Új Ifjúság, 1987 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1987-12-02 / 48. szám

ass»' ért . A Szlovák Szocialista Köztársaság kormánya a vizek védelmére a 9. és 10. ötéves terv idejére — 1990-től 2000- ig —■ 17,9 milliárd koronát irányozott elő. Ez a szám így, magában nem sokat mond, de ba összehasonlítjuk azzal az adattal, hogy a légszennyeződés csök­kentésére és az ipari hulladék felhasz­nálására. illetve hatástalanítására ter­vezett beruházások összértéke ugyan­erre az időszakra 16 milliárd korona, nyilvánvaló, hogy Szlovákiában a jövő legfontosabb környezetvédelmi felada­tának a vízvédelmet tartják. Ez nem véletlen, hiszen az iparoso­dás, a vízvédelmi kérdések elhanyago­lása, a gondatlanság felelőtlenség vi­zeinket az ökológiai katasztrófa szélé­re sodorta. Vízforrásaink bőségét erősen befo­lyásolja a csapadék mennyisége és an­nak akkumulációja. Az akkumuláció mindössze 12,5 százalékos. Vizeink mi­nőségét nagymértékben rontja a nagy­fokú szennyezettség. A nem oldódó tam, hogy nem lépjük tűi őket, akkor én azt az évi átlagértékre értettem. Közben persze néha előfordulhat, hogy a szennyeződés szintje magasabb a megengedettnél. — A Slovnaft tisztítójának kapacitá­sa mennyire fedi a valóságos szükség­leteket? — Ügy épült fel, hogy még a ter­melés tervezett bővítése után is elég legyen — hangzott a válasz. — Válla­latunk összes hűtővize átmegy a tisz­títókon, ml tisztítatlan vizet nem enge­dünk a Dunába. — Mióta működik a nagy kapacitású tisztító? — Folyamatos üzemeltetését 1985-ben kezdtük el, de már egy évvel korábban próbaüzembe állítottuk. A mérnöknő aztán még azt is meg­említette, hogy a Slovnaftban nemcsak a hűtővizet tekintik tisztítandó szenny­víznek, amelyet főleg az olajszármazé­kok szennyeznek, hanem vannak más­fajta vegyi anyagokkal szennyezett vl­S már említett tisztító beindítása előtt vállalatunk évente több mint 10 millió korona környezetszennyezési bír­ságot fizetett a Povodie Váhunak. Idén ez az összeg 4,2 millió korona lesz, jövőre pedig várhatóan 3,8 millió. Mi­vel ezeket az összegeket pontos méré­sek alapján állapítják meg, azt hiszem, csökkenésük meggyőzően bizonyítja, hogy a Duslóban az utóbbi években sokat tettünk a vízvédelemért. — Milyen hatékonyságú önöknél a talajvíz védelme, és hogyan mérik, el­lenőrzik a szennyezettséget? — kér­deztem. — A derítő körül 16 szonda van el­helyezve, amelyekből negyedévenként veszünk mintákat, tehát folyamatosan figyeljük a talajvíz vegyi összetételét. A berendezés nyolcéves működése alatt szivárgást nem állapítottunk meg — állította Kmefo mérnök. A Duslo kemény, agyagos talajon épült fel, amelynek kicsi az áteresztő képessége. A vállalat legalább három Nekem a munkám VIZEINK VÉDELMÉRŐL szennyező anyagok évi mennyisége 1 140 300 t, ebből a tisztítók 1 042 000 tonnát fognak föl. Ez azt eredményezi, hogy folyóink szakaszainak nagy része a III. és IV. tisztasági kategóriába so­rolandó. Rontják a helyzetet az üzem­zavarok, balesetek következtében vízbe került szennyeződések Is; Szlovákiában évente átlagosan 100 Ilyen eset fordul elő. . Tetemes szennyet Juttatnak vizeinkbe a városok és a nagyobb települések. Az Ipari szennyvíz mellett a lakossági szennyvíz egy része tisztítatlanul öm­lik folyóinkba. A mezőgazdasági ter­melés, a szántóföldek vegyszeres keze­lése is egyik előidézője vizeink katasz­trofális állapotának. Mindezeket az adatokat Ivan IlíS mér­nöktől. az SZSZK kormányának kör­nyezetvédelmi titkárától kaptam. A dolgok persze egymással össze­függenek. A levegőbe került szennye­ződés a csapadékkal a talajba is be­juthat, így a vízvédelem csak a kör­nyezetvédelem más területeivel, formá­ival szoros egységben képzelhető el. A kormány 2000-ig szóló távlati ter­veiben az is szerepel, hogy az 1990-es évig Szlovákia lakossága 75,5 százalé­kának vezetékes ivóvizet kell kapnia. Ezt az arányt az ezredfordulóra még magasabbra, 82,5—85,3 százalékra sze­retnék emelni. Fletétlenül meg kell hát gátolni a nagy ivóvízforrások szennye­ződését. A Slovnaft Szlovákia vegyiparának Jelentős ré­sze épp a fővárosban összpontosul, ami pedig nem hat pozitívan a város ter­mészeti környezetére. A két vegyipari mamutvátlalaton, a Slovnafton és a Di­mitrov Vegyiműveken kívül itt termel a Kablo és a Gumón is. Az utóbbi években jelentős lépések történtek a főváros levegőjének Javí­tásáért, s a Dunába került szenny mennyisége Is csökkent. A Slovnaftban 1980—85-ben épült nagy víztisztító Jóvoltából az olajszeny- nyeződés évi szintjét mintegy 80 szá­zalékkal sikerült visszafogni, ennyivel kevesebb kerül a Dunába. Ezt a Slov­naft környezetvédelmi osztályának ve­zetőjétől, Pastusáková mérnöknőtől tud­tam meg. — A hűtővizek tisztítása a 12-es és a 17—18-as blokkokban történik, gra­vitációs olajtisztítási módszerrel. Ami a folyóba engedhető szennyezés szintjét illeti, e tisztítók számára felső határ­értékeket írtak elő vízgazdálkodási szerveink. Mi a fő mutatókban, tehát ami az olajszennyezést illeti, nem lép­jük túl a határt. A felsőbb szervek két­féle limitet írtak elő, az úgynevezett vegetációs időszakra 1,3 mg/l-t, az év másik felére pedig 3 mg/l-t. Ezek az adatok a 17—18-as blokk közös víz­tisztítójára vonatkoznak, de a 12-es blokkra előírt határértékeket Is be­tartjuk. — Ha ezeknek az előírásoknak ilyen könnyen eleget lehet tenni, önkéntele­nül is felmerül az emberben a gondo­lat, hogy nem elég szigorúak — mon­dom. — A határértékek megállapítása nem a mi gondunk — válaszolja a mérnök­nő. — S amikor az Imént azt mond­zek Is. Az olajszármazékoktól megtisz­tított hűtővíz a Kis-Dunába, a többi a Nagy-Dunába folyik. Az előbbi évi át­lagos mennyisége 180 millió köbméter, az utóbbié 10 millió köbméter. — Mi lesz a tisztítással kivont szeny- nyező anyagok sorsa? — kérdeztem. — Az olajtartalmúakat elégetjük. E- gyébként nálunk ezek a fő szennyező­dések. Újabban olyan módszerrel is kí­sérleteznek, amelynek lényege, hogy égetés helyett a visszamaradt szennye­ző anyagokat elássák, ahol aztán el­bomlanak. A Duslo Vegyész barátom egyszer arról pa­naszkodott, hogy az újságírók túl szi­gorúan bánnak velük. Hogyha egy gé­pész vagy építész hibázik, az általa okozott kárnak soha nem tulajdoníta­nak olyan nagy jelentőséget, mint a vegyész vagy egyáltalában a vegyipar akár kisebb mulasztásainak is. Ezeket mindjárt nagy környezetvédelmi össze­függésekbe állítják. Pedig egy fejlett népgazdaságnak a vegyiparára Is nagy szüksége van! Ez kétségtelen. Az is Igaz, hogy kör­nyezetünk szennyezettségéért nemcsak — s talán nem Is elsősorban — a vegy­iparban dolgozók felelősek. Igaz viszont az is, ha például valamelyik vegyipari üzemben emberi mulasztás vagy más egyéb ok folytán baleset történik, ez nagymérvű ökológiai következmények­kel Járhat. Mint az előbb már szó volt róla, Szlovákia vegyiparának centruma a fő­város, így természetesen a szennyező­dés veszélye is nagyobb itt. Ezt csök­kentendő, az SZSZK kormánya azt a döntést hozta, hogy az eredetileg Bra- tislavába tervezett vegyipari beruházá­sok egy részét Szlovákia más városai­ban valósítják meg. Többek között Vág- sellyén (Sala), ahol már működik vegy­ipari kombinát, a Duslo, amely — a már foganatosított környezetvédelmi in­tézkedések ellenére — még mindig te­temesen szennyezi a környék talajvizét és a Vág vizét. Az üzemben 1979-ben környezetvé­delmi főosztályt hoztak létre, amely­nek három osztálya van, a viz-, a le­vegővédelmi osztály, és a méréseket végző laboratórium. A vízvédelmi osztály vezetője Igor Kmefo mérnök. — 1979-ben kezdtélc el nálunk a szennyvíztisztító építését — mondta —, és 1983 márciusában adták át rendelte­tésének. A vízvédelemmel, persze, már korábban is foglalkoznunk kellett, de behatóbban a hetvenes évek elejétől. 1975-ben az SZSZK kormányának 30/ 75-ös rendelete értelmében Jelentősen alacsonyabb lett a vízszennyezés meg­engedett határértéke, amit mi termé­szetesen Jócskán túlléptünk. Egy sor vízvédelmi intézkedést hoztunk hát. Ezek közé sorolható a már említett víz­tisztító felépítése is, de ide tartozik a már korábban meglévő szennyvlzüle- pftő gátjának rekonstrukciója is, hogy teljesen megakadályozzuk a talajvízbe esetleg még beszivárgó szennyeződés útját. De ide kapcsolódik az ammonium - nitrát gyártásának modernizálása is, és az új technológia már lényegesen ke­vesebb szennyvizet termel. kilométerre van a lakott települések­től, de azért hatásai kétségkívül érez­hetőek Vágsellyén és Vágtornőcon (Tr- novec nad Váhom); nem beszélve ma­gáról a Vág folyóról. — 1980 óta rendszeresen figyeljük a Vágót, és nem csak a vállalat köz­vetlen környékén. A folyóban és a fo­lyó mentén összesen hetven szondát helyeztünk el, s ma már nincs olyan üzemrészlegünk, amelyik nem ellen­őrizné a kibocsátott szennyvizet — tá­jékoztatott beszélgetőtársam. — Ami pedig Vágtornócot illeti, új fejlesztési programot fogadtunk el, a- melyben szerepel a mérgező anyagok tárolójának felépítése. Ebbe a 16 ton­nás kapacitású tárolóba azok az anya­gok kerülnek, amelyek megsemmisít- hetetlenek. Ha ez a tároló felépül, szi­gorú védelmet és ellenőrzést kíván majd meg, tehát megoldódik a vágtor- nóci mezőgazdasági területeknek és az ivóvíznek a védelme is. — Hogyan biztosítják magukat az esetleges katasztrófák, üzemzavarok el­len? — Minden részlegünknek külön mun­katervet kellett kidolgoznia rendkívüli helyzetekre. Sajnos, vannak már több mint 20 éves üzemegységeink Is, és Itt nagyobb a balesetveszély, s egyéb­ként is több szennyező anyagot termel­nek. Az olyan vegyi termelés, amely­nek következtében semmilyen szennye­ző anyag nem kerül a környezetbe, azt hiszem, jó Ideig még megvalósíthatat­lan lesz. De mindenképpen azon va­gyunk, hogy a környezetszennyezést a minimálisra szorítsuk vissza. A szlovák kormány 1985. november 22-1 290-es számú rendeletével egysé­ges tervezetet fogadott el Szlovákia környezetének védelmére. Vonatkozik ez a nyolcadik ötéves tervidőszakra, de kilátással egészen az ezredforduló­ig. E tervezet, a CSSZSZK szövetségi kormányának 226/1985-ös rendeletével az állami tervezet része lett. Az SZSZK kormánya 1987. augusztus 14-i ülésén feladatul adta a kormány alelnökének, valamint a Szlovákiai Tudományos-Mű­szaki Fejlesztési és Beruházási Bizott­ság elnökének, hogy 1988. május 31-ig dolgozzák ki a konkrét Intézkedések rendszerét a tervezet megvalósítására. E tervezet különösen fontosnak tart­ja Szlovákia legveszélyeztetettebb te­rületei környezetének Javítását. Konkré­tan a következő vidékekről van szó: Bratislava, a Felső-Nvitra vidéke, Ziar nad Hronom, Kassa (Kosice]. a Közép- Szepesség, Ruíomberok, Sered, Vág- sellye, Strá2ske-Vranov, Alsó-Árva és Jolsva (Jeláava). Mivel a környezetvédelem Jogi biz­tosítása elavult jogi normák szerint történik, szükséges lesz tökéletesíteni a levegő- és természetvédelemről szó­ló törvényt, s új törvényt kiadni a nö­vénytermesztés hulladékairól. Elodázhatatlanok ezek az intézkedé­sek, mint ahogy a tervezet további pontjainak megvalósítása is. Mert ha a környezetvédelem kerül szóba, akkor nemcsak magunkra, hanem utódainkra Is gondolnunk kell. Klinko Róbert a pihenés Azt mondják, egy agronómus öt év múlva fut be, akkor válik éretté, tapasztalttá. Éppen ezért az itt töltött két év után egy­általán nem érzem magam szakmailag a .csúcson. Beosztásom felelősségteljes, fon­tos, hiszen a tápanyagellátás és a növény­védetem van a gondjaimra bízva, ezek pe­dig a mai mezőgazdasági termelés sikeres­ségének meghatározói. Véclavik Mária mérnőknő kezdte így a bemutatkozást, akit már negyedik éve a I rimaszécsi (Rimavská SeC) Új Világ Efsz- hez kötnek a szálak. Harmadikos volt a Prágai Mezőgazdasági Főiskolán, amikor ösztöndíjasként lekötötte magát a Rima szombati (Rimavská Sobota) járás egyik eredményesen gazdálkodó szövetkezetéhez. E gazdaság sajátos szociálpolitikájának köszönhetően a belépéskor egy kétszobás szövetkezeti lakás kulcsát is átvehette. Az­tán kezdett megszokni a két és fél ezer lakosú községben, megkedvelte a szövet­kezetei, az ott dolgozó fiatalokat, akik között jócskán vannak főiskolai végzettsé­gűek, de cigányok is. Szokatlan volt szá­mára kezdetben a határban zajló munka. Kemény realitásnak vette a késő délután­ba nyúló munkanapokat, s hamar rájött, hogy lazítani csak télen lehet. Amikor a szabadidőre tereltem a szót, elmosolyodott. — Olyan a munkám, hogy sokat vagyok a szabadban, járom a határt, figyelem a vegtációt. Néha már szinte úgy érzem, nekem a munkám a pihenés. Nagyon meg­örültem, amikor megtudtam, hogy a szö­vetkezetben lovak is vannak. Már kisisko­lás korom óta hódolok ennek a sportnak. Gyakran eljártam a gömöri (Gemer) szö­vetkezet lovasiskolájába. Itt, Riinaszécsen viszont úgy is mondhatom, saját lovam van. Szeretnénk lovasszakosztályt alapíta­ni, és a gyerekekkel foglalkozni. Bér 5a- fárikovóból származom, itt is sok embert ismerek már, gyakran eljárok az Ifjúsági klubba, és a lakóházban is jó a közösség. Másik nagy kedvtelésem az olvasás. A szép- irodalmon kívül gyakran forgatom a szak- irodalmat is, mivel úgy érzem, még van mit tanulnom. Csak ezután jön a tévézés és a többi szórakozás. Gyakran kirándulok a szövetkezeti fiatalokkal, szalonnát sütünk, dalolgatunk, viccelődünk, ami csak erősíti a kollektívát. Marika már középiskolás korában is ki­vette a részét a SZISZ-raunkáből. Négy évig volt az osztályközösség elnöke, és az Ifjú Mezőgazdász Iskolai lap szerkesztő­ségi tagja. Prágában a kollégiumi tanács tagjaként szervezte a tömeges akciókat. A szövetkezetben tagja az alapszervezet ve­zetőségének, a politikai oktatás van gond­jaira bízva. A gazdasági udvarok szerint csoportosított tagságot nehéz összetartani, a halasztást nem tűrő idénymunkák sok­szor törést hoznak mozgalmi életükbe, de így is vannak sikeres akcióik. Legutóbb a sürgős munkák ellenére betanultak négy egyfelvonásos darabot, s műsorukkal nagy sikert arattak a községben. Marikát a legutóbbi járási konferencián nagy megtiszteltetés érte: a járási bizott­ság tagjává választották. A kerületi kon­ferencián a SZISZ szlovákiai kongresszu­sának küldöttei közé javasolták, ahol pe­dig a KB tagjává választották Nem vélet­len a belé helyezett bizalom, aktivitásával : vívta ezt ki. A sikerek ellenére, a kong­resszus tapasztalataiból és személyes meg­látásaiból merítve, a problémákat a való­ságukban látja. — Sokszor a fiatalok közönye az üzemi, a vállalati és az iskolai csúcsbizottságok közönyéből is fakad. Ahhoz, ogy ezt az ördögi kört messzire elkerüljük, elsősor­ban növelni kell. az ifjúsági szövetség te­kintélyét, erre pedig csak akkor kerülhet sor, ha megértő lesz a tagság, segítőkészek a vezetők, és háttérbe szorul a mozga­lomban elburjánzott bürokrácia. Kép é* szöveg: POLGÄRT LÄSZLÖ

Next

/
Thumbnails
Contents