Új Ifjúság, 1987 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1987-09-30 / 39. szám
új ifjúság 5 r" I §g^|||§ | ||| MOSZKVAI SÉTÁK -1987 Az éjszaka kellős közepén, úgy három éra körül megcsörren valami szállodai szobám éjjeliszekrényén. Automatikusan az ébresztőóra lenyomógombja után matatok, de kezem valami nagyobbat tapint, egyáltalán nem órára emlékeztetőt. Ez telefon! — vélem felismerni a csattogó szerkezetet, és félálmosan beleszó- lok: — Tessék! De a vonal túlsó végén nem értik a magyar szót. — Szerge] Vasziljevlc?? — kiáltja bele valaki a kagylóba. Lassan kezdek magamhoz térni. Hát hiszen Moszkvában vagyok! — Sajnos, nem! — mondom immár a moszkvaiak nyelvén. — Akkor kicsoda? — kérdi a férfihang. Bemutatkozom. Ez besaélgető- társamnak csak arra kell, hogy keresztnevemen szólítva kérjen tőlem bocsánatot. — Hát bocsáss meg, Róbert! Ekkor már a második ágyon alvó kollégám is mocorogni kezd. — Nekem Moszkvában kellett volna születnem — mormolja maga elé a sötétbe. — Miért? — A telefonok miatt. Itt hosszú szünetet tart, s én — félvén, hogy esetleg elalszik — nógatni kezdem, mondja tovább. Talán csak nem álmában beszélt? Aligha, hiszen ellentétben velem, ő már tapasztalt Moszkva-járó. — Tudod, milyen olcsón hozzá lehet itt Jutni a telefonhoz? S ez még mind semmi! Minden tulajdonos egyenlően havi 20 rubelt fizet, s ezért akár reggeltől estig telefonálhat. Persze, attól is i}- gyanilyen összeget kérnek, aki egész hónapban egyszer sem e- melte fel a kagylót. A szállodai szobákból meg lehet egyenesen a városba telefonálni. Az iménti valószínűleg téves kapcsolás volt. — Csak egy baj van — kezdi az újabb mondatot, és befordul a fal felé — ... hogy nincs telefonkönyv, így ha az illető nem adja meg a számát, akkor sehol sem tudod megkeresni azt — ásít még egyet, azután tovább alszunk. Holnap nehéz nap vár ránk. Könyvek, könyvek, emberek A főbejárat előtt a szovjet filmek első kockáiról, a Moszfilm jelképeként már jól ismert hatalmas bronzszobor áll. Még csak délelőtt kilenc óra van, de a kapun özönlenek be az emberek. Ha ezt a rövidítést hallja „VDNH“, minden moszkvai tudja, miről van szó: a Népgazdasági Kiállítás nevet viselő több négyzetkilométeres kiállítási területről, melyen külön pavilonokban mutatkoznak be az egyes gazdasági és tudományos ágazatok, hogy a látogatók ezrei csodálkozhassanak a szocialista népgazdaság újabb eredményein. Mert rengetegen keresik fel e kiállítást. Sokan már csak azért is, hogy kellemeset sétáljanak a terület tágas parkokkal, szép szökőkutak- kal övezett sétányain. A „VDNH“ területén gyakorta láthatni időszaki kiállításokat. Ilyen többek között az a nemzetközi könyvkiállítás Is, amelyre most igyekszünk. E kiállítás két hatalmas pavilonja a főbejárattól jó negyedórányira van. Most, délelőtt csak a szakembereket és az újságírókat engedik be, a nyilvánosság előtt a pavilonok délután nyílnak meg. Mégis, már most sok olyan emberrel találkozni, akik láthatóan a könyvseregszemlére igyekszenek. A délutáni nyitásig hátralevő időt esetleg azzal tölti, hogy sorban áll valamelyik mozgókönyváruda előtt, melyből most szép számmal akad a „VDNH“ területén. A tapasztaltabbak már tizenegy körül besorakoznak a „Belépőjegyek“ feliratú kabin elé, mert a sok látogató miatt a jegyre jócskán várakozni kell. De megéri, hiszen aki alaposan végignézi a kiállítást, az a világ legfrissebb könyvtermésének javát böngészheti át. Persze, minden könyvre nem jut idő, mert már arra is több nap kellene, ha csak a kiállított könyvek címét akarnánk végigolvasni. Minket a belépőkártya, szerencsére, megkímél a sorbanállástól. Nemsokára olyan paradicsomban találjuk magunkat, amelynél szebbet, kellemesebbet könyvszeretőolvasó ember még álmodni sem tudna. Megtalálható itt a Szovjetunió valamennyi könyvkiadójának legújabb termése, képviseltetik magukat a szocialista országok kiadói, Nyugat-Európa, Ázsia, Amerika vállalatai. A szakemberek tapasztalatcserére, üzleti tárgyalásokra használhatják fel a könyvnek ezt a nagy ünnepét, az olvasók pedig arra, hogy összehasonlíthassák az egyes országok könyvkiadásának színvonalát. Ki arra, hogy megnézze, az általa figyelt szakterületen milyen új könyvek jelentek meg a világban, s ott nyomban bibliográfiát is készítsen; más arra, hogy a szabás-varrási és egyéb szakkönyvekben közölt mintákat kimásolja, lefényképezze; megint más csak azért jön el, hogy gyönyörködjék a szép könyvekben, „szagolgassa, ízlelgesse“ azok oldalait. A csehszlovák könyvek között lapunk kiadóvállalatának, a Sme- nának a könyveivel is találkozhatnak a látogatók. A nagy bőség láttán az ember tanácstalanná válik: merre is induljon, mit is nézzen meg. Sokan megállnak az Amerikai Egyesült Államok kiadóinak könyvei előtt, ahonnan szép számú kiadványt hoztak el Moszkvába. Az egyik amerikai vállalat .nagy érdeklődést keltett orosz emigránsok Amerikában oroszul megjelentetett könyveivel, valamint a Szovjetunióról szóló ugyancsak orosz nyelvű kiadványaival, melyek egy más világ szemével mutatják be a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségét. A kiállítás e részlege jó alkalmat ad a szocialista országokból érkező látogatóknak arra, hogy jobban megismerhessék az Egyesült Államok Szovjetunió-képét. Képviseltetik magukat a különböző egyházak kiadói, és kuriózumnak számítanak az izraeli könyvek is. Természetesen nagyon sarkított lenne a kép, ha csupán e kuriózumokról szólnék, és megfeledkeznék például „A könyv és a tudományos haladás" című kiállításról, amely válogatás a világ tudományos és műszaki könyvkiadásából, a szakembereknek lehetőséget adva a világ szakirodaimában való tájékozódásra. Elhagyva a pavilonokat, nagy meglepetés ér: kis méretekhez szokott szemem ilyen tömeget kiállítás előtt várakozni még nem látott. Emberek ezrei sorakoznak, mert a pavilonokba többen egyelőre nem férnek be. A Vörös tértől az Arbatig Moszkvai tartózkodásom meglehetősen rövidre szabott volt, mindössze egy napom maradt arra, hogy valamelyest megismerjem a várost, az embereket. Mivel még nem jártam itt, azt is nehéz volt eldöntenem, hogy a történelmi vagy a mai Moszkvát nézzem meg inkább. Én az utóbbi mellett döntöttem, de e rövid idő csak futó benyomások szerzésére volt elég. Nézzük hát! Vörös tér — ha kívántam volna, le is fényképeztethettem volna magam, a Vaszilij Blazsennij- székesegyházzal a háttérben, esetleg a Kreml őrtornyával, melynek hatalmas kapuján sűrűn szól a csengő, s olyankor mindig egy- egy fekete Csajka vagy Volga hajt ki rajta. A Szovjetunió minden részéről összesereglett turisták és a külföldiek ilyenkor megilletőd- ve néznek a Kreml épületeire, az ország nagyságának jelképére. A teret antropológiai tanulmányútra is fel lehetne használni, mert az emberfajok nagyobb része megtalálható itt. Sétálgató orosz, fehérorosz, ukrán, litván, lett, észt, zsidó és még ki tudja milyen nácigjü moszkvaiakon kívül találkoztam katonafiát kísérő ta- dzsik családdal, török-tatár arcokkal, németekkel, a Lenin-mauzó- leumot és a' szovjet vezetők sírjait fényképező amerikai, angol turistákkal. Én nem fényképeztetem le magam a téren álldolgáló számos hivatásos fényképész valamelyikével, engem viszont mindenáron arra akar rávenni egy, a Lenin- mauzóleumhoz zarándokoló frissen házasodott pár, hogy fényképezzem le őket. — Sajnos, nem tudom megörökíteni a nagy napot — mondom nekik, mert Csehszlovákiából elég körülményes lenne elküldeném a képeket. — Te honnan jöttél? — szólít meg egy harminc év körüli örmény fiatalember. Mondom, és kicsit eldiskurálunk Örményországról, és arról, mi célból érkezett Moszkvába. Testvérét jött meglátogatni. Nem sokáig beszélgethetünk a téren, mert katonák és középiskolások valamilyen élőképet kezdenek gyakorolni, valószínűleg már a nagy októberi szocialista forradalom ünnepségeire készülődnek. GUM — benézek én is a központi áruházba, mely a Vörös tér mentén húzódik, a Kremllel szemben. A csaknem fél kilométer hosszú, múlt századbeli épületben három egymással párhuza- m§s utcán, két szinten kínálják az árut. Egy hatalmas vásárcsarnok. Bal felében műszaki cikkek, háztartási eszközök, középen il-' latszer, ajándéktárgyak, készruhák, jobb felén ruhák, cipő, méteráru, élelmiszer. Külföldi árut nem nagyon látni, a Szovjetunió minden igényt a saját termékeivel próbál kielégíteni. Emberek tömege nyüzsög a GUM-ban; ha valahol valami szép, jó. olcsó árut kínálnak, rögtön oda tömörülnek. Megállók az egyik fal előtt, melyen több négyzetméternyi vitrinek fölött felirat „Znacs- ki“. Sok moszkvainak szenvedélye a jelvénygyűjtés, a vitrineket most is többen figyelik árgus szemmel, felfedeznek-e a jelvények között olyant, amelyik még nincs a gyűjteményükben. Itt tudom meg, hogy a Puskin-múzeumban épp Chagall-kiállítás van. — Nem hiszem, hogy érdemes próbálkoznia, ha csak egy napig marad. Chagallt először látjuk a Szovjetunióban. Nagyon sokan kíváncsiak rá. Inkább nézze meg az Arbatot! Arbat — Moszkva sétálóutcája. A Kalinyin sugárút felőli végén, a Prága étterem előtt jégkrémet árulnak. Olcsó és kitűnő. Moszkvában sok-sok park, széles utcák csábítják a sétálni vágyókat, az Arbat mégis tömve van, pedig nem egy rövid, szűk kis utca — van talán két kilométeres is. Festők, rajzolók, árnyképkészítők sorakoznak egymás mellett az Af- baton. Aki kívánja, negyedóra alatt elkészítik portréját ceruzával, fél óra alatt az olajfestmény is kész. Leülök az egyik padra, s nézem, hogyan áll modellt egy szép menyasszony az egyik rajzolónak. Közben meg kell állapítanom — az elhaladókat is szemlélve —, hogy a moszkvai nők nagyon csi- •nosak. Ahogy folytatom utamat az Ar- baton, kiabálásra és nagy tömegre leszek figyelmes. Nem verekedés, nem is veszekedés okozta a tömeget, hanem rögtönzött színpadi előadást néznek az emberek. A korzón aztán még három ilyen alkalmi előadás előtt állok meg egy-egy pillanatra. Videokölcsönző — látom a feliratot, s bevisz a kíváncsiság. Nagy a választék -kazettákból, a szovjet filmtermés valamennyi nagy alkotása megtalálható a listán. Ketten épp válogatnak a kazetták között. Megszomjazom, ezért sorba állok egy Pepsiért, amelynek reklámját több moszkvai utcán is láttam. A kólát szopogatva élvezem az Arbat tarka képét, és sajnálom, hogy holnap már repülnöm kell haza. Klinko Róbert (A szerző felvételei) *
