Új Ifjúság, 1987 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1987-12-02 / 48. szám
mm AZ NEM ALSZANAK KI , Az „őrtüzek a hegyekben „Szocialista Ifjúsági Szövetségünk legnagyobb honvédelmi t&megsportversenye. Hosszú lejáratú verseny, amely egész éven át tart. 1979-ben rendeztük meg először a szlovák nemzeti felkelés 35. évfordulója tiszteletére. Tulajdonképpen három önálló versenyből áll. Az egyik a SZISZ honvédelmi háromtusája, amely céllövésből, futásból és úszásból áll, a másik a felkelés partizán géppisztolyáért folyó honvédelmi öttusa, száma a céllövés, célba dobás gránáttal, futás, mászás vízszintesen kifeszített kötélen, valamint a Nők védik a hazát honvédelmi öttusa. Ennek számai a céllövés, a célba dobás krikettlabdával, valamint egészségügyi és tájékozódási verseny. Eredetileg minden évben megrendezték a versenyek szlovákiai döntőjét. Aztán a költségek miatt az a döntés született, hogy csak ötévenként, a felkelés kerek évfordulóin rendezünk döntőket. Űjabban azonban az alulról jövő nyomásra felújítottuk a döntőket, de minden évben más-más számban rendezzük őket. A SZISZ-alapszervezetek ugyanis panaszkodtak, hogy döntő nélkül nincs motiváció, nincs, ami ösztönözze a fiatalokat. Nos, közkívánatra a napokban rendezték meg az upohlavi ifjúsági szabadidőközpontban a SZISZ honvédelmi háromtusájának szlovákiai döntőjét, amelyen a három kerület és Bratislava képviselői drámai küzdelmet vívtak egymással Legjobban a Kelet-szlovákiai kerület versenyzői álltak helyt, és ha szorosan is, de győztek a kerületek csapatversenyében. Különösen céllövésben és futásban nyújtottak kimagaslót. Az összesítésben érem nélkül maradtak viszont a bratislavaiak, jóllehet úszásban például Pobjecky, a Slovnaft szak- tanintézetének tanulója 27,2 másodperc alatt teljesítette az 50 méteres távot (25 méteres medencében), ami egy specialistának is dicséretére válna. Ogy látszik, Szlovákia fővárosában nem nagy figyelmet szentelnek ennek a rendkívül érdekes és hasznos versenynek. Ezt mondta egyébként dr. tlubomír Macejík, a SZISZ SZKB testnevelési és honvédelmi osztályának vezetője is a versenyek után: „Az őrtüzek a hegyekben“ a legnagyobb honvédelmi versenyünk, amely egyre nagyobb tömegeket mozgat meg. Öt évvel ezelőtt még csak huszonegyezren indultak az alapfordulókban, legutóbb azonban már közel nyolcvanezren. Bár lezajlott a szlovákiai döntő, felhasználom az alkalmat, hogy elmondjam: az őrtüzek soha nem aludnak ki. Szeptember elsejétől folynak az alap- fordulők és egészen jövő április végéig tartanak. Az egyes számokat külön-külön, más és más időpontban is lehet teljesíteni. A járási döntők májusban, a kerületlk júniusban lesznek. Remélem, hogy az új évfolyamban még többen kapcsolódnak be ebbe az érdekes versenybe. A rátermettség! jelvényszerző versenyek mellett ez a legjobb alkalom arra, hogy erős, edzett ifjúságot neveljünk, ami a szövetségünk egyik legfontosabb célkitűzése. Az egyes számokról és feltételekről bővebb felvilágosítást a SZISZ járási bizottságain lehet kapni.“ Végül nézzük a szlovákiai döntő dicsőséglistáját: 14—16-év8S lányok: 1. Fabiánová, 2. Czal,- lik, 3. Zábojníková. Fiúk: 1. Berzéty, 2. Za- toviő, 3. Bendík. 17—19-éves lányok: 1. Dzlaková, 2. Kubtková 3. Zimová. Fiúk: 1. Ozlmák, 2. Strelec, 3. Slany Nők: 1. Tká- Cová, 2. Trégerová. 3. MIková. Férfiak: 1. Szabó, 2. Repisky, 3. janovec. A kerületek közötti csapatverseny: 1. Kelet-szlovákiai kerület, 2. Közép-szlovákiai kerület, 3. Nyugat-szlovákiai kerület, 4. Bratislava. (palágyi) HARMADIKOK LETTÜNK, DE... Peter BlaSko, a labdarúgó-szakosztály elnöke: „A Jövőben szeretnénk több saját nevelésű játékossal erősíteni a csapatot.“ Mikor négy évvel ezelőtt a rimaszombati (Rlmavská Sobota) Slovan felnőtt labdarúgócsapata felkerült az SZNL Il-be, senki sem jósolt neki fényes jövőt. A Vas Ferenc vezette gárda első erdményel viszont rácáfoltak a borúlátók véleményére. Utána Nagy Sándor vette át a csapat irányításét, és új fejezet kezdődött a „bátyi“ futball történetében. A rimaszombati kék-fehérek teljesítménye idényről idényre javult, és a csapat mindig az élbolyban tanyázott. Az utolsó, 1986—87-es évadot az előkelő hatodik helyen fejezték be. Ekkor Nagy Sándor vezető edző szerződése lejárt, s három és fél évi ténykedés után, bár nehéz szívvel, megvált az általa összekovácsolt csapattál. Az újabb Idény kezdete előtt Podbrezo- vából érkezett utódja, OldMch BMza. A csapat teljesítménye cseppet sem lankadt, sőt az első fordulótól az utolsó előtti 14-ig zsinórban a tabella élén álltak. Az utolsó fordulóban a nagy rivális, Jolsva (jeléava) hazai pályán a maga javára fordította a mérkőzés eredményét, és így a táblázatban is változásokra került sor. A Slovan végül is a harmadik helyen végzett. A Rima-partiak őszi- mérlege: 8 győzelem, 4 döntetlen és 3 vereség. Mennyire elégedett a csapat és a labdarúgó-szakosztály, mik a terveik a közelebbi és távolabbi jövőben, hogyan zajlik majd a téli felkészülés, és. hol tart ma az utánpótlás-nevelés? — ezekkel a kérdésekkel kérésiem fel az illetékeseket. , Oldfich Bfíza vezető edző: — A tabella bár derűlátásra adhat okot, én nem vagyok teljesen elégedett. Sajnos, a keretben még kevés a kiforrott, rutinos labdarúgó, így főleg az őszi idény második felében, amikor sérülésekkel küszködtünk, nem mindig tudtam megfelelő ellenértékű utánpótlást állítani. Főleg a csatársorunk válik vérszegénnyé egy Kudlik, Spaöek vagy. Vojtko kiválásával, nem beszélve a csapat motorjáról, Pápistáról. A helyezéssel meg vagyok elégedve, a nyújtott teljesítménnyel már kevésbé. Sok minden vár még csiszolásra, ennek ellenére úgy érzem, ebben a csapatban, ebben az osztályban benne van az első hely. örvendetes, hogy a már általam kipróbált fiatalok, Koszi Attila, Zlbrin Ferenc és Vladimír Sendrel is jó benyomást keltettek nemcsak bennem, de a közönségben is. Az itteni közönség lelkes, hozzáértő és igényes, úgy is mondhatnám, ők az első bírálm. Nagyon tetszett, amikor idegenként ide kerültem, és rögtön az első hazai mérkőzésen láttam a hatalmas nézősereget, az érdeklődést. Ha kell, szerfölött buzdítják a csapatot, de ha megérdemeljük, a kritika sem marad el. Nagyon tetszett a Fülek (Fllakovo) elleni hazai mérkőzésünk, amikor a stadion zsúfolásig megtelt, s a szakadó eső ellenére is fut- ballbarlanggá változott. Az Itteni atmoszféra, a vezetők hozzáállása engem is magával ragadott, lehet mondani, jól érzem itt magam. Az őszi idény kezdetén kicsit ugyan bosszantott, hogy az októberi átlépési terminusban nem sikerült elintézni a két tehetséges játékos átigazolását. Dr. Szekeres Gáborról és Roman Rudiikról van szó, akik Kassáról (Kosice), illetve Bra- tislavából készülnek hozzánk. A tárgyalások azóta is folyamatban vannak, a két futballista pedig már velünk edz. Az edzéseket december 18-ig folytatjuk, közben egy-két barátságos mérkőzést is szeretnénk játszani. A téli felkészülést, amely január negyedikével kezdődik, főleg a. gyorsaság és az állóképesség növelésére irányítom majd. Sok kondícióedzést tervezek, és a játékosok robhanékonyságát is növelni kell. Közben bekapcsolódunk a béli kupa küzdelmeibe is. Peter Blasko, a labdarúgó-szakosztály elnöke: — A jelenlegi sikerek a múltban gyökereznek, és itt meg kell említenem Faska László nevét, akinek maradandó érdemei vannak a Rima-parti futball felemelkedésében. Ma már van két edzőpályánk, a lelátó alatt szaunánk és medencénk, a pálya mellett elszállásolási lehetőségünk, a tő- szomszédságunkban pedig már befejezés előtt áll az 50 méteres uszoda építése. Nemrég adtuk át rendeltetésének a pénztárak, büfék, szociális helyiségek közös épületét. Amivel a múltban kevesebbet, vagy talán helyesebb úgy mondani, kevés eredménnyel foglalkoztunk, az utánpőtlás nevelése. Most erre helyeztük a fő hangsúlyt. Két előkészítő csapatunk van a legkisebb tanulókból, aztán a fiatalabb és idősebb diákok csapatait említhetem, majd szintén az Ificsapat két korosztálya következik. Az idősebb ifik szintén az SZNL II-ben rúgják a labdát, és nem véletlen, hogy többen közülük nem a B csapatba, hanem egyenesen az első csapat tágabb keretébe kerültek. Az az igazság, hogy a B csapatot eléggé mostohagyerekként kezeltük a múltban. Most dr. Szántó István vezeti az edzéseket, és úgy ígérkezik, megnyerik a járási bajnokságot, ami által végre kerületi szintű utánpótlást nyerünk. A jövőben szeretnénk saját nevelésű játékossal erősíteni az A csapatot, habár akár Mihók, Augustoviő, Csarnokovics vagy Stubniak esetére vonatkoztatjuk is a múlt tanulságát, a jő átigazolás sokat segíthet a csapaton. Kapusunk, DuSan Boroé például Banská Bystrica-i, de a nézők már úgy megszokták, hogy hazai üdvöskének tartják.' A hálás közönségnek jó futballt, színvonalas mérkőzéseket és szép eredményeket szeretnénk nyújtani. Az Jobboldalt a „csapat motorja“, Pápista Aladár. Oldfich Bfíza edző: „A figyelőiét a gyorsaság és az állóképesség növelésére irányítom majd.“ őszi első félidő után, azt hiszem, nincs miért szégyenkezniük sem a játékosoknak, sem a szakvezetésnek, úgy érzem, jó úton haladunk. Pápista Aladár csapatkapitány, pályaedző: — Lényegében hetedik éve vagyok újra Itthon, és azóta négy edzőt éltem meg. Kétségtelen, hogy azóta nagy változásokon, fejlődésen mentünk keresztül. A négy évvel ezelőtt feljutott csapatbői jószerével csak én maradtam hírmondónak. Annak a csapatnak is megvoltak az egyéniségei, a pozitívumai, de úgy érzem, a mostani kollektíva még jobb, még homogénabb. Tavaly például nagy változásokon mentünk keresztül, de sem az öreg róka Zvoda kiválását (a fülek! csajoathoz igazolt — a szerző megjegyzése], sem az ambiciózus edző, Nagy Sándor távozását sem sínylette meg a csapat. Azóta a kollektíva még jobban összerázódott, nőtt az edzésfegyelem, javult a csapatszellem. Edzésadagaink nem sokat nőttek, de út elemekkel gazdagodtak. Nekem mint pályaedzőnek vagy segédedzőnek nem kenyerem a parancsoló stílus, a szónoki tudálékosság, hanem igyekszem mindent bemutatni, személyes példával előállni, még ha öt-hat évvel fiatalabbak is a kollégák. Megmondom őszintén, én a futballt nem elméletben szeretem, szerintem mindenkinek a gyakorlatban, a pályán kell bizonyítania. Vannak utánpóílásgondjaink. ami főlég akkor a legfájóbb, ha a csatársorból esik ki valaki, vagy pedig mint a középpályás SpaCek, akivel nagyon jól megértjük egymást. Néha kapusunk kiválása sem múlik el nyomtalanul. A fiatalok, főleg Zlbrin és Keszl, de akár Kulcsárt és Vrábeit is. említhetném, igyekeznek beilleszkedni a csapatba, sokat kell azonban még tapasztalniuk, és fizikailag Is erősödniük. Az utánpótlással nálunk mindig baj volt, és belátható időn belül e téren nem is remélek nagy változásokat. Két akadály Is gyengíti a sokszor tehetséges fiatalok pályafutását Amikor elérik a középiskolás kort, tanulmányaik folytatása végett sokan eltávoznak. A másik ok pedig a katonai szolgálat. Élő példa erre Boros Gábor, akit nagyon tehetséges labdarúgónak tartok, de sajnos már nem a ml színeinkben játszik. Elért sikerünket én csak részeredményként kezelem. Most kezdődik a téli alapozás, majd a tavaszi nyitányra való felkészülés. Én úgy érzem, a csapat erőnlétén kell még javítanunk, és egyes csapattárs játékfelfogásán Is. Ezzel azt akarom mondani, hogy nemcsak akkor kell játszani, ha valaki labdát kap, de anélkül Is mozogni, helyezkedni kell, élni a pályán zajlé eseményekkel. POLGÁRI LÁSZLÓ (A szerző felvételei) 70x70 Hetvenszer hetven méteres váltőfu- tással emlékeztek meg a nagy októberi szocialista forradalom 70. évfordulójáról a ftíleki (Fifakovo) fiatalok. A Kovosmalt üzemi klubjának lépcsőjén a SZISZ városi bizottságának elnöke adta át a fáklyát az első futónak. Ezt követően hetven fiatal vitte tovább a várost körülölelő 4900 méteres gyűrűn. Ütközben fiatalok és idősebbek is csatlakoztak hozzájuk. Az utolsó futó átnyújtotta a fáklyát a CSSZBSZ városi bizottsága elnökének, hogy meggyújtsa vele a tábortüzet. A tűz körül pionírok szavalatai hangzottak el, a városi férfi és női kórus, a zeneiskola diákjai és a közkedvelt fülek! rézfúvósok szórakoztatták a közönséget. Farkas László KÉPZELET ÉS VALÓSÁG Natalja Besztyemjanova és Andrej Bukin moszkvai jégtáncosok hét évvel ezelőtti megjelenése a nemzetközi küzdőtéren egy csapásra megváltoztatta a sportkommentá- torok életét. Az ifjú jégtáncospár teljesítménye kapcsán nem ts annyira a sportról, mint inkább a művészetről, a kifejezőerőről, a zene hangulatának nagyszerű érzékeltetéséről írtak. Besztyemjanova és Bukin első programjainak egyike a Chaplinra emlékezve című volt. A jól ismert, csodálatos zene dallamaira korcsolyáztak ki a jégre, s lendületes táncukkal, szinte játszi könnyedséggel jelenítették meg a nézők elképzeléseit az utánozhatatlan Chaplin művészetéről. Ez a program nem megelevenített emlékezés, híres filmrészletek leegyszerűsített rajzolata volt. A jégtáncosok az örök Chaplint témát a saját elképzelésük szerint dolgozták fel és jelenttették meg, amelyben a drámai körülmények a hősökben a segítségnyújtásnak, a méltóság megőrzésének s egyfajta naiv becsületeszményhez való hűségnek a képességét hozzák felszínre. A jégtáncospár néhány perc alatt hatalmába kerített minket, nézőket, s hittük: olyannyira jól ismerjük őket, hogy köny- nyűszerrel kitaláljuk, milyen alakot öltenek a következő alkalommal. Ám a következő alkalommal... Natasa és Andrej már egészen más volt, s talányos könnyedséggel rombolta le az általunk akarva-akaratlan köréjük emelt kor Iátokat. Az 1986. évi világ- és Európa-bajnoksá gon Szerge] Rahmanyinov Változatok egy Paganini-témára című művére mutatta be kűrjét Besztyemjanova és Bukin. Elképesz tő tehetséggel isimét eredeti gondolatokat közöltek, ez alkalommal a legendás hege d ö.müvészről. Üj programjuk a régit Idézi. A mai táncnak ez a váratlan kapcsolódása a néhány évvel ezelőttihez hirtelen talán sportolói arc poeticájukat fejezi ki. Kiélezettebben, drámalabban, korszerűbben hangzott fel most az a gondolat, amely pályafutásuk legelején lelkesítette őket: merészség a művészetben, bátorság az életben A művész számára ez az egyetlen lehetőség a méltóság megőrzésére, a becsületeszményhez való hűségre. Natasa és Andrej edzője Tatyjana Tara- szova, az ismert jégkorongedző lánya, aki örökölte apjának munkaszenvedélyét, s a tanítványokban az alkotásvágy felkeltésének képességét. Besztyemjanova és Bukta mindig az újat keresi. Kezdetben mindez meglepő volt, most már megszokott. Natasa és Andrs] ma azt a lélektani nyomást éli meg. hogy a közönség mindenben — érzelmekben, for- máhan, hangulatban — újat vár, sőt követel tőlük. Azt, hogy Besztyemjanova és Bukta továbbra is kész a megújhodásra, bizonyltja legújabb programjuk, amellyel már az olimpiai játékokra készülnek,
