Új Ifjúság, 1987 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1987-09-30 / 39. szám

új ifjúság 6 Küszöbön a Mladá fronta és a Smena futóversenye FÜSS az egészségedért A Mladá fronta és a . Smena futó- * w versenye a Szocialista If­júsági Szö­vetség évről évre vissza­térő tömeg- sportverse­nye. Az alapfordulóktól a döntőig általában százezreket „mozgat meg“. Erénye, hogy jobbára azo­kat, akik egyébként nem nagy fi­gyelmet szentelnek erőnlétük á- polásának. Idén a verseny rajtja egybeesik ifjúsági szövetségünk kongresszusával, márcsak ezért is reméljük, hogy minden eddi­ginél több fiatalt mozgósít. Ezért közöljük a részvétel feltételeit. A SZISZ KB és a CSTSZ KB kö­zös versenyén, amely a két em­lített napilap égisze alatt fut, csak nem regisztrált futók indul­hatnak. Az alapfordulók október 10-én kezdődnek, a járási fordu­lókra október 10—18-a, a kerü­leti fordulókra október 18. és no­vember 1. között kerül sor. A verseny döntője november 7-én lesz Presovban. A Mladá fonta és a Smena fu­tóversenyén a következő korosz­tályok indulhatnak: 1978—1977. évfolyamok, 1976—1975, 1974— 1973, 1972—1971, 1970—1969. A felnőttek kategóriájában az 1968- as “Születésűek és idősebbek in­dulhatnak. A távok hossza a lányoknál 1500 méter, a fiúknál egészei az 1973- as évfolyamig 1500 méter, a többi kategóriában 3000 méter. Bővebb tájékoztatást minden egyes ér­deklődő a SZISZ járási bizottsá­gain kaphat. (pi) A vítkovicei sportcsarnokban randevúztak a világ legerősebb emberei Ostravai noteszlapok • Kevesen tudják, hogy a világ legerősebb emberei számára rende­zett versengéseknek még, a múlt szá­zadba nyúlnak a gyökerei. így pél­dául 1892-ben az angol Sporting Li­fe című lap a londoni Aquarium színházba hívta meg a mindenféle súlyok emelgetésére elszánt és fel­készült herkuleseket, egy . évvel . ké­sőbb a New York i rendőrújság fo­gott hasonló kezdeményezésbe. Az ottani győztes eredménye feltétlenül említést érdemel: az amerikai James Walter Kennedy roppant erőfeszítés­sel elmozdított a padlóról egy 1200 font (546,5 kg!) súlyú vasöntvényt. Igaz, néhány pillanat múlva ájultan esett, össze ... O Öt évvel később, 1898 júniusá­nak végén az Osztrák Súlyemelőuniő szervezett világbajnokságot Bécsben., Ez volt az a verseny, amelyen híva-' talos világbajnoki érmeket adtak át, és első világbajnokságként ez került be az erős emberek sportjának tör­ténetébe. Persze, akkor még csak egy súlycsoportban hirdettek győztest, s ez a hazai Wilhelm Türk lett. # Nyolcvankilenc évvel később Ostravában a sportág 58. világbaj­nokságát rendezték. Sok munkával, nagy gonddal és odafigyeléssel s végeredményben fényes sikerrel. A vítkovicei sport- és kultúrcsarnok adott nyolc napra otthont a modern kor legjobb súlyemelőinek: 32 or­szágból több mint 200 sportoló gyűlt össze, hogy megküzdjenek a 10 súly­csoportban kiosztott összesen kilenc­ven éremért. ft A súlyemelés, bármennyire más­ként tűnik is, csapatsportág. Nem­csak önmaguk, a kollektíva sikeréért is küzdenek a versenyzők a dobo­gón, s a csapatgyőzelem minden VB-n az egyik leginkább figyelt presztízs- momentum. Ostravában is a bolgá­rok nyertek — mint az utóbbi évek­ben már sorozatosan — a szovjetek és Magyarország előtt, de az utánuk következő „második vonalban“ ott voltak a csehszlovák emelők is. Kö­zülük először a legkönnyebb, az 52 kilogrammos trenőíni Hudi István ke­rült sorra. A kassai (Koäice) súly- emelöiskola neveltjeként hatodik he­lye — főleg az ő korában: az Idén azelőtt a junior EB-n lett ezüstérmes a szakításban — kitűnő eredménynek számít. A kettejük családi viszonya az ugyanabban a ktegóriában ver­senyző Horváth Dezsővel, akit Pista tulajdonképpen kiszorított a lepke­súlyban a csapatból, ritkán tapasz­talható kuriózum. Pita ugyanis De­zső nagybátyja — bár egy évvel fia­talabb nála. Ezért is ragadt rá Hu- dira a csapatban az „ujo“, vagyis a bácsi becenév ... ft Nyolc nap, tíz súlycsoport, nyolc világcsúcs és a „nagy elszámolás“, amelynek eredménye az idén sem kü­lönbözött az előzőkétől. A legtöbb, öt aranyat ezúttal is a bolgárok nyerték, újabb fényes érmekkel gaz­dagítva a sportág atyamesterének, Ivan Abadzsievnek példa nélkül álló sikersorozatát. Abadzsiev rendkívül érdekes, bár zárkózott, kimért ember. Nemigen engedi közel magához az újságírókat, inkább csinálja, mint beszél a súly­emelésről. Aki azonban már kitapasz­talta a gyengéjét, az esetenként órá­kig is elbeszélgethet vele... Ez a gyengéje> pedig a zene, az irodalom, a képzőművészet. Kedvencei Tolsztoj, Dosztojevszkij, Balzac, Beethoven, Schumann, Bach, Picasso. S ez nem valami sznobéria nála. Fia festőmű­vésznek készül, lánya pedig hegedű- művész. Az Angelina Abadzsieva név zenei körökben már kbzd ismertté válni. Húszesztendős korára elsősor­ban klasszikus müvek előadásával szerzett néhány fesztiválon díjat, bár jelenleg a Trlk nevű esztrádegyüttes- sel járja Európát... Abadzsiev leg­nagyobb gyengéje azonban mégiscsak talán kisunokája, Manya. Ostravában természetesen nem lehetett vele, a tavalyi szófiai világbajnokságon azonban szülei naponta bevitték a bemelegítőbe a hároméves kis tün­dért, és olyankor a világ legsikere­sebb, egyik legszigorúbb, legigénye­sebb és lemorcosabb edző|e percekre a legboldogabb nagypapává válto­zott... 0 De nemcsak a nagyapai, az apai büszkeség is inspirálhat valakit. A pehelysúlyú szovjet Jurik Szarkisz- jannak például az idén nem sikerült aranyérmet szereznie, a bolgár Szte- fan Topurov ezúttal erősebbnek bi­zonyult nála. Az örmény tempera­mentumnak megfelelően örökösen viccelődő és pergőszavú Jurik aztán a sajtóértekezleten ekképpen vágta ki magát: — igaz, az idén nem nyertem, vi­szont dicsekedhetem egy másfajta, számomra ugyancsak kedves ered­ménnyel: szép, egészséges fiúikrek apja lettem, és erre sem minden súly­emelő képes!... • Igazi csúcsparádőt hozott a zá­rónap, minden idők legizgalmasabb és legszínvonalasabb ólomsúlyú ver­senyével, amely némileg arra az örökké aktuális kérdésre is választ adott, amely az emberi teljesítőké­pesség felső határát kutatja. A 160 kilós, egyéni testsúlyú (1) bolgár Antonio Krasztev 216 kilogrammal a szakításban, a 140 kilós szovjet Leo- nyid Taranyenko 265,5 kg-mal a lö­késben, míg a csupán 130 kilogram­mot nyomó, inkább dcbóatlétának, mint ólomsűlyú súlyemelőnek tűnfr honfi­Leonyid Taranyenko (Szovjetunió) lökésben 265,5 kg-mal abszolút világ- rekorder társa, Alekszandr Kurlovics 472,5 kg- mal az összetettben ért el világre­kordot. A húsz-harminc esztendeje még kimondottan elképzelhetetlennek tűnő eredmények is azt az elméletet támasztják alá — a legendás szovjet súlyemelő, a ma íróként tevékenyke­dő Jurlj Vlaszov a szerzője —, mely szerint „az emberi erő fejlődése a tudáséhoz hasonlatos — nincsenek korlátái“. ; ' Valóban, a mondjuk ötvéri esztéri- deje még abszolút álomhatárnak hitt csúcsokat ma már az ötvenvalahány kilós, gyakran még csak serdülőkor­ban lévő apró emberek döngetik! • Megkérdeztük, ml erről a véle­ménye Leonyid Taranyenkónak, an­nak az embernek, aki eddig a leg­nagyobb súlyt (265,5 kg) emelt egyetlen mozdulattal a feje fölé. A válasz szinte mellbevágó: — Óriásiak még az emberi szerve­zet tartalékai. Keményebb edzéssel és új módszerekkel jómagam Is ké­pes leszek még egypár kilóval fokoz­ni a teljesítményemet. Ám eljön az idő, szerintem még az évezred vé­géig, hogy a különleges adottságú és a sikerért keményen megdolgozó sportemberek három mázsát Is ké­pesek lesznek megtartani a fejük fölött. Erre mondják: kirándulás álomor­szágba. No de ha ennyire kompetens em­ber mondja... S ha visszagondolunk: eddig a súlyemelés történetében még egyet­len olyan, az adott pillanatban akár teljesen hihetetlennek tűnő jóslat sem akadt, amelyet az idő később ne cáfolt volna megl MAJOR LAJOS A szerző felvétele Hetvenöt éves AZ ATLÉTIKA NÉPSZERŰSÉGE A közelmúltban lezajlott II. atlétikai világbajnokság is ékesen bizonyítot­ta a sportág hallatlan népszerűségét. A sportok királynőjének is nevezett köny- nyűatlétika a sportok alapja. Jóformán nincs is sportoló, aki alapozásként vagy kiegészítő sportágként ne űzné az atléti­kát. Nem véletlen tehát a megkülönböz­tetett figyelem. Í ldén annál Inkább a figyelem előterébe került, hogy a Nemzetközi Atlétikai Szö- I vétség az 1AAF fennállásának 75. évfor­dulóját ünnepli. A szövetség ebből az al­kalomból 1987 et az atlétika világévének nyilvánította. S bár a jubileum ünnepségei­re csak novemberben kerül sor, hadd ele­venítsük fel az IAAF háromnegyed évszá­zados útját. Az atlétika különösen századunk elején indult gyors fejlődésnek, ami összefüggött az olimpiai játékok kibontakozásával. Egy­re gyakoribbak lettek a különböző nemzet­közi találkozók, de a versenyeket zavarta, hogy a lebonyolításuk, sőt, a szerekre vonatkozó szabályzat országonként külön­bözött egymástól. Sok helyütt még a régi, tornászos felfogás érvényesült, ráadásul az olimpia középpontjában álló atlétika mű­sora sem volt állandó. A rendező orszá­gok, érdekeik szerint, meglehetősen önké­nyesen vettek fel vagy hágytak el szá­mokat. Egyre inkább szükségesnek mutat­kozott egy olyan szervezet létrehozása, amely a nemzeti szövetségek fölött állva, egységes szabályok szerint irányítja a sport- , ágat. A kezdeményező lépést a Stockholm! olimpiára készülő svédek tették meg Leo­pold Englud, atlétikai szövetségük elnöke már 1910 ben Javasolta, hogy a következő ev nyarán Londonban értekezleten készít­sék elő a stockholmi játékok keretében rendezendő kongresszust. Javaslata nem ta­lált nagy megértésre, mert a nemzeti szö­vetségek többsége úgy vélekedett, hogy elegendő, ha majd Stockholmban kezdik el a tanácskozást. Erre a svédek 1911 má­jusában szétküldték a meghívót a nemzet­közi szövetség megalakítását célző, az at­létika történetének első nemzetközi kong­resszusára. Három nappal az olimpiai atlétikai ver­senyek befejezése után, 1912. július 17-én a svéd parlament, a Riksdag épületében összeült a kongresszus, 17 ország 37 kép­viselője — köztük hazánk —, hogy egy­séges nemzetközi szervezetet alakítson az amatőr atléták számára. Első elnökévé a tapasztalt svéd Slegfrid J. Edströmöt vá­lasztották. Az egykori svéd rövidtávfutó csúcstartó a következő három pontban Is­mertette a leendő szövetség célját: a nem­zetközi versenyszabályok kidolgozása, a világ- és olimpiai csúcsok nyilvántartása, valamint az amatőrség fogalmának meg­határozása. Figyelemre méltó ebben az alapokmányban, hogy az amatőrség volt az egyik legfontosabb elv. A célokat helyesléssel fogadták, ám a vita során néhány küldött kijelentette: szö­vetségétől nem kapott felhatalmazást arra, hogy azon nyomban, a szabályok ismerete előtt a megalakításra szavazzon. Noha a többség ellenkező véleményen volt, végül is Edström vezetésével csak hétfőnyi elő­készítő bizottságot jelöltek ki. így történt, hogy bár Stockholmban meg­alakítását már elhatározták, hivatalosan a Nemzetközi Amatőr Atlétikai Szövetség (In­ternational Amateur Athletic Federation) csak a következő évben, 1913. augusztus 22-én, a berlini kongresszuson alakították meg tizenhat ország küldöttei. A dolog egyik érdekessége, hogy Norvégiát az a Trygve Lie képviselte, aki később az ENSZ első főtitkára lett. Az IAAF azonban az első, a stockholmi kongresszus Időpontját tekinti születésnapjának, és Innen számít­ja történetét Is. Berlinben a továbbiakban elfogadták az alapszabályzat-tervezetet és az amatőr szabályzatot. A szövetség első elnökévé Edströmöt választották, Illetve — az előzményeket tekintve — inkább meg­erősítették tisztségében. Gerelyvetésben az új „szerszámmal" a mi Ján Zeleznynk tartja jelenleg a világcsú­csot. A harmadik kongresszuson, 1914. júniu­sában Lyonban hagyták jóvá a verseny- szabályokat és az első világrekordlistát, amelyen már több mint száz (I) szám sze­repelt. A húszas években az IAAF — meg­növekedett tekintélye jóvoltából — kiala­kította az állandó olimpiai műsort, majd 1936-ban a női atlétikát is irányítása alá vonta. Vezetősége azonban eléggé konzer­vatív saellemet képviselt, idegenkedett min­den újítástól. Ismeretes, hogy milyen hosz- szú harc után egyezett bele az Európa- bajnokság kiírásába is. A második világháborút követően a tag­létszáma a gyarmati sorból függetlenné vált országok bekapcsolódásával rohamo­san nőtt. Friss szelek lengedeztek, és az IAAF szervezetében hamarosan jelentős változások történtek. A hatvanas évek vé­gétől megalakultak a kontinentális szö­vetségek, kibővült a tanács, sor került az elavult amatőrszabályzatok módosítására, és megkezdődött a fejlődő országok támo­gatása. Az utolsó évtizedben, mint lói tudjuk, az atlétika nagyarányú fejlődésével a vi­lágversenyek száma rohamosan bővült. A legjelentősebb újítás 1983-ban a világbaj­nokság bevezetése volt, amely bevált. Az új idők követelményeinek engedve, az IAAF szabályozta és legalizálta a pénzdíjas ver­senyeket, tavaly pedig a sportág további fejlesztésére nemzetközi alapítványt léte­sített. Térjünk még azonban vissza a múltba: a svéd Slegfrid J. Edström után harminc éven át az angol Exeter márki töltötte be az IAAF elnöki tisztét, öt követte a hol­land Adrian Paulen; a mostani elnök, az olasz Primo Nebiolo 1981 őta áll a szö­vetség élén. Az atlétaszövetség „családjába“ ma már 179 ország tartozik. Taglétszámát tekintve az IAAF a legnagyobb nemzetközi sport- szervezet.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents