Új Ifjúság, 1987 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1987-10-21 / 42. szám

új ifjúság 10

A viharban

a vékony fa csak meghajlik

Nemcsak a cselgáncs hívei, a sportszakértők és a pártatlan sportbarátok Is felkapták a minap a fejüket, amikor hallották a hírt: Bodnár Gábor, a rimaszombati (Rimavská Sobota) Mladosf sportegyesület 18 éves versenyzője az 55 kilogrammosok kategóriájában országos bajnokságot nyert. Akik Ismerik a csenevész srácot, csodálkoztak, hiszen az ő testi képességeivel valóságos csodának számít ez a teljesítmény. Korban Is és súlyban Is alig éri el a juniorok kategóriáját. Akik pedig nem Ismerik az újdonsült országos bajnokot, ■ megille- tődve kérdezték: ki az a Bodnár Gábor?

— Édesapám, aki hajdan a városi első csoportban rúgta a labdát, már kisiskolás koromban a sportolásra biztatott. Gimnasztikával kezdtem, de ez csupán egy évig tartott, mivel másodikban az akkori sportdivathullám, a cselgáncs az iskoláinkat is elérte. Így én is az elismert szakember, Juraj Svoreft irányította szakosztályhoz szegődtem. Azóta itt vagyok, és sok szép sikert mondhatok magaménak, de ezért áldozatokat is kellett hoznom. Már négyéves koromban az orvosok felfedezték, hogy szívbillentyütágulásom van, ezért a sportorvos ellenezte a versenyzést. Az edző látta bennem a tehetséget, én szorgalmasan és kitartóan edzettem, de versnyekre nem mehettem. Tízéves voltam, amikor a rima- szombati nagydíjon mindenképpen szőnyegre akartam lépni. Nehezen, az edző közbenjárásával sikerült elintéznünk, hogy a kardiológus egy évre feltételesen engedélyezze a versenyzést. Cseppet sem féltünk, mivel az edzésadagjaim jóval nagyobbak voltak, mint egy ilyen verseny igénybevétele. A 27 kilósok kategóriájában sikerült győznöm. Ettől kezdve versenyzek, igaz, minden évben szigorú orvosi vizsgálaton esek át, és feltételesen mindig engednek. A tanulók kategóriájából aztán a serdülők korosztályába léptem. 1979-től versenyeztünk a szlovákiai első ligában. Csapatversenyben négyszer voltunk elsők, egyszer másodikok, háromszor pedig negyedikek. Érmek, oklevelek garmadáját nyertem a nagydíjakon, a szlovákiai és országos egyéni bajnokságokon is. Az ost- ravai kirobbanó sikeremig egy-egy szlovákiai arany- és ezüstéremmel dicsekedhettem, az országos bajnokságon pedig egyszer sikerült harmadik helyet elérnem. Mikor Ostravában a döntőbe jutottam, és szembetaláltam magam Zdenék Kokyval, azzal a kétszeres országos bajnokkal, aki azelőtt már egyszer legyőzött, és aki öt kilóval nehezebb nálam, nem láttam rózsásnak a helyzetemet. Azzal az elhatározással küzdöttem, hogy nincs mit veszítenem. ő is nagyon akart, de ráfizetett, mert a szabálytalan küzdelemért büntetőpontokat kapott. Ekkor már felcsillant bennem a remény, megnyugodtam, és birkóztam tovább. Lassan kezdett kiegyenlíteni, de közben többször is kőkút (három segédpont) szereztem, amit aztán már nem tudott lefaragni. Győztem és örvendeztem életem legnagyobb sikerének.

A beteljesedés, a siker titkának az edző, Jura) Svoreft a megmondhatója:

— Szerintem ez nem a szerencse és nem a véletlen műve, hanem a kitartó munka eredménye. Gábor technikailag képzett, példás küzdőszellemű, annak ellenére, hogy súlycsoportjában mindig a legköny- nvebbek közé tartozik. Most például csak 50 kilót nyom, de az országos bajnokságon elért siker után már a felnőttek kategóriájában való részvételre is logosult. Az ő esetében valóban érvényes a japánok és a kínaiak bölcs mondása: „A viharban a tölgyek letörnek, míg a vékony fa csak meghajlik.“

polgári läszlö

(A szerző felvétele)

Négy évtized után ismét az élvonalban az Elektrosvit ökölvívói

______

Bokszláz a Nyitra-parti városban

ötven évvel ezelőtt alakult meg Érsek- űjvárott (Nővé Zámky) az ökölvívó-szakosztály, és nem sokkal ezután az országos bajnokságon Novák személyében már aranyérmes bokszolóia volt a Nyitra-parti városnak. A negyvenes évek elején az újváriak beneveztek a csapatbajnokságba. Öt évet öklöztek a második vonalban, ahonnan 1947-ben váratlanul, de teljesen megérdemelten az élvonalba jutottak. Csak két évig szerepeltek az I. ligában, mert átszervezték azt, s tízről nyolcra csökkentették az élvonal résztvevőinek számát. A „kiesést“ követően hullámvölgybe került az ökölvívás Érsekújváron, hónapokig a „lenni vagy nem lenni“ hamleti kérdés foglalkoztatta a sportág szerelmeseit, akiknek azonban minden igyekezetük hiábavaló volt, 1952- ben a sportág rajongói már nem láthattak bokszmérkőzéseket a Sokol-házban. Hat évvel később újra kesztyűt húztak az ökölvívás megszállottjai, de ez a kísérletük nem sok sikerrel járt, mert kevesen támogatták őket.

Egészen 1970-ig keveset, vagy inkább semmit sem lehetett hallani az újvári ökölvívókról. Ekkor azonban új korszak kezdődött a dél-szlovákiat város boksztörténetében. Risavy József szinte a nulláról indult, és rövid idő alatt a szó legszorosabb értelmében csodát müveit. Fiatal tanítványai pár év múlva országszerte ismertek lettek. Az egyéni országos bajnokságon nyolcán (I) — Risavy, Domanizsa, Kovács Barna, Jaro Botansky, Macák, Kékesi, Päe- nák és Gögh — is aranyérmet nyert. Természetesen az Elektrosvit ifjúsági eyütte- se is verhetetlen volt a hazai mezőnyben: kétszer lett csehszlovák, ötször (zsinórban) szlovákiai bajnok. A városban azonban nem volt felnőttcsapat, ezért az ifik országos bajnokságán aranyérmet nyert ök- lözőknek — ha akartak, ha nem — távozniuk kellett. Voltak olyanok is, akik szögre akasztották a kesztyűt... A többiek I. ligás klubokhoz igazoltak, ahol kimagasló eredményeket értek ei.

Jády Károly, az Elektrosvit Nővé Zámky edzője már több mint negyed évszázada foglalkozik az ökölvívással. Felvételünkön Stefan Ciroknak ad tanácsot a menetek közti szünetben.

Az újvári sportrajongók természetesen ellenezték ezt a nagyvonalú „kiárusítást“, és a felnőtt együttes megalakítását szorgalmazták, hogy egy tehetség se kallódjék él. Évekig folyt a harc — eredménytelenül. A szakosztály, az Elektrosvit sportegyesülete és az illetékesek nem tudtak közös nevezőre jutni. Valóban csak pénz kérdése lett volna...? Alighal Ezt bizonyltja az is, hogy hosszas huzavona után 1984-ben több mint 30 év után Érsekújvárnak ismét lett felnőtt ökölvívócsapata, amely tüstént benevezett a Szlovák Nemzeti Ligába. A baj csak az volt, hogy közben visszaesett az ifjúsági együttes, hiszen a fiatal tehetségeket semmi sem ösztönözte. Nem volt más lehetőség, mint visszahívni a régi sikerembereket, akik egy-két kivételtől eltekintve igent mondtak. Paszterkó László, kétszeres országos bajnok, szupernehézsúlyú ökölvívó például több mint egyéves szünet után ismét csatasorba állt, és az újváriak igazi vezéregyénisége, nyerőembere lett.

Tapasztalt, elismert szakember került az Elektrosvit Nővé Zámky felnőtt ökölvívócsapatának edzői posztjára. Jády Károly 22 évi komáromi (Komárno) edzősködés után Érsekújvárba „igazolt“. Szinte mindent az alapoktól kellett kezdenie.

— Amikor megláttam a névsort, hogy kikkel kell együtt dolgoznom, egy pillanatra sem haboztam, elvállaltam az újváriak irányítását. Az együttes zömét személyesen ismertem, hiszen a szlovákiai ökölvfvóedzők bizottságának 17 éve vagyok az elnöke. Már a serdülőktől minden tehetséget figyelemmel kísérünk — mondta az Elektrosvit mestere.

Az újonc az SZNL-ben a negyedik helyen zárta a bajnokságot. A negyvenezres városban óriási volt az érdeklődés a boksz iránt, valamennyi mérkőzést telt ház tekintette meg. Fokozatosan belelendült a Jády- legénység és évről évre egy hellyel előbbre lépett a táblázaton, mígnem az idén tavasszal megnyerte a Szlovák Nemzeti Ligát, és 40 év után feljutott a legjobbak közé.

— Amikor három évvel ezelőtt elkezdtük, bizony csak álmunkban gondoltunk arra, hagy a közeljövőben az élvonalban bokszolhatunk. A rajt hihetetlenül nehéz volt: néha alig tudtunk összeszedni hét embert, de a kezdeti sikereket, győzelmeket követően megjött az önbizalmunk, és egyre merészebb terveket szövögettünk. Megfelelő támogatás nélkül, természetesen aligha jutottunk volna előre — emlékezik vissza Laczkó Imre csapatvezető.

Az Elektrosvit ökölvívó-szakosztályának tagjai tisztában voltak azzal, hogy a neheze még csak az SZNL-gyözelem után jön! Hiszen az újoncnak mindig is problémái vannak az I. ligában. Ezt bizonyítja a Ga- lánta (Galanta) tavalyi kiesése és az Elektrosvit idei sikertelen élvonalbeli rajtja: két forduló után az újváriak pont nélkül az utolsó előtti helyen álltak. A harmadik fordulóban aztán megtört a jég és óriási meglepetésre kiütötték a bajnoki cím védőjét, a Dukla Olomoucot.

— Az US Praha elleni nyitótalálkozón balszerencsés, 12:8 arányú vereséget szenvedtünk. Jarn Bot’anskynak és Szlávik Imrének is meg volt nyerve a meccse, ám a pontozóbfrók nem így látták. Majd a 2. fordulóban a sokszoros bajnok RH Gsti otthonában ugyan 14:6-ra kikaptunk, ennek ellenére nagy közönségikert arattunk. Ezek után október első vasárnapján a tavalyi aranyérmes Dukla Olomnucot fogadtuk. Nem titkolom, tartottunk a bajnoktól, azonban hangoztattam a fiúknak: ha tudásuk legjavát nyújtják, akkor legalább a döntetlenre jók leszünk. Nos, bekövetkezett az, amire csak álmomban gondoltam!

Paszterkó László Ismét az Elektrosvit színeiben lép szorítóba.

legyőztük az Olomoucot — nyilatkozta

közvetlenül a bravúr után az újváriak mestere.

Nemcsak hogy nyert az Elektrosvit, hanem leiskolázta (16:41) nagy nevű ellenfelét, amely csalódást okozott a Nyitra- parti városban. Az olomouct öklözök nem tudták elviselni a vereséget, állandóan tiltakoztak, sportszerűtlenkedtek. Mindenkiben keresték a hibát, csak éppen önmagukban nemi Szidták a bírókat, akik Igen tárgyilagosan, minden elfogultság nélkül, igazságosan vezették a mérkőzést. Nagy mellénnyel, újonc ellenfelüket lebecsülve léptek az újvári szorítóba az olomouciak, s ez megbosszulta magáti Lelkesedésben, erőnlétben, de főleg győzntakarásban (!) magasan felülmúlták a házigazdák a bajnokot, amely úgy tűnt, nem tud, nem tanult meg; veszíteni. Pedig ha a továbbiakban is Így bokszol, többször is kénytelen lesz vesztesként elhagyni a*- ringet.

Elenko Szavov, az Olomouc edzője nem tanítványait okolta a vereségért, hanem — ki tudja miért?! — a játékvezetőket. Mintha ők verték volna meg a bajnokot:

— A bírók nem engedtek szóhoz jutni, ilyen körülmények között nem lehet bokszolni.

Kár, hogy az Ismert szakember mellébeszélt, vagy talán más mérkőzést látott... A ringben történtek viszont azt mutatták: az Olomoucot nem a csokornyakkendősök küldték a padlóra, hanem az önmagukat felülmúló újváriak, akiknek a szenzációs győzelmet követően percekig szólt a telt ház vastapsa.

Érthetően az első helyre került az ökölvívás a városban, annál Is inkább, mert a legnépszerűbb sportág, a foci már évek óta hullámvölgyben van. Az Olomouc elleni bravúr után az újvári sportrajongók már alig várják az Elektrosvit következő I. ligás ökölvívó-mérkőzését.

zsigArdi LÄSZLÖ

(Mészáros János felvételei)

Üjra a sakkvilágbajnoki trónért , ................................ ' ~

KASZPAROV ÉS KARPOV SEVILLÁBAN

1986. október 9-én ért véget Lenlngrád- ban a harmadik Kaszparov^-Karpov világbajnoki páros mérkőzés 24., utolsó játszmája. Kaszparov megvédte világbajnoki címét.

1987. október 12-én megkezdődött a negyedik mérkőzés első játszmája Sevillában, a Lope de Vega Színházban. A két nagymester, mint a két legutóbbi összecsapás alkalmával, 24 játszmát vált egymással. Ha valamelyik előbb éri el a 12,5 pontot, akkor a mérkőzés véget ér, 12—13 arányú döntetlen esetében Kaszparov megtartja címét. Ezúttal már három évre, mert a következő világbajnoki viadalt csak 1990-re tervezik.

Egyedülálló a sakkvilágbajnokság 100 éves történetében (az elsőt 1886-ban rendezték), hogy két játékos ily sokszor mérkőzik egymással — ilyen rövid Idő alatt. Ha Sevillában mind a 24 játszmára sor kerül, akkor Kaszparov és Karpov összesen 120 partit játszott a világbajnoki címért.

A mérleg: egypontos előny Kaszparov javára.

A két nagymester az utóbbi hónapokban jórészt eltűnt a színről. Karpov esetében ennek sakokn kívüli oka Is van: másodszor Is megnősült. Felesége, Natasa, a moszkvai Lenin Könyvtárban dolgozik. Az utóbbi mérkőzéseken Karpov állandó szurkolója volt, lehet, hogy Spanyolországba is elkíséri.

Egyébként Karpov bizakodóan nyilatkozott esélyeiről. Sakkozása rendben van — mondotta, csak az időzavar jelent negatív jelenséget. „Csapata“ némileg módosul, mert kiválik belőle Szalov, a szirákl zónaközi verseny egyik győztese, aki maga is vllágbajnokjelölt lett.

Míg Karpov ogyesszal utazása Inkább nászúinak tekinthető, Kaszparov a hegyekben töltötte a felkészülés utolsó idejét. A Kaszpl-tenger mellett, ahol régebben fel szokott készülni, nagyon meleg volt. Az ő „csapatában“ Is van változás. Maradt a

két „alapító tag“, Sakarov és Nylkltyln, valamint a Ívovi Dorfmam nagymester. J. Vlagyimirov helyét azonban a tbiliszi Az- maiparasvili mester foglalta el. A kérdésre, hogy miért nem választ erősebb sze- kundásokat magának, Kaszparov már régebben válaszolt: az a fontos, hogy társai megértsék, és jó kollektívát alkossanak. Mint mindig, Kaszparov nagy teret szentel a fizikai erőnlétnek. Napi két-öt kilométert fut vagy gyalogol, ezenkívül teniszezik.

Kaszparov Is bizakodik a sikerben. A két utolsó mérkőzés megnyerése mellette szól. Botvinnik véleménye, aki annak Idején mind Karpov, mind Kaszparov tanítómestere volt: „Kaszparov erősebb, de van egy veszélyes ellenfele: saját maga. Ha túl optimista hangulatba ringatja magát, könnyen nehézségekkel találhatja magát szemben."

Mint a múltbán, a fordulókat hétfőn, szerdán és pénteken játsszák, a közbenső napok függő- vagy szabadnapok. Vasárnap pihenőnap.