Új Ifjúság, 1987 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1987-09-30 / 39. szám
új ifjúság 3 PRÁGÁBA KÉSZÜLNEK 9» 1987 Erről -egyébként az utóbbi Időben nagyon sok szó esik. Végül várom, hogy az eddigi tapasztalatok alapján az ifjúsági szövetség legfelsőbb tanácskozása újraértékeli a különböző szocialista munkaversenyeket és a kezdeményezések végtelen sorát, különösen a környezetvédelem és -építés terén. Túl sok a verseny, de nem mindegyik jár kellő haszonnal. Meggyőződésem, hogy a SZISZ IV. kongresszusa az eddigi eredmények alapos elemzése után olyan irányelveket tűz ki, amelyek a korábbinál színvonalasabb és vonzóbb mozgalmi munkára ösztönöznek.“ Kiss Ági a Komáromi (Komárnoj Gépészeti Középfokú Szaktanintézet negyedikes tanulója. Már készül az érettségire, s utána — mint mondja, ha sikerül — a műszaki főiskolán szeretné folytatni tanulmányait. Szép elhatározás, de az érettségi és a felvételi'még messze van. Most egészen más izgalomban él. Csomagol, Prágába, a SZISZ IV. kongresszusára megy. Mivel érdemelte ki a bizalmat? — Bár az iskolai szervezet vezetőségének is tagja vagyok, a kongresz- szusra a járási pionfrszervezet képviseletében megyek. Elsős szakmunkás- tanuló korom óta pionírinstruktor vagyok a Határőrség utcai alapiskolában. Nagyon örülök, hogy hamarosan rajvezető leszek. Az ifjúsági szövetség nyilvántartása szerint nagy baj, hogy a szakmunkás- tanulók közül kevesen dolgoznak a pionírszervezetben. Ági e kevesek közé tartozik. Miért vállalta és vállalja a pionírmunkát? — Amikor a középiskolába kerültem, nagyon jól emlékszem rá, hogy menynyire elveszettnek és tanácstalannak éreztük magunkat, ha nem volt idősebb rajvezetőnk. A gyerekek még nem önállóak. segítségre, felügyeletre szorulnak Ezért döntöttem úgy,' hogy pionírmunkát vállalok. Meg azért is, mert szeretem a gyerekeket. Az az érzésem, ha nem lettem volna ilyen műszaki beállítottságú, egész biztosan óvónői Ellenőrizzünk is Cséplfi Lívia, a Komáromi (Komár- no) Gimnázium SZISZ-szervezetének al- elnöke már a szlovákiai kongresszuson is ott volt. De nemcsak ezért meglehetősen tájékozottan beszél a szövetségünkben folyó munkáról. — Szövetségünkben, társadalmunkban is az utóbbi időben rengeteg visz- szásság halmozódott fel — mondja. — Sokan csak úsznak az árral, eléggé kétségbe vonható érdemekből különböző előnyöket élveznek. Elég gyakran foglalkoztunk mi is vele, hogy milyen könnyű protekcióval főiskolára, egyetemre kerülni, jó munkahelyhez jutni. Aztán ezek a protekciós gyerekek úgy is végzik a dolgukat: semmi haszon belőle. Ez a gyakorlat a legtöbb jó érzésű emberben természetesen ellenszenvet vált ki, másokat apatikussá Jutka = — Jutka téged keresnek! — mondja a bejárat mellett, akit megkérdeztem. A rajztábla mögül előlépő Jutka szimpatikus megjelenésével feledteti velem, hogy a mezőgazdasági építészet nagyon is komoly dolgairól akartam vele beszélgetni. — Jutka, csak nem az ókori piramisokat rajzolgatod most is, mint legutolsó találkozásunk alkalmával? — Pontosan ezen derültem én is, amikor a hangodat hallottam. Ne gondold, hogy lemondtam a piramisaimról, sőt jövőre, ha minden jól megy, közelről is megnézem őket. Amióta állásban vagyok, csak erre spórolok, és ha minden jól megy, pár hónap alatt ösz- szejön a pénz, befizethetek az Ifjúsági Utazási Iroda Egyiptomba irányuló u- tazására. A munkámat is szeretem, hiszen Losoncon (Lucenec) végeztem az építészetiben, de már akkor is vonzott a múlt, kiváltképpen az egyiptomi piramisok. Már kétszer nekifutottam a felvételinek: először építészetire, aztán levéltárosi szakra jelentkeztem, és még mindig itt vagyok az Agrostav rimaszombati (Rimavská Sobota) vállalatánál. Jövőre ismét megpályázom a levéltárosi szakot. Családi házuk udvarán folytatjuk a beszélgetést. Miközben a rengeteg szakkönyv, ismeretterjesztő irodalom, fénykép az ókori világ hét csodájának egyikébe, az egyiptomi piramisok világába kalauzol, azt indítványozom, kanyarodjunk inkább vissza ahhoz a Pósa Judithoz, aki két évvel ezelőtt még az építészeti szakközépiskola padjaiban ült. — Az iskolához, a városhoz szép emlékek fűznek. Osztályelnök voltam, az iskolai csúcsbizottságban pedig a kul- túrfelelősi tisztet töltöttem be. Iskolai újságunk, az Ifjú Építész szerkesztésében is részt vettem, rendszeresen bedolgoztam az iskolái rádióba. Az iskola vezetősége és a SZISZ kellően értékelte munkámat. Megkaptam „A SZISZ-ben végzett munkáért“ kitüntetést, és jutalomként ellátogathattam az NDK fővárosába, Berlinbe. Az Agrostav éppen döcögő alapszervezetének vezetősége rögtön felkarolta Jutkát, de ő nem érezte úgy, hogy a politikai oktatás felelőseként a mélyvízbe dobták. Számára ez természetes tesz, de mindenképpen alaposan megbolygatta és megosztotta a közvéleményt. Jó, hogy ma már erről nyíltan beszélünk, és igyekszünk mederbe terelni a társadalmi gyakorlatot. Engem ez a kérdés annál is inkább érdekel, mert érettségi előtt állok, és szeretném a közgazdasági főiskolán folytatni a tanulmányaimat. Remélem, hogy ezentúl az kerül oda, de mindenhová, aki megérdemli. Ha alaposan elemezzük az ifjúsági szövetség munkáját — a járási konferencián és a szlovákiai kongresszuson is ezt tettük —, be kell ismernünk, hogy bizonyos tekintetben mellékvágányra került. Formálissá vált, elsüppedt a sok papír jelentés között. Sok feladatot csak a papíron végeztünk el, szép, cikornyás jelentéseket írtunk. Tudták ezt a felsőbb szervek is, amelyeknek a jelentéseket küldtük, de nem törődtek vele, mert nekik is jobb volt, ha „kipipálhatták“ az „előírt“ akciót. Hogy az tetszett-e valakinek vagy sem, származott-e belőle haszon, az senkit sem érdekelt. Ezekről a dolgokról ma már nyíltan beszélünk, és egyetértünk abban, hogy fokozni kell az ellenőrzést, és ez jő. A gyakorlat próbája az ellenőrzés. Ha megszigorítjuk az ellenőrzést, akkor nem fordulhat elő olyan szemfényvesztő papírmunka, mint az eddigi gyakorlatban. Sokat beszéltünk erről a szlovákiai kongresszuson, bizonyára megtanácskozzuk a negyedik kongresszuson is, hogyan tisztítsuk meg szövetségünk munkáját a sallangtól, s hogyan tegyük érdekesebbé valamennyi fiatal számára. folytatása volt előbbi ténykedésének. Sikerült a társaságot helyrerázniuk, értelmet és tartalmat adtak a mozgalmi munkának. Alapszervezetüket azóta a járási bizottság is a jók között jegyzi. A járási bizottságon is felfigyeltek Jutkára, s egyhamar az ideológiai bizottság tagjává választották. A problémákat ismerő, széles látókörű fiatal tervezőre esett a választás akkor is, amikor a járási bizottságot új tagokkal kellett felfrissíteni. Júniusban a SZISZ Központi Bizottságára hívták Prágába, ahol már mint a KB leendő tagjával foglalkoztak. — Ha meg vagyok győződve az Igazamról, a vitatott dolog helyességéről, nem hagyom magam! Talán ezért figyeltek fel rám a központi szervekben. A mozgalom egészéről is vannak meglátásaim, s csak akkor leszek Igazán elégedett a legfelsőbb fórum munkájával, ha a határozatokat a gyakorlatban is sikerül megvalósítani. Én azt vallom, hogy „kicsiben“, az alapszervezetben, is lehet jó és vonzó munkát végezni. Az oldalt írta és fényképezte: PALÄGYI LAJOS PÉM ZSUZSA POLGÁRI LÄSZLÖ Szakítsunk a fogyasztói szemlélettel nek, pedagógusnak megyek. Egyszerűen szeretek a gyerekekkel foglalkozni, mert a kicsik hálásak tudnak lenni a gondoskodásért. Ne tűnjék túlzásnak, de meggyőződésem, hogy némelyik pionírom teljes odaadással szeret. Nem kétséges, hogy szeretettel, .odaadással végzi ő is a dolgát. Csakhogy következik az érettségi, amely mindennél fontosabb. Nem szakad-e vége a pionírmunkának, mint oly sok esetben? — Nem. Tudom, hogy sokan abbahagyják, ha olyan életbevágóan fontos feladat előtt állnak, mint az érettségi, de nekem nincs szándékomban szakítani a munkával. Nem olyan nagy megterhelés az, ha'kéthetente találkozom a pionírjaimmal. Kimegyünk a természetbe, ismerkedünk a növényekkel, futballozunk, kézilabdázunk, játszunk. Rossz idő esetén pedig átnézzük egymás gyűjteményeit, csereberélünk, vetélkedőket szervezünk. Ez! számomra is felüdülés, kikapcsolódás, arról nem is beszélve, hogy a gyermekek szeretete és hálája semmivel sem kárpótolható. Nem igaz, hogy a tanulás mellett az embernek nincs ideje mozgalmi munkára, még ha érettségire készül is. Jó magyarázat ez a lustaságra, közönyre, tunyaságra. Ági olyan szakavatottan és átszelle- mülten beszél a mozgalmi munkáról, hogy az ember akarva-akaratlanul is megkérdezi: mi a véleménye a most folyó átalakulásról. — Legfőbb ideje. Az ifjúság körében eluralkodott a fogyasztói szemlélet. A szervezetekben a vezetőség és még legfeljebb néhány ember húzza az igát, a többiek várták, hogy valaki előkészítse az akciókat, és ők csak élvezői voltak annak. Magam is fiatal vagyok, de az a keserű megállapításom, hogy a mai fiatalok egy részét szinte semmi sem érdekli, várják a sült galambot. Ezzel egyszer s mindenkorra szakítani kell. Remélem, hogy az én pionírjaim már nem lesznek ilyen „konzumgyeré- kek“. Ezért is dolgozom velük, hogy helyes irányba tereljem az életfelfogásukat. Kevesebb adminisztrálást A Kelet-szlovákiai kerület 165 ezer SZISZ-tagjának képviseletében Ján Ces- kovié, a SZISZ Kelet-szlovákiai Kerületi Bizottságának titkára is ott lesz a IV kongresszuson. Tisztségéből kifolyólag szélesebb látószögből ítélheti meg a mozgalmi munkát. De vajon mit vár a legfelsőbb szintű tanácskozástól? „A legtöbb fiatallal egyetemben elsősorban azt várom, hogy a kongresszus újraértékeli a szövetség munkáját, és keresni fogja annak a lehetőségét, hogyan csökkentsük a túlzott adminisztrálást, Személyes tapasztalatom szerint ugyanis papírmunka köti le az időnk jelentős részét, ahelyett hogy j az bzzel töltött időt inkább a személyes meggyőző munkára, agitációra, j kapcsolatokra fordítanánk. Meggyőződésem, hogy ugyancsak napirendre kerül a szervezeten belüli tájékoztatási rendszer, az információk áramlása felülről lefelé és alulról felfelé Nem titok, hogy a rossz információcsere sok kárt okoz. Helyenként túl sok a felesleges jelentés, máskor késik a tájékoztatás, és ez alaptalanul rossz fényt vet a munkánkra. Remélem, hogy a kongresszus felülbírálja a tanácsok és komissziók munkáját is. Gondolok elsősorban az említett szervek káderellátására, mivel éppen az említett tanácsadó szervek szakmai és politikai fejlettségétől függ, hogyan lesznek képesek irányítani a szervezetek munkáját az egyes posztokon.
