Új Ifjúság, 1987 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1987-09-30 / 39. szám
[ úfífláság 41 A rekordok hallatán — legyen az sportteljesítmény, munkasiker, vagy más — mindig felkapjuk á fejünket. Csodálattal, elismeréssel nyugtázzuk ezeket az eredményeket, mert sokszor úgy érezzük, a mi képességeinket messze túlszárnyalták, akik elérték. Rekordok gyakran születnek, mégis egyre kevesebb a csúcsteljesítmény. Ellentmondásnak tűnik, de így van. Eljutott hozzám a hír, hogy a Köböl Róbert vezette ifjúsági munkabrigád az elmúlt bányászévben, amely július elejével ért véget, három rekordot is bejegyzett a nagykürtösi (Vel'k? Krtís) Dolina bánya krónikájába. Mint öntudatos SZISZ-tag a IV. kongresszus tiszteletére kollektívájával újabb rekord felállítására kötelezte magát. — Mivel Jár egy bányászati rekord születése? — Rengeteg munkával, vagyis nagyobb igyekezettel és erőfeszítéssel. Én tizenkét éve a föld mélyében dolgozok. Ott mindig meleg és sötét van. Lámpafény mellett kezeljük a gépet és „Bárcsak sok ilyen SZISZ-tagunk lenne!“ izzadunk minden méterért. Ä megállapított normák természetesen ütemes munkára késztetnek, ezért rekordot elérni csak erős akarattal, nagyobb erőbedobással, több verejtékkel lehet. A másik dolog az egészséges versengés. Amikor a Rozsnyói (Roáiíava) járás fiatal bányászai csúcsteljesítményeikkel felhívták magukra a SZISZ-mozga- lomban a figyelmet, úgy éreztem, u- gyanerre a nagykürtösi bányászok is képesek. Meg aztán itt van az Ivan Hanus vezette ifjúsági kollektíva. Nagyon jó barátok vagyunk, de a két kollektíva versenyben áll egymással. Megbeszéljük sikereinket, terveinket, de ami a legfontosabb, igyekszünk mindig egy lépéssel előrébb lenni a másiknál. A SZISZ járási konferenciáját rekordteljesítménnyel köszöntöttük: a napi három műszak alatt 11,2 méter bányafolyosót hajtottunk. Korszerűsödött a bányaipar, ami a mi munkaterületünkén, vagyis a barnaszénbánya folyosóhajtásában Is megmutatkozik. A kombinált fa-vas merevítőket olyan vasmerevítők váltották fel, amelyeket már nem lehet a régi normák szerint rakni a folyosóhajtásnál. A SZISZ IV. kongresszusának tiszteletére kötelezettséget vállaltunk, hogy a 4 PU szénfejtőkombájnnal kilenctagú kollektívánk 31 nap alatt 248 méter bányafolyosót hajt, emellett a tervezett költségekből is megtakarítunk 0,5 százalékot. Lehet, hogy ezek a számok a nem szakmabelieknek nem mondanak sokat, mi viszont tudjuk, csak azok teljesíthetik, akik a bányászok által jól ismert „Tegyél túl magadon és tarts ki“ mozgalom gyakorlati megvalósítói. E beszélgetés részleteiben nem érintette valamennyi munkahelyi problémát, sem Róbertnek a II. számú részleg SZISZ-alapszervezetében elfoglalt helyét, az itt kifejtett tevékenységét. Ügy véltem, Stanislav BaláZ, a II. számú alapszervezet elnöke illetékes erről beszélni. — Róbert is azok közé a fiatal dolgozók közé tartozik, akik büszkék a munkájukra, és eredményeikkel igyekeznek bizonyítani rátermettségüket. A mozgalmi munkában aktív és általa munkacsoportja is. Ha alapszervezetünket kell valahol képviselni, először nekik szólok, és soha sem mondják azt, hogy nem, hogy menjen más. így volt ez legutóbb is, amikor a busái (Bii- since) szövetkezetnek kellett segíteni. Egygyermekes családapa, építkezik is, de még arra is futja idejéből, hogy rajvezetőként tevékenykedjen. A legjobb tanulót nemzetközi pionírtáborba küldi a kollektíva. Sem a munkát, sem az anyagiakat nem sajnálják, ha a SZISZ-mozgalom fellendítéséről, megsegítéséről van szó. Például a moszkvai VIT támogatására ötezer koronát utaltak át a fesztlváL számlájára. Szocialista munkaversenyben állnak a salgótarjáni Nógrádi Szénbányák Kilián György ifjúsági brigádjával. „ Róbert a konszern egyik legjobb dolgozója, és a SZISZ járási szervezetének is aktív képviselője. Az utolsó mondatok indították el a SZISZ járási bizottságára. Pavel Uhrín, a jb elnöke készségesen nyilatkozott. — Róbert olyan SZISZ-tag, akiről csak elismeréssel szólhatok. Mindig önzetlenül segít, lehet rá számítani. A SZISZ járási konferenciáját rekorddal köszöntötte, de nem csak ezért kapta tőlünk „A szocialista nevelésért“ kitüntetés ezüstfokozatát, a kerületi konferencián nevét beírták a kerületi bizottság becsületkönyvébe, jött az újabb rekord, és most a IV. kongresszus előtt az újabb felajánlás. A kongresszuson a legjobbaknak kijáró tisztelet illeti meg őt azzal, hogy vendégként vesz rajta részt. Vasakarat, elhivatottság kell ahhoz, hogy valaki hónapról hónapra ekkora munkatempóval dolgozzon, miközben teljesíti a vállalt kötelezettségeket: a költségmegtakarítást, a munkatermelékenység növelését, és a balesetmentességet. Nem véletlenül részesült a bányásznapon magas ágazati kitüntetésben: átvehette a fűtőanyag-gazdálkodási és energiaügyi miniszter dicsőségjelvényét. Bárcsak sok ilyen SZISZ-tagunk lenne! Kép és szöveg: Polgári László Tusimice a miénk Augusztus 26-án tűzvész pusztított a tusimicei II. számú hőerőműben. A tűz az erőmű négy energetikai egysége közül kettőt teljesen használhatatlanná tett. Óriási veszteség ez energia- gazdálkodásunknak, ha figyelembe vesszük, hogy a négy energetikai egység együttvéve 800 megawatt teljesítményű. Mi sem természetesebb, hogy szinte az egész ország összefogott az erőmű helyreállítására, s mint általában, az ifjúság sem maradt ki. Csupán az emlékezet felelevenítése végett: a hőerőmű annak idején SZISZ-védnök- ség alatt épült. A tűzvész még csak szerdán pusztított, de már pénteken összegyűlt a Szocialista Ifjúsági Szövetség Chomu- tovi Járási Bizottságán a válságstáb, hogy L. Mandíknak, a SZISZ Észak- csehországi Kerületi Bizottsága titkárának vezetésével az előállt helyzetről tárgyaljon. A teremben a Chomutovi járás SZISZ-tisztségvlselőin kívül Jelen voltak a szomszédos Lounyi és Mostl Járás képviselői is. „Azért vagyunk itt — kezdte el rövid helyzetjelentését a kerületi bizottság titkára —, mert Tusimice a Szocialista Ifjúsági Szövetség erőműve. Egy nemzedék felépítette, most rajtunk a sor, hogy segítsünk helyreállítani.“ A stáb asztalán akkor már ott voltak szinte az ország minden részéről, de elsősorban a szomszédos Járásból érkeztek felajánlások. Még aznap jelenthették a SZISZ tugimicei üzemi bizottsága elnökének, Václav Farárnak, hogy a szövetség kész hegesztőket, villany- szerelőket, további szakembereket és segédmunkásokat küldeni Tusimicébe. A SZISZ képes éjszakai, hétvégi rohambrigádokat szervezni az önkéntes jelentkezőkből. Így vált Tusimice ismét a Szocialista Ifjúsági Szövetség építkezésévé. Azóta a fiatalok százai dolgoznak a hőerőműben. Nyilván nekik is köszönhető, hogy a felújítás jó ütemben halad. Ezéít mondhatta a tu§lmicei hőerőmű konszernvállalat igazgatója, Frantisek Pinc a CSKP KB titkárának, Jan Fojtíknak, aki a napokban helyszíni szemlét tartott a szerencsétlenség helyén, hogy a helyreállítást a tervnek megfelelően október 31-ig befejezik, és a hőerőmű a két energetikai egység kényszerű „pihenése“ ellenére teljesíti évi tervét. P. V. FIATALOKRÓL FIATALOKNAK A design (ejtsd: dizájnj, ismertebb nevén ipari forma- tervezés az egyik legfiatalabb művészeti ág. Ugyanakkor az ipari termékek legrégebbi attribútuma, hiszen alakja, színe már az ősember kőbaltájának is volt. Legfeljebb ezek megválasztása nem volt olyan tudatos, mint manapság, amikor egy-egy termék megtervezésénél a hasznosság szempontja mellett egyre nagyobb súllyal esik latba az esztétikum is. Nagyobb súllyal, de még nem eléggé meggyőzően a gyártók számára. Ezért szépek, megnyerőéit a különböző kiállításokon látott egyedi, formatervezett darabok, s ezért olyan silány esztétikájú- ak a sorozatgyártás termékei. Á 80-as években kezdett végre nálunk is eluralkodni' az a nézet, hogy ne csak a ruhák, cipők, hanem a bútorok, a gépek, a különböző műszerek is a formatervezők asztalán szülessenek. Ne csak funkciójuk legyen figyelembe véve gyártásukkor, hanem a célnak leginkább megfelelő kivitelezésük is. Egy hatalmas munkagép például lehet kék, zöld vagy akár narancssárga színű, jó vonalú, minél kevesebb fölösleges anyagot tartalmazó, s így talán még dolgozni is kellemesebb lesz vele. A bútorok lehetnek a célnak leginkább megfelelőek, csupán el kell gondolkodni fölötte, mit is szolgálnak. Folytathatnánk a sort, és bizonyára mindenki meg tudná toldani egy-egy saját példával, mi nem szép, nem jó, hajdanán úgy mondták: haszontalan a környezetében. De nem folytatjuk, inkább egy nagyszerű kezdeményezésről szólunk, amelynek sikeréről egy kiállítás tanúskodott Bratislavában, a Technika Házában. A Zenit mozgalom keretében megrendezett tárlat igazgatója, Vladimír Nochta mérnök, a SZISZ SZKB dolgozó fiatalok osztályának vezetője, szakmai tanácsadója pedig Juraj Krasnohorsk? épí- tészmérnöik volt. A kiállítás történetéről és az ipari formatervezés szerepéről a Zenit mozgalomban sok mindent elmondtak. Nálunk kb. a 80-as évek elején „kapott zöldet“ a design. Ekkor dolgozták ki a SZISZ Központi Bizottságán annak alapelveit, hogyan lehetne ezt a területet is bevonni az ifjúság érdeklődési szférájába. És találtak rá megoldást. Ma három formája van ennek a tevékenységnek: a de- singfórum, amely szlovákiai méretű megbeszélésekre, tapasztalatcserékre ad lehetőséget, a designstúdiók és -klubok, ezek inkább a helyi jellegű tevékenységet segítik, s végül a versenyek és kiállítások, amelyekre a legjobbak alkotásai Jutnak el. A mostani, szeptemberi kiállítás a kétévenként megrendezett bemutatkozások sorában a harmadik volt, és első alkalommal országos jellegű. Fucsa címet viselt, s nem véletlenül. A „Fiatalok designja, design fiataloknak“ megnevezés utalt a verseny céljára és feltételeire is. Az elképzelés ugyanis az, hogy amatőr és hivatásos formatervezőket egyaránt bevonjanak a mozgalomba. Ebben a kategóriában 35 óv a felső korhatár, további feltétel pedig minimum 4 év gyakorlat a főiskola elvégzése után. A másik csoportba mindazok beletartoznak, akik fiatalok számára alkotnak. Itt nincs korhatár, s az egyetlen feltétel a fiatalos beleérzés. Egyes üzemek, vállalatok tematikus feladatokat jelöltek meg a verseny feltételeként (1990 üvegje, diák- és gyermek- szobabútor, alkalmazott elektronika stb.J, a legjobb megoldásokat pedig benevezték a versenybe. Mivel ez a kiállítás először volt országos méretű, megnőtt a Jelentkezők száma is. A válogató bizottság 200 alkotást választott ki, egyes vélemények szerint nagyon szigorú kritériumok alapján. De hát a cél nem az volt, hogy minden alkotás közönség elé kerüljön, hanem hogy a valóban legjobbak öregbítsék az új művészeti ág jó hírnevét. A legszebb alkotásokért az alkotók pénzjutalmat is kaptak (4, 3, illetve 2 ezer koronát), de ennél talán többre értékelik az erkölcsi elismerést és a Kristálygúlát, amelyet az Ipari Formatervezési Intézet ítél oda, és amely a maga nemében a legnagyobb elismerésnek számít e területen. A bemutatott termékek 99 százaléka még nincs a kereskedelemben, s ez a szervezők egyik legnagyobb gondja. A versenynek ugyanis két célja van. Egyrészt teret, lehetőséget adni a fiatalok alkotókedvének, másrészt megteremteni a kapcsolatot a gyártókkal, hogy a tetszetős termékek minél előbb, még mielőtt kimennek a divatból, az üzletekbe kerüljenek. Ez utóbbi azonban szinte megoldhatatlan feladatnak tűnik. Nem véletlenül beszélt a problémáról a közelmúltban a SZISZ szlovákiai kongresszusán az SZKB elnöke, Jozef Durica is. Nem szabad megtűrni a kompetens (ipari és kereskedelmi) minisztériumok hozzáállását, és az üzemek, vállalatok rugalmatlanságát. De mivel a SZISZ nem termelő-gazdasági egység, marad a meggyőzés ereje, az észszerű érvelés, a haladásba vetett hit. Elfogadhatatlan ugyanis a gyártók által hangoztatott álláspont, hogy a kétévenként bemutatott új termékek gyártásához nincs meg a műszaki felszereltség. Pedig nyilván nem lenne szükség gyökeres változásokra, csupán egy-két újításra. S ha lépést akarunk tartani az Idővel, hozzá kell szoknunk a gyors, rugalmas változásokhoz és változtatásokhoz. Ez napjaink és a jövő követelménye. Apropó Jövő! A kiállítást végignézve az embernek az az érzése támadt, mintha valóban a jövőben járna. Ruhák, cipők, játékok, sportszerek, bútorok, gépek, elektronikai berendezések eredeti nagyságban és maketteken, a használó számára a legmegfelelőbbre alakítva, mindamellett ízléses kivitelezésben. Semmi giccs, csupa modernség, s mégis elfogadható. Nem csoda hát, ha a kérdőíveket kitöltő látogatók mindegyikének az volt a kérdése, mikor kerülnek ezek a termékek a kereskedelembe. Beszélgetőpartnereim szerint ez lesz talán a legerősebb ütőkártyájuk, a közvélemény. Meg a termékek magas színvonala, amely akár nemzetközi mércével is mérhető. Nyilván ezért tervezik az együttműködést a szervezők a KGST- országok ifjúsági szervezeteivel, s ezért akarják meghívni a külföldi művészeket is a két év múlva sorra kerülő versenyre. Ez a közös munka bizonyára elősegíti majd a művészeti ág fejlődését is, de még többet ad a fiataloknak egymás megismerése, segítése, a közös gondok megoldása révén. Nagy Ildikó
