Új Ifjúság, 1987 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1987-11-04 / 44. szám
A Sajó mellett cseperedtem, s ■még élénken él emlékezetemben az a zúgolódás, felháborodás, amit a folyó nagymérvű szennyezése váltott ki az emberekben- A szelíd kis folyó, amely Dob- sinánái kristálytiszta erekből csörgedezik, s bátran kígyózik a gömöri tájon keresztül, az országhatár felé, Gnmörhorkánál (Gemerská Hörka) olyan „Injekciót“ kap, amely átlátszó víztükrét egyszeriben zavaros tajtékzó habtengerré változtatja. A mai zavaros víz láttán szinte mesének tűnt egy idősebb polgár elbeszélése, Gyermekkorára emlékezve állította, hogy annak idején a Sajó-parti csatározásaikkor vígan ittak a folyó vizéből. Most, amikor a természetvédelem nagy súllyal esik latba, az ökológiai katasztrófa szélén álló Sajó Vize is sokakat gondolkozásra és cselekvésre késztetett. Tavaly év végén kormányszintű tárgyaláson is terítékre került a probléma, s a 315/86-os kormányhatározatba radikális döntés került: a Gömöri Cellulóz-és Papírgyár termelését a jelenlegi gyártási feltételek mellett úgy kell korlátozni, hogy a literenkénti vízmennyiség 15 fokos levegő-hőmérséklet felett ne lépje túl a 150 mg vegyi oxigénfogyasztást. Ezt a mennyiséget a múltban alaposan túllépte a gyár — mindamellett a példás tervteljesítők közé tartozott, és látszólag minden rendben «ment. Külső értesülések szerint viharfelhők tornyosulnak a gyár felett, s itt is felteszik már a „lenni vagy nem lenni“ kérdést. Vajon mennyire megalapozottak ezek a hírek, és mit hoz (hat) a jövő? Ma minden gömöri embert ez • foglalkoztat. A múlt már történelem A szelíden kanyargó Sajó festőién szép völgyében hegyvonulatokkal, hegyhátakkal határolt tájakon járok. A Kónyárt-hegy árnyékában már messziről kirajzolódik a gyár tornya, a Sajón túl pedig a Szilicei-fennsík és a Pelsőci-fennsík ölelkező hegyvonulatai nyújtják a látványt. A fő- útról letérve alig teszek meg párszáz métert, s a keskeny országút mentén a Gömöri Cellulóz- és Papírgyár történelmi kulisszáihoz érek. A gyár múltja már valóban történelem. Több mint száz évvel ezelőtt, 1882-ben, az akkori vízimalom helyén egy ún. faköszörületgyár alakult. Két évre rá már celluíófcgyár- ként termelt, s termékprofiljával fokozatosan közelített a mai termeléshez. Tulajdonképpen 1980-ig kizárólag barna cellulózt gyártottak, amely félkész termék, s további feldolgozásra különböző papírgyáraknak szállították. Ekkor indult be az ún. e- gészségügyi program, valamint a már említett félkész termék finomított cellulózzá alakítása, valamint a gyártásnál keletkező ablűg besűrítése és Ipari célokra való átalakítása, A gyártás volumene így nőtt, de víztisztító állomás és a ligninszármazékok feldolgozásához szükséges kapacitások szűkében a Sajó vize is megsínylette az Ulepítés utáni ablúg és kimosóvizek egyre növekvő áradatát. A gyár krónikájába aranybetűkkel íródott be az 1970 es év, amikor a köztársasági elnök „Az építésben szerzett érdemekért“ állami kitüntetést adományozott a vállalatnak, majd „A CSKP megalakulása“ 50. évfordulójának vállalata“ dicső elnevezést ruházták rá, később CsehsZlbvákia felszabadulásának 30. évfordulója és a Szakszervezetek VIII. kongresszusa alkalmából is kitüntették a gyárat. Kitüntetést kapott a munkásőrség üzemi egysége is, amelynek a ■ köztársasági elnök 1973 ban a „Győzelmes Február“ állami kitüntetést adományozta E rövid felsorolásból is nyilvánvaló, hogy a 105 éves gyár A Hygema egészségügyi betétek olasz gépsorokon készülnek. Lassan eltűnnek a kérdőjelek történelmében a hetvenes évek voltaik a legsikeresebbek. A nyolcvanas évek közepére lejárt a gyárnak adott kivétel a víz- és levegőszennyezést illetően, és — sportnyelven fogalmazva — amolyan leshelyzetbe került a cellulóz- és papírgyártás gömör- horkai fellegvára. Cellu'lózgyártás — buktatókkal A probléma szerteágazó. Ez már a helyszínen derült ki, ahol dr. Jancsovics István, a fejlesztési osztály vezetője és Flander Zoltán mérnök, a gyár kutatócsoportjának vezetője fűzött a tapasztaltakhoz magyarázatot. — Az igazsághoz tartozik, hogy a környezetvédelem szempontjából a múltban teljesen el volt hanyagolva a gyártás. A géppark kapacitása a hetvenes évek közepétől semmit sem változott, így nehéz lenne összehasonlítást tenni köztünk és az egymás után felújított, illetve újonnan épült gyárak között. A barnacellulóz- gyártás technológiáját tekintve, utolsó mohikánnak számítunk, hiszen ilyen ún. nedves eljárással már csak két helyen készül az országban cellulóz. Két tényező játszik ebben szerepet: az egyik, hogy ehhez az eljáráshoz sok vízre van szükség, így a csapadékszegény időkben kérdéses, sikerül-e a másodpercenként 400 literes vízelvétel a Sajóból, ugyanakkor az ülepítőkből is csak annyi szennyvizet engedhetünk ki, ameny- nyit a Sajó vizének átfolyási sebessége megenged. Másik dolog pedig az, hogy a jelenlegi kétlépcsős be- sűrítőnkön a már módosított tervben meghatározott. ablúgmennyiségnek csupán alig a felét vagyunk képesek feldolgozni, nem beszélve a ki- mosóvizekről (a ligninszármazékokat vízzel mossák ki a sűrítőben), amelyeket tovább sűríteni már ráfizetéses lenne. Szennyvízderítő híján törAmbrűzs István: „A jelenlegi nehéz Bodnár András mérnök igazgató: „A helyzetben nagy szükség van a meg- lehetőségek megválasztása továbbra értő és segítőkész fiatalokra.“ is függőben van.“ vényszerű jelenség a Sajó szennyezése. Ezt ezelőtt száz évvel is tudták, és ma is tudjuk — mondta Flander mérnök. — Igen ám, csak hogy a környezetszennyezést ma már más mércével mérik, mint ezelőtt akár tíz évvel — vetettem közbe. — De mit jelent az, hogy módosított terv? — A már említett okok miatt a termelés korlátozására kényszerültünk. A tavalyi 27 ezer tonnás tervünk átcsúszott erre az évre is, ráadásul közben megszületett a kormányhatározat, s ehhez kellett idomítani a termelést, illetve a vele járó szennyezést. A jelenlegi állapotok mellett 16 500 t az a meny- nyiség, amely a gyár folyamatos üzemeltetését még biztosítja, és a szeny- nyezés mértéke Is még a megengedett keretek között marad — sietett a válasszal dr. Jancsovics István. Ez a mennyiség viszont nem garantálja a gépek és berendezések hatékony kihasználását, márpedig ez szintén korparancs, és itt bezárul a kör. Szükségszerű a gyár átépítése, vagy a termékváltás, vagy a gyors korszerűsítés, de mindenekelőtt egy szennyvíztisztító állomás felépítése. Az utóbbi jelentős anyagi ráfordításokat igényelne, ezért az egyszerűbb és gyorsabb megoldásokat keresik a központi szervek és a vállalat fiatal vezetői. Ki-ki a maga módján vélekedik erről a problémáról. — Az általunk kidolgozott fejlesztési programba én két dolgot javasoltam — fűzte tovább a gondolatot István. — Ha már le kell mondani a nedves technológiájú cellulózgyár- tásről, akkor fejlesztenünk kell a nem szőtt textíliák, a Netex gyártását az egészségügyi program keretében. Ezzel kapcsolatban egy egészen friss doTogról Is beszámolhatok. Tegnap kooperációs tárgyalásokat folytattunk a svéd Mölnlycke cég képviselőivel. Kilátások vannak arra, hogy a Netex-gyártást kooperációban felfuttatjuk. Svéd gépsorokon megkezdenénk az egyszeri használatra szánt pelenkák gyártását. Ezzel lehetővé válna a nők teljes foglalkoztatottsága. A férfiak részére pedig egyszerű papírgyári gépek fejlesztését és gyártását, esetleg a már meglévők karbantartását javasoltuk. — Azt a lehetőséget sem vetettük el teljesen, hogy megtartjuk a cellu- lőzgyártást, persze egy, a skandináv országokban már sikerrel alkalmazott módszer, az ún termomechanikus eljárás bevezetésével. Ez a progresszív technológia mintegy háromszor kevesebb vízmennyiséget igényelne, és ugyanannyi fából kétszeres mennyiségű cellulózt nyerhetnénk, nem beszélve arról, hogy szinte vegyszer- mentesen. jelenleg az egész országban egyedül mi gyártunk finomított cellulózt, az átépítés ideje alatt azonban le kéne állítanunk termelését, így ez még mindig vita tárgyát képezi nemcsak nálunk, hanem a központi szerveknél Is — tette hozzá Zoltán. Az új helyzet adta méta Még a látogatás előtt értesültem arról, hogy a gyár fiatal munkásai is erősen latolgatják az átállás esélyeit, fontolgatják a menni vagy maradni dilemmáját. Vannak, akik a munkahely-változtatás mellett döntenek, s a környék, főleg a közeli járási székhely Rozsnyó (Ro2nava) ü- zameibe vándorolnak. A többség persze marad, és végzi megszokott munkáját, mintha mi sem történt volna. A SZISZ-alapszervezetre a mozgalmi munka mellett most a kollektíva egységesítése, összetartása is hárul, mert újkeletű problémák megoldása elé néz a gyár kollektívája. AmbrúzS* István, a SZISZ-alapszervezet elnöke, aki egyben termelési és ésszerűsítési szakelőadó és tervező, így vallott erről: — A jelenlegi nehéz helyzetben nagy szükség van a megértő és segítőkész fiatalokra. Szerencsére szép számban vannak olyanok, akikre ezekben a nehéz napokban is lehet számítani. A munkaerő-vándorlás jobbára a cigányfiatalokra jellemző, akik nehezen tudnak beilleszkedni a kollektívába, és mi is nehezen tudunk rájuk hatni. A formális tagságnak elejét vesszük azzal, hogy eleve csak a munkában és magatartásban legjobbak tölthetik ki a jelentkezési ívet. A hagyományos sport- és kulturális akciókra most kevesebbet adunk, viszont nagyobb gondot fordítunk a termelési feladatok megsegítésére, a másodlagos nyersanyagok gyűjtési versenyére, az újító és ész- szerfisítő-mozgalomra és a különbőz ző munkaversenyekre. Sok ügyes fiatalunk van, akik a gyár hírnevét tovább öregbítették. Például Flander Zoli is, akinek már három találmánya van, ebből kettőt elfogadott a Találmányi Hivatal. A jövővel kapcsolatban: szeretnénk, ha a gyár visz- szanyerné presztízsét, bizalmat adni a gyár fiatal dolgozóinak és minimálisra csökkenteni a munkaerővándorlást. Ez most a mi munkánk, ez most a mi métánk. A kiút keresése A 660 munkást számláié gyár fiatal igazgatójának, Bodnár András mérnöknek gondterheltek a napjai mostanság. Januárban nevezték ki igazgatónak, tehát akkor, amikor már viharfelhők tornyosultak a gcmörhor- kai gyár fölött. Régebben Itt dolgozik, így a gépeket, az embereket alaposan megismerte már. Tősgyökeres gömörhorkai lévén, nem mindegy számára, hogyan alakul a gyár sorsa és a cellulózgyárról ismert gcmö- ri nagyközség további fejlődése. Amikor bekopogtattam hozzá, munkatársaival éppen a legfontosabb problémát, az átépítési és fejlesztési koncepció programtervezését vitatták. Később engem Is bevezettek az ellentmondásokkal teli átépítés útvesztőibe. — Júliusban komplex anyagot nyújtottunk be a gyár jövőjét illetően, amelyben a távlati terveket, vagyis a bizonyos beruházási keretet igénylő elképzeléseket is részletesen elemeztük. Három fő dolgot terjesztettünk elő: a termomechanikus technológia bevezetését, az egészségügyi program továbbfejlesztését ég egy szennyvízderítő állomás felépítését. A szlovák kormány ezt az anyagot megtárgyalta, és kérte átdolgozását. Az egyszerűbb, a ttsztítőátlomás -nélküli, ún. száraz programot helyezte előtérbe. Ekkor közbeszólt a Slovcepa Banská Bystrica-i vezérigazgatósága, ahol nagyon előzékenyen igyekeztek segíteni, de sajnos számunkra nem megfelelő gyártási profilt javasoltak. Nevezetesen egy paplrzsákgyáirtő gépsor áthelyezését Ruzomberokbél, aztán egy polisztiréntálcákat előállító gépsor felállítását, további gépsoron pedig kartondobozok készítését helyezték kilátásba. Mi ismerve a szállítói-megrendelői kapcsolatok fonákságait, e termékek értékesítési problémáit, nem értettünk ezzel egyet, továbbá az sem mellékes szempont, hogy korszerűtlen, már elhasználódott gépsorokat örököltünk volna. Sőt, félmegoldásnak mondhattuk, mert csak a női munkaerő foglalkoztatását oldotta volna meg. A kötélhúzás tehát továbbra is folyik, de érzem, hogy elkerülhetetlen a kompromisszumos megoldás. A lehetőségek megválasztása továbbra is függőben v-an, viszont a kormány által javasolt „száraz program“ bizonyos keretet szab az új technológiák meghonosításának. Külföldi cégekkel folytatott tárgyalásaink alapján jelenlegi termékeink egy részét — a Netexre és az egészségügyi betétekre gondolok — külföldi piacokon értékesítenénk, Így bizonyos devizakeretet nyernénk a jelenlegi gépsorok bővítésére és modernizálására. Nem vagyok pesz- szimista, hiszen egy gyárat, amely 240 millió korona értékű termék előállítására képes, nem lehet megszüntetni, mindamellett a jelenlegi körülményeket figyelembe véve, az átépítés szükségessé vált. Szilárd meggyőződésem, hogy ez a 105 éves gyár ezzel semmit sem veszíthet, hanem új, szebb fejezet kezdődik életében. ■kiB ég sokáig rezonáltak bennem |¥ az igazgató bizakodó szavai, * *■ Bár a fiatal, agilis ember és a gyár többi, az újtél vissza nem riadó vezetői egyáltalán nem tétlenkednek a bizonytalanság, kétségbeesés vákuumában, mégsem csak rajtuk fog múlni. A kérdőjelek lassan eltűnnek, hiszen az év végével dűlőre kell, vinni a dolgot. Vajon a jövő igazolja-e a mostani derűlátást? Polgári Lászltt [A szerző felvételei) Flander Zoltán mérnök: „A barna- cellulóz-gyártás technológiáját tekintve, utolsó mohikánnak számítunk.“ Dr. jancsovics István: „Kilátások v nak arra, hogy a Netex-gyártást operációban felfuttatjuk.“
