Új Ifjúság, 1987 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1987-12-02 / 48. szám
I áj íffűság 7 f Azon a napon Vácha ősztönszerűen félt. Tudta, hogy egy nap kénytelen lesz beülni ez autóba, és a fiatalokkal bekocslznl a váorsba. Azt akarták, hogy hagyja ott a földet, ürítse ki a házat, és költözzön végleg hozzájuk. Persze azért eljárnak majd CerClcébe. Vikendre. A hétből két napot megint otthon tölthet... Foggal-körömmel védekezett. Végül is abban maradtak, hogy elmegy Brnöba körülnézni. Egy hétre, ha majd ideje lesz rá. Körülnéz, s lehet, hogy megtetszik neki a város, mondta a fia. Lehet, hogy éppen most majd kedvet kap a városi élethez, mondta a menye. De Vácha tudta, amit tudott, ]61 ismerte önmagát, nem változott meg. Azóta, hogy szegény felesége lehunyta a szemét, semmit sem változott, az volt, aminek egész CerCl- ce ismerte — csudabogár, egy kicsit bolond, konok, de ugyanakkor kemény ember. Jó néhány éve, hogy megboldogult felesége ott fekszik a CerCicel temető alacsony falai közt. Akkortájt Idegenek Járták a falvakat, hogy meggyőzzék a földműveseket a szövetkezet előnyeiről. Furcsa Idő volt az. Ma már mindenki nevetve gondol rá vissza: milyen ostobák voltunk, csakhogy nem könnyű ám előre okosnak lenni, épp az a bökkenő. Vácha más. Vácha megfogadta haldokló feleségének, hogy ő a földjüket nem adja. Felesége csak nézett rá azzal a világos, és törölgetve verejtékező homlokát, végül egy klcicomázotf leányzó megmutatta, melyik ajtón kell belépnie. Az előadó maga sem volt a legfiatalabb, keze vaskos, arca pírospogzsgás, a hangja barátságos. Csakhogy Vácha sehogyse értette a szavalt. — Értse meg, Vácha űr, nem a maga néhány ár földjéről van sző. Attól a maguk szövetkezete nem lesz gazdagabb. És azt sem akarjuk, hogy most majd agyondolgozza magát a szövetkezetben. Meg kell végre pihennie, hisz eleget gürcölt életében. Ma egészen más időket élünk, hisz láthatja, nézzen csak körül: korszerű gépek, nagyüzemi termelés, hol vannak már azok a nadrágszíjföldek, amiken valamikor dolgoztunk, de maga még... — legyintett. — Nos, hát hogy döntött? Vácha nem felelt. Egy pillanatig ügy tűnt fel neki, hogy az előadó okos dolgokat mond, de később megint az volt az érzése, hogy becsapja. Biztosan becsapja. Nem, ő, Vácha, mégsem teheti, hogy... A meggyőzés már több mint egy órája folyt. Vácha Izzadt. Az előadó, akinek arcán vékony erecskékben folyt a verejték, kezdet méregbe Jönni. Dühítette ennek a fura öregembernek a megátalkodott konok- sága, hiszen folytonosan hallgathatja miatta az osztályvezető szemrehányásait. Vácha és még öt másik bolond kedvéért bonyolult nyilvántartást vezettek, mindenféle jelentéseket és' indoklásokat írtak ... Ludvík Stépán: PEJ LÓ ÁLMA nefelejcsszínfl szemével, amelyért annyi lány közül ót választotta, s klasszott kezét az ő kérges paraszt tenyerében nyugtatta. — Te nem tartasz velük, ugye, Tonda — könyörgött. — ígérd meg, hogy nem tartasz velük. Megígérte. És nem tartott velük. Az egykori zsellérek már rég mind autón Jártak, és nevettek rajta, a bolondon, nevettek a szakállán, az egy szál kancáján, a két tehénkéjén, a kecskéjén, a folyó fölött és a szövetkezeti rétek mellett fekvő nadrágszij- földjein. De Vácha nem adta be a derekát. Szavát adta megboldogult feleségének, s azt meg is tartotta, mert Mába a mindene volt. Sosem tudott gyengéd lenni hozzá, kimutatni Iránta való szeretetét, de... Máfta fiúval ajándékozta meg. Hát kellett annál több? Vácha sok gyötrelmet szerzett ko- nokságával Toníknak, a fiának. Nem akarták fölvenni a főiskolára, a tanfelügyelő minden utat eltorlaszolt előtte, ám Tonik nem adta fel a harcot. Átrágta magát a kásahegyen, dolgozott, s közben főiskolára Is Járt, elvégezte — és ma valaki. Brnóban háza van, tisztességes munkahelye ... Mindezt Vácha ezerszer átgondolta. De mit tehetett? Nem szökhetett meg a faluból, ahol ő maga, az apja meg a nagyapja született ... Megboldogult felesége ott fekszik a szérűkön túl, a temetőben, hát hogy járhatna ő haza a faluba vasárnapra, ho- gyon állhatna oda a felesége sírjához? Nem mondhatná csak úgy: kényszerítettek: mit tehettem volna, meg aztán már bele Is fáradtam az egészbe, mások nyugdíjba mentek, társasutazásokra járnak ... Ezért félt attól az egy héttől is, melyet majd Brnóban kell töltenie. Lelke mélyén árulásnak tartotta ezt az utazást. Annak ellenére, hogy szerette volna már látni a Tonik házát, hogyan van berendezve, milyen a kert... Eddig csak egyszer járt ott, akkor még épülőfélben volt a ház, a falak malterszagot árasztottak, és sok helyen még kiállt belőlük a tégla. Csakhogy miután visszatért Bmóból, és az autóbuszról leszállva a ház felé tartott, megállította őt Tonőa, a szomszédasszony, és a kezébe nyomott egy levelet. Beidézték a Járási hivatalba a föld miatt. Az 6 és a Máfta földje miatt. Hétfőn reggel ott állt a templomtéren, és a számára túlságosan bonyolult menetrendet tanulmányozta. Sohasem volt rá szüksége, az autóbusz naponta háromszor Járt a városba meg vissza, a többi járatra ügyet se vetett. v ^-Megállt mellette a fiatal Dolák. — Hová Ilyen ünneplésen, Vácha bácsi? Onneplősen. ünneplésen. Hát igen. A fekete öltöny volt rajta, melyben templomba Járt, a csíkos Inge, és felkötött egy régi nyakkendőt. Ritkán látták fgy, többnyire csak kék munkaruhát és gumicsizmát hordott ... Talán ezért mondta Dolák, hogy „ünneplősen“. Valószínűleg tudta, hogy a Járásra megy, alighanem tudta azt már az egész falu. Ha nem Is mondott senkinek semmit, náluk semmi sem marad titokban. Dolák a járási székhelyen dolgozott, így hát a Járási nemzeti bizottság előtt tette le Vá- chát, és szerencsés ügyintézést kívánt neki. Vácha sokáig bolyongott a végtelen folyosókon, gyürögetve markában a kalapját Vácha már nem tudta, mit mondjon. Letérdelt az előadó előtt, és úgy könyörgött, mint még soha senkinek. Hogy hagyják meg a földjét, az istenért. Neki muszáj a maga útját járnia, ezt senki más meg nem értheti, csak ő, csak ő egyedül. Elbúsulva tért akkor haza. Győzött, de egyszersmind el is vesztette a csatát, örökre. Tudta ezt. Ám kötötte őt a földje, kötötte a faluja, nem cselekedhetett másként. Még ha őrültség volt is, amit tett. Inén eredt a félelme. Ősztönszerűen fél attól a naptól, amikor majd beül a fiatalokkal az autóba. Egy hét csak egy hét, azt kibírja valahogy, csakhogy ml lesz... Annak Idején a járási székhelyre Is autóval ment. És ml lett az erdmény. Nos itt vannak, eljöttek érte. TonCa, a szomszédasz- szony, vállalta egy hétre a gazdaságot. Van mit visszafizetnie. Vácha minden tavasszal felszántotta a kertjét, aztán segített neki a krumplit betakarítani, lekaszálta a füvet a háza előtti réten, Vácha egész úton hallgatott. Csak akkor szólalt meg, ha a menye vagy a fia kérdezett valamit. Azután ide-oda Járkált a lakásban. Simogatta a csempét a fürdőszobában, és egymás után tízszer is lehúzta a vizet, megnyomva a különös kis gombot, és eibüvöl- ten nézte az ablakon át a száz meg száz háztetőt. Látni akarta a folyót, amelyen a faluból Jövet átmentek. Tonik úgy döntött, hogy kedden estefelé kiruccannak a folyóhoz. Szép, napos idő volt. Gyalog indultak el a Svratka partján, kerülgetve a földhányásokat, melyek mögött már épültek a majdani autópálya sávjai. Az út mentén nyúlánk komócsin tekingetett fölfelé, és pihéa eesetpázslt kellette magát. Vácha a Svratka piszkos vizét nézte, és azon gondolkodott, hogyan lehetséges az, hogy odahaza még csak most öltöztek rózsaszínbe az almafák, itt pedig már pirosodni kezd a cseresznye, lehajolt egy-egy marék földért, morzsolgat- ta a tenyerében, s közben szakértőén bólogatott, majd a rögöket önkéntelenül leszórta a földre. Sokáig álldogáltak a hatalmas zsilipnél. A Svratka fel volt duzzadva, a zsilip zúgott, dübörgött, a víz szilajon zúdult alá a mélybe, s odalent mintha millió szilánkra tört volna. Vácha felemelt* a fejét. A fák között egy fura alkotmányt pillantott meg, amely valami boszorkányszög formájú talapzaton állt. — Mi a csuda az? — kérdezte Tóniktől. i—■ Betonhíd. Az autópálya fölött vezet majd, hogy a szövetkezeti tagok kijuthassanak a földekre meg a üvegházakhoz. Az autópályán nem járhatnak. Aztán felmentek a folyó ideiglenes hídjára, és onnan néztek körül. Átellenben kis félsziget terült el, melynek hegyes csücskét minden oldalról nyaldosta a víz, majd csendes csobogással sietett tovább. — Édesapám, itt folyik össze a Svratka a Svttaváfoal. Vácha legalább tízszer véglgjártatta szemét a vízen. De ebben a pillanatban szinte alig fogott fel valamit. Merőn nézett a fák közé, s Svitava bal partján kőt lovas közeledett feléjük. Váchának földbe gyökerezett a lába. Az ifjú lovasok lassan ügettek a folyóparton. A lovak ütemesen taposták a magas füvet, a lovasok himbálóztak a nyeregben, s a folyón tompán áthallatszott a beszélgetésük. Tonik szólni akart: nézd, apa, lovak, akárcsak otthon... De nem szólt. Észrevette apja figyelő tekintetét. Nem volt most ez a tekintet sem dacos, sem kemény, csak elmélyült és súlyos. Súlyos, akár a keze, mely tehetetlenül csüngött le a két oldalán. A lovasok átkocogtak a hídon, és a folyó túlsó partján, az árral szemben Indultak visszafelé. Nemsokára, eltűntek az égerfák között. — Lehet, hogy átgázolnak a folyón — mondta csendesen Tonik. — A zúgó alatt sekély a víz. Mondania sem kellett volna. Az első lovas már fel Is tűnt a Svratka medrében. Be- gázolí a víz közepére, egészen a kis homokzátonyig, s ott megvárta a társát. A pej kanca kirúgott a mellső lábával, mintha a víz erejét próbálta volna, aztán megállt, lehajtotta karcsú nyakát, és inni kezdett. Ezt a koszos vizet Issza, gondolta Tonik. Milyen szép karcsú, pej kanca, menta magában Vácha. A nap vörös tűzgolyóként égett a láthatáron, a folyómeder közepéin két hátasló állt, pofáját; a söitét vízbe merítve. A hídon, amely a két folyó összefolyásánál túl ívelte át a már egyesült folyót, két férfi állt mozdulatlanul, apa és fia, s a lovakban gyönyörködtek. Mikor este hazamentek, és Vácha nyugovóra tért a sárga padlásszobácskában, valami különös kékes sötétség lebegett a város fűlött. Vácha nem tudott elaludni. Egyre a lova Járt az eszében. Azon tűnődött, mennyire nem hasonlít ahhoz a két szép léhoz, amit láttak. Az ő lova is pej, de öreg, nehéz Járású, agyonhajszolt. Akárcsak én, futott át Vácha agyán. Nem ülünk ide, ehhez a különös folyóhoz, melynek partját sűrűn benőtte a csalán, a zsilip fűlött halmokban hever a korhadó rönk és gally, s a víz tükrén olaj csillog. A pataknak, amely a ml kertünk alatt csobog, álmos a hangja. De a vfze Jó szagú. Éppolyan Jó szagú,mint a mező ős a rét, mint a kertben a fák. Miről álmodnak az öreg lovak? Az ő pej lova? Illatos fűről, zabról, tiszta vízről, esti úsztaíásról? Egy álomról bizonyosan tudott Vácha. De hallgatott. Amikor reggel Tonik felesége fölment e padlásszobába, hogy reggelizni hívja az apósát, üresen találta az ágyát. Sem a ruhája, sem a kalapja nem volt sehol, sem pedig a kopott aktatáska. Vácha egész éjjel utazott. Vású tál lom ásókon várakozott, az utolsó tíz kilométert gyalog tett* meg. Amikor a vödgyben végre megpillantotta CerClcét, a nap már Jó magasan állt az égen. A völgyből virágba borult almafák Illata csapta meg az orrát, eléje tárult a rőtek üde zöldje, a patak partjám ezrével sárgállott a gyermekláncfű. Otthon volt. Leereszkedett a lejtőn az útra, és meggyorsította lépteit. A falu végén találkozott a szomszédos tanyáról való gyerekekkel. A lánykák illedelmesen köszöntötték, az iskolatáskás fiúk nem szóltak semmit. Csak miután megelőzték Váchát, s már elég messze jártak, kezdtek kiabálni: A vén Vácha egymagába Boiondgomba szárát rágja. Nem haragudott a gyerekekre. Sőt ma még tetszett is neki a sértő ritmus. Még szaporábban szedte a lábát. A legénykék azt hitték, őket akarja utolérni, így hát futásnak eredtek. Vácha ügyet se vetett rájuk. Amikor az első házaknál hetért a faluba, még el Is mosolyodon. Először azóta, hogy elment otthonról. KÖVESDI JÁNOS fordítása Milan Rúfus ŐSZUTÓ Halk első hull lopakodva, csendben. Fonja vékony szálait az ég. Az ősz, széltől levetkőztetetten dús kincsét eltékozolta rég. Mint hamuját a nyár, elhullatta, minden díszét szerteszórta már. Fejét dómjai öklére hajtva türelmesen idejére vár. Azt a pompát, mint a hűtlen kedvest, minden percben megsiratni kész^ lassú esők suhogása mellett duruzsolja esti énekét. A megperzselt füvekre, a rétre fekete csókák csapata szállt. Köd üli meg, mint nagy szürke jércs meglapuló hegyek taraját. Fuszta partok közt mereng a bágyadt, álmos folyó s várja a havat: jöjj már, hogy a meztelen alázat szemérmét gyöngéden betakard I Kulcsár Tibor fordítása Vojtech Kondrot ZÖREJEK 2 Defekt defekt defekt A felnőtt helyekről mint az ősz hajszál óvatosan kitépve térek vissza egyre ritkábban egyre kics-kacsosabb úton M A cseresznyefák mint tartózkodó koszorúsleányok a templomban az esküvő előtt nevetgéltek alig mozgó fuvallattal És havaztak az első virágszirmok a fagyos betonra És ott az ajkadon először átszúrtam síma és gondosan felfúvott bensőmet Szergej Makara EJNYE, TE SZÉL... Ejnye, te szél, te szél, Ifjú testvér, Mért vered az ablakom? Te szél, Hóhér szél, Aludni mért nem hagysz Mért versz ablakomba Könnyeket? S miért tépázod az Ifjú nyírfát, Talált már mátkát, Tán nem tudod? Kijön az Igazság: A tölgyfával boldog, Csak együtt susognak. Ami volt — elmúlott, Ami volt — feledd ell Látom már, más az én sorsom, Látom, más út vári Ne nyugtalaníts, Szél, te Ifjú testvér, Ne hozz bánatot, Nyargald körül a világot, Csak engemet hagyj! Miért, miért, te szél, Ifjú szél-testvér, Miért vered az ablakom? Miért nem hagyod, hogy Nyugodt legyen álmom? Miért kéredzkedel be a szobába, Hálj meg az erdőn! Kegyetlen szél-testvér, ne tépd. Ne tépázd Ifjúságomat. • csehszlovákiai ukrán költő Petrik József fordításai ——ám
