Új Ifjúság, 1987 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1987-11-04 / 44. szám

t újrfjúság 6 Még egyszer a „fociperesztrojkáról“ AKI NEM DOLGOZIK, NE IS... Lapuhk 41. számában beszámoltunk arról, hogy a szovjet társadalomban folyó átalakítás a sportot és nevezetesen a labdarúgást sem kerülte el. Már a „szborná“ sikertelen spanyolországi világbajnoki sze­replése után élénk vita kezdődött arról, hogy nem kellene-e tőbbé-kevésbé profi módon szervezni a lab­darúgást. Maguk a szakvezetők is azon a véleményen voltak, hogy jobb lenne nevén nevezni a gyereket, de csak most jött el az idő ennek megvalósítására. Természetesen a burzsoá sajtó rögtön megszimatol­ta, hogy ez újabb alkalom a szocializmus eszményei­nek lejáratására, csakhogy ezeket a tévhiteket azon nyomban szertefoszlatta a legilletékesebb, a Szovjet­unió Labdarúgó-szövetségének elnöke, Vjacseszlav Ko- loszkov. A következőket hozta nyilvánosságra: „A szakosztályokban és a szövetség munkájában is bevezetjük a profi struktúrát. Nem igazodunk azon­ban a nyugati mintához, hanem a szocializmus alap- elveit érvényesítjük. Saját utunkat követjük, amelynek ez az egyetlen célja, hogy mindenképpen javuljon az egyének és a csapatok játékszinvonala. A klubok, amelyek áttérnek a teljes hozraszcsot rendszerre, nem kapnak egy kopejkát sem az állami vagy a szakszer­vezeti eszközökből. Ugyanakkor nem törekszünk arra sem, hogy a klubok a pénzt a reklámból vagy a szponzoroktól szerezzék be. A fő bevételi forrás a je­gyek árából, a lakosságnak nyújtott különféle szol­gáltatásokból és a klubtagok önkéntes hozzájárulásai­ból ered.“ Az új modellt kísérletképpen a Dnyepr Dnyepropet- rovszk klubnál vezették be. Megváltozik a játékosok elbírálása. Mindenki olyan Jutalmat kap, amilyen tel­jesítményt nyújt. Más szóval: aki nem dolgozik, nem is fog keresni. A hozraszcsot rendszer egyébként meg­akadályozza azt is — ami a nyugati klubok esetében elég gyakori —, hogy egyes „csillagokat“ túlfizesse­nek. Ezzel kapcsolatban Koloszkov a következőket mondta: „Az emberkereskedelem idegen a szovjet társada­lomban, Így természetesen a szovjet labdarúgás szá­mára is. A játékos a szerződés lejárta után maga dönt, hogy meghosszabbítja-e vagy átlép más klubba, esetleg abbahagyja a labdarúgást.“ A Szovjetunió Labdarúgó-szövetségének elnötke egyéb­ként ezeket külföldi újságíróknak mondta, akik mód­felett kíváncsiak voltak a játékosok fizetésére. Íme a válasz: „A labdarúgók fizetése két- vagy háromszorosa lesz a Szovjetunióban jelenleg kimutatott átlagfizetésnek. Szeretném azonban ismét hangsúlyozni, hogy csakis a teljesítmény dönt a fizetések nagyságáról.“ A Dnyepr próbálkozásának eredményeire már türel­metlenül várnak a további klubok, a Dinamo Kijev, a Zenit Leningrad, a Dinamo Tbiliszi, az Ararat Jere­ván, amelyek szintén szeretnének áttérni a hozrasz­csot rendszerre. Ezért bizonyára olvasóinkat is ér­dekli dnyepropetrovszki szakvezetőnek, Gennagyij Zsiz- gytknek a nyilatkozata, amelyet az SZLKP KB sajtó­szervének, a bratislavai Pravdának adott egyik ol­vasója kérdésére: „Nincs univerzális recept arra, hogy a szovjet fut­ball hogyan menjen át a rentabilitás és az önfinan­szírozás rendszerére, mert egy teljesen új dologról van szó. Mondhatok azonban egyet s mást a dnyepro­petrovszki tapasztalatokról. Itt alakult meg először kí­sérletképpen a Dnyepr labdarúgóklub. Természetesen felmerülnek kérdések, hogy a klub nem vett-e magára túl nagy terhet, hogy nem nagy-e a kockázat, hogy a klub csődbe is juthat. Csőd nem fenyeget. A Dnyepr sohasem tartozott a ráfizetéses klubok közé. Belépőjegyet kapni a mi stadionunkba borzasztóan nehéz. A jegyek árából eredő évi jöve­delmünk 600 ezer rubel körül forog. Ezen felül ez a bevétel tovább gyarapodik a tagilletékkel. Azzal szá­molunk, hogy Dnyepropetrovszknak legalább 30 ezer lakója klubunk tagjává válik. Mivel a klub területi illetőségű, tagjai lehetnek egyéneken kívül csoportok az üzemekből, intézmé­nyekből, kolhozokból, szovhozokból és iskolákból. Mi azzal is kárpótolhatjuk őket, hogy szervezési és mód­szertani segítséget nyújthatunk nekik a labdarúgás fejlesztéséhez. A hozzájárulás nagysága a lehetősége­ken múlik, teljesen önkéntes. Előzetes számításaink szerint az önkéntes hozzájá­rulásokból 300 ezer rubelhez juthatunk. Ezenkívül a klub kiadói jogot kapott a Dnyeprrel összefüggő anya­gok megjelentetésére. Ebből minimálisan 15 ezer ru­bel bevételre számítunk. Elhatároztuk, hogy a klub mellett kisipari szövetkezetét alapítunk, amely külön­féle emléktárgyakat, jelvényeket, zászlókat stb. készít. A szövetkezet, számításaink szerint, 80 ezer rubelt hoz a közös pénztárba. Valamit azért a helyi vállala­tok reklámozásából Is nyerünk. Ez összesen több mint egymillió rubel. S hogy gaz­dálkodunk majd vele? A klub önálló gazdasági egy­ség. Vonatkozik rá a gazdasági reform utáni összes törvény és rendelet. Minden futballistával öt évre kö­tünk szerződést. Közös megegyezéssel a szerződés meghosszabbítható. Ha a játékos öt év után úgy dönt, hogy nem újítja fel a szerződést, a klubtagsága alatt keresett jövedelmének 10 százalékát fizetjük ki neki jutalmul. Ez szerintünk nagy hatással lesz a játéko­sokra, játékukra, a klubhoz való profi viszonyra. Teljesen a játékosokon és az edzőn múlik tehát, hogy mennyit fognak keresni. A kollektíva messze­menően érdekelt lesz az eredményekben. Hisz a vég­összegtől függ majd a fizetésük, pótjutalmuk, szo­ciális helyzetük, a lakás, az üdülés stb. A klub az elsőligás Dnyepr csapatából Jött létre. Közvetlenül a hatáskörébe ment át a Dnyepr 75 sport­iskola. Hamarosan tudományos módszertani központot és sajtóbizottságot hozunk létre. A klubnak ugyanolyan jogi helyzete van, mint bár­melyik gazdasági vállalatnak. Az alapszabályzathoz Igazodunk, van--saját sajtónk, jelvényünk, bankszám­lánk. Az általunk kötött szerződések jogilag érvénye­sek. Az edzőkre és labdarúgókra ugyanazok a jogok vonatkoznak, mint minden más szovjet állampolgárra a munkajogból és a szociális biztosításból kifolyólag.“ Kíváncsian várjuk mi is a fejleményeket. Mészáros jános imsnMMsmainHM A gyógypedagógus tiire!emjátéka= Medgyes József 1985-ben ke­rült a Spartak Trnavából a DAC együtteséhez. Kezdetben nemigen ju­tott szóhoz, pontosabban labdához, csak az utóbbi időben vált a csapat állandó kezdőjátékosává hol ezen, hol azon a poszton. Ö az, akihez nagy reményeket fűztek, Töth Laci utódának szemelték ki, egyelőre azonban váltakozó teljesítményt nyújt. Időnként parádés, a mérkő­zés kimenetelét eldöntő gólokkal hivja fel magára a figyelmet, más­kor meg mérsékeltebb teljesítményén bosszankodik a lelátó. Hová tegyük Józsit? E kérdés megválaszolása vé­gett ültünk le beszélgetni. # Lassan már üreg „bútornak“ számftsz a DAC leltárában, de a szur­kolók még kevésbé ismernek. Hon­nan indultál, és hol szerepeltél, mi­előtt Dunaszerdahelyen (Dunajská Streda) kerültél? — Komáromban (Komárno) szület­tem (1961. szeptember 9-én — a szerk. megj.j. Édesapám vezetett rá a futball szeretetére, bár ő soha­sem futballozott. De nagyon nagy meggyőző ereje lehetett, ha a négy évvel fiatalabb öcsémet is annyira sikerült meggyőznie, hogy ma a Szlo­vák Nemzeti Liga CH Bratislava já­tékosa. 1978-lg szülővárosomban ját­szottam ifjúsági első ligát, aztán át­léptem Trnavába, ahol fél évig még az Ificsapatban szerepeltem, majd Svec edző Idején bekerültem a nagy­csapatba, amikor a Spartak valőban nagy volt. # Megmondhatnád, miért volt ex a kitérő Trnavába? — Annál az egyszerű oknál fogva, hogy felvettek a Pedagógiai Kaira. Be is fejeztem, gyógypedagógusi ok­levelet szereztem 1984-ben. Követke­zett az egyéves katonai szolgálat Chebben. Már ott felkerestek a DAC szakvezetői, s mivel megegyeztünk, leszerelés után egyenesen idejöttem. Persze, ez nem ment teljesen simán, mert Trnavából nem akartak elen­gedni, de aztán a két egyesület még­iscsak megegyezett. # Nem bántad meg, hogy átléptél a DAC-ba, hiszen eleinte nemigen jutottál szerephez? — Nem. Tudtam, hogy nem köny- nyű bekerülni a kezdőcsapatba. Hi­szen akkor erős kerete volt a DAC- nak, és a posztomon ott volt Tóth Laci, a dunaszerdahelyl labdarúgás fellendülésének élő legendája, aki ráadásul kiváló játékos. Számoltam tehát vele, hogy keveset jutok szó­hoz, de azt gondoltam, hogy kivá­rom türelemmel. Tudtam ugyanis, hogy némely játékos benne van a korban, és Tóth Laci is a visszavo­nulás gondolatával foglalkozik. # Tehát kivártad a lehetőséget, de nem mindig Tóth Laci, a középcsa­tár helyén játszol. Az utóbbi időben többször szerepelsz a védelemben, mint elöl. Mindegy neked? — Szerintem mindegy. Trnavában fél évig beállóst játszottam. Igaz, nehéz újra megszokni a posztot. A csatársorban, akárhogy is, nem ak­kora a felelősség, mint a védelem­ben. Ha elrontom a labdát, legfel­jebb bosszant, és fogadkozom, hogy legközelebb jobban vigyázok. A kö­zönség is legfeljebb bosszankodik, de egyébként nem történik semmi. Ha utolsó emberként hibázok, akkor már csak a kapus marad, s ha neki sem jön ki a lépés, megtörtént a baj. Két év után játszottam újra utolsó em­bert az Olomouc ellen, borzasztóan nehéz volt. Túlságosan nagy a pszi­chológiai nyomás, ezt el kell Ismer­ni. # Vagyis a csatársor tengelyé­ben érzed magad jobban. — Szerintem középcsatárnak szü­lettem. Gyermekkorom óta gólokat rúgtam. Elmondhatom azt is, hogy eddig a 21-es válogatottban éreztem magam a legjobban. Packert edző idejében, amikor Luhovyval és Gri- gával alkottam a csatársort, és olyan társaim voltak, mint MikloSko, Víger, Bagin és mások. Ment velük a játék. Huszonegyszer szerepeltem a huszonegy évesek válogatottjában, és négy gólt lőttem. # Melyik válogatott mezét visel­ted még? — A 18-as Ifiválogatottban hu- szonhatszor játszottam, ott ts négy gólt lőttem. Sajnos, az olimpiai vagy az A válogatottban még nem ját­szottam, de nem mondom, hogy nem szeretnék. Sőt, bízok benne, hogy még lesz rá alkalmam. # Ogy látszik, a türelemjáték bajnoka vagy. Kivel érted meg leg­jobban magadat a DAC-ban? — Majorossal, Szabanna], Simon­nal és Bertalannal. A legjobb bará­tom azonban Ivanics Pista, a gyűrő. Ogy látszik, ebben a szakmai von­zalom is közrejátszik. Gyógypedagó­gus vagyok, értek a gyúráshoz, a test anatómiájához, a rehabilitáció fogá­saihoz. # Kit tartottál gyermekkorodban az eszményképednek? — Gőgh Kálmánt. Nem azért, mert talán a posztján a világ legjobb já­tékosának tartottam, hanem a szor­galmáért, a hajtásáért, a küzdeni- tudásáért. El sem tudom képzelni, hogy a pályafutása alatt akár egy meccset is ellazsált volna. # Melyik futball tetszik neked a legjobban? — A francia. Egy kicsit latinos, egy kicsit már azért hajtós európai. De azért csodálom az angol labda­rúgást is, azt, hogy a csapatok olyan szédületes iramban képesek végig­játszani az egész kilencven percet. Minden vágyam az, hogy az egész játékidőt képes legyek én is végig­hajtani angol stílusban. % Melyek tehát az erősségeid éd a gyengéid? — Az erőnlétem tűrhető, egyfor­mán jól rúgok jobbal és ballal is. Nem fejelek rosszul, de a fejjátéko­mon még van mit javítani. A robba- nékonyságommal sem vagyok elége­dett, és sokszor hiányzik a kellő ön­bizalmam. De megfigyeltem, hogy nálunk kevés az olyan focista, aki­nek van önbizalma, aki tudja, mi­kor szánhatja el magát lövésre, mi­kor másra. • Ki az a védő, aki előtt reszket a térded? — Nem ismerek ilyen védőt. De amit például Jeslínek meg általában a „szláviások“ játszottak legutóbb el­lenünk, attól bizony borsózík a há­tam. Jeslínek csak egyre törekedett, hogy kinyírja az embert. Nem sze­retek játszani a Cheb és a Zilina ellen. Ezeknek a csapatoknak nincs határozott stílusa, mindig mást ját­szanak. Az ember nem tudja mihez tartani magát. Ezzel szemben na­gyon jól megy a játék a Bohemians ellen. Igaz, hogy amikor a DAC azt a bizonyos gólt kapta tandíjként, még nem voltam itt. % Szeretnél egyszer az öcséddel egy csapatban játszani? — Persze hogy szeretnék. Már volt is rőla sző, hogy leigazolják, egye­lőre nem került rá sor. Remélem azonban, hogy lesz még rá alkalmunk együtt játszani. Az öcskösnek egé­szen jól megy a játék, úgy érzem, elég jő párost alkothatnánk együtt a támadósorban. • Nem sajnáljátok, hogy olyan könnyen-' kiestetek a KEK-bőI? — De még mennyire hogy sajnál- juk! Ez a Bern nem volt legyőzhe­tetlen csapat. Már itthon simán ki­vívhattuk volna a továbbjutást. Bern­ben viszont némelyek könnyelműéit játszottak közülünk. Hogy miért, nem tudom. Hiányzott a Szerencs« is. 0 Lesz-e szerinted belátható Időn belül olyan alkalmatok, hogy a nem­zetközi kupákban szerepeljetek? — Remélem, sikeyül kiharcolni az UEFA-kupát. Mindenesetre nagyon szeretnénk. Az őszi idény előtt, a nyári gyengébb szereplés után so­kan leírtak bennünket. Aztán jöttek a sérülések, a letiltások. A Dukla és a Hradec ellen Idegenben kimondot­tan tartalékosán álltunk ki. Mindenki lefogadta volna, hogy bevásárolunk. Győztünk. Ilyen a futball. Azt hi­szem, hogy most egészséges légkör uralkodik a keretben. Mindenki lát­ja, hogy bekerülhet a kezdőcsapat­ba, s mindenki bizonyítani akar. • Bár még nagyon messze van, da mihez akarsz kezdeni a pályafutá­sod befejezése után? — Szeretném folytatni a szakmá­mat, továbbképezni magamat. A fut- ballnál semmi szín a lőtt sem mara­dok. Túlságosan családközpontú va­gyok. Minden szabadidőmet a fele­ségemmel és gyermekeimmel, az öt­éves Renátával és a kétéves Jóská­val töltöm. Aki viszont a focival fog­lalkozik, az nagyon keveset lehet a családja körében. Addig azonban még nagyon sokat akarok tenni a dunaszerdahelyl labdarúgásért. PALÄGYI LAJOS A szerző felvételei RÖVIDESEN INDUL A GYORSÍTOTT SAKK Sevillában Javában folyik a Kaszpe- rov — Karpov sakkvilágbajnoki páros­mérkőzés. Olvasőink a lapunk 42. szá­mában közölt tájékoztatást nem tartot­ták teljesen kimerítőnek, ezért megis­mételjük és kibővítjük azt. A mérkőzés győztese az lesz, aki hat Játszmát nyer, illetve ha ez 24 játsz­mából egyik télnek sem sikerül, akkor az, aki 24 pertl után vezet. Ha ekkor döntetlen az eredmény (ezzel kapcso­latban a 42. számban sajnálatos elírás történt), akkor Kaszparov megtartja ti­tulusát. Az egyes Játszmákat hétfőn, szerdán és pénteken bonyolítják le, a* esetleges függőket kedden, csütörtökön és szombaton, a vasárnap mindig sza­badnap lesz. A párosmérközéssel egyldöben érde­kes újításról szőlő hírek láttak nap­világot. A Nemzetközt Sakkszövetség nagy kampányt folytat a gyorsított tem­pójú sakkvilágbajnoki ciklus bevezeté­sére. Ezekben a játszmákban mindkét sakkozónak fél-fél őrá gondolkodási idő állna rendelkezésére. E versenyforma előnye, hogy egy-egy parti nem húzód­hatna el egy-egy óránál hosszabb ideig. A tervek szerint a gyorsított tempójú sakkozásban is lenne világbajnok, len­nének nagymestert és nemzetközi mes­teri titulusok és élőpontok, de ennek semmi köze sem lenne a jelenlegi hely­zethez és világranglistához­Az új versenyrendszer kezdeményező­je Mohammed Ghobash (Arab Emírsé­gek Szövetsége), a FIDE egyik alelnö- ke. Célja, hogy egy világméretű töme­ges versenymozgalmat alakítson ki. A félórás partikkal megrendezendő verse­nyek hivatalos neve: aktív sakkvllág- bajnokl versenyciklus. Ez az elnevezés nem teljesen világos, s ezért nem Is honosodott meg. ' A FIDE soron következő kongresszu­sa fogja felülvizsgálni a javaslatot ás meghozni a végső döntést. Persze, csak a gyakorlat mutatja majd meg, hogy vajon az élsakkozők és a sakkbarátok széles tábora megkedveli és elfogdja-e ezt a versenyrendszert. A terv egyébként háromszakaszos vi­lágbajnoki ciklust Irányoz elő. Először megrendeznék a négy kontinens bajnok­ságát, utána következne a kontinensek legjobbjainak versenye, a negyeddöntő és az elődöntő mérkőzéseivel, végül a világbajnoki páros mérkőzés. Az egyes kontinensek bajnokságát svájci rendszerben szerveznék meg, azaz legalább 13 fordulóval. Hasonló módon bonyolítanák le az Interkontinentális bajnokságot Is, amelynek 8 legjobbja kerülne be a páros mérkőzésekre. A negyeddöntő és az elődöntő péros mér­kőzései négy játszmából állnak, a vi­lágbajnoki páros mérkőzés pedig 12-ből vagy akár többől 1«­A kontinensek bajnokságán az adott kontinens játékosai vehetnének részt, egyelőre még nem dőlt el, korlátozzák-« számukat. A Javaslat szerint az inter­kontinentális banjokságon 102 sakkoző rajtolhatna, éspedig: 45 európai, 30 amerikai, 15 ázsiai, 10 afrikai, emellett a rendező ország és a világbajnok la Indulhatna. A FIDE alelnőkel gondoskodnának « kontinensbajnokságok megszervezéséről, ezután pedig maga a FIDE elnöke ve- zetné le a versenyeket. Mindenesett« tervbe vették, hogy konkrétan szabá­lyozzák majd, hány sakkozóval nevez­het be a kontinensbajnokságra egy-egy ország. Ha az Illető ország szövetség« mégis több sakkozót óhajt benevezni, ezek versenyzési költségeit neki kell viselnie. A tervek szerint a kontlnensbajnoksá« gokat a nyárt hónapokban rendeznék* hogy minél több tanulónak és főisko­lásnak Is lehetővé tegyék a részvételt- Egyelőre még nem döntöttek a díjalap­ról, azt a házigazdák, a védnökök és a FIDE megbeszélésein határozzák majd meg. Az első gyorsított tempójú világbaj­nokságot Jövőre kellene megrendezni, és utána minden soron következő év­ben- (pi|

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents