöz társa­dalmunk anyagi és szellemi for­rásaiból merítünk erőt, így járul­va hozzá annak továbbfejlesztésé­hez ... ... Társadalmunk joggal várja el a felsőoktatási intézmények SZISZ-szervezeteitől, hogy növeli részvételét a becsületes és tettre- kész emberek nevelésében, olya­nokéban, akik készek harcolni az újért, s becsületes védői, önfel­áldozó munkásai szocialista tár­sadalmunknak. Az átépítés önálló embereket igényel, akik nem vár­nak minden kicsinységben a fel­sőbb utasításra, hanem maguk vállalják a felelősséget, és képe­sek mindent, a nagy és a kis dol­gokat is sikeresen elvégezni.. Nagyobb önállóságot a főiskoláknak A Hana Entlerová beszéde után következő napirendi pont a vita volt, amelyben a konferencia kül­döttei erősen kritikus szavakkal szóltak főiskoláink jelenlegi gond­jairól. Az alaphangot már az első felszólaló, Jan Dafihel, a prágai főiskolástanács elnöke megadta. — Jobban oda kellene figyel­nünk a főiskolásokra és a friss diplomásokra — mondotta. — Ele­meznünk kéne azt, hogy mit ad nekik az iskola, mennyire tudnak helytállni a gyakorlatban, és mire lennének képesek akkor, ha na­gyobb lehetőségeket kapnának. Növelnünk kell a felsőoktatási intézmények és a főiskolás diák­ság önállóságát. Mérlegelnünk kellene azt, hogy az egyetemi és főiskolai előadásoknak valóban kötelezőeknek kell-e lenniük, s nem lenne-e hasznosabb, hp a diák maga döntené el, melyik előadásra megy el, a fennmara­dó időt pedig inkább a tanulásra, olvasásra fordítaná. Meg kellene változtatni az ösz­töndíjazás rendszerét is. A köz­ponti előírások helyett jobb len­ne. ha az iskola döntené el, hogy adott körülményeihez mérten mi­lyen összeget juttat diákjainak. Az iskolák önállóságát nemcsak az ösztöndíj-gazdálkodást illetően kellene növelnünk, hanem sok más téren is. Az önálló gazdálko­dás, a tanrend felállításához ka­pott önállóság, a felveendő diá­kok számába való nagyobb bele­szólás — ez mind-mind lényege­sen javíthatná felsőoktatásunk színvonalát. Ez korántsem lenne anarchia: az okos, átgondolt vál­tozások a diákságot és a főisko­lák tanári karát jobb teljesít­ményre ösztönöznék. — Sokak véleménye az, hogy a főiskoláink színvonala a hajda­ni középiskolák színvonalára süly- lyedt — állította Stanislav Ziaran, a Szlovák Műszaki Főiskola kül­dötte. — Ebben van is némi igaz­ság. Az utóbbi időben alacsonyabb lett a főiskolákon folyó tudomá­nyos munka színvonala, a tanár­ság és a tudományos tevékenység nincs szerves egységben, s mind­ezek mellett még a főiskolai tan­termek, laboratóriumok felszerelt­FŐISKOLÁSOK, EGYETEMISTÁK ES A SZISZ Tanácskozott a SZISZ 7. országos felsőoktatási konferenciája sége is elavult, nem elégíti ki a modern kor igényeit. Ráadásul a különféle adminisztratív akadá­lyok még azt is megnehezítik, hogy a diákok a meglevő beren­dezéseket használhassák. A főis­koláinkat nem a tudomány, ha­nem az adminisztráció irányítja. — Sokat beszélnek manapság a diákság átlagos vagy átlag alat­ti színvonaláról — folytatta Sta­nislav Ziaran. — Szerintem ennek elemi oka az, hogy a felsőokta­tási intézményekbe már eleve át­lagos diákok kerülnek, sokszor csak azért, mert a minisztérium által meghatározott irányszámot teljesíteni kell. És a vizsgáztató tanár ezeket a középszerű vagy átlagon aluli diákokat a máso­dik-harmadik évfolyamban már nem merik kidobni, mert ezért rögtön felelősségre vonják őket. •Túlságosan eluralkodott nálunk az egyenlősdi és a protekcionizmus. A főiskolák tudományos munká­jának elősegítésére létre kellene hozni egy diákokból álló tudo­mányos társaságot, és a SZISZ keretén belül tudományos munka­központokat kellene szervezni a főiskolás diákoknak. Ziaran véleményét kollégája, Peter Drahos is támogatta, aki ugyancsak a Szlovák Műszaki Fő­iskolát képviselte a prágai tanács­kozáson. — A tehetséges diákoknak nincs elég lehetőségük az ön­megvalósításra — hangsúlyozta. — Arra sem, hogy tájékozódja­nak a többi rokon főiskolán és a külföldön folyó tudományos munkáról. Tegyük lehetővé te­hetséges főiskolásainknak, hogy tanulmányutakra mehessenek ha­zai és külföldi főiskolákra, kuta­tóintézetekbe. — A húszezer brnői főiskolás­nak összesen három fogorvosa van. — tudtuk meg Katefina Krejstovától. — A menzák túl­terheltek, berendezésük nem fe­lel meg a higiénia alapvető kö­vetelményeinek sem. A kollégiu­mok felszereltsége rossz, nem Vasil Mohorita, a SZISZ KB elniike megnyitó beszédét tartja válnak a diákság igazi otthonává. Talán ezért is találkozunk körük­ben az alkoholizmussal, toxiko- mániával és a vandalizmussal. Hogyha a kormány nem fogana­tosít megfelelő intézkedéseket, a helyzet minden bizonnyal még rosszabbodni fog. Hasonló problémákról szólt Tö­més Zíma, a prágai Károly Egye­tem diákja. Élesen kritizálta azt a helyzetet, hogy Prágában min­den nyolcadik kérvényező nem kapott kollégiumot. Annak elle­nére, hogy pontos irányszámok határozzák meg, mennyi diák ve­hető fel, mégis tény, hogy a diák­ság létszáma a fővárosban jelen­tősen túlhaladja a kollégiumok kapacitását. Az új kollégiumi lé­tesítmények, mint például a Tró­ja diákközpont átadása meg na­gyon elhúzódik. David Cerny a dél-morva ke­rületből arról beszélt, hogy nem kielégítő a felsőoktatási intézmé­nyeinkben folyó nyelvtanítás szín­vonala, rossz a diákság nyelvtu­dása, s ebből kifolyólag nem hasz­náljuk az idegen nyelvű szakiro­dalmat sem. Daniel Öucfmának, a prágai Mű­vészeti Akadémia diákjának a vé­leménye szerint a művészeti is­kolák az összes iskolafajta közül a felsőbb szervek érdeklődésében az utolsó helyre kerültek. S ez nemcsak a főiskolákra érvényes. Amikor 1976-ban elhatározták is­kolarendszerünk átépítését, az el­ső dolguk volt a művészeti neve­lésre szánt teret a minimálisra szűkíteni. Állami és pártszerveink lebecsülik az esztétikai nevelés jelentőségét — és nemcsak az Is­koláiét. Lassan már az a kérdés is felmerül bennem: szüksége van-e egyáltalán a mi társadal­munknak a művészekre? Orszá­gunknak jó művészeti hagyomá­nyai vannak, de megengedhetet­len csak a hagyományokból élni, eltékozolni a tehetséget. A mandátumvizsgáló bizottság jelentése A vita késő délutánig elhúzó­dott, ezt követően — még a ta­nácskozás első napján — a kon­ferencia küldöttei titkos szavazá­son megválasztották a SZISZ Cseh­szlovák Felsőoktatási Központjá­nak a tisztségviselőit. Mivel a választások a SZISZ-ben eddig megszokott módtól eltérően zaj­lottak, érdemesnek tartjuk meg­ismertetni olvasóinkkal a man- dátumvizsgáló bizottság zárójelen­tését. E szerint: A 327 megválasztott küldöttből a szavazáson 299 volt jelen. A delegátusok nemzetiségi összeté­tele: 196 cseh, 180 szlovák és 1 ukrán; a jelenlevők közül 209 tag­ja a CSKP-nak. A 299 delegátusból 5 nem adta le szavazólapját, így a mandá- tumvízsgálő bizottság 294 érvé­nyes leadott szavazólapot vizsgált meg. Ezek közül 118 módosítások nélkül elfogadta a Jelöltek 31-es létszáma névsorát; 176 különböző kiegészítéseket Javasolt. 27 jelöl­tet húztak ki a szavazólapokon,' s 12 új jelölttel egészítették ki a névsort. A bizottság megállapí­totta, hogy a szavazás törvényes keretek között folyt le, s mind­A konferencia résztvevői egyik Jelölt megkapta a szükséges szavazattöbbséget, tehát az ellen­jelöltek közül egyik sem lett az új vezetőségnek a tagja. A tanácskozás másnapján Ján Simons, a prágai Színművészeti Akadémia diákja a vitában né­hány megjegyzést fűzött a válasz­tások lefolyásához. — Tegnap néhányan megpró­bálkoztunk azzal, hogy változtas­sunk a választások nálunk meg­szokott formális rendszerén. Kide­rült azonban, hogy erre még nem vagyunk érettek, nem alakult ki nálunk a demokratikus választá­sok gyakorlata. Tegnap a „hiva­talos“ jelölteken kívül mi 4 ellen­jelöltet állítottunk, de a mandátum­vizsgáló bizottság elnöke nem tet­te lehetővé, hogy ezek a jelöltek itt, a konferencia nyilvánossága előtt bemutatkozzanak. Az erede­ti névsorban ugyanis sok olyan névvel találkoztunk, akiket egyál­talán nem ismertünk, még azt sem tudtuk, honnan vannak, így ter­mészetesen nem bízhattunk ab­ban, hogy méltóak képviselni ben­nünket a vezetőségben. A jövő­ben mindenképpen szükséges len­ne a jelölteknek nemcsak a ne­vét és a fényképét megismertet­ni a szavazó küldöttekkel, hanem a tevékenységüket is. És egy' helyre legalább két jelöltet keli állítani, hogy a választások va­lóban választások legyenek. A SZISZ-konferencián megvá­lasztott Csehszlovák Felsőoktatási Központ a tanácskozás másnapján megtartotta első ülését, s megvá­lasztotta vezetőségét. Az elnök újra Hana Entlerová. a SZISZ KB titkára lett. Alelnökei pedig: Ji- Fí Horák, a Cseh Felsőoktatási Központ elnöke, valamint Milan MurgaS, a Szlovák Felsőoktatási Központ elnöke. Hogy az ösztöndíj valóban ösztönözzön Az első napon, csütörtökön es­te a plénum vitája kilenc ’-vita- központban folytatódott,' ezeknek feladata az volt, hogy megvitas­sák a1 főiskolásélet és a főiskolai SZISZ-élet speciális kérdéseit, és határozatokat javasoljanak a hely­zet javítására, amit aztán a kon­ferencia plénumának másnap kel­lett megvitatnia és elfogadnia. A tanulmányi kérdésekkel fog­lalkozó vitaközpontban találkoz­tam és beszélgettem Michal Dub­nával, a prágai Cseh Műszaki Fő­iskola diákjával. — Én is támogatom a ma dél­előtt elhangzott véleményt: na­gyobb önállóságot kell adni a fő­iskoláknak! Az ösztöndíj megíté­lésében is. Az lenne a legjobb, hogyha minden iskola a diákjai Számának megfelelően meghatá­rozott összeget kapna, s ennek elosztása már az illető felsőok­tatási intézmény dolga lenne. Tudvalevő,»hogy egyetemeink és főiskoláink színvonala között nagy különbségek vannak. Vala­hol annyira igényesek a tanárok, hogy már az 1,5-ös átlagot is na­gyon nehéz elérni, valahol viszont ez játszva sikerül. így nemegy­szer előfordul, hogy egy jobb fő­iskola diákja kevesebb ösztöndíjat kap, mint máshol egy gyengébb. Sokan Javasolták az oktatást minisztériumok jelenlevő képvise­lőinek, hogy el kell törölni a kö­telező előadások és szemináriu­mok rendszerét, több választható előadás/ kell bevezetni, lehetővé kell tenni azt, hogy a tehetséges diákok egyszerre két főiskolán is látogathassák az előadásokat, ja­vítani kell a könyvtárak felsze­reltségét, a főiskolai jegyzetek­kel való ellátottságot, az idegen nyelvek oktatását. Az írásunkban felsorolt javas­latok nagy része a konferencia határozatába is belekerült. A két­napos, kritikus légkörben folyó tanácskozás fontos kérdéseket ve­tett fel, elősegíti a felsőoktatási intézmények és a főiskolai SZISZ- szervezetek munkájának javítását, és bebizonyította azt, hogy az egyetemi ifjúság részt kér és részt vállal az átalakítás folyamatában. írta és összeállította: KLINKO ROBERT (Vladimír Gloss felvételei) mummaKMammmanamm MM

Next

/
Thumbnails
Contents