Új Ifjúság, 1987 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1987-11-18 / 46. szám

Dr. Lubomír GSbril t— A Dunaszerdahelyi Járás or­szágos viszonylatban első helyen- áll a fiatalkori bűnözés terén, de közismert probléma a ragasztózás is. — Ml okozza ezt a kedvezőtien helyzetet? — Közvetve befolyásolja a vi­dék gazdasági helyzete. Az any- nyira Jellemző társadalmi problé­mák, mint az emberi kapcsolatok fellazulása, a belső értékek leki­csinylése, a szétroncsölódott csa­ládi struktúra Itt hatványozottan érvényesül. Miért? Az emberek- többsége a pénz, az anyagi Javak hajhászására fordítja energiája nagy részét. Az utóbbi tíz évben megsokszorozódott a kistermelők száma, általánossá vált az ún. két műszak. Dolgoznak szinte látástól vakulásig, látszólag Jó eredmény­nyel, amit anyagi Javaik felhal­mozódása bizonyít. Az ideális csa­lok, csak azt mondhatom, hogy a környezetem sem kondicionált másra. Édesanyám fiatalon meg­halt, az apám pedig, mióta az eszemet tudom, vedeli az italt. Si­mán tudomásul vette, hogy én is iszom, sőt, olykor bátorított is, „húzd meg, fiam, legény vagy a gáton.. — Ml örömet leltél az italban? — Először semmit. Jó időbe telt, míg rátaláltam a pia Izére. Addig undorral ittam, de nem akartam elmaradni a többi mö­gül. Kinéztek volna maguk közül a haverok, ha eltolom a poharat. — Miért kerültél be a pszi­chiátriára? — Egyre többet ittam, egyre többször voltam részeg. Nem ol­vastam én soha olyan dolgokat, ahol az alkoholizmus veszélyeiről írnak. Akkor kezdtem igazán megijedni, amikor elborult az Hogyan orvosoljuk a bajt? Dr. Eubomír Gábris elmegyó­gyász az Érsekújvári (Nővé Zámky) Pszichiátriai Intézet mun­katársa. — Gyakorta hangoztatják elő­adásokon, szemináriumokon, hogy a deviáns viselkedésformák meg­szüntetése — társadalmi feladat. Ez azonban csupán szócséplés marad, ha a gyakorlatban min­den az egészségügyre és a bűn­üldözésre hárul. Mi a maximumot nyújtjuk, ami lehetőségünkben áll. Rengeteg előadást tartunk, kapcsolatban állunk az iskolák­kal, igyekszünk a felvilágosító munkát egyre jobban kiterjeszte­ni. Elsődleges követelmény, hogy megnyerjük a fiatalok bizalmát, hogy tudomásul vegyék, minket a segítő szándék vezérel. Elke­serítő, hogy ezek a gyerekek, akik' Dr. Bordás Sándor Az alkoholizmus, a narkománia, az öngyilkosság — egyfajta prob­lémamegoldási módszer, a labilis személyiségű emberek gyakori menekülési útja. A kamaszkor! komplexusok, a társtalanság ve­zet leggyakrabban azokhoz a kompenzációkhoz, melyek az em­lített betegségek forrásai lehet­nek. „Az egészséges ember, ha frusztráció éri, dühreakcióval reagál. Ha veszélyhelyzetbe kerül, normális félelemreakció lép fel nála. Ezek a reakciók aktuálisak, megszűnnek, mihelyt a frusztrá­ció megszűnik, illetve a félelmet kiváltó okok elmaradnak“ — Írja Hódi Sándor. A túlérzékeny vagy neurózisra hajlamos egyéneknél ez másképpen alakulhat. Kóros formát ölthet, amelynek végkifej­lete gyakran tragédiába torkollik. Hogyan látja az újságíró? A fiatalkorúak bűnözése, alko­holizmusa, a toxikománia tárgy­köre sokáig tabu volt. Nem írt róla a sajtó, hallgattak a tömeg­kommunikációs eszközök. Nap­jainkban egyre szókimondóbban ostorozzuk. Az ok? A kezdeti szél­sőséges jelenségek társadalmi problémává nőttek. Hogy a kór­okozót csírájában elfojtsuk, arra már nincs lehetőség. Már csak si­keres orvoslásról lehet szó, en­nek pedig egyik előfeltétele a széles körű felvilágosítás. Egy nagyméretű felmérés alkalmával kiderült, hogy 100 iskoláskorú gyermek szülei közül 73-an nem voltak tisztában a narkőzás, köz­ismertebb nevén szipózás fogal­mával. Ugyanakkor felmerül a kérdés: ha ezt nem tudták, vajon mennyire lehettek tisztában ezek a szülők a viselkedészavart ki­váltó okokkal? Sejtik-e egyálta­lán negatív nevelési módszereik esetleges következményeit? Ren­geteg pszichológiai jellegű írás támasztja alá adatokkal, hogy a lakóhelyi környezet, a család, az utca stb. — az olykor ártalmat­lannak látszó kilengés — milyen óriási erővel irányítja a gyerme­ket a törvénysértő életvezetés fe­lé Jobban kellene tájékoztatni a szülőket a gyermekeikre leselke­dő veszélyekről. Egy toxikomániás kisfiú édes­apja: „Nem hallottam én soha sem­mit a ragasztózásról. A fiam ke­zelőorvosnője világosított fel er­ről a szörnyűségről. Meg rákér­dezett arra is, mennyit foglalkoz­tunk Péterrel, hogyan nevel­tük ... Szégyellettem neki beval­lani, hogy alig volt rá időnk. Tud­ja, hogy van az a falun. Ott a fólia, látástól vakulásig gürizünk. Nem volt nekünk időnk pátyol- gatni a fiunkat^ De hát velem sem törődtek annak idején, mégis dol­gos, becsületes emberré váltam. Hát mondja meg, ki itt a hibás?!“ A családi háttér Dr. Bordás Sándor dunaszerda­helyi [Dunajská Streda] pszicho­lógus: Kongassuk meg a vészharangot? Nyugtalanít bennünket, hogy a fiúk és lányok egy része passzív, nem érdeklődik a közügyek iránt. Olyanok is vannak közöttük, akik nem a munkában látják az élet értelmét, és nem becsü­lik meg a létrehozott értékeket. (...) Számosán közülük alkoholistákká, kábítOszer-élYezőkké vál­nak. Hol keressük az ilyen problémák okait? Akik úgy vélik, hogy az okokat magukban 8 fia­talokban kell keresni, túlságosan leegyszerűsítik a kérdést. (Időiét Jaroslav Jenerál kongresszusi beszámolójából} ládi életre fordított figyelem, a gyermeknevelés háttérbe szorul. Mit eredményez ez a hozzáállás? Legtöbb esetben a partnerviszony megromlását, a szülő-gyermek kapcsolat deformálódását. Helyes szülői Irányítást nélkülözve nő­nek fel aztán azok a gyermekek, akik konfliktusaikat, szorongásai­kat nem képesek valamilyen aktív úton, cselekvő magatartással le­vezetni. — Milyen ezeknek a fiatalok­nak az érzelmi háttere? >—• Legtöbbjük nélkülözi a sze­reteted hiányzik számukra az ér­zelmileg elfogadott felnőtt példa­kép. Alapérzésük a magány, a kitaszítottság, ezt pedig nem le­het megszüntetni horribilis zseb­pénzekkel. Ezek a fiatalok aztán különféle csoportokhoz csapód­nak, ahol az együvétartozáson van a hangsúly, az oldott légkö­rön, amelyet az alkohol vagy a kábítószer tiltott élvezése bizto­sít. — Gyakorta krónikus alkoho­lizmusig, idült Inhalálásig fajul a helyzet. Hol gyógyítják ezeket a beteg fiatalokat? — Lényeges problémára kérde­zett rá. A járáson belüli kedve­zőtlen helyzet részben abból fa­kad, hogy nem rendelkezünk pszichiátriai osztállyal. A súlyos beteg gyermekek gyógyítása Pezlnokban történik, ami hátráltatja a kezelés ered­ményességét. Többszöri kérelme­zés után végre megoldódik ez a gond, már szerveződik a pszi­chiátriai osztály Dunaszerdahe- lyen is. Hová fajulhat a kíváncsiság?, P. K. Jóképű fiatalember. Még csak huszonvalahány éves, eddig négyszer kezelték intézetben. A diagnózis: krónikus alkoholizmus. — Mikor kezdtél el Inni? — Nagyon fiatalon, úgy 14—15 évesen. Most, hogy visszagondo­agyam. Krízis. így nevezik az or­vosok. Először csupán halluciná- ciólm voltak, különféle hangokat hallottam, parancsokat. Később már képzelődtem Is. Kínzó törté­neteket éltem át, az álom lassan összeolvadt a valósággal. Megtör­tént, hogy reggel felébredtem, ki­mentem az utcára, és szóba ele­gyedtem emberekkel Kérdeztem őket, s azok válaszoltak. De ezek nem voltak hús-vér emberek, szellemalakok voltak, ha feléjük kaptam, eltűntek. Parancsokat osztogattak nekem, elkísértek a szobámba !s. Féltem, irtózatosan rettegtem. Azt hiszem, az effajta félelembe bele lehet pusztulni. Nem kívánom én ez.t a kínlódást senkinek, még a legnagyobb el­lenségemnek sem. Ez volt a vég. Akkor holtak be a klinikára. T. M. 20 éves, volt egyetemi hallgató. — Én ugyan nem mondhatom, hogy szeretet nélkül nőttem vol­na fel. Ellenkezőleg, néha már úgy éreztem, megfojt a „nagy sze­retet“. Otthon állandóan intettek, figyelmeztettek, mindig rajtam volt a szemük. Persze ők azt hit­ték, ez a legoptimálisabb nevelés, amit csak el lehet képzelni. Egy csöppnyi önállóságot sem adtak. — Valószínűleg a Jó szándék vezérelte a szüléidét, a féltés... — De én megőrültem ettől a féltéstől! Mikor felvettek a fősu­lira, csak annak örültem, hogy el­kerülök otthonról. — Hol szoktál rá a drogokra? — Az intrin. Véletlen volt, hogy pont olyan bandához csapódtam, amelyben tablettáztak. — Honnan szereztétek az or­vosságot? — Nem volt probléma. Néme­lyik repect nélkül kapható, a jobb fajtákat úgy szereztük haverok­tól, orvosszülők gyerekeitől, meg aztán a recepthamisítás sem mű­vészet. — Azt mondtad, a kábítószer miatt csaptak ki az iskolából. Rá­jöttek? — Dehogy!' Egyszerűen csak nem tanultam, mert az életemet kitöltötte valami más. Valami sok­kal izgalmasabb. — Még csak 20 éves vagy. Hogy látod a jövődet? — Nem gondolkoztam a' jövő- mön. Most egy Irodában dolgo­zom, de unom ezt a munkát. alig 10—12 évesen nyúlnak az alkoholhoz, vagy a ragasztóhoz, nem tudják felmérni tettük kö­vetkezményeit. Áldozatok ők, a felnőttek felelőtlenségének áldo­zatai. Ahhoz, hogy felszámoljuk a bajt, erős szülői, pedagógiai, e- gészségügyi összefogásra lenne szükség. Meg kellene találni a feladat Intézményrendszerét. A lelki egészséget erősítő hatásos pedagógiát kellene kidolgozni. Általános negatívum például az is, hogy a szülők, bár tudomásuk van gyermekük szenvedélyéről, nem fordulnak orvoshoz. Szégyen­érzetük legyőzi a józan észt, pe­dig ha idejében hozzánk fordul­nának, akkor, amikor az egyén még csak veszélyeztetettség! stá­diumban van, nagyobb esélye len­ne a sikeres gyógyításnak. — Milyen veszélyekkel járnak ezek a szenvedélyek? — A szomatikus károsodás fel­mérhetetlen nagyságú. Az Ital, a kábítószer megtámadja a májat, a vesét, az idegrendszer legérzé­kenyebb sejtcsoportjait. A kipro­vokált órzékcsalódások felkelté­séhez mind nagyobb adagokra van szükség. Ez végül olyan testi füg­gőséghez vezet, amelynek nem ritkán halál vagy súlyos elvoná- sos tünetek a végállapotai. — Mik Jellemzik a deviáns ma­gatartásformákat? Mire figyeljen fel a szülő, a pedagógus? — A pedagógusok mostanság több időt töltenek el a gyermek­kel, mint a szülők, ezért nagyobb lehetőségük van rá, hogy észre­vegyék az alkoholizmusra, nar- komániára utaló Jellegzetes tü­neteket. Ha észreveszik, hogy az egykor igyekvő, figyelmes tanuló közönyössé, kötözködővé, Inger­lékennyé vált, az már gyanúra ad okot. Az aluszékonyság, a gya­kori fejfájás, hányinger, áporo- dott lehelet szintén jellegzetes tünet. — Szó lehet eredményes gyó­gyításról? — A sikeres gyógyulás nem raj­tunk múlik. Azt mi nem ered­ményezhetjük, csupán elősegíthet­jük. Itt a klinikán kikezeljük a beteget, felvilágosítjuk, úgy is mondhatnám, hogy visszavezetjük a helyes útra. Kezességet azon­ban nem vállalhatunk érte. Az ő szilárd akaratán múlik, hogy visz- szaesővé válik-e, vagy képes lesz az egészséges életre. Hadd hang­súlyozzam, hogy főleg ilyenkor lenne szüksége minden kezeltneK a szilárd családi támaszra, a meg­értésre. Elszomorító viszont, hogy sokuk családja, baráti köre min­den rábeszélésünk ellenére önzőn magára hagyja a beteget, aki ezt a frusztrációt Is, akár a koráb­biakat, képtelen elviselni. Ismét a szenvedélyéhez menekül, visz- szaesővé válik. — ök tehát gyakorlatilag nem lelhetnek semmiféle kapaszkodó­ra? — Ez csalt részben Igaz. A családi kötődést ml nem tudjuk szavatolni, viszont intézetünk mel­lett működik az ún. absztinens- klub. ahol minden gyógyulni aka­ró páciens támaszra, megértésre lelhet. Ennek a klubnak nemcsak volt alkoholisták lehetnek a tag­jai, hanem gyógyult kábítószer- élvezők Is. Egymás problémáit is­merve, közös múlttal a hátuk mö­gött, összetartó közösséggé vál­tak. Ogy hiszem, valódi támaszt nyújtanak minden rászorulónak. Nézzen mindenki magába A személyiség fejlődésénél?, az én-tudat kialakulásának táptalaja a család, az iskola, a baráti kör, a szűkebb környezet. Az antiszo­ciális deviáció góca általában ezen helyek valamelyikében rejlik, itt lehet felismerni és megragadni. Divat manapság minden felelős­séget a társadalomra, a szűkebb környezetre hárítani. A probléma gyakorta minden előzmény nél­kül magában a legáltalánosabb kamaszkori nehézségekkel küsz­ködő fiatalokban rejlik. Vajon ti, fiatalok, akik alkohollal, tablet­tával, ragasztóval akarjátok ön­bizalmatokat növelni, mennyire ismeritek magatokat? Mennyire vagytok tisztában értékrendetek­kel, az emberi életmódhoz szük­séges erkölcsi normákkal? Nem okítani akarlak benneteket. Az okításokból nyílván elegetek van. Én csupán azt szeretném, ha el­gondolkoznátok, afféle kérdezz- felelek Játékot ajánlok fel. Fel­teszem nektek a kérdéseket, ti pedig válaszoljatok rá magatok­ban. Milyen formában akarjátok meg­mutatni a világnak, hogy felnőtté váltatok? S vajon helyes-e ez a módszer? Ml késztet arra, hogy olykor hazudjatok? S vajon nem a kőny- nyebbik oldalt választjátok-e 1« lyenkor? Ismeritek-e egyáltalán a szere­tet helyes értelmét? Az önzetlen szeretetét? Mit Jelentenek nektek ezek S fogalmak: hit, bizalom, akarat? Ügy vélem, ezek azok a kulcs­kérdések, amelyeknek helyes meg­válaszolásával az egyén emberré formálódhat. Nem vegetáló, ön­maga helyét állandóan kereső, a világgal állandó konfliktusban álló személlyé, hanem egyéniség­gé. Csak az ilyen emberekre né­zett fel mindig Is, s néz fel ma Is a közösség. Horváth Gabriella Hrapka Tibor felvételei

Next

/
Thumbnails
Contents