Új Ifjúság, 1987 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1987-09-23 / 38. szám

uj ifjúság 5 (Folytatás a 4. oldalról) Elvtársnők, Elvtársak! Sok hiányosságot okoz még kör­nyezetünkben a nemtörődömség, a fi­gyelmetlenség, a rossz munkaszerve­zés. Gyakran szót ejtünk róla kollek­tíváinkban, de még mindig nem te­szünk meg mindent, ami módunkban állna a kiküszöbölésükért. E helye­ken kellene szerepet kapnia az Ifjú­sági Fényszórónak, a mozgalom több mint tízezer járőrének, mely az SZSZK területén dolgozik. Tanácsta­lanságot váltanak ki és nevelési szempontból károsan hatnak azok az ellenőrzések, melyek után nem kö­vetkezik kötelezően a feltárt fogya­tékosságok eltávolítása. Éppen ezért szükséges, hogy a bajok feltárásával együtt azok orvoslására Javaslatot tegyünk. Szakszerű, hogy az Ifjúsági Fényszóró még nagyobb mértékben a munka- és termékminőség növelé­sére, az elutasított és ki nem vitele- zett újítási javaslatok felülbírálásá­ra, a kis számítógépek hasznosításá­ra Irányuljon. A jövőben több figyel­met fordítunk majd a járásokban az Ifjúsági Fényszórókra és arra, hogy munkájukat összehangoljuk az állam- igazgatási ellenőrző szervekéével. A SZISZ és SZISZ Pionírszervezete az elmúlt időszakban aktívan és kezdeményezően vett részt a Nemze­ti Front választási programjának teljesítésében. A SZISZ és szervezetei erőfeszítéseit még Jobban össze kel­lene hangolni a nemzeti bizottságok és az NF szervezeteinek feladataival. Csak ha következetesebben a helyi feltételekből indulunk ki, lehetséges konkrét feladatokat kitűzni és meg­valósítani. Rendkívüli figyelmet kell fordítanunk a környezetvédelemre és a környezet alakítására. Hiszen az ökológiai kérdések az emberiség egyik legégetőbb problémáját Jelen­tik, s a Jövőben még sürgetőbben lépnek majd fel. Az Ifjúság Is egy­re többet foglalkozik vele, s ez ért­hető. Erre irányuló sikeres kezdemé­nyezésünk az Életfa-mozgalom, mely­nek égisze alatt az aktivitás külön­böző formái valósulnak meg, közte a kulturális és történelmi műemlé­kek védelme. E problémakört azon­ban még jobban tudatosíttatnunk kell az Ifjúsággal, hogy gondolkodásának és cselekvésének természetes részé­vé váljon. Sokrétűbbé kell tennünk ötleteinket, védnökséget kell vállal­nunk egyes területek tisztántartásá­ért, a vizek minőségének megőrzé­séért, több Életfa-építőtábort kell szerveznünk, elszántabban kell har­colnunk azok ellen, «kik fegyelme­zetlenségükkel ártanak természeti környezetünknek. Elvtársak, Elvtársnők! A SZISZ III., valamint a SZISZ szlovákiai kongresszusán sürgetően irányítottuk figyelmünket a tudomá­nyos-műszaki fejlesztésre. Becsület­beli kérdésünkké tettük részt venni benne, aktivitási formákat szentel­tünk neki, a robotizálás felett pedig átvettük a védnökséget. A tudomá­nyos-műszaki fejlesztés mint vörös fonal húzódott végig a 7. ötéves terv feladatainak teljesítésére kifejtett igyekezetünkön. Az ezért járó elisme­rést az SZLKP kongresszusának fó­rumáról is hallhattuk. Kiszélesítettük védnökségünket a robotosltás felett, részt vállalt a SZISZ az SZSZK elekt­ronikai fejlesztésében, konkrétan a PMD—85, a PP—01, az MMP—45 és más számítógépek , feletti védnökség­gel. Útjára indítottuk „Az_ Ifjúság kezdeményezése a kiváló minőségért“ mozgalmat. E kezdeményezéseket, melyek az ifjúság eszét, szervező és irányító képességét hasznosítják, joggal tartjuk újkori Ifjúsági építke­zéseknek. Tovább kell fejlesztenünk mindezt, ú] ötletekkel gazdagítva, az adott körülményekhez igazítva. Azt akarjuk, hogy ezzel az aktivitással minden szervezet megismerkedjen, hogy mindegyik konkrét formában alkalmazza saját feltételeire. Nem szabad, hogy legyen olyan szerveze­tünk, amely nem vállal védnökséget valamilyen termék minősége felett. Az elkövetkezőkben ránk vár, hogy elterjesszük és általánossá tegyük a fiatalok kezdeményezését a biotech­nológia, a szoftverek és a számítás- technikai ismeretek fiatalok közti népszerűsítése terén. Lehetőségünk van közvetlen kapcsolatot kötni a Szovjetunió Komszomol-szervezetel- vel, és sokkal nagyobb mértékben járulhatunk hozzá a KGST-országok komplex tudományos-technikai fej­lesztési programjának megvalósításá­hoz, mint eddig. Itt a lehetőség, hogy teljes mértékben kibontakoztassuk és konkrét formába -öntsük azt az „együttműködést“, melyet a szocia­lista országok ifjúsági szervezetei fogadtak el. Hangsúlyozni kell vi­szont, hogy mindezt nem szavakkal, szép beszédekkel kell elérni, hanem a konkrét problémák megoldásával. Jó példája lehet ennek a preSovi VUKOV SZISZ-tagjainak és a munká- c i Klrov üzem komszomolistálnak, vagy a Kolárovói Golyóscsapágygyár és a rigai motorkerékpár-gyár fiatal­jainak közös munkája. A feltaláló és újító tevékenység fellendítésére kedvezően hatott a versenymozgalom, melynek elnevezé­se Szlovákiában: Add be az első újí­tási javaslatodat. A továbbiakban azonban nem lesz elég a SZISZ-szer- vezetekben statisztikákat vezetni ar­ról, hányán és milyen újítást nyúj­tottak be a fiatalok közül és milyen haszonnal. Az újítómozgalmat meg kell szerveznünk, állandóan témákat és feladatokat kell keresnünk, me­lyek megoldásra várnak, és amit kü­lön hangsúlyoznék: védeniük kell az újítók alátámasztott Javaslatait, fel kell számolniuk az irigységet, ha va­laki találmányáért, újításáért na­gyobb jutalmat kap, mikor annak társadalmi hozadéka Igazán Jelentős. Ebből a szempontból fontosnak és kí­vánatosnak tartjuk a találmányokról és újításokról szóló 84/1972. számú törvény novellizálását. Ha ebben az új törvényben rögzítve lesznek a fia­talok feltalálói és újítói tevékenysé­ge tervezésének és irányításának sa­játos kérdései is, sokat segíthet majd nekünk az említett problémák megoldásában. A fiatal emberek alkotó aktivitá­sának megnyilvánulása volt a ter­mékfelújítás és a termékek esztétikai értékének növelése érdekében a for­matervezés fellendülése. Talán a ml hozzájárulásunkkal is, egyre több figyelmet kap ez a téma, s egyre több gyártó tudatosítja a formater­vezés fontosságát. Számunkra még­is az a legnagyobb eredmény, hogy sok fiatalnak teremtettünk módot el­képzeléseinek, ötleteinek megvalósí­tására, az elszigeteltségből való ki­lépésre. Ezen igyekezetünket tovább kell folytatnunk, mert tisztában vagyunk e szakma Jelentőségével a nemzetkö­zi konkurencia szempontjából. Nem vagyunk meggyőződve arról, hogy ugyanígy tudatosítják ezt az ipari, kereskedelmi és további tárcák szer­vezetei is, mert formatervezői akti­vitásunk iránt nem mutatnak kellő érdeklődést. Ennek bizonyítására elég, hogy bemutatóinkat, vitáinkat figyelmen kívül hagyják, s a Tatra- sklo és fa- és bútoripari vállalato­kon kívül szinte el sem jönnek rá­juk. Ez a közömbösség kíséri a já­rási és kerületi ZENIT-kiállítások szervezését, vagy az „Elektronika mindén napra“ versenyünket. A fia­talok érdeklődését ébrentartják a rendezvények, de sokkal kisebb ér­deklődést mutatnak Irántuk azok, akik a termelést is befolyásolni tud­ják. S érdekes hogy aztán éppen ezek a gazdasági dolgozók panasz­kodnak arra, hogy nincs lekötve tel­jesen a/termelési programjuk, hogy nem tudnak mit innováfni stb. Az a véleményünk, hogy horizontjukat ne­hezen szélesíthetik az irodákban, he­lyette járjanak a kiállításokra^ be­mutatókra, az ifjúsági alkotóverse­nyekre, vetélkedőkre. A jövőben még inkább támogatni fogjuk a fiatalok alkotó kezdeményezését, tervezőiro­dákat hozunk létre, gazdasági tevé­kenységet engedélyezünk, támogatni fogjuk a prototípusok gyártását, öt­letbörzéket szervezünk és ú] megol­dásokkal is foglalkozunk majd, főleg a fiatalok tudományos-technikai te­vékenységét szervező klubok révén. Tisztelt Elvtársnők, tisztelt Elvtár­sak! A szociális és gazdasági fejlődés meggyorsításában egyre jelentősebb a fiatalok alkotó munkája az alkal­mazott és alapkutatásban. Helyes, hogy az SZSZK-ban már tizenkétszer szerveztük meg a kutatási-fejlesztési ifjúsági kollektívák versenyét és a SZISZ KB példáját követve a Szlovák Tudományos Akadémiával karöltve megszerveztük az SZTA fiatal dolgo­zóinak versenyét is. Mégsem lehe­tünk elégedettek. Befolyásunk az al­kalmazott és az alapkutatásokat vég­ző szervezetek többségére nem nőtt, nem sikerült hát mozgósítanunk sem őket a gyorsabb feladatmegoldásra és az eredmények gyakorlati alkal­mazására. A sikertelenség több oka a SZISZ-en kívül keresendő, ilyen például az alkotó kutatómunka még mindig gyenge elismerése, alacsony jutalmazása, azok a fiatalok tehát, akik családot alapítanak, más terüle­ten keresnek munkát maguknak. Ugyanakkor ok az is, hogy lebecsü­lik a fiatalok képességeit, idősebb, főleg felettes munkatársaik gyakran elnyomják őket, legyintenek rájuk, s nemegyszer ok az irigység és a sze­mélyes presztízs féltése, jóllehet é tekintély inkább a .ledolgozott évek számán, semmint az alkotó találé­konyságon alapul. Mert hogyan más­képp jellemezhetnénk az itt jelenlé­vő Hudák elvtárs állami kitüntetésé­re tett javaslatunkhoz hozzáfűzött véleményeket? Hudák elvtársat, aki 32 évesen a tudományok doktora lett, a SZISZ SZKB „Az építésben szerzett érdemekért“ kitüntetésre javasolta, de ugyanilyen tövises utat járt meg Lukáéik mérnök, a tudományok kan­didátusa is a Liptovsk? Hrádok-i Teslából. Neki különböző intézmé­nyek előtt kellett bizonygatnia az ifjúsági kollektívájával szerkesztett telefonközpont gazdaságosságát — egy másik telefonközponttal szem­ben —, holott igazát már a külföldi kereslet is bizonyította. Ilyesmiért hibáztathatók az ifjúsági szervezetek és azok szervei is, mert nem tudnak melléállnl az ilyen egyéneknek vagy ifjúsági alkotócsoportoknak. Az ő problémáikkal keveset foglalkozunk az új feladatok megoldásakor, s nem is foglalkozunk velük differenciáltan. A SZISZ szervei számára a gazda­ság gyorsabb előrehaladása végett megkülönböztetett feladat foglalkoz­ni a tehetséges fiatal emberekkel, kezdve a tanulókkal a fiatal tudo­mányos dolgozókig bezárólag. Ten­nünk kell valamit azért, hogy az országos vagy nemzetközi tantárgy- olimpiák győztesei a főiskolákon ne tűnhessenek el a szürke átlag között. Vagy Jobb nekünk a középszer, a legjobbak kiugró teljesítménye nél­kül? A fiatalok joggal teszik fel a kérdést, hogyan lehet, hogy egyes sportolók és művészek különleges bánásmódban részesülnek, de a fia­tal matematikus, fizikus vagy kiber­netikus már nem. Sőt, gyakorta még a külföldi irodalomhoz való hozzá­jutás útját is elzárják előle, a kül­földi tanulmányutat vagy tudomá­nyos fokozat megszerzésének lehető­ségét még inkább. E fiatalok érde­kében, valamint a tudomány és tech­nika eredményeinek minél gyorsabb gyakorlati alkalmazása végett az SZSZK Oktatásügyi Minisztériuméhoz, a Tudományos-Műszaki és Beruházó Fejlesztés Szlovákiai Bizottságához, valamint az SZTA-hoz fordulunk az­zal a kéréssel, gyorsítsák meg a tehetséggondozással és a tehetséges fiatalokkal való munkával foglalkozó komplex intézkedésrendszer kidolgo­zását. A munkában minden erőnkkel részt vállalunk mi is. A tudományos-műszaki forradalom programjainak megvalósításához ve­zető módszerek terjesztésében fon­tos szerepet Játszik A fiatalok kez­deményezésének számlája —, mint az anyagi érdekeltség kollektív- for­mája a tudomány és technika ered­ményeinek gyakorlati alkalmazáséiért. Kár, hogy ennek Jelentőségét i^em. mindenütt értették meg. Elsősorban a főiskolákra, de a termelőüzemekre is vonatkozik ez. Gyakori panasz, hogy kevés a pénz, a mi feladatunk ezért alaposan áttanulmányozni a „Számla“ elveit, s kezdeményezőbben fellépni érvényre juttatásukért, még akkor is, ha konfliktust vált ki a gazdasági vezetésben, mint nemrég a partizánskéi Augusztus 9 Cipőgyár­ban vagy másutt. Elvtársnők, Elvtársak! Azután, hogy a CSSZSZK a SZISZ KB kezdeményezésére Jóváhagyta „A gyermeke^ és a fiatalok részvételé­nek fejlesztési terve a tudományos­műszaki fejlesztésben“ c. dokumentu­mot, új feltételei lettek a további munka javításának, mégpedig minő­ségileg. új káder-, térbeli és anyagi helyzetben. Eddigi tapasztalataink azonban azt mutatják, hogy az in­tézkedések miniszteri utasítás formá­jában eljutottak ugyan az egyes re- .zortokig, de nem váltak a gazdasági szféra munkamódszerévé. Létrejöttek a Fiatalok Tudományos-Technikai Tanácsai mint a miniszterek és ve­zérigazgatók tanácsadó szervei, de többségük még nem állt elő Javas­latokkal, és tevékenységük is ellen­őrizetlen. Az államigazgatás szervei­hez fordulunk: változtassák meg vi­szonyukat saját programjaik megva­lósításához. Tudjuk, senki nem ment fel bennünket azon felelősség alól, hogy az ifjúság 20—25 százalékát megnyerjük a tudományos-műszaki aktivitásnak, s hogy a fiatalok e te­vékenységének hozadéka a társada­lom javára alapvetően növekedjen. Az államigazgatás nagyobb érdekelt­sége nélkül azonban mindez nehe­zen váltható valóra. Példát mutat az Iskolaügyi tárca, mellyel egyezményt kötöttünk a számítástechnika és a szakemberek közös hasznosításáról. Szükséges, hogy ez az együttműkö­dés minden egyes Iskolával megle­gyen. Ha teljesíteni akarjuk a fel­adatot, szorosabb együttműködésre lesz szükségünk a rezortokkal, a nemzeti bizottságokkal, az NF társa­dalmi szervezeteivel. Elvtársnők, Elvtársak! Arról, milyen lesz országunk jövő­je, néhány év múlva azok döntenek majd, akik ma az Iskolapadokban ül­nek. A tanulóifjúság elemi kötelessé­ge jó tanulással készülni Jövendő hivatására. A középszerűség elleni harcunkban, sajnos, nem sikerült elő­relépnünk annak ellenére sem, hogy korábbi kongresszusunk óta foglal­kozunk rendszeresen e problémakör­rel. A ml hibánk is, hogy egyes kol­lektívákban még mindig népszerűb­bek a fegyelmezetlen diákok, mint a kitüntetettek, és mi ezt nem tudjuk megakadályozni. Nincs más út, mint rendszeresen foglalkozni a tanulmá­nyi eredményekkel a SZISZ alapszer­vezeteiben, az elvtársi kritika szel­lemében értékelni őket. KI kell emel­ni azokat, akik kiváló eredményeket érnek el, segíteni kell a lemaradók­nak, pellengérre kell állítani azo­kat, akiknek a középszerűség életük értelmévé vált. A középiskolákban el kell beszélgetni a gyengén tanu­lókkal, találkozókat kell szervezni a régi diákokkal, a tudományos és szakmai tevékenységbe bekapcsolódó diákokkal, a pedagógiai-pszichológiai tanácsadók szakembereivel. A felsőoktatási intézményekben felül kel! vizsgálni és javítani kell „A SZISZ tanulócsoportja“ elnevezé­sű versenyt, jobban meg kell szer­vezni a pedagógiai konferenciákat. A SZISZ-szervezet által nagyobb mér­tékben részt kell venni az oktatási- nevelési munka értékelésében és az iskola irányításában. A középiskolások szaktevékenysé­gének, valamint a tudományos és mű­vészeti diákköri tevékenységnek is­koláinkban mély gyökerei és szép eredményei vannak. Ennek ellenére nem tudjuk e tevékenységet össze­kapcsolni a gyakorlattal. Vannak olyan középiskolák is, ahol a szak- tevékenység nemcsak a diákok ügye, hanem a szüleiké is, akik nemegy­szer gyermekük helyett „alkotnak“, hogy minél Jobb legyen a dolgozat, hogy aztán minél többet nyomjon a latban a főiskolai felvételin. A szü­lők panaszai, melyeket az értékelő bizottságok véleménye miatt külde­nek a SZISZ SZKB-ra, elégedetlensé­get fejeznek ki. Tanácskozásunk fó­rumán teszem fel a kérdést: „Nem idegenkedtek tőle, fiúk és lányok, hogy születtek még panaszkodjanak is helyettetek?“ Nem helyes, hogy csökkenjen a problémamegoldók szá­ma a szakkörökben, hiszen így nin­csenek meg a csapatmunka lehető­ségei, vagy a tantárgyközi csoportok kialakításának feltételei. Kívánatos, hogy több professzor és docens ve­zessen diákkört, ugyanúgy az, hogy több gyakorló szakember is. A jövő­ben több témát kell választani - a gyakorlatból, érvényre kell Juttatni a SZISZ IV. kongresszusa után a kö­zépiskolai szakköri tevékenység ú] koncepcióját, a felsőoktatási intéz­ményekben pedig kutatási-gazdasági tevékenységet. A fiatal emberek életének egyik legnehezebb szakasza, amikor mun­kába állnak. Az ehhez való alkalmaz­kodásban kellene, hogy segítsék őket a szaktanintézetekben a tartalék szo­cialista brigádok. Az utóbbi időben azonban ezekről többnyire csak be­széltünk, anélkül, hogy bármit is tet­tünk volna. Felméréseink szerint e „tartalékok“ nagy része csak formá­lisan dolgozik, a fiatalok nem is tud­ják, hogy be vannak sorolva a bri­gádba. Feltétlenül egyszerűsíteni kell a terjedelmes nyilvántartást, mely a „tartalékokat“ sújtja, s az eddigi konkrét eredmények alapján kell ér­tékelni, mit ért el a kollektíva. Sa­ját munkánk fogyatékosságának tart­juk ezt, s el kell érnünk, hogy na­gyobb összhang legyen a szakszer­vezeti Ub-k és a szakmunkásképzők vezetése meg a SZISZ-szervezet kö­zött. Jobban oda kell figyelnünk a végzősök elhelyezkedésére, s oda kell hatnunk, hogy az illetékes szervek és szervezetek elsősorban a kiváló tanulmányi eredményt és a társadal­mi-politikai elkötelezettséget vegyék figyelembe, ne a protekciót, a kü­lönböző „odaszólásokajt“, ahogy ez ina gyakran szokás. Valós tény az is, hogy a közepes, a gyenge vagy az egyenesen rossz végzős munkába lé­péskor sokkal jobb helyet kap, mint kiváló osztálytársa. Ezért kérdezzük: megengedheti ezt magának társadal­munk? Milyenek azok a gazdasági dolgozók, akik nem tanulmányi ered­ményük és aktivitásuk alapján vá­lasztanak az egyes karok végzősei közül? Nekik bizonyára nem szív­ügyük üzemük eredményessége, sem a társadalom haladása. Vegyék ezért ellenőrzésük alá a • SZISZ-szervezetek a végzősök elhelyezkedését is. A tanulóifjúság nyári építőtáborai­val jelentős segítséget nyújt népgaz­daságunknak. Szép hagyományaink és eredményeink ellenére sem lehe­tünk azonban elégedettek a jelenlegi állapotokkal, s nyíltan kimondjuk, adminisztratív rendelkezések hibájá­ból kifolyólag, csak bonyolódott a szervezésük. Nem tudunk kellő szá­mú fiatalt toborozni, a munkafegye­lemmel szintén sok baj van. Java­soljuk, hogy fokozódjék a nyári épí­tőtáborok nevelési és szakmai jelle­ge, fordítsunk figyelmet a jogi nor­mák és előírások betartására, ne en­gedjük, hogy a diákokat csak mint olcsó munkaerőt használják kf. Az SZSZK Oktatásügyi Minisztériumához fordulunk, hogy oldja meg a SZISZ- tag pedagógusok csoportvezetői mi­nőségben való részvételét építőtábo­rainkban, s felkérjük az árhivatalt, bírálja felül leiratát, melyben meg­szüntette az iskolai és kari SZISZ- szervezetek pénztárába a szervezési díjak befizetésére vonatkozó előírást. A tanulók és diákok munkaaktivi- tásának további formája az őszi idény­munkákban való részvétel. Elégedet­lenek vagyunk ennek megszervezé­sével és a muikabiztonságl előírások betartásával, ugyanúgy a szociális feltételekkel, melyeket társadalmi munkásaink számára kialakítanak. Nem válik dicsőségünkre, hogy a mai napig nem hasznosítottuk a SZISZ SZKB szintjén a kassai (Ko- §ice) Műszaki Főiskola Kohászati Ka­rának jó tapasztalatait, ahol az el­múlt négy évben a szervezői és irá­nyítói munka súlypontja a SZISZ ka­ri bizottságán volt. De tehet róla az iskolaügyj és a mezőgazdasági tárca is, mely nem szívesen venne részt e kérdések megoldásában. El­várjuk, hogy iskolai szervezeteink nagyobb mértékben részt vegyenek az őszi mezőgazdasági idénymunkák szervezésében, hogy teljes mértékben megértik a segítség szükségességét. Erről, a SZISZ SZKB mindkét mi­nisztériumba' beterjeszti dokumentu­mát. Tisztelt Elvtársnök, tisztelt Elvtár­sak! A SZISZ tevékenységével elsősor­ban a fiatalok szocialista öntudatá­nak megszilárdítására hat. Hiszen végrehajtani a fejlett szocializmus építésének igényes feladatait, emelni minden munka minőségét, elsajátíta­ni és alkalmazni az új tudományos- technikai ismereteket azt Jelenti, fel­készíteni a mai és a leendő fiatal nemzedéket nemcsak szakmailag, ha­nem erkölcsileg és politikailag is. A SZISZ III. és a SZISZ szlovákiai kongresszusa óta ideológiai-nevelő munkánk területén számos feladatot valósítottunk meg a SZISZ politikai tanfolyamainak közvetítésével. Ennek hatékonysága több körülménytől függ, főleg azonban egy rátermett, tapasztalt lektori és propagandista­testület kell hozzá. Még mindig hi­ányzik az alkotó vita, keveset fog­lalkozunk a fiatalok problémáival, gyakran megtörténik, hogy a politi­kai tanfolyam nem alkalmazkodik a konkrét környezethez. Nem használ­juk fel arra* hogy a fiatalokkal együtt, közösen keressük helyüket a társadalomban és az életben. Nem lehet ugyanis az a Célunk, hogy a fiatalok felmondják a tanulságokat, anélkül, hogy a lényegüket ismer­nék. Javasoljuk a SZISZ IV. kong­resszusának, bírálja felül a politikai oktatás eddigi gyakorlatát, színvona­lának minőségi emelése érdekében. Ne feledkezzünk meg arról, hogy nemcsak ml hatunk a fiatalokra, ha­nem ossztályellenségeink is őket ve­szik célba. Igyekeznek őket össze­zavarni, eltéríteni társadalmi törek­véseinktől. A fiataloknak objektíve nincs elegendő politikai és életta­pasztalata, így az időszerű belpoliti­kai és nemzetközi kérdésekre választ keresvén, nem mindig jutnak helyes végkövetkeztetésre. Más társadalmi szervezetekkel és az iskolával együtt hathatósabban segítenünk kell őket. Persze, nem lelketlen és unalmas, gyakran ellentmondásba keveredő magyarázkodással a forradalmi fej­lődésről, melyet úgy fogadnak, mint mentorkodást. Gyakran megtörténik, azért, hogy legyen vita is, előre konstruálnak kérdéseket. Ez sokat árt a propaganda szavahihetőségé­nek, halálra ítéli a fiatalokkal való tömegpolitikai munkát, a mindenna­pi, megbízható, komoly eszmecserét. A propaganda és az agitáció a tár­sadalom élő proglémáival foglalkoz­zon. Azzal, ami a fiatalokat érdekli, ami gyötrl őket, amire választ ke­resnek, hogy helyesen tájékozódja­nak az események sodrában, mind­abban, ami körülöttük lejátszódik. Ismerjük-e valójában a mai fiata­lokat, tudjuk-e reálisan jellemezni őket? Türelemmel meghallgatjuk-e az ő bíráló nézeteiket is? Kiváló fiatal­jaink vannak, de nem hunyhatunk szemet azok fölött, akik nem telje­sítik kötelességeiket, nem viselked­nek a szocialista erkölts elvei sze­rint. Nem ritka a vandalizmus, sőt még a társadalomellenes jelenség sem. Nem lehet nem észrevenni né­mely fiatal kispolgárságát. Többet vesznek el a társadalomtól, mint a- mennyit adnak neki, nem értékelik a társadalmi és politikai elkötele­zettséget. Nem kevés az olyan, aki kritikátlanul elfogad mindent, ami nyugati, ahelyett, hogy mindez sa­ját tudásuk jobb hasznosítására és alkotásra ösztönözné őket. Teljes mértékben érvényes, hogy öntudato­sodásukat az a környezet befolyá­solja, amelyben élnek és dolgoznak. Gyakran találkoznak ugyanis kétszí­nűséggel, felületes hozzáállással és válaszokkal a felnőtteknél. A fiata­lokról beszélnek ugyan, de nem ké­pesek velük elbeszélgetni és meg­nyerni őket. Semmilyen felhívás, for­mális rezolúciő, sem ünnepély, ahol az ifjúság mint „tömeg“ van jelen, kellő felvilágosítás nélkül, nem ké­pes helyettesíteni a mindennapi komplex ideológiai-nevelő munkát. A fiatalok véleményének lebecsülése és megkerülése nem egy esetben vezet közömbös viszonyhoz mindenben, ami őket körülveszi. Hangsúlyozzuk, azok is a fiatalok közé tartoznak, akik alkoholistává, sőt kábítószer-élvezővé váltak. Álljunk az élére e negatív (Folytatás a G. oldalon) I

Next

/
Thumbnails
Contents