Új Ifjúság, 1987 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1987-11-18 / 46. szám

I ' ŐSZI ZSONGÁS A LABDARÚGÁS VILÁGÁBAN Lassan véget ér a labdarúgóidény, de a legnépsze­rűbb sportág háza táján akkora a zsongás, mint a leg­nagyobb szezonban. Ennek egyik magyarázata, hogy december 12-én a zürichi Hallenstadionban megtartják az 1990-ik évi világbajnokság selejtező csoportjainak sorsolását. A másik, hogy tetőznek a jövő évi Európa- bajnokság selejtező küzdelmei. Aztán vannak ebben a zsongásban olyan hamis hangok is. mint a rotterdami füstbombás és a split! könnygázbombás merénylet. Ezekről az UEFA fegyelmi bizottsága lapzárta után, november 12 —14. között tárgyalt (alkalmasint még visszatérünk rájuk). Ezúttal a közelgő VB-sorsolással és a leendő VB színhelyeivel és lebonyolítási rendjé­vel szeretnénk foglalkozni. A VB-sorsolás előtt Szombaton, december 12-én pontban 16 érakor kez­dődik tehát a zürichi Hallenstadionban a XIV. lab­darúgó-világbajnokság selejtezőinek várva várt sorso­lása. A hivatalos jelentések szerint a FIFA 158 tag­országa közül 112 küldte el rá a nevezést, héttel ke­vesebb, mint az előző világbajnoksára. A világbajnok­ságok történetében így is ez a második legnagyobb részvétel. Hattal kevesebb szövetség jelezte részvéte­lét Afrikából és hárommal kevesebb a CONCACAF (Észak- és Közép-Amerika, valamint a Karib-térség) országaiból. Viszont eggyel több ország kíván indulni Óceániából és Ázsiából. Európából csak Lichtenstejn nem Indul az UEFA 34 tagországa közül, s ugyancsak benevezett Dél-Amerika mind a tíz országa. A FIFA végrehajtó bizottsága a következő tovább­jutási kulcs mellett döntött. A huszonnégyes döntőbe Európából 14 ország kerül be, Dél-Amerikáből három vagy négy. Az óceániai csoport győztese további osz- tályozót játszik a dél-amerikai csoport harmadik he­lyezettjével, a negyedik (vagy harmadik) dél-ameri- kái résztvevő a címvédő Argentína. Afrikából, Ázsiá­ból és a CONCACAF-országokből egyaránt 2—2 ország jut a döntőbe, a huszonnegyedik résztvevő természe­tesen a rendező Olaszország. A selejtező csoportok mérkőzéseit 1988. március 1-e és 1989. november 19-8 között kell lejátszani. Az esetleges osztályozók végső lebonyolítási határideje november 30. Bennünket alapjában véve az érdekel a legjobban, hogyan küzdenek majd Európában a tizenhárom he­lyért. Európában hét selejtező csoportot hoznak lét­re. Két négy résztvevőből állő csoportot, amelynek a győztesei jutnak a döntőbe,, a második helyezettek két mérkőzést játszanak egymással a bejutásért. Az öt öttagú csoportból az első két helyezett jut a tizen­hatos döntőbe. Szeptember 30-án ért egyébként véget az 1994. é)i világbajnokság rendezése jelöltjeinek nevezési határ­ideje. Négy ország: Brazília, Marokkó, Chile és az USA mutatott hajlandóságot,, hogy szívesen megren­dezné a VB-t. A színhelyről a FIFA végrehajtó bizott­sága 1988. június 30-án dönt. Olaszország már készül Noha még majdnem három esztendő van hátra az olaszországi labdarúgő-világbajnokságíg, az olaszok már nagyban készülnek a „csúcstalálkozóra“. Ezt ál­lapította meg a FIFA szakértői, bizottsága Is, amely azért kereste fel a közelmúltban az 1990. év VB szín­helyeit, hogy megvizsgálja, milyen szakaszban tarta­nak a világbajnoki mérkőzések színhelyéül kijelölt sta­dionok építési, illetve korszerűsítési munkálatai. Az olasz kormány annak Idején magára vállalta a mun­kálatok költségeit. A kiszemelt városok stadionjaiban 1987 őszén a helyzet a következő: Bari: új stadiont építenek 60 000 ülőhellyel, egyhar- mada fedett. Bologna: a régi stadiont teljes egészé­ben átépítik és a férőhelyek számát 45 000-ről 30 000-re csökkentik. A lelátók fölé tetőt emelnek. Cagliari: a Santa Elena stadiont csak kismértékben kell átalakí­tani. Firenze: a stadiont teljesen átépítik, a pályát süllyesztik és tetőt emelnek a nézőtér fölé. Genova: a Marasl stadion helyén most egy hatalmas építkezési űr tátong. A teljes átépítésre kerülő stadionban 55 000 fedett ülőhely lesz. Milánó: a San Síró (Meazza) sta­diont úgy építik át, hogy lelátóin 87 000-en foglalhat­nak helyet. Nápoly: a San Paolo stadion 95 000 nézőt lesz képes fogadni, mégpedig a FIFA előírásainak megfelelően valamennyi nézőnek ülőhelyet biztosíta­nak. Palermo: a Favorita stadiont fedett lelátókkal látják el. Róma: az Olimpiai stadion átépítése a FIFA követelményeinek megfelelően folyik. Torino: új sta­diont építenek fedett ülőhelyekkel. Udine: aránylag kevés átalakításra van szükség. Verona: csak kisebb átalakítást végeznek. Luca Cordero de Mintezemellónak, a szervezőbizott­ság vezérigazgatójának szaval szerint az olaszok va­lóságos nemzeti ügynek tekintik a világbajnokságot. „Sokaknak úgy tűnik, hogy három év hosszú Idő, de szerintem nagyon rövid, és gyorsan, megfontoltan kell cselekednünk. A kormány 350 milliárd lírát, azaz mint­egy 250 millió dollárt bocsátott rendelkezésünkre a stadionok építésére és felújítására. Ez hatalmas ösz- szeg, de biztos, hogy gyümölcsöző befektetés lesz. Ezenkívül nyolc nagyvállalat támogatja a világbajnok­ságot. Ezek nyolc-nyolc milliárd Urát utaltak át a számlánkra. Együttműködőként szerepelnek és nem­csak pénzzel támogatják a VB-t.“ Az olaszországi világbajnoki döntőt egyébként 1990. június 9. és július 8. között rendezik. A lebonyolítási rend hasonló lesz a mexikóihoz: a döntőbe jutott 24 csapatot hat négyes csoportba osztják. A továbbjutó tizenhat együttes egyenes kieséses rendszerben foly­tatja a küzdelmet a világbajnoki címért. Várjuk tehát a december 12-i sorsolást. M. I. MARADONA IS AZ ÁBÉCÉVEL KEZDTE • ' ■ A világ legnagyobb labdarúgó- csillagai a megmondhatói, hogy már zsenge gyermek korukban képesek voltak naponta órák hosz- szat játszani a labdával. Dekáz- , gatni, fejelni, zsonglőrködni. Ki­fulladásig tökéletesítették labda­érzéküket, technikájukat, lépés­ről lépésre ismerkedtek a játék fogásaival, mint kisdiák az ábé­cével. Csakis így lehet eljutni odáig, hogy az ábécé betűit sza­vakba, mondatokba, sziporkázó gondolatokba fűzzék. Nyilván ez a felismerés vezette a Csehszlovák Testnevelési Szö­vetség Cseh Központi Bizottságát, a Mladá fronta című lapot és a Pionyrská stezka című folyóira­tot, amikor néhány évvel ezelőtt elindították a „8X a labdarúgás ábécéjéből“ elnevezésű akciót. Miről van szó? Egy nagyon egyszerű és szóra­koztató játékról, amely úgyszól­ván minden fiút érdekel. Tíz és' tizennyolc év között részt is ve­het benne — öt korcsoportban — mindenki, aki úgy érzi, hogy tud bánni a labdával. Meg kell mu­tatnia, hogy mire képes olyan alapvető dolgokban, mint a zsong- lőrködés a labdával, tehát hány­szor táncoltatja meg a fején, láb­fején, milyen pontosan lő lábbal, fejjel, milyen pontosan passzol, milyen pontosan képes beadni a labdát szélről, hogyan cselez és milyen pontosan lő egy cselsoro- zíat után. Ha jól számoltunk, akkor ez pontosan nyolc művelet. A ver­seny szimultán folyik. Először csak a cseh országrészekben, ú- jabban már Szlovákiában Is el­terjedt. A legjobbakat aztán meg­hívják az országos döntőre, ahol valóban a labdazsonglőr — Mara- dona-jelöltek színe-java gyűlik össze. Idén a csitlagocskák se­regszemléjét szeptemberben tar­tották meg Karlstejn városában, (--és ezeú figyelemre méltó ered­ményt ért el Kelecsényi Sanyi, aki a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) Hvíezdoslav utcai alap­iskola 6. A osztályának tanulója. A tizenkét évesek kategóriájában a harmadik helyen végzett. A 6. A — tavaly már írtunk róla — SDortosztály, amelyet azért hoztak létre, hogy a DAC számára ne­velje az utánpótlást labdarúgás­ban és könnyűatlétikában. A je­lek szerint jó úton halad az után­pótlás nevelése. De ki valójában ez a bronzérmes „labdaművész“? ♦ Hogy kerültél a sportosztály­ba? — Vígkeletrőí (Cierny Brodl' származom, a Galántai járásból. Édesapámmal 'az Oj Szóban ol­vastuk, hogy tehetségvizsgát hir­detnek a megnyíló sportosztályba. Édesanyám eleinte hallani sem akart róla, hogy olyan messzire járjak iskolába, de aztán apuval meggyőztük, és belenyugodott. Már második éve járok ide. ♦ Nem bántad meg, nem túl fárasztó az utazgatás meg az edzéssel járó pluszmunka? — Ö, nem. Nem olyan borzasz­tó. Igaz, hogy reggel hatkor ke­lek, mert fél hétkor jön az autó­busz, és van úgy, hogy este fél hatra érek haza, de szerintem megéri. Nagyon szeretem a fo­cit. Eléggé figyelemmel kísérem a világ labdarúgását, és tudom, hogy a nagy játékosok sokat ál­doztak azért, hogy naggyá legye­nek. Sok mindenről le kellett mondaniuk. Nekünk is le kell mondani sok olyasmiről, amivel az iskolatársaink szórakoznak, de annál több örömünk telik a foci­ban. ♦ Nem megy azonban a tanu­lás rovására? — Nem mehet. A tanulás az első. Ha valakinek túlságosan le­romlik az előmenetele, eltaná­csolják a sportosztályból. Egy év alatt erre — tudomásom szerint — csak egyszer volt példa. Ne­kem az ötödikben öt kettesem volt. Otthon, a negyedikben négy. Az az egy az utazás és a kör­nyezetváltozás rovására Is írha­tó. De még szeretnék javulni. ♦ Labdarúgásban is? — Természetesen. Azért jöttem ide. ♦ Tulajdonképpen milyen a sportosztály órarendje? — Ugyanolyan, mint a többi osztályé. Csak nekünk a heti két kötelező testnevelési órán kívül még van további két óra test­nevelés és heti háromszor két óra edzés. Szombaton bajnoki- mérkő­zés. A serdülők kerületi bajnok­ságában játszunk, úgy a tabella közepén állunk. Én korenged­ménnyel játszom, mert a bajnok­ságban általában hetedikesek ját­szanak. Hogy jutott eszedbe bene­vezni a versenybe? — Nem nekem jutott eszembe, hanem a tanító elvtársnak és az edzőnek, vagyis az edzőknek. Most nem Is tudom, hogy mit mondjak, mert a DAC-csapatban Jákly László az edzőm, az osz­tályfőnök edzőm viszont Csölle Árpád. Szóval mondták, hogy van ilyen, és mivel nekem elég jó a technikám, megpróbáltam. Mivel elég jó eredményem volt, Trna- vában teszteltek és meghívtak az országos döntőre. ♦ Hogy nézett ki a verseny? — Elég hosszú lenne leírni. A lövéseket például úgy pontozták, hogy a kaput szalagokkal széles­ségében és magasságában Is négy­felé osztották. A legtöbb pontot érő találat a kapu felső negye­dében. gyakorlatilag a felső sar­kában volt, és így tovább. Ezt egy kicsit elpuskáztam. Fejelge- tésben és dekázásban annál jobb vagyok. Negyven-negyven táncol- tatás után leintettek, hogy ez elég az aranyéremre. ♦ Mennyi a csúcsod? — Fejelve harminc, dekázás­ban száznál is több. ♦ Külön gyakorolod ezeket a műveleteket? — Nem mondhatnám, de szere­tek a labdával játszani. Egyálta­lán szeretem a labdát. Általában középcsatárt játszom, és néha már mondták Is a társaim, hogy túlságosan sokat tartom magam­nál. De mit tegyek, ha szeretem, és Igyekszem addig tartani, amíg valamelyik társam tiszta helyzet­be kerül. Talán ezért ts csodálom a DAC-ból Majorost, mert olyan tökéletes labdatechntkája van. Ugye nem baj, ha ennyire nagyra becsülöm? ♦ Persze hogy nem, de hal­lottam, hogy voltál egy gálabe­mutatón. Igen, voltam. Á döntő leg­jobbjait meghívták a közönség és a sportújságírók által összeállí­tott csehszlovák válogatott egy­más elleni mérkőzésére, Prágába. Engem is meghívtak édesapám­mal. A szünetben tartottunk be­mutatót. Csodálatos érzés volt annyi ember előtt szerepelni. Le se tagadhatom, hogy egy kicsit reszketett a térdem, szerencsére a labda szót fogadott. Edzői ás pedagógusai a meg­mondhatói. hogy a mokánv kis Kelecsényi Sanyinak általában mindig szót fogad. Második éve jár a sportosztályba. Az egyik legszorgalmasabb és legtehetsé­gesebb növendék, és ami a leg­fontosabb — szófogadó. Ggy látszik, mégiscsak jó ötlet volt létrehozni a DAC sportosz­tályait. Palágyt Lajos A szerző felvétele Olyan, mint egy komputer Oj csillag született. Az űszóvilág az eddig teljesen Ismeretlen Costa Ríca-1 Silvia Pollt ünnepli. A 17 éves lányt nem kisebb egyéniséghez, mint Mark Spitzhez hasonlítják. Mondják, ugyanolyan sokoldalú, mint a mün­cheni olimpián hét aranyérmet nyert amerikai férfiúszó volt. A szakembe­rek állítják: Szöulban ő Is érem- halmaző lesz. Ennek a bátor kijelentésnek ter­mészetesen megvan az alapja. Poll a nyáron, a Pánamerikai Játékokon nyolc .érmet gyűjtött: három aranyat, három ezüstöt és két bronzot. Mi­előtt még felcsattannának az úszás­hoz értő olvasók, hogy ez nem mér­ce, hiszen a legjobb amerikai úszók nem vettek részt az Idei pánameri­kai küzdelmeken, hanem Brisbane- ben a Pan Pacific Játékokon verse­nyeztek, gyorsan hozzáteszem a Cos­ta Rica-1 lánynak az Időeredményei is nagyszerűek voltak. A 100 méteres hátúszásban 1:01,86 percet ért el, amellyel vezeti a világranglistát. Már nincs messze az NDK-beli Ina Kle­ber 1984-ben felállított 1:00,59 per­ces világcsúcsától sem. .Silvia Poll 200 gyorson a világranglista negye­dik helyét foglalja el, 2:00,02 perces eredményénél ebben az évben csak az NDK-bell Friedrich, Stellmach és Strauss tudott jobbat. Szintén kivá­ló a 100 gyorson elért 56,10 másod­perces teljesítménye, és a 200 háton nyújtott 2:14,18 perces eredménye. Silvia Poll, a közel kétméteres sző­ke lány a vele azonos korúakhoz képest sokkal fejlettebb. Első ráné­zésre megállapítható: nem latin-ame­rikai szülők gyermeke. Édesanyja és édesapja az NSZK-ból vándorolt kt a tengerentúlra, a család előbb Ni­caraguában telepedett le, majd Innen költözött át Costa Ricába. Silvia nyolcéves volt, amikor szü­lei beíratták egy úszótanfolyaimra. Hamar kiderült, hogy rendkívül te­hetséges. — Silvia olyan, mint egy kompu­ter — mondta Francisco Rlvas, aki ma Is a szakvezetője. — Bármire beprogramozhatom, a legnehezebb feladatokat Is az előírás szerint vég­rehajtja. Ilyen versenyzővel öröm «- gyütt dolgozni. A tinédzser lány más klasszlsoif- hoz képest rendkívül keveset edz. Csak napi négy órát tölt a meden­cében, s mindössze tízezer métert úszik. Mindez azt jelenti, hogy to­vább terhelhető, s ezáltal az ered­ményei még ugrásszerűen javulhat­nak. Kapacitásának eddig legfeljebb hatvan százalékát használhatta ki. A Costa Rica-1 csodaúszó vakon bízik az edzőjében, elfogadja a ta­nácsait, végrehajtja az utasításait, a Pánamerikai Játékokon azonban, é- letében először, ütközött vele. A mester azt akarta,, hogy Silvia ti­zenkét számban induljon, ő azonban ezt túlzásnak tartatta, s végül győ­zött:, a két vegyesúszást kihagyhatta a programjából. — Ha túl sok számban Indulok, akkor a legfontosabbakra nem tudok kellően összpontosítani — mondta Silvia Poll. — Számomra egyébként a száz hát és a kétszáz gyors az elsődleges, ezeken a távokön szeret­nék nagyon jól szerepelni az olim­pián. A pánamerikai sikerek után, amely­hez Oscar Arias Sanchez, Costa Rica államelnöke személyesen gratulált Pollnak, elterjedt, hogy a tizenkét éves lány átteszi az Egyesült Álla­mokba a székhelyét, s ott edz to­vább. A hfr eljutott Stlviához Is, aki gyorsan megcáfolta ezt a sajtó­ban. — Semmi okom rá, hogy mhagyjam Costa Ricát és edzőmet, Rivast. Min­den évben annyit fejlődtem az ő Irá­nyításával, hogy magam ^fs csodál­koztam, így furcsa lenne, ha nem bíznék benne továbbra is.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents