Új Ifjúság, 1987 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1987-02-04 / 5. szám

KOCSIYÄSÄRLÄS Aki csak teheti, ilyenkor garázsba rejti autóját, s az utak állapotára, a hidegre va­ló tekintettel inkább a tömegközlekedési eszközöket veszi igénybe. A téli hónapokra tehát sem a kocsikázás nem jellemző, de józan megfontolásból az autóvásárlás sem. Alig hajtottuk át az új évi kalendárium első lapját, amikor Losoncon (Luöenec) jár­va megálltam a Mototechna autóbolt kira­kata előtt. Reggel kilenckor az Bresen tá­tongó üzletben Kiss Katalin elárusítóniő kö­zölte velem, hogy aznap van már egy ve­vőjük, éppen a formaságokat intézi. A ve­vő Imrecze József 26 éves várgedei (Hode- |ov) lakos, egy VÁZ 21061-es kocsit, köz­ismert nevén Ladát vásárolt. A rossz nyel­vek szerint ezt a típust csak nagy ritkán és csúszópénz ellenében kapni. Az üzlet helyettes vezetője, Ruzinsky László így fo­gadott: — Tessék! Milyen kocsit óhajt? Jelenleg van 105-ös, 120-as és 130-as Skodánk. Sko­da 130 GL személygépkocsink, ha pedig a Dáciákat kedveli, akkor Dacia 1310 TX-szel szolgálhatok. Gondoltam, belemegyek a játékba, és a Skoda 105 ára felől kezdtem érdeklődni. ! — ötvenhétezer 485 korona — mutatott a kínálat táblájára —, persze ez csak az alapár, mert minden kocsinak van egy ún. fejlapja, amely tartalmazza a tartozékok jegyzékét: rolós biztonsági öv, ablakmele­gítő, fékerősítő, fejtámaszok stb. így pil­lanatnyilag Is tizenöt árban van a Skoda 105 L. — Akkor, gondolom, egyszerűbb lesz a Lada 1300-as, ezt szeretnék inkább, ha le­het,— folytattam tovább a látékot. — Ezt a típust csak előzetes Igénylés alapján szállítjuk. Azonnal utánanézünk, leadta-e november 29-ig qz igénylést. Ezután nem maradt más hátra, felfedtem kilétemet, és folytattuk^ beszélgetést. — Üzletünk 53 darab VÁZ 21061-es f 1500-as) és 80 darab VÁZ 2105-ös (1300- -as) kocsit kap. Ezt a típust hivatalos űr­lapon Igényelni kell, tehát névre szólóan lényegében el van adva minden Ladánk. Az 1500-asokat sokan karácsony előtt átvehet­ték, az 1300-asokat a lövő héten kezdjük árusítani, mivel csak most kaptuk meg a kocsik dokumentációját. Megtörténik az is, hogy az eredeti igénylő írásbeli felhívá­sunkra nem jelentkezik, az okot nem ne­héz kitalálni, így ezek a kocsik olyan sze­rencsések birtokába kerülnek, mint ez a várgedei vásárló, aki egyáltalán nem sze­repelt a listán. Aztán az Is megtörténik, hogy a vásárló a szállítás során történt karosszériakarcolások miatt nem veszi át a kocsit, mi a kárt leszámítjuk a vételár­ból, és viszi, aki jön. A Közép-szlovákiai kerületben három elárusítóhely van, Ziliná- ban, Banská Bystrlcában és nálunk, de a vásárlóink az egész országból vannak, és ez sajnos spekulációkra Is lehetőséget ád. arkas Barna hat éve vezeti az üzletet. F Az elmúlt évben 170-nel több autó talált Itt gazdára, mint 1985-ben, de a tervezett 2100 darabot Így sem tudták el­adni. Az okok? Skoda és Dácia szinte ál­landóan van, de például kevés Simson mo- torpekrékpár érkezik. A szabadságok előtti főszezonban csak világos, fehér színű ko­csik voltak raktáron, és azok bizony nem mentek. A menő színek napjainkig is a pasztellszínek. További probléma, hogy ä külföldi és a hazai között Is sok a feltört, erőszakkal megrongált, behorpadt, össze­karcolt jármű, és ezeket nehéz eladni. Még szerencse, hogy az üzemek, vállalatok csök­kentett áron ez' is megveszik. Egyébként az eladott kocsik mintegy hatvan százalé­ka kölcsönre ment el. Pedig itt az utolsó betűig tartják magu­kat a reklám jelszavához: mindent a vevő­ért. Mindenki választhat autót, kint a lera­kodóhelyen a Mototechna dolgozói gondo­san előkészítik az útra az autót, két liter üzemanyagot tankolnak bele és lehetséges 10 km-es próbaút megtétele is. A helyszí­nen balesetbiztosítás is köthető, ami már az első út esetleges viszontagságaira is vo­natkozik A vevő használt autóját is felér­tékelik, szerződést kötnek a vásárlóval, és az értéket a vételárból leszámítják, hogy csak ezt a lehetőséget említsük. — Mi tagadás, most Holtszezon van, de májusban, júniusban átlag 200—230 kocsit adunk el. Az érdeklődés azonban nálunk mindig a kínálat függvénye. Hamarosan húsz Dacia 1310 break kocsit kapunk, a- mely igen keresett típus. Vállalati előre­jelzések szerint az idén 14 és fél ezer La­dát hozunk be a Szovjetunióból, amiből Lo­soncra is több jut majd. őzben az új autótulajdonos, Imrecze I# József készségesen vállalta, hogy La- dájával elvisz a próbaútra. Az 50-es főúton hajtottunk és miközben az újdon­sült autótulajdonos a motor működését fi­gyelte. készségesen válaszolt kérdéseimre. Farkas Barna: „A mi jelszánk — mindent a vevőért.“ — Józsi, hogyan is jutottál ehhez a La­dához? — Reggel csak úgy indultam el, mint az a bizonyos vándorlegény a mesében, aki felkerekedett a nagyvilágba szerencsét pró­bálni. Persze én valamivel gazdagabb vol­tam nála, mert 88 ezer korona készpénzt hoztam magammal, számolva azzak- hogy a sorszámért öt-hatezer korona csúszópénzt kell majd valakinek levasalnom. De nem így történt. A pult mögötti hölgy annyira megörvendeztetett, hogy a boldogságtól majdhogynem a nyakába ugrottam. Tudo­másomra hozta ugyanis, hogy van szabad Ladájuk. Szerencsém volt, simán ment a vá­sárlás. A kocsi árát Józsi már három éve szor­galmasan gyűjtögeti. A katonaság előtt volt már húszezer koronája, s mióta lesze­relt, havonta kétezret rakott félre. Nem iszik, nem dohányzik, semmilyen káros szenvedélye nincs. És hogy ki mindenki örül majd ennek az autónak? — Szüleim bizonyára nagyon meglepőd­nek, mert reggel csak apunak említettem losonci kiruccanásomat. Aztán Éva, aki már több, mint Jő barátom. Ha minden az el­képzeléseink szerint zajlik, nászútra is autóval megyünk, mégpedig a román ten­gerpartra. Azt hiszem, a családi Skoda ezentúl kevesebbet lesz forgalomban, mivel bátyám, Pista, is inkább az új és gyorsabb kocsit fogja használni. Igaz, ez az én kocsim, én spóroltam rá a pénzt, de bátyámnak is szívesen rendelkezésére bo­csátom. Télen kevesebbet fogjuk használni, szeretném kímélni, hiszen ezért a pénzért keményen meg kellett dolgoznom. Közben robogtunk tovább. Duruzsolt a motor, a hűtővíz hőmérséklete 80 Celsius- fok, az olajnyomás rendben volt, a fűtő­test kellemes meleget árasztott. Kint válto­zott a kép, mintha versenyt futottunk vol na a téli tájjal, lassan de biztosan fogyasz­tottuk a kilométereket. POLGÄRI LÁSZLÓ (A szerző felvételei) Vita ELSŐ MUNKANAPOM (Üj Ifjúiig, 1986, SÍ. gzim) Több, mitn három éve érettségiztem kémiai szakközépiskolában minőség- ellenőrző laboránsként dolgozom. Elő­re tudtam, milyen lesz a munkám, hi­szen az iskola, ahová jártam, eleve en­nek a gyárnak képez szakembereket, s gyakran eljártunk gyakorlatra, leendő munkahelyünkre. A munkám, mond­hatni, kényelmes, nem kell megszakad­ni... Kicsit egyhangú, unalmas napon­ta pontosan ugyanazt csinálni, bár kez­detben nagyon érdekelt, fontosnak éreztem Itt magamat. Igyekeztem mi­nél Jobban elsajátítani a gyakorlati teendőket, s ami szintén nem mellő­zendő, beilleszkedni a tizennégy tagú női közösségbe ... A szóbeszédre, plety­kálkodásra, főleg, amíg új voltam itt, és nem ismertek, gyakran találtak okot, s engem, természetesen rettene­tesen bántott, ha bolhából elefántot csináltak ... Két hónap alatt úgy-ahogy összeszoktam a munkatársnőimmel, — megszoktuk egymást, és megtanultam, hogy egy munkahelyi közösségben sem a túlzott bizalmaskodás, sem a túlzott bizalmatlanság nem vezet Jóra, és ezt a viselkedést mindenkinek tanácsolha­tom ... B. Éva, 22 éves Csaknem egy éve kerültem a hajó­gyár egyik nagyobb műhelyébe. Gép­ipari szakközépiskolát végeztem. Kato­naság előtt állok, néhány hónapom van csupán addig, s feletteseim és a kollé­gáim egyaránt kimutatják, hogy komo­lyan nem számolnak velem, ami azt je­lenti, hogy afféle „kifutófiú“ vagyok: büfébe megyek a többieknek, segítge- tek a lakatosoknak, önálló munkát nemigen bíznak rám, s talán ezért van az, hogy fölöslegesnek érzem itt maga­mat... Vonogatják a vállukat? Ki tud­ja, visszajössz-e hozzánk, vagy nem? Hetven kilométernyire az állandó lak­helyemtől, munkásszállón lakom. A szállón, e sivár környezetben sok min­den megfordul az ember fejében. Sok­szor eltöprengek azon, hogy sehogy sem Jó ez így ... Azt hiszem, hogy ka­tonaéveim leteltével szülőfalum szö­vetkezeti műhelyébe jelentkezem, hi­szen ott mindenkit ismerek és engem is ismernek. Érzem, hogy ott sokkal job­ban megbecsülnek majd és a munkámat is ... G. Sanyi, 20 éves Gimnáziumot végeztem, műszaki raj­zoló vagyok egy építészmérnök mel­lett. A kereset nagyon kevés, a mun­kám sem igényes. Apró-cseprő számí­tásokat bíznak rám, rajzokat készítek, de általában csak másolok ... Mind­ezek ellenére fezeretem a munkámat és szívesen csinálom. Egy Időben, vagyis az érettségi után sokat foglalkoztatott a továbbtanulás gondolata, aztán vala­hogy megváltoztak a nézeteim. Jól éreztem itt magamat, nem akartam elmenni. Egy éven belül férjhez men­tem, nemrég tértem vissza szülési sza­badságomról. Most már elsősorban jó feleség és jó anya akarok lenni, örül­tem, hogy a munkahelyemen vártak, visszatérhettem a megszokott helyre, munkatársaim közé. Egyszóval elége­dett vagyok a munkámmal és a közös­séggel egyaránt, pedig hát merő vélet- lenségből kerültem ide ... T. Erzsi, 25 éves Amikor elvégeztem a pedagógiai szakközépiskolát, egy falusi óvodában kaptam állást. Nagyon boldog voltam, hogy rám bíztak egy osztályt. A gye­rekekkel hamar megbarátkoztam, de a szülők, nyilván a korom miatt {hi­szen alig voltam húszéves) kicsit bi­zalmatlanul fogadtak, s persze ez bán­tott. Észrevettem a tekintetükből, hogy nem nagyon örülnek nekem, elődöm ugyanis idősebb néni volt, sok-sok évet dolgozott az óvodában, —■ innen ment nyugdíjba. Rengeteget foglalkoztam a gyerekekkel, sőt, a szabadfoglalkozás ideje alatt is különféle társasjátékokat tanítottam velük. Megmondom őszin­tén, hogy a kolléganőimnek nem na­gyon tetszett a buzgóságom, sokszor összesúgtak a hátam mögött, de a szü­lők bizalmát csak úgy nyerhettem meg, ha a gyerekeken keresztül bizonyítot­tam. Az én „gyerekeim“ sosem sírtak a szüleik után, ha reggel elkísérték őket és siettek munkába ... Együtt ját­szottam, daloltam velük, mintha közé­jük tartoznék én is. J. Anna, 26 éves ! KÉTÉVES EXPEDÍCIÓ A tavalyi brnői nemzetközi gépipari vásár egyik hazai érdekessége kétség­kívül a Babetta M 210-es kismotorke­rékpár volt, amely Jawa 210 jelzéssel, speciális kiképzésben, különleges, szép Í kivitelben volt látható. A csehszlovák gépjárműipar érdekes termékét Morvay István, a kolárovói motorkerékpárgyár formatervezője alkotta meg, aki az 1780 mm hosszú, 900 mm magas, spe­ciális járművet a Tatra 815 GTC teher­gépkocsi kiegészítő járművének szán­ta. A különleges jármű egy rendkívüli eseménynek köszönheti létrejöttét: a kopfivnicel autógyár 90 éves fennállá­sának tiszteletére egy expedíció indul világkörüli útra. Az expedíció főszerep­lője természetesen a Tatra 815 GTC te­hergépkocsi lesz, a kismotor pedig, ki­egészítő járműként szolgálja majd a vállalkozás sikerét, hogy a táborhelyek közelében vagy a nehezebben megköze­líthető helyeken megkönnyítse a kör­nyék becserkészését. Az expedíció a gyár Jubileumi évé­ben, tehát az idén útnak indul, hogy a két évre tervezett útjuk során szerte a világban népszerűsítse a csehszlovák gépipart, és nem utolsósorban kiter­jessze a kolárovói motorkerékpárgyár külkereskedelmi kapcsolatait. A tervek szeritn az expedíció világ körüli útjá­nak hossza mintegy 120 000 kilométer I lesz, amely rendkívül hosszú útszakasz. Ha helytállunk az a Tatráknak és a Babettáknak lesz jó ajánlólevél a kül­földi érdeklődőknél. A Babetta motor- kerékpár egy erre a célra kiképzett konténerben lesz elhelyezve a teher­gépkocsiban. Ezt a konténert egy hid­raulikus berendezés emeli majd ki—be. Az expedíció útja öt kontinens ötven államán keresztül vezet: Szovjetunió, Finnnország, Norvégia, Svédország, Dánia, NSZK, Hollandia, Belgium, Fran­ciaország, NDK és Lengyelország; az amerikai kontinensen: Kuba, Mexikó, USA, Kanada, Guatemala, Honduras, Salvador, Nicaragua, Costa Rica, Pana­ma, Kolumbia, Ecuador, Peru, Bolívia, Argentína, Uruguay, Brazília; Afriká­ban: Szenegál, Gambia, Bissau-Guinea, Elefántcsontpart, Libéria, Ghana, Togo, Benin, Nigéria, Kamerun; Ausztráliá­ban pedig maga a kontinens és Űj- Zéland; Ázsiában: Indonézia, Malaysia, Thaiföld, Kambodzsa, Laosz, Vietnam, Kína, India, Nepál, Pakisztán és Irán. A körút utolsó szakaszát Törökország, Görögország, Jugoszlávia és Ausztria fogja képezni. Az expedíció útjáról és eredményeiről egész estét betöltő film készül majd, ezenkívül több részes tv- filmsorozatot is forgatnak a rendkívüli vállalkozásról. A világ körüli útról könyvkiadvány is megjelenik, amely­nek első kötete még az expedíció be­fejezése előtt az olvasókhoz jut. A Kolárovói Golyóscsapágygyár Kon­szernvállalat az expedíció tapasztalatai és eredményei alapján azt tervezi, hogy az erre a célra átépített és módosított (előre is megállapítható, hogy para­métereit és kivitelét illetően is jól sike­rült) kismotorkerékpárt sorozatban is gyártani fogja. Cúth lános

Next

/
Thumbnails
Contents