Új Ifjúság, 1987 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1987-11-04 / 44. szám

új ifjúság 51

A Komszomol és a peresztrojka

V. Mironyenko, a Komszomol első titkára az utóbbi időben többször nyilatkozott a szovjet sajtóban. Az általa elmondottakból idézünk néhány részletet.

Lezajlott a Komszomol XX. kongresszusa, amelyet megelőzően sokat vitatkoztunk a szervezet jelenlegi helyzetéről, s azt tapasztaltuk, hogy jócskán akad megoldásra váró feladatunk. Fő gondunk az, hogy óriási ellentmondás van a szervezet demokratikus jellege és a vezetés bürokratikus módszerei, valamint a fiatalok újra való törekvései és az évtizedek alatt megkövesedett formák között.

Legfontosabb feladatunknak azt tartjuk, hogy megerősítsük a Komszomol hatását az ifjúságra, mivel ez a hatás gyakran csak a szervezet tagjainak bármi áron való számszerű növelésére korlátozódott.

A legtöbb probléma az irányító szervek, főképp a Komszomol Központi Bizottsága vezetőségének munkastílusából fakadt. Sok Komszomol-bizottsággal együtt ugyanis túl sokáig vallották a be nem avatkozás elvét, így alakult ki az a szemlélet, amely a „felső“ rétegekben csak hivatalnokokat, az „alsókban“ pedig csupán végrehajtókat látott. Nehéz lesz változtatni ezen, de elkerülhetetlen.

S még valami. Túl óvatosan kezeltük az átépítést, mintegy kozmetikázásként értelmeztük, holott alapvető változtatásokra van szükség. Hiszen akadozva működik irányítási rendszerünk.

A Komszomolon belüli peresztrojka azt jelenti, hogy minden szervezetét ki kell mozdítani a tehetetlenség és a helyben topo- gás állapotából, s tevékenységét a fiatalok életével kapcsolatos

valóságos, mindennapi, lelkiismeretes munkára kell irányítani. Szerintem azt kell elérni, hogy figyelmünk középpontjában az ember álljon a maga valódi igényeivel, gondjaival, elképzeléseivel. Tehát az ember, ne a vele való munka személytelen formája. Mert ez a kettő észrevétlenül valahogy felcserélődik nálunk, s ha volt is valaki, aki érezte ezt, megbékélt vele. Nos, tovább nem hunyhatunk szemet fölötte.

A Komszomolon belüli peresztrojka alapvető iránya a demokratizálódás, amelynek érintenie kell szervezetünk életének valamennyi területét. Ehhez rengeteg változtatás szükséges a választott szervezetek munkájában a legalsó szinttől a legfelsőig, jóllehet pusztán szerkezeti változtatásokkal nem sokat érünk el. A szervezési alapelvnél kell kezdenünk. A komszomolistáknak jogukban áll, hogy maguk válasszák meg vezetőjüket. A kényszer hatására választott vezetőnek nem akad követője.

Meg kell jegyeznünk, a Komszomolon belüli átalakítás nem öncélú folyamat hanem arra szolgál, hogy megoldja a kommunista nevelés időszerű problémáit. S mint már említettem, e téren sok gondunk van, ez köztudott. Lássunk egy példát. Sok szülő fordul hozzánk azt kérdezve, hogyan keveredhetnek punkok a szovjet fiatalság közé. Mit válaszolhatunk erre? Először is, szerintem ezek a fiatalok nem punkok, hanem utánozzák a punkokat. Ebből adódik a következő

kérdés: vajon milyen családokból kerülnek ki ezek a kamaszok? Általában nem veszélyeztetett, hátrányos helyzetű gyerekek — e fogalmak megszokott értelmében. Van anyjuk és apjuk, de hátrányos helyzetűek erkölcsi szempontból. Családi hátterükre az anyagi jólét jellemző, de hiányzik belőle a bizalom és az őszinteség. A punkok utánzása, ha úgy tetszik, egyfajta reakció a kétszínűségre, a szó és a tett közötti ellentmondásra. A fiatal ember, különösen a kamasz nem képes elfogadni a képmutatást, azt, ha mást lát, mint amit mondanak neki. Ezt a szakadékot kell nekünk, közös erővel megszüntetnünk.

Az ifjúság nevelésében új szövetségesünk akadt — a gazdasági haszon. Az önálló gazdasági elszámolás és az önfinanszírozás szorosan összekapcsolja az egyéni érdekeket a végső eredményekkel. Az önálló gazdasági elszámolás kollektív takarékosságot, vállalkozási kedvet, igazságos elosztást jelent, s azt, hogy mindenki részt vesz az irányításban.

A Komszomol-bizottságoknak gondoskodniuk kell arról, hogy minden egyes komszomolista ismerje napi, heti, havi munkájának eredményét, össze tudja hasonlítani másokéval, s anyagilag ösztönözzék a jobb teljesítményre.

Gyakorlattá vált sajnos, hogy a Komszomol a jelszavak szintjén vállal részt a népgazdasági feladatok megoldásából. Mi minden fölött vállalt védnökséget! Ez nem támogatás, a jelszavakkal csak kinyilatkoztatni lehet. Ez sem mehet így tovább.

Melyek tehát a reális lehetőségek, s léteznek-e egyáltalán? A valóság azt mutatja, igenis vannak. Az utóbbi években számos alapszervezetben végeznek hasznos társadalmi munkát a fiatalok tanuló-, illetve munkaidejükön kívül. Állandó munkacsoportok alakulnak a postai szerveknél, egészségügyi és gyermekintézményekben, a kommunális gazdaságokban. Valódi feladatokat oldanak meg, semmit sem kell kitalálni.

Még egy súlyos gondunkról kell feltétlenül beszélnünk. Ügy alakult, hogy a fiatalok szociális szükségleteinek fedezésére szánt összeget a „maradék“ elve alapján állapították meg. Amennyi maradt, annyit kaptak, s ez nem volt sok. Nem mindig alaptalanul ugyan, de számtalanszor fiataljaink szemére hánytuk a fogyasztói szemléletet, miközben nem akartuk észrevenni a fiatalok lelkesedésének fogyasztói szemléletű kiaknázását. Azt például, hogy a kiemelt Komszomol-építkezése- ken az iskolák többségében két- három műszakban tanulnak a gyerekek, fiatal anyák ezrei pedig azért nem tudnak dolgozni, mert nincs elég, bölcsőde, óvoda.

Ugyanezt a jelenséget tapasztalhattuk a BAM-on is. Itt „átmeneti“ nehézségek, kedvezőtlen feltételek akadályozzák az építők munkáját több mint tíz esztendeje. Ezért most kivételesen nagy

jelentőséget tulajdonítunk annak, hogy ne csak a fennmaradó eszközökkel javítsunk a fiatalok helyzetén.

Igen fontos és korántsem egyszerű feladatunknak tekintjük a fiatalok egészséges életmódra nevelését. Ismeretes, hogy az utóbbi időben terjed a kábítószerek használata. A kábítószerezés azoknak a fiataloknak a tragédiája, akik nem találták meg helyüket az életben, nem érzik magukat hasznosnak a társadalomban. Ezen el kell gondolkodnunk.

Történelmünk során, amikor igen nehéz feladatokat kellett megoldani, pártunk mindig a fiatalokra, az ő lelkesedésükre, a tétlenséget nem tűrő, haladást sürgető magatartásukra számított. Most, az elkerülhetetlen változások korában, mikor az átalakítás feladatainak megoldásában egyre nő az emberek valóságos részvétele, a fiatal nemzedék helyzetének kérdése politikai jelentőségű.

A Komszomol Központi Bizottságának 1985. áprilisi plénuma után igazolódott az a lenini gondolat, hogy az újra törekvők pártját az ifjúság örömmel követi. Ez a korosztály támogatta a pártot az elöregedett formák végleges megszüntetésére, az új gondolkodásra, a nyitottságra és a demokratizálódásra való törekvésében. A fiataloknak tetszik, hogy a párt bízik az emberekben, az ifjúságban, hogy épít anyagi érdekeltségükre és kezdeményező kedvükre.

A Komszomol támogatja az átalakítást, a gyorsítást. Ez a mi álláspontunk, s ehhez szilárdan tartjuk magunkat.

■ grúz főváros, Tbiliszi, ut- 11 cáín mindig sok a járókelő, s nemcsak délelőtt, az esti órákban is. Ilyenkor a moziba, színházba sietők vagy éppen csak a városnéző turisták zsivajától hangosak az utcák. Hogy Tbilisziben sok a fiatal, ezen egyáltalán nem kell csodálkozni, hiszen itt található a grúz főiskolák csaknem kilencvenöt százaléka.

Mi azt mondjuk, a szlovák főváros az utóbbi időben megfiatalodott a sok diák látványától, de ugyanez elmondható az egyik legrégibb grúz „településről“, a ma másfél milliós fővárosról, Tbilisziről is. Iskolák épültek Itt a nagy októberi szocialista forradalom győzelme után, s ma már nemcsak Grúzia hanem az egész Szovjetunió számára képeznek itt kiváló szakembereket a mezőgazdasági, orvosi, matematikai, elektrotechnikai karon. E város szín- művészeti főiskolájáról kerülnek ki a legjobb grúz színészek, sőt konzervatóriuma is van a grúz fővárosnak. Tizenhét főiskolát látogathatnak a fiatalok, de ez még mindig elenyésző szám a százhetven középiskola mellett. A fiatalok munkalehetősége is optimális, a pályakezdők szakmájuknak megfelelő munkahelyen dolgozhatnak.

A szovjet társadalom az utóbbi időben egyre nagyobb gondot fordít a fiatalok továbbképzésére, ezért a középiskola minden diáknak kötelező, s ezért is kerülnek felelős posztra megbízható, jó szakemberek.

Ha az ember kilép Tbiliszi legforgalmasabb utcájára, a Ruszta- vell sugárútra és sétál egyet, szinte elcsodálkozik, mennyi itt az olvasó fiatal. Pádon ülve készülnek a vizsgára, vagy csak szórakozásból olvassák valamelyik népszerű grúz író művét. Olykor éppen Rusztaveli valamelyik művét böngészik hiszen a legismertebb grúz költők közé tartozik. A mi irodalmunkban aligha találnánk hozzá hasonlóan népszerű, többszáz évvel ezelőtt alkotó költőt. Sota Rusztaveli ugyanis a XII. száSuli Grúziában is van

zadban élt, életét és munkásságának körülményeit sok titok fedi. A grúzok mégis őt tartják legnagyobb eposzírójuknak, főleg a „Tigrisbőrös vitéz“ című művét — amelyet sok nyelvre lefordítottak — a ma napig alapolvasmányként kezel minden grúz.

A grúzok az elmúlt századból is több világhírű írót és költőt mondhatnak magukénak, a legjelentősebb közülük Hja Csavcsav- dze. aki a forradalmi demokrata írókat — mint Galaktíon Tabidze vagy Akakij Cereteli — tömörítetté egy „fedél“ alá. Számos orosz-szovjet irodalmár, költő és író megfordult Grúziában, sőt sokaknak a lenyűgöző grúz vidék adta az ihletet egy-egy műve megírásához. Járt itt Gorkij, Lermontov, Tolsztoj és még sorolhatnám.

Grúziái utam során egy-egy műemlék megtekintésekor gyakran találkoztam főiskolásokkal, akik épp a régmúlt kulturális hagyatékaiból merítettek. Amikor a grúz főváros alapítójának, Vahtang Gorgaszalnak, a szobrát néztük, rátaláltam egy képzőművész „növendékre“, aki egyéni látásmódja szerint próbálta papírra vetni a szobrot. Megfontoltan, határozottan üldögélt órák hosszat a bronzszobor előtt. Tőle tudtam meg, hogy a grúz festészetnek, képzőművészetnek is szép múltja van, de elsősorban a századunkban élő festők arattak nagyobb elismerést, olyanok, mint Lado

Gudiasvili, aki a grúzok jellegzetes vonásait, hétköznapjait örökítette meg.

Tbiliszi másik legforgalmasabb utcáján, a Melikisvilin áll az Orvostudományi Egyetem épülete. Gimnáziumnak kezdték építeni még a századfodulón, de az állandó anyagi nehézségek miatt csak 1916-ra készült el. Akkor gimnáziumként is működött, ma viszont az egyik legtekintélyesebb grúz főiskolának mondható, «úz egyetem tizenkét karán mintegy tízezer diák tanul.

A legtöbb főiskola a Csavcsa- vadze úton van. Itt épült fel a pedagógiai főiskola, amely Puskinról kapta nevét, itt van az Agráregyetem meg az Állatorvosi Főiskola is.

1918-ban avatták fel a Tbiliszi Egyetem hatalmas épületét a Va- zsa-Psavela sugárúton. Aki végigmegy ezen az úton, már messziről láthatja a magasba nyúló falakat, s azt, hogy itt főiskola működik, a sok fiatal látványa bizonyítja. Különösen reggelenként forgalmas az utca, az egyetemisták csoportosan érkeznek az előadásokra.

Tbiliszi, a Kúra folyó két partján fekvő város építészete a múlt és a jelen csodás keveréke. A régi kor emlékei ma éppúgy tündökölnek, éppolyan színpompásak, mint bármely ma épülő létesítmény, szálloda, lakóház vagy iskola. S hogy a külföldi turistákat ez a hely miért vonzza any- nyira, azt csak az értheti meg igazán, aki egyszer felül a repülőre, s elutazik ide. Az itt élő öregek és fiatalok olyannyira megszokták már az idegeneket, hogy mindenkit barátként, régi ismerősként fogadnak. Ez elsősorban az itt tartózkodó külföldi diákseregnek köszönhető, hiszen sokan tanulnak itt Vietnamból, Koreából, Afrikából, de a szocialista országokból is. A Kúra folyó jobb partján egy egész épületsor áll a diákok szolgálatában. Itt van a Geofizikai Intézet, a Földtani és Fizikai Kutatóintézet, a- melyek a Grúz Tudományos Akadémia égisze alatt működnek, s az Akadémiai Könyvtár „szolgáltatásai“ is sokat segítenek a diákoknak.

Tbiliszi látogatásom nemcsak azért volt hasznos, mert megismerkedhettem az ottani fiatalok, az iskoláskorúak, a főiskolások mindennapjaival, életével, hanem azért is, mert megbizonyosodhattam arról, hogy a mai szovjet társadalom mennyire törődik a fiatalok testi-lelki fejlődésével. Kö- vetésreméltő példa, kicsit már a jövő is benne van.

Koller Sándor