Új Ifjúság, 1987 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1987-01-07 / 1. szám

Helyzetkép a csehszlovák vívósportról NEM SOK JÓT HOZOTT AZ ÉV T öbb mint egy éve, az 1985-ös barce­lonai világbajnokságon a csehszlovák vívösport óriást sikeréi könyvelhet­tük el: egyszerre két párbajtőröző vereked- te be magát a nyolctagú döntőbe. Ott |a- roslav (urka, a Dukla Olomouc 36 éves tapasztalt, a nemzetközi porondon már nem egy figyelemreméltó sikert elérő vívója ezüstérmet nyert - feltéve ezzel a ko­ronát csaknsm két évtizedes pályafutására. Társa, [ifi Beran, a V$ Praha „epézöje“ pedig az abszolút élmezőnyben hatodik lett. LokSáné Rácz Katalin 1978-ban Hamburg­ban szerzett ezüstérme óta a párbajtőrözők barcelonai szereplését nevezhetjük a leg­kiemelkedőbbnek a világ-, illetve Eurőpa- bajnokságokon. Az utóbbi években már megszoktuk, hogy.csak e fegyvernem kép­viselőiben bízhat a csehszlovák vívósport szakvezetése L .kááné Rácz Katalin és Frán­yánk Koukal (szintén Hamburgban volt ötö- .dik) a vívósportokról való távozása után sem női sem férfi tőrben — a kardról nem is beszélte - nincs egyetlen, legalább a nemze kozi átlagszintet megütő vívónk Pe­dig tehetségekben nálunk sincs hiány elég ha megemlítjük a ma már jól ismert so­dorja: (Samorín) tőrískolát, ahol évek óta számos tehetség bukkan fel. Közülük töb­ben a válogatott tagjai (vagy voltak), saj­nos a külföldi erőfelméréseken sddig nem termett babér számukra. Csak a párbajtő­rözők képesek lépést tartani a kontinens és világ legjobbjaival, számottevő eredmé­nyeket felmuta ni az erős nemzetközi ver­senyeken. Igaz, az idei szófiai VB-n ez a papírforma is felborult — az egész párbaj- tőrcsapat kudarcot vallott. A barcelonai nagy siker után bekövetkezett váratlanul gyenge szereplés remélhetőleg csak a vé­letlen müve, egy kisiklás volt, s [urkáék már az új évad első tornáin bizonyítják jó képességeiket Ha már a szófiai világbajnokságnál tar­tunk, el kell mondani, hogy a csehszlovák színeké összesen 5 párba|tőröző és egy fér­fi tőröző képviselte Dvofáőektöl senki sem várt csodát, a szakvezetés mégsem lehet elégedett szereplésével, hiszen már az első körben elbúcsúzott a VB-küzdelmektől. A párbaj őrcsapat szereplését nagy várakozás előzte meg Éppen ezért hatott hideg zu­hanyként, hogy az egyéniben rögtön az első kanyarban kiesett Jurka és a fiatal feőmí- nek, akit a sportág egyik legnagyobb te­hetségének tartanak a külföldi szakemberek is. De nem vitte sokkal többre az együttes többi *agja sem Az egyéniben elért rossz eredmények alapján történt a csapatver­seny csoportbeosztása. (urkáék csoportja ennek ellenére nem volt nehéz. A nemzet­közi porondon Ismeretlen japán epézőket Tisztelt Mezei Andrást Köszönettel fogadom felkérését, hogy könyvében interjúalanyként szerepeljek. Már eddig ts sok elismert újságíró, riporter és tekintélyes sportember ajánlotta fel segít­ségét, felháborodva a munkámmal és sze­mélyemmel kapcsolatos szélsőséges meg­nyilvánulásokon. Valószínű, hogy helyte­len, de nem vállalkoztam állandó magya­rázkodásra, „igazságfeltáró" beszélgetések­re. Egyrészt azért sem, mert azt hiszem, az Ilyen szereplést nem lehet megmagya­rázni. Feledtetni talán Igen, qyózelmekkel és elloqadható teljesítményekkel. Másrészt nem tudtam mit feltárni. Éreztem, hogy amit mondani tudok, az kevés, mert szen­zációs bejelentést várnak tőlem. Ilyennel most nem tudok szolgálni. Akt azonban vállalkozik arra, hogy előítéletek nélkül, türelmesen végigolvassa a következő né­hány sort, talán közelebb kerül ahhoz, hogy megértse az egész helyzetet, és kicsit job­ban megértsen engem ts. Azon kevesek közé tartozom, akt ugyan­azt mondta a VB előtt, közvetlenül a mér­kőzések után és akt ugyanazt fpgja mon­dani a lövőben ts felkészülésünkkel, sze­replésünkkel kapcsolatban. Amit az időben leadott rövid jelentésemben is írtam. A VB-re szétesett csapatunk. Az egység megbomlott, mert az addigi sikerek külön­bözőképpen hatottak játékosainkra, és mert a keret út tágját nem erősítették a közös­séget. Hat játékos nem tudott felkészülni operációk, tartós sérülések miatt. A pótlá­sukra kiszemelt fiatalok éretlenek voltak VB-szereplésre. Megbomlott a vezetés össz­hangja Is. Energiájukat javarészt a pozíció­harc és a ,ki lett győz le a OTSH élén“- küzdelem kötötte le. Szomorú, hogy ebben a küzdelemben nem egyszer engem hasz­náltak fel harct eszközként, Félő volt, hogy ilyen helyzetben — a bizonytalanságot nö­velő szokatlan mexlkő körülmények között — a vérszegény magyar labdarúgáson ne­velkedett, nem kellően felkészült, a hosszú koncentrálásban elfáradt csapatunk nem várt eredmények hatására összeroppan. Ez be is következett. Szereplésünkért a felelős­séget soha nem hárítottam másra, fátékos- ra, vezetőre, újságíróra, munkatársra, ed- zökollégára, noha volt, hogy ennek az el­lenkezője jelent meg nyomtatásban. Hibáztam, hibáztunk. Nem tudtam meg­állítani a közösség megbomlását, nem tud­tam meaakaddlyoznt a szovjetek ellent első félidőben a súlyos vereséget — elszalasztva ezzel a továbbjutást esélyeinket és nyíl­kellett volna legyőzni a továbbjutáshoz, de ezúttal még ez sem sikerült. A kudarcot tehát megérdemelték. A csapat nagyon rossz formában érkezett a világbajnokságra, tehát feltehetően a formaidőzítésbe csúszott valamilyen hiba ... De nézzük, ml a helyzet a hazai pásto­kon az egyes fegyvernemekben és mennyi­re befolyásolja ez a válogatott csapat élet- képességét a nemzetközi porondon. A fel­nőttek Idei bajnokságán, amelyet Bratisla­va ban rendeztek meg, örömmel könyvel­hetjük el a szlovákiai vívók szép sikereit. A SISvia UK Bratislava női tőrcsapata hosz- szú Idő után visszahódította a bajnoki cí­met a prágai VS együttesétől. A Blífkovská, Farkas, Kalász, Szabó, Melicherová kvin­tettből Farkas Lívia és Kalász Andrea egyé­niben ezüst-, illetve bronzérmet nyert. Há­rom érem — erre régen volt példa! Äm ez nemcsak azt bizonyltja, hogy a Slávia UK-ban szorgalmas munka folyik, hanem sajnos azt is, hogy nincs túl nagy konku­rencia ebben a számban nálunk. Viszont külön ki kell emelni, hogy nagyon tehet­séges vívőnők bontogatják szárnyukat So- morján és Kassán (Koéice). Hogy csak a somorjal Lelkest és a kassal Rozsívalovát említsük. Férfi tőrben is helytálltak a Slávia UK vívói. Egyéniben a Prágából Bratislavába Igazolt Capek bronzérmet nyert, a csapat pedig a bajnokság legnagyobb szenzációját szerezve 9:í-arányban szinte „lesöpörte“ a pástról az esélyesnek tartott VS Praha csa­patát. A döntőben ts sokáig versenyben volt a Capek, Érsek, Ivány, Farkas, Kovács összetételű gárda az aranyéremért, de vé­gül is be kellett érnie a második hellyel az olomoucl katonacsapat mögött. A Duk- lában különben három somorjal nevelt: Debreceni, Galbács és Botló szerepelt. Ez­úttal, sajnos, a vártnál gyengébbek voltak a Slávia Samorín fiataljai, „csak“ az ötö­dik hely megszerzésére tellett erejükből. Nem sok változás történt kardban. Bár néhány tehetséges fiatal érdeklődést tanú­sít a fegyvernem Iránt, az országos ver­ván nem reagáltam mindig helyesen a saj­tó kihívására. Biztos, hogy elkövettünk hi­bákat a felkészítés során ts. De azt taga­dom, hogy az a válogatott, amelyik sike­reit és addigi 72 százalékos teljesítményét alapos felkészülésének köszönhette, most egyszerre ugyanannak a felkészülésnek lett volna az áldozata. Máshogy ítélek meg dolgokat, mint a hi­vatalos állásfoglalás, vagy nem azt mond­tam, amit elvárnának tőlem. A rejtélyes —1 első mérkőzés előtti — gyengeségre és bágyadtságra pedtg képtelen vagyok ma­gyarázatot találni. Mindemellett a VB-ig túl sok ellenséget gyűjtöttem Össze. Egyre többen akartak ugyanis hasznot húzni a kezdett sikerekből, jóformán egyedül küzdöttem — energiám nagy részét elfecsérelve — a felesleges reklámhadjárat ellen. Harcoltam azért, hogy ne készítsenek rólunk kétórás filmet a VB előtt és alatt, követve minden lépésünket. „Szép volt, fiúk“ címmel. Zavarta volna a munkánkat és különben ts — mi volt szép?l Mindannyian tudtuk, hogy még csak az elején vagyunk mindennek, megtettünk egy pár lépést, de még nagyon bizonytalan a talaj a lábunk alatt. A játékosokkal együtt úgy éreztük, hogy a magyar labdarúgásnak nem filmre és felesleges hírverésre, hanem nyugalomra és komoly, megalapozott mun­kára van szüksége ahhoz, hogy példakép lehessen. Vállaltam, a küzdelmet és tudtam, hogy ha egyszer nem lesz eredmény, „felzabál­nak“. A felgyülemlett harag, a tartós sike­rek velejárójaként fellépő irigység, végül a kudarc, majd az, hogy várják tőlem a ,/iagy igazságot“, amelyet „biztos tudok, csak nem mondok kt“, a jogos kritikát elnyomó szél­sőséges vádaskodást, olykor sértő áradatot zúdított felém, amely nem kímélte munka­társaimat sem. Orvosunkat nevetségessé próbálták tenni, hogy leváltották, a vdlo­senyzőbázls minimális, a csatározások szín­vonala alacsony. Szlovákiában Kassán kezd­tek el újból foglalkozni a kard tanításával, de eddig még nem tudtak számottevő ered­ményt felmutatni. A párbajtőrözők mezőnye a legnépesebb. Prágában, Olomoucban és Karlovy Varyban Kovács László (háttal) a csehszlovák vá­logatott tagjaként már számos rangos nem­zetközi rendezvényen vett részt. Felvételünk a hratislavai IBV-versenyen készült. Súkup felvétele gatott technikai vezetőjét, illetve egyik ed­zőjét pedtg lelkiismeretes és értékes mun­kájáért jogtalan pénzfelvétellel vádolták. A VB után ktssé lehiggadva. mégis úgy éreztem, maradnom kell, és meg kell pró­bálni feledtetni szereplésünket, különben darabokra tépik ezt az értékes csapatot, amelynél jobbat aligha lehet ma Magyar- országon összehozni. Erősítette elhatározá­somat a csapat legkiválóbb játékosainak ragaszkodása és az együttes munkájáról al­kotott elismerő véleménye ts. Azzal a bel­ső elhatározással tndultam haza, hogy nem élek a szerződéskor született megállapodás­sal — hogy annak lejárta után külföldre távozhatok —, hanem ha lehet, posztomon maradok. fA tények kedvéért megjegyem, hogy az utóbbi években rengeteg, anyagilag ts tgen előnyös külföldi meghívást utasítottam ntssza. Valóra válthattam volna a vezetők ígéretét 3 évvel ezelőtt ts, azonban, átérez­ve labdarúgásunk válságos helyzetét, végül elvállaltam a szövetségi kapitányt posztot, a szerződéskötés pillanatában leszögezve, hogy a 3 év lejárta után nem vállalom to­vább.) Hazatérve Mexikóból azonban látni kel­lett, hogy az egyre fokozódd támadások, rágalmak, gúnyolódások és cinikus meg­jegyzések maradásomat lehetetlenné tették. Családom nyugalma érdekében ts, egy hó­nappal a szerződésem lejárta után, élve a \ magyar állampolgároknak a Munka Tör­vénykönyve által biztosított lehetőségekkel, külföldre távoztam. (Ismét tényként említem meg, hogy mesz- sze nem az anyagilag legjobb lehetőséget vállaltam el. Ez az egy lehetőség volt, hogy munkatársam családostól velem jöhessen.) Eljöttem, de éreztem, hogy a tisztességes és jó szándékú emberek többsége elisme­réssel és megbecsüléssel beszélt munkánk­ról. Látták erőfeszítéseinket. Nem feleltet­folyik a legjobb munka ebben a fegyver­nemben. A népes versenyzőbázis a legjobb előfeltétele a válogatottak sikereinek kül­földön. Kár, hogy ezt nem tudatosítják kel­lőképpen Szlovákiában, ahol sajnálatos mó­don alig van érdeklődés a párbajtőr iránt. Egyedül Trandíők (Slávia UK) képes lépést tartani Jurkáékkal, helyenként kitűnt a leg­jobb öttusázók közül Brányik és Ohrablo (mindketten Slávia SVST Bratislava), Illet­ve Kadlec a Dukla Banská Bystricáből. Álljunk meg még egy pillanatra Roman Jeőmíneknél. Ez az alig 19 éves, különös tehetséggel megáldott prágai epéző, eddigi rövid pályafutása során már egy sor érté­kes eredményt ért el, nemcsak Itthon (az Ifjúsági korosztályban jóformán nincs eh lenfele), de elsősorban külföldön. A tavalyi leningrádi IBV-n ezüstérmet nyert, majd az arnheiml ifjúsági VB-n ötödik lett, az Idei Junior Világ Kupa-sorozat versenyein háromszor volt döntős, s annak ellenére, hogy két viadalon nem indult, az előkelő ötödik helyen végzett. Bratislavában első felnőtt bajnokságát nyerte, teljesen meg­érdemelten. A legnehezebb ágon jutott el az aranyéremhez: előbb Jurkát verte 10:4- re, majd Douba ellen győzött minden két­séget kizárva. Jecmínek tehát valóban óriá­si tehetség, s ha további fejlődése töret­len lesz, sok örömet szerezhet a vívósport szerelmeseinek. S hogy teljes legyen a kép, lássuk a nemrég nyilvánosságra hozott országos ranglistákat. A nőknél a prágai Stédrá végzett az élen Farkas, Bli^kovská és Ka­lász előtt, Lelkes kilencedik lett. Férfi tőr­ben Capek lett az első. Kovács László a hetedik helyet szerezte meg, Debreceni, Gal- bács és Botlő szintén az első tíz között ta­lálható. Párbajtőrben Jurka az első, Tran- dilk kilencedik lett, kardban LaStovlőka (Bohemians Praha) a listavezető. Az ifjú­sági korosztályban a lányoknál Farkas, Lel­kes, Vlncencová (VS), Kalász, Szabó, Roz- sívalová, Melicherová, Zalabal (Somorja) a sorrendi A fiúknál a somorjal Kovács Szi­lárd (az emlttett László öccse) az első, klubtársai, Javorőík és Molnár előtt, Plrk és Zacharov is az első tíz között található. Párbajtőrben természetesen kiemelkedik a mezőnyből a már említett Jeömínek, az első 25 rangsorolt között nincs szlovákiai -epéző. Kardban a minimezőnyben KoőlSőák, Köteles és Pleteník (mindhárman kassaiak) a 8—10. helyen végeztek. Megkezdődtek már a hazai válogatóver­senyek, s a.legjobb csehszlovák vivők már a Világ Kupa versenyeire készülnek. Remél­jük, hogy helytállnak majd az erős me­zőnyben, s szebb napok virradnak vivő- sportunkra. Kollár Gábor ték el, hogy egy bundáktól, botrányoktól, bírósági tárgyalásoktól és börtönbüntetések­től terhes Időszak mélypontja után alig egy hónappal már sikeres VB-selejtezőt vívtunk. Színészkedés, önmagajnutogatás nélkül szerényen — munkára alapozva — az éves eredmények összesítése alapján az 1983. évi 24. helyről 1985 végére az 1—2. helyre jöttünk fel Európában. A közvélemény jó­zanabbik fele ezért még a bukást ts meg­bocsátotta. Hibákat követtünk el, mert dol­goztunk, de nem követtünk el mulasztáso­kat, visszaéléseket, és nem tértünk el mun­kánk során az MLSZ ügyrendjétől sem, hi­szen a 3 év alatt megszokott rendet követ­tük mindenben. De ezt a megítélést elnyom­ta a hőzöngők hangja. Azt hiszem azonban, hogy esetünkben et­től kazdve már nemcsak labdarúgásról van szó. Magam viszolygok az olyan embertől, akt mások balsikereit lesi — ml több vár­ja —, mert ez jelent neki szereplési és pénz­keresett lehetőséget. Ez eddig személyes ügyem. Az azonban már nem, hogy társ­adalmunkban egyre többen vannak és le­hetnek ilyenek. Öltözőfolyosót „fülesek“, kávéházi plety­kák alapján — állami támogatással — könyv íródhatott a labdarúgásról. Nem mun­kára, mások munkáidnak a megbecsülésére tanítva, hanem arra mutatva példát, hogy meg lehet élni felszínes hangoskodásból és megalapozatlan vádaskodásból ts. Így egy­re nehezebb felelősséget vállalni és egyre kevesebb az olyan ember, akt kiáll tisztes­séges elképzeléseiért. Mert ha egyszer, hi­bázik és nem ér el eredményt, akkor a hi­vatásos kudarclesök lerúgják, róla a cson­tot ts, nevetségessé, lehetetlenné teszik, ,járba tapossák“. Ezért éreztem eddig én is azt, hogy ér­telmetlen bármilyen Interjúba bocsátkoz­nom. Hiába magyarázkodnék, nem tudnék feltápászkodnl a sárból. A nyilvánosságot most azért vállaltam, hogy hozzájáruljak ennek az értelmetlen, önemésztő vitának a mielőbbi lezárásához. A magyar labda­rúgásnak nyugodt légkörre van szüksége ahhoz, hogy újra tartalmas munka kezdőd­hessen. Én tanultam a VB-t követő, szá­momra Is rendkívüli megpróbáltatásokkal járó időszakból. Ha mások Is tanultak, ak­kor talán felesleges volt ez az egész, és számomra megmarad a remény, hogy ha már a jelenem lehetetlenné is vált otthon, talán egyszer a hazatérésem nem válik azzál Mezey György levele Kuvaitból As újságírás Íratlan asabályal közé tartozik', hogy mindig meg kell kérdez­ni a másik fél véleményét. Mivel folytatásokban közöljük Végh Antal: Gyó- gyftBatlan? című könyvét, amely, a magyar labdarúgó-válogatott gyenge világ­bajnoki szereplésével foglalkozik, jónak láttuk közölni a „sérelmezett“ fél, Mezöy György szövetségi kapitány levelét, amelyet a Népsport közölt

Next

/
Thumbnails
Contents