Új Ifjúság, 1987 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1987-11-18 / 46. szám
Dr. Lubomír GSbril t— A Dunaszerdahelyi Járás országos viszonylatban első helyen- áll a fiatalkori bűnözés terén, de közismert probléma a ragasztózás is. — Ml okozza ezt a kedvezőtien helyzetet? — Közvetve befolyásolja a vidék gazdasági helyzete. Az any- nyira Jellemző társadalmi problémák, mint az emberi kapcsolatok fellazulása, a belső értékek lekicsinylése, a szétroncsölódott családi struktúra Itt hatványozottan érvényesül. Miért? Az emberek- többsége a pénz, az anyagi Javak hajhászására fordítja energiája nagy részét. Az utóbbi tíz évben megsokszorozódott a kistermelők száma, általánossá vált az ún. két műszak. Dolgoznak szinte látástól vakulásig, látszólag Jó eredménynyel, amit anyagi Javaik felhalmozódása bizonyít. Az ideális csalok, csak azt mondhatom, hogy a környezetem sem kondicionált másra. Édesanyám fiatalon meghalt, az apám pedig, mióta az eszemet tudom, vedeli az italt. Simán tudomásul vette, hogy én is iszom, sőt, olykor bátorított is, „húzd meg, fiam, legény vagy a gáton.. — Ml örömet leltél az italban? — Először semmit. Jó időbe telt, míg rátaláltam a pia Izére. Addig undorral ittam, de nem akartam elmaradni a többi mögül. Kinéztek volna maguk közül a haverok, ha eltolom a poharat. — Miért kerültél be a pszichiátriára? — Egyre többet ittam, egyre többször voltam részeg. Nem olvastam én soha olyan dolgokat, ahol az alkoholizmus veszélyeiről írnak. Akkor kezdtem igazán megijedni, amikor elborult az Hogyan orvosoljuk a bajt? Dr. Eubomír Gábris elmegyógyász az Érsekújvári (Nővé Zámky) Pszichiátriai Intézet munkatársa. — Gyakorta hangoztatják előadásokon, szemináriumokon, hogy a deviáns viselkedésformák megszüntetése — társadalmi feladat. Ez azonban csupán szócséplés marad, ha a gyakorlatban minden az egészségügyre és a bűnüldözésre hárul. Mi a maximumot nyújtjuk, ami lehetőségünkben áll. Rengeteg előadást tartunk, kapcsolatban állunk az iskolákkal, igyekszünk a felvilágosító munkát egyre jobban kiterjeszteni. Elsődleges követelmény, hogy megnyerjük a fiatalok bizalmát, hogy tudomásul vegyék, minket a segítő szándék vezérel. Elkeserítő, hogy ezek a gyerekek, akik' Dr. Bordás Sándor Az alkoholizmus, a narkománia, az öngyilkosság — egyfajta problémamegoldási módszer, a labilis személyiségű emberek gyakori menekülési útja. A kamaszkor! komplexusok, a társtalanság vezet leggyakrabban azokhoz a kompenzációkhoz, melyek az említett betegségek forrásai lehetnek. „Az egészséges ember, ha frusztráció éri, dühreakcióval reagál. Ha veszélyhelyzetbe kerül, normális félelemreakció lép fel nála. Ezek a reakciók aktuálisak, megszűnnek, mihelyt a frusztráció megszűnik, illetve a félelmet kiváltó okok elmaradnak“ — Írja Hódi Sándor. A túlérzékeny vagy neurózisra hajlamos egyéneknél ez másképpen alakulhat. Kóros formát ölthet, amelynek végkifejlete gyakran tragédiába torkollik. Hogyan látja az újságíró? A fiatalkorúak bűnözése, alkoholizmusa, a toxikománia tárgyköre sokáig tabu volt. Nem írt róla a sajtó, hallgattak a tömegkommunikációs eszközök. Napjainkban egyre szókimondóbban ostorozzuk. Az ok? A kezdeti szélsőséges jelenségek társadalmi problémává nőttek. Hogy a kórokozót csírájában elfojtsuk, arra már nincs lehetőség. Már csak sikeres orvoslásról lehet szó, ennek pedig egyik előfeltétele a széles körű felvilágosítás. Egy nagyméretű felmérés alkalmával kiderült, hogy 100 iskoláskorú gyermek szülei közül 73-an nem voltak tisztában a narkőzás, közismertebb nevén szipózás fogalmával. Ugyanakkor felmerül a kérdés: ha ezt nem tudták, vajon mennyire lehettek tisztában ezek a szülők a viselkedészavart kiváltó okokkal? Sejtik-e egyáltalán negatív nevelési módszereik esetleges következményeit? Rengeteg pszichológiai jellegű írás támasztja alá adatokkal, hogy a lakóhelyi környezet, a család, az utca stb. — az olykor ártalmatlannak látszó kilengés — milyen óriási erővel irányítja a gyermeket a törvénysértő életvezetés felé Jobban kellene tájékoztatni a szülőket a gyermekeikre leselkedő veszélyekről. Egy toxikomániás kisfiú édesapja: „Nem hallottam én soha semmit a ragasztózásról. A fiam kezelőorvosnője világosított fel erről a szörnyűségről. Meg rákérdezett arra is, mennyit foglalkoztunk Péterrel, hogyan neveltük ... Szégyellettem neki bevallani, hogy alig volt rá időnk. Tudja, hogy van az a falun. Ott a fólia, látástól vakulásig gürizünk. Nem volt nekünk időnk pátyol- gatni a fiunkat^ De hát velem sem törődtek annak idején, mégis dolgos, becsületes emberré váltam. Hát mondja meg, ki itt a hibás?!“ A családi háttér Dr. Bordás Sándor dunaszerdahelyi [Dunajská Streda] pszichológus: Kongassuk meg a vészharangot? Nyugtalanít bennünket, hogy a fiúk és lányok egy része passzív, nem érdeklődik a közügyek iránt. Olyanok is vannak közöttük, akik nem a munkában látják az élet értelmét, és nem becsülik meg a létrehozott értékeket. (...) Számosán közülük alkoholistákká, kábítOszer-élYezőkké válnak. Hol keressük az ilyen problémák okait? Akik úgy vélik, hogy az okokat magukban 8 fiatalokban kell keresni, túlságosan leegyszerűsítik a kérdést. (Időiét Jaroslav Jenerál kongresszusi beszámolójából} ládi életre fordított figyelem, a gyermeknevelés háttérbe szorul. Mit eredményez ez a hozzáállás? Legtöbb esetben a partnerviszony megromlását, a szülő-gyermek kapcsolat deformálódását. Helyes szülői Irányítást nélkülözve nőnek fel aztán azok a gyermekek, akik konfliktusaikat, szorongásaikat nem képesek valamilyen aktív úton, cselekvő magatartással levezetni. — Milyen ezeknek a fiataloknak az érzelmi háttere? >—• Legtöbbjük nélkülözi a szereteted hiányzik számukra az érzelmileg elfogadott felnőtt példakép. Alapérzésük a magány, a kitaszítottság, ezt pedig nem lehet megszüntetni horribilis zsebpénzekkel. Ezek a fiatalok aztán különféle csoportokhoz csapódnak, ahol az együvétartozáson van a hangsúly, az oldott légkörön, amelyet az alkohol vagy a kábítószer tiltott élvezése biztosít. — Gyakorta krónikus alkoholizmusig, idült Inhalálásig fajul a helyzet. Hol gyógyítják ezeket a beteg fiatalokat? — Lényeges problémára kérdezett rá. A járáson belüli kedvezőtlen helyzet részben abból fakad, hogy nem rendelkezünk pszichiátriai osztállyal. A súlyos beteg gyermekek gyógyítása Pezlnokban történik, ami hátráltatja a kezelés eredményességét. Többszöri kérelmezés után végre megoldódik ez a gond, már szerveződik a pszichiátriai osztály Dunaszerdahe- lyen is. Hová fajulhat a kíváncsiság?, P. K. Jóképű fiatalember. Még csak huszonvalahány éves, eddig négyszer kezelték intézetben. A diagnózis: krónikus alkoholizmus. — Mikor kezdtél el Inni? — Nagyon fiatalon, úgy 14—15 évesen. Most, hogy visszagondoagyam. Krízis. így nevezik az orvosok. Először csupán halluciná- ciólm voltak, különféle hangokat hallottam, parancsokat. Később már képzelődtem Is. Kínzó történeteket éltem át, az álom lassan összeolvadt a valósággal. Megtörtént, hogy reggel felébredtem, kimentem az utcára, és szóba elegyedtem emberekkel Kérdeztem őket, s azok válaszoltak. De ezek nem voltak hús-vér emberek, szellemalakok voltak, ha feléjük kaptam, eltűntek. Parancsokat osztogattak nekem, elkísértek a szobámba !s. Féltem, irtózatosan rettegtem. Azt hiszem, az effajta félelembe bele lehet pusztulni. Nem kívánom én ez.t a kínlódást senkinek, még a legnagyobb ellenségemnek sem. Ez volt a vég. Akkor holtak be a klinikára. T. M. 20 éves, volt egyetemi hallgató. — Én ugyan nem mondhatom, hogy szeretet nélkül nőttem volna fel. Ellenkezőleg, néha már úgy éreztem, megfojt a „nagy szeretet“. Otthon állandóan intettek, figyelmeztettek, mindig rajtam volt a szemük. Persze ők azt hitték, ez a legoptimálisabb nevelés, amit csak el lehet képzelni. Egy csöppnyi önállóságot sem adtak. — Valószínűleg a Jó szándék vezérelte a szüléidét, a féltés... — De én megőrültem ettől a féltéstől! Mikor felvettek a fősulira, csak annak örültem, hogy elkerülök otthonról. — Hol szoktál rá a drogokra? — Az intrin. Véletlen volt, hogy pont olyan bandához csapódtam, amelyben tablettáztak. — Honnan szereztétek az orvosságot? — Nem volt probléma. Némelyik repect nélkül kapható, a jobb fajtákat úgy szereztük haveroktól, orvosszülők gyerekeitől, meg aztán a recepthamisítás sem művészet. — Azt mondtad, a kábítószer miatt csaptak ki az iskolából. Rájöttek? — Dehogy!' Egyszerűen csak nem tanultam, mert az életemet kitöltötte valami más. Valami sokkal izgalmasabb. — Még csak 20 éves vagy. Hogy látod a jövődet? — Nem gondolkoztam a' jövő- mön. Most egy Irodában dolgozom, de unom ezt a munkát. alig 10—12 évesen nyúlnak az alkoholhoz, vagy a ragasztóhoz, nem tudják felmérni tettük következményeit. Áldozatok ők, a felnőttek felelőtlenségének áldozatai. Ahhoz, hogy felszámoljuk a bajt, erős szülői, pedagógiai, e- gészségügyi összefogásra lenne szükség. Meg kellene találni a feladat Intézményrendszerét. A lelki egészséget erősítő hatásos pedagógiát kellene kidolgozni. Általános negatívum például az is, hogy a szülők, bár tudomásuk van gyermekük szenvedélyéről, nem fordulnak orvoshoz. Szégyenérzetük legyőzi a józan észt, pedig ha idejében hozzánk fordulnának, akkor, amikor az egyén még csak veszélyeztetettség! stádiumban van, nagyobb esélye lenne a sikeres gyógyításnak. — Milyen veszélyekkel járnak ezek a szenvedélyek? — A szomatikus károsodás felmérhetetlen nagyságú. Az Ital, a kábítószer megtámadja a májat, a vesét, az idegrendszer legérzékenyebb sejtcsoportjait. A kiprovokált órzékcsalódások felkeltéséhez mind nagyobb adagokra van szükség. Ez végül olyan testi függőséghez vezet, amelynek nem ritkán halál vagy súlyos elvoná- sos tünetek a végállapotai. — Mik Jellemzik a deviáns magatartásformákat? Mire figyeljen fel a szülő, a pedagógus? — A pedagógusok mostanság több időt töltenek el a gyermekkel, mint a szülők, ezért nagyobb lehetőségük van rá, hogy észrevegyék az alkoholizmusra, nar- komániára utaló Jellegzetes tüneteket. Ha észreveszik, hogy az egykor igyekvő, figyelmes tanuló közönyössé, kötözködővé, Ingerlékennyé vált, az már gyanúra ad okot. Az aluszékonyság, a gyakori fejfájás, hányinger, áporo- dott lehelet szintén jellegzetes tünet. — Szó lehet eredményes gyógyításról? — A sikeres gyógyulás nem rajtunk múlik. Azt mi nem eredményezhetjük, csupán elősegíthetjük. Itt a klinikán kikezeljük a beteget, felvilágosítjuk, úgy is mondhatnám, hogy visszavezetjük a helyes útra. Kezességet azonban nem vállalhatunk érte. Az ő szilárd akaratán múlik, hogy visz- szaesővé válik-e, vagy képes lesz az egészséges életre. Hadd hangsúlyozzam, hogy főleg ilyenkor lenne szüksége minden kezeltneK a szilárd családi támaszra, a megértésre. Elszomorító viszont, hogy sokuk családja, baráti köre minden rábeszélésünk ellenére önzőn magára hagyja a beteget, aki ezt a frusztrációt Is, akár a korábbiakat, képtelen elviselni. Ismét a szenvedélyéhez menekül, visz- szaesővé válik. — ök tehát gyakorlatilag nem lelhetnek semmiféle kapaszkodóra? — Ez csalt részben Igaz. A családi kötődést ml nem tudjuk szavatolni, viszont intézetünk mellett működik az ún. absztinens- klub. ahol minden gyógyulni akaró páciens támaszra, megértésre lelhet. Ennek a klubnak nemcsak volt alkoholisták lehetnek a tagjai, hanem gyógyult kábítószer- élvezők Is. Egymás problémáit ismerve, közös múlttal a hátuk mögött, összetartó közösséggé váltak. Ogy hiszem, valódi támaszt nyújtanak minden rászorulónak. Nézzen mindenki magába A személyiség fejlődésénél?, az én-tudat kialakulásának táptalaja a család, az iskola, a baráti kör, a szűkebb környezet. Az antiszociális deviáció góca általában ezen helyek valamelyikében rejlik, itt lehet felismerni és megragadni. Divat manapság minden felelősséget a társadalomra, a szűkebb környezetre hárítani. A probléma gyakorta minden előzmény nélkül magában a legáltalánosabb kamaszkori nehézségekkel küszködő fiatalokban rejlik. Vajon ti, fiatalok, akik alkohollal, tablettával, ragasztóval akarjátok önbizalmatokat növelni, mennyire ismeritek magatokat? Mennyire vagytok tisztában értékrendetekkel, az emberi életmódhoz szükséges erkölcsi normákkal? Nem okítani akarlak benneteket. Az okításokból nyílván elegetek van. Én csupán azt szeretném, ha elgondolkoznátok, afféle kérdezz- felelek Játékot ajánlok fel. Felteszem nektek a kérdéseket, ti pedig válaszoljatok rá magatokban. Milyen formában akarjátok megmutatni a világnak, hogy felnőtté váltatok? S vajon helyes-e ez a módszer? Ml késztet arra, hogy olykor hazudjatok? S vajon nem a kőny- nyebbik oldalt választjátok-e 1« lyenkor? Ismeritek-e egyáltalán a szeretet helyes értelmét? Az önzetlen szeretetét? Mit Jelentenek nektek ezek S fogalmak: hit, bizalom, akarat? Ügy vélem, ezek azok a kulcskérdések, amelyeknek helyes megválaszolásával az egyén emberré formálódhat. Nem vegetáló, önmaga helyét állandóan kereső, a világgal állandó konfliktusban álló személlyé, hanem egyéniséggé. Csak az ilyen emberekre nézett fel mindig Is, s néz fel ma Is a közösség. Horváth Gabriella Hrapka Tibor felvételei
