Új Ifjúság, 1987 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1987-09-23 / 38. szám

[lűjlfjúság 6 ­Jelenünk és jövőnk építői vagyunk (Folytatás az 5. oldalról) • Jelenségek ellent harcnak, mert ezek eltompítják a személyiséget. Ugyan­ekkor tudatosítjuk azt is, hogy egész fiatal nemzedékünket képviseljük, s nem az ilyen egyénektől vagy cso- portocskáktól való elzárkózás, ha­nem a mindenkire kiterjedő hatás a mi kötelességünk. Számolunk az­zal, hogy vitatkoznunk és dolgoz­nunk kell mindenkivel, azokkal is, akik házak pincéjébe vagy lakások­ba zárkóznak, lehet, nemegyszer épp azért, mert senki sem nyújtott se­gítő kezet nekik. Elvárjuk minden vezető dolgozótól, nevelőtől, edzőtől, szakkörvezetőtől, hogy Idejében és okosan reagáljon a fiatalok kérdé­seire, megalapozott és gondolatgaz­dag választ adjon nekik. A munka­helyeken, az iskolában, a klubokban vagy sportpályákon rendszeresen ta­lálkozni kell velük, beszélgetni, vi­tázni, tetteiket közösen kell elemez­ni, nemcsak kritizálni. Az ifjúságban egyre inkább táplál­ni kell munkájának végeredménye, üzeme, szülőföldje, ezen keresztül hazája, a szocialista táborhoz való tartozása fölött érzett büszkeségét. E téren nincs megállás, nincs pi­henő. Olyan korszak előtt állunk, amikor erősödni fog az igyekezet, mely az 1968—69-es ellenforradalmi kísérlet kétségbe vonására irányul, s meg­kérdőjelezi társadalmunk szocialista építésében elért sikereit. Nem kevés ezzel kapcsolatos kérdést tesznek fel a közép- és főiskolások a SZISZ SZKB által szervezett beszélgetése­ken. Látható, hogy nem mindegyikük ismeri a „Tanulságok a pártban és a társadalomban a CSKP XIII. kong­resszusa után lezajlott válságról“ c. dokumentumot. Azzal is találkoztunk már, hogy sok kérdésükre a másik oldalról már korábban válaszoltak. Nem térhetünk ki e kérdések elöl, de tanulmányozni kell őket, és mar­xista-leninista módon kell megmagya­ráznunk. Rendkívüli figyelmet aka­runk fordítani a pedagógiai és böl­csészkarokra az SZSZK-ban. Leendő végzőseik fogják az említett idősza­kot megmagyarázni a további nem­zedékeknek, ugyanakkor személyesen már nem élték át azt a kort. Azzal sem lehetünk elégedettek, hogy a fiatalok egy része még nem tisztázta magában a vallási kérdéseket. Bánt bennünket, hogy éppen a diákfiatalok ezek. akiktől ezt a legkevésbé sem vártuk el. Kritikusan kell értékelnünk a különbségeket a tudományos-ateista nevelésben, a hiányosságokat a diffe­renciált hozzáállásban, s azt is, hogy színvonaluk nem haladja meg a vallá­sosság fokát a helyi feltételek között. A SZISZ-szervektől és -szervezetektől, de a polgári ügyeket intéző bizottsá­goktól a tudományos-ateista nevelés te­rületén nagyobb aktivitást várunk el, mint eddig, főképp a Kelet-szlováktal kerületben és Szlovákia északi járásai­ban. mindenekelőtt az újkori hagyomá­nyok megteremtésében. Az Internacionalista és hazafias érzés elmélyítésében a leghatékonyabb for­mák: a honismereti és dokumentáló te­vékenység, az emlékművekről és a nem­zeti-felszabadító harcok résztvevőiről, a CSKP alapítótagjalról, túrák a forradal­mi dicsőség útvonalain. Az értékelt Idő­szakban fontos szerepet játszott e té­ren a hazafias és Internacionalista tet­tek nemzetközi Ifjúsági stafétája, az Emlékidéző. De nem volt ez egyszeri akció? Hiszen folytatása, az Emlékidé­ző útjain mozgalom félúton megállt. Új­ra mozgásba kell hozni, ül Ismeretek­kel és ötletekkel gyarapítani, mint ami­lyen a fáklyás staféta, a váltófutás, a három nemzedék találkozója, családi kirándulások forradalmi emlékhelyekre stb. E helyről kérem fel a háborús veteránokat, a szocialista építkezések résztvevőit, a Csehszlovák Néphadsereg, a Nemzetbiztonsági Testület és a Népi Mtlícta tagjait, a vezető elméleti szak­embereket. tudósokat, művészeket, ta­lálkozzanak rendszeresen fiataljainkkal, beszéljenek nekik életútjukről, saját példájukkal serkentsék őket jobb mun­kára, alakítsák )6 viszonyukat a tudo­mányhoz, a művészetekhez, a haladás­hoz, a hazához és barátainkhoz. Kiváló alkalmat kínál erre a februári győze­lem közelgő 40. évfordulója. Továbbra Is őrködnünk kel! a cseh­szlovák kölosönősség és a CSSZSZK te­rületén élő többi nemzetiség viszonya felett. Magasabb fokú minőséget kell elérnünk internacionalista kapcsolata­inkban a többi szocialista ország ifjú­sági szervezetével, különösen a lenini Komszomollal, Ifjúsági formában kell hozzájárulnunk a szocialista Integráció elmélyítéséhez a KGST-n belül. Hisz a Komszomol tapasztalatait munkánkban még távolról sem használtuk ki. A S7.ISZ-szervek ás -szervezetek sokkal hatékonyabban hasznosíthatták munká­jukban a baráti kapcsolatokat, ha el­mélyítik azok munkajellegét. A gyermek- és Ifjúsági sajtó még min­ZHHWnMMWiJ. II!'4V IMIIK* dig nem tölti be teljes egészében szer­vezői küldetését, hiányzik belőle az ak­tív, közvetlen kapcsolat a SZISZ Já­rási bizottságaival, a szoros együttmű­ködés a gyermek és Ifjúsági levelezők­kel. Napilapjaink és folyóirataink ha­sábjain több polemizáló cikknek kellene napvilágot látnia, olyanoknak, amelyek a társadalom fejlesztésében való aktiv részvételre ösztönöznek, eleven vissz­hangot váltanak ki, elmélyítik a gye­rekek és fiatalok kapcsolatát a sajtó­val. A Smena napilapban és az Oj If­júság hetilapban szervezéslleg is át kell alakítani egyes részlegeket, rovatokat, hogy tartalmuk jobban megfeleljen az Ifjúság szükségleteinek és érdeklődé­sének, szervezettségének, hogy keve­sebb legyen oldalaikon a más lapokból átvett anyag. A többi tömegtájékoztató eszköztől Is azt várjuk, hogy Idősze­rűbben foglalkozzon a fiatalok égető problémáival és úgy, hogy ne csak a fiatalokat ösztönözze, hanem azokat Is, akik őket nevelik. Tisztelt Elvtársnők, tisztelt Elvtársakl Társadalmunk szociális és gazdasági fejlődésének meggyorsítása, lakosságunk kulturális és életszínvonalának növeke­dése fokozza a követelményeket a mun­ka, a lakás kultűráltságávál szemben, de a szabadidő eltöltésének színvona­lát Is megváltoztatja. A SZISZ-nek nem lehet közömbös, milyen hatásoknak van kitéve az Ifjú ember, ha szőrakozésfor- mát választ. A fiatalokat érdeklik az újdonságok, a technika, a kultúra, az aktív pihenés, az egészséges szórako­zás, sportolnak és bekapcsolódnak a turisztikába vagy az amatőr művészeti tevékenységbe. A klubmunka feltételei — az SZSZK KM jóvoltából — javul­tak, mióta minden járásban módszertani klubot létesítenek. Kár, hogy nem mond­hatunk hasonlóan kedvező véleményt sok nemzeti bizottság címére Is. Az amatőr művészeti tevékenység lelkes hí­veinek munkafeltételei országszerte na­gyon különbözőek, ez néha stagnálás­hoz, az érdeklődés csökkenéséhez, sőt megszűnéséhez vezet. Felmerül a kér­dés, melyet nehéz megmagyarázni: az Iskolai éttermek mindörökre csak az ebédkiosztás célját fogják szolgálni, s azon túl zárva lesznek? Meddig lesznek még kihasználatlanok némely kiállító­termek, a tágas falusi kultúrházak, me­lyekben néhány mulatságon és lakodal­mon kívül semmilyen rendezvény nincs, mikor oldódik meg már végre a nép­művelők képzésének és munkaidejének kérdése? Megérett az Idő arra, hogy e kérdé­seket állami szerveink végleg megold­ják. A társas szórakozások színvonala — főleg falun — még mindig nem felel még a szocialista kultúra követelmé­nyeinek. Nem kevés fejtörést okoz ne­künk, hogy az attraktív technika, mint amilyenek pl. a magnetoszkőpok és ha­sonlók, Inkább egyes háztartásokban ta­lálhatók meg vagy másutt, de nem a kultűrházakban vagy ott, ahol a fiata­lok összejönnek. Kerékkötői ennek egyes adminisztratív előírások, és az Is, hogy ezeket a berendezéseket a SZISZ meg­rendelésére és pénzeszközeinek terhére eladni tilos. Ezek mind súlyos okok arra, hogy a SZISZ az államigazgatás­sal, a kulturális minisztériummal, a nemzeti bizottságokkal és azok nép­művelési központjaival, de a szakszer­vezetekkel és a szövetkezett szervekkel karöltve több figyelmet fordítson a mód­szertani tevékenységre, az Ifjúsági klu­bok káder- és anyagi helyzetére, egyes szakkörökre és kollektívákra és azok tevékenységére a kulturális-nevelő mun­ka terén. El kell érni, hogy a kieséses versenyek alap- vagy helyi fordulóját az amatőr művészeti mozgalomban ott rendezzék, ahol a fiatalság él és dol­gozik. Elvtársnők, Elvtársakl Régóta érezzük, hogy az Ifjúság esz­tétikai és etikai érzékével bajok van­nak. Öltözködésük gyakran ízléstelen vagy glccses, egyoldalúan csak a pop­zenét hallgatják, kultúrálatlanul visel­kednek az Iskolában, a családban, a kol­lektívában, a munkahelyükön. Sokkal vagyunk adósak az Ifjúság komolyzené­hez és képzőművészethez való viszonyá­nak alakításában. Az alapiskolai nevelő hangversenyek többnyire nem érdeklik a fiatalokat, talán azért sem, mert a szervezés nem vonzó. S azt gondolom, a középiskolákban az Irodalmon kívül csak felületesen vagy sehogy sem ta­nítják a többi művészeteket. Ezért for­dulunk az SZSZK Oktatásügyi Miniszté­riumához és a művészeti szövetségek­hez, hogy a jövőben velünk együtt szenteljenek több figyelmet e kérdések­nek. Jobban, mint eddig, kell támogat­ni a hagyományőrzést, a folklór felele­venítését: gyermekeket őseink szellemi és anyagi kultúrájának megőrzésére kell nevelni. Tlven formában Is mélyítve a hazaszeretetet. népünk kultúrája fölötti büszkeségüket, fejlesztve érzelmi és er­kölcsi nevelésüket. A SZISZ feladata lesz a Jövőben Is, hogy a gyakorlatban érvényesítse a ké­szülő össztársadalmi esztétikai nevelési tervezet gyermekekre és fiatalokra vo­natkozó részelt. Az öltözködés egyre feltűnőbb elemei a szimbólumok. A feliratokkal, emblé­mákkal díszített ruhadarab már egyál­talán nem ritkaság, de okot ad lega­lább az elgondolkodásra az. hogy a fiatalok egy része Imperialista orszá­gok jelelt népszerűsíti ruháin, sőt e- gyenesen az Amerikai Egyesült Álla­mokéit, jóllehet nem Is értt őket. Rá- adásul semmi okunk arra, hogy olyan országnak csináljunk propagandát, mely lábbal tapossa az emberi Jogokat, kt- csúfolja az erkölcsöt és a humanitást, országunkat több továbbival együtt leg­szívesebben megsemmisítené egy atom­háborúban. Ezekről a jelenségekről már sokat beszéltünk, de aktívabban kelle­ne reagálnunk rájuk és elítélnünk őket. De nlncs-e vajon hiba a ml gyártóink és kereskedőink körüli-is? Felhívást Intézek a fiatal tervezőkhöz, az SZSZK Ipari és kereskedelmi minisztériumához, a termelő szövetkezetek szlovákiai szö­vetségéhez és mindenkihez, aki nem akarja észrevenni fiataljaink azon Igé­nyét, hogy Ízlésesen, eredetien és meg­felelő szimbolikával díszített ruhában járjon. Közömbösségük tanűjele, hogy ZENIT-versenyünk győztes termékei Iránt sem mutattak érdeklődést. Elvtársuők, Elvtársakl Együttműködtünk és együttműködünk a Jövőben Is fiatal énekeseinkkel, ze­nészeinkkel, zenekarainkkal, a fiatalok ún. Ideáljaival, elsősorban fesztiválok és versenyek közvetítésével. A szlovák könnyűzenében Jelentős és kedvező for­dulatot értünk el, ennek ellenére van­nak még amatőr és hivatásos zeneka­raink, melyek nem telelnek meg a szo­cialista kultúra követelményeinek. Gyak­ran azonban a hivatásos kulturális dol- gozök szájából sem hangzik el egyér­telmű vélemény ezekre vonatkozóan, így nem világosak az értékelés krité­riumai. A műkrttlka a fogyatékosságok­ra nem reagál, vagy csak kevésszer! Ezt az állapotot válságosnak tartjuk. A fiatal művészeknek Igyekszünk elég teret adni. Részt vesznek az Ifjúsági programokban, könyveket és más ki­adványokat Illusztrálnak a Smena ki­adóban, a Smena Irodalmi mellékleté­ben publikálnak, munkatalálkozón ve­hetnek részt a fiatal művészet hete al­kalmából. Azt akarjuk, hogy a fiatal művészek kortársalkről valljanak, a mai életről szóljanak, hogy műveikben ben­ne legyen nemzedéki állásfoglalásuk, felelősségük. Sajnos, többüknál törek­vésünk nem talál megértésre, nem té­rül meg az, amit a fiatal művészbe „beruháztatunk“. A kulturális minisztériummal, a mű­vészeti szövetségekkel és alapokkal, a Csehszlovák Televízióval, a Csehszlovák Rádióval együttműködve céltudatosab­ban és aktívabban fogunk részt venni a könnyűzene, de más művészetek ala­kításában ts. Közösen kell átültetnünk a magas szintű eszmeiséget, Igényessé­get, s fel kell számolnunk a szubjek- tlvtsta és dogmatikus hozzáállást e te­rületen. Az Illetékes Intézmények ugyan­is gyakran nem a dalok tartalmát né­zik, hanem a zenész hajának hosszát, vagyis a külsőségeket. Nálunk Is van­nak nem hagyományos együttesek. Ml nem akarjuk letiltani őket. hanem együtt akarunk működni velük. Jóllehet külön­böző divathullámoknak hódolnak. Azt azonban az alkotóknak és az előadók­nak tudatosítaniuk kell, milyen társa­dalomban élnek. Számítunk rájuk If­júsági rendezvényeinken, hogy a fia­taloknak megmutassuk értékeiket, de kompromisszumot nem Ismerve fogjuk elítélni és bírálni azt, ami csak az ér­ték látszatát kelti. A SZISZ szlovákiai kongresszusa után egyik fő feladatunk lesz több figyelmet fordítani a fiatal családok problémáira, szabadidejük aktív kihasználására. Elvtársnők. Elvtársak! Az olvasásra, szakirodalom tanulmá­nyozására viszonylag sok Időt fordíta­nak a fiatalok. De nem sikerül ne­künk, főleg a szerzők oldaláról, ezt az érdeklődést a fiatal ember lelkivi­lágára, gondolati és érzelmi érésére és gazdagodására fordítani. Sajnos, kia­dónknak, a Smenának sem sikerült a kongresszusok közti Időszakban köny­vet megjelentetnie a SZISZ-tagok vagy a pionírok életéről. Fokozott figyelmet kell fordítani továbbra Is az ifjúsági és plonfrlrodalomra, a Szovjetunió és a szocialista országok népeinek Irodal­mára, a szórakoztató irodalomra, az eredeti művekre, a fiatal kezdő szer­zők munkáira és olyan könyvek kiadá­sára, amelyek a tudomány és technika legújabb Ismereteit népszerűsítik. A Smena kiadónak olyan könyveket kell kiadnia, melyek a SZISZ-tagokhoz és a pionírokhoz szólnak, kortársainkat mu­tatják be a valóság sokféle kötöttsé­gében, olyan problémákat vetnek fel, melyekkel maguk Is küszködnek, így segítenek nekik azok megoldásában. Tisztelt Elvtirsnők. tisztelt Elvtársakl A néhány kedvező eredmény ellené­re, testnevelési és honvédelmi nevelési programunk még mindig nem vált tö­megessé. Makacsul tartják magukat ne­hézségeink a kiesési versenyek szer­vezésében. Túlértékelődik a magasabb fordulókban való részvétel a gyerekek­nek és fiataloknak az alapfordulőban valő tömeges részvételével szemben. Rugalmasabban kel! reagálnunk e te­vékenység új formáira, az anyagi-mű­szaki alapok problémakörére és a fiata­lokat érdeklő sportok fellendítésére, hogy olyan tevékenység, mint például a bratlslava! lakótelepi „hoklball“, mi­nél több legyen. Ezek szervezésekor a SZISZ-szerveknek és -szervezeteknek na­gyobb mértékben kell támaszkodniuk a nemzett bizottságok koordinációs sze­repére, s fokozniuk kell részvételüket az Ifjúsági és testnevelési bizottságok munkájában. Javítani kell a Járási bi­zottságok, az Iskolai csúcsszervek mun­káját is e téren, hogy egyre nagyobb szerephez jusson minden fiatal életé­ben a harmonikus fejlődés, ne csak a kiválasztott élsportolóknak legyen mód­juk rá. A SZISZ szerepe az élsportban az, hogy alapszervezete segítségével nevel­je a fiatal sportolöt. Jól tudjuk, milyen Szlovákia részaránya országunk válo­gatottjaiban. Ezért fontos szerep hárul szervezetünkre a sportolók politikai- nevelő munkájának Javítása, az ldeolő- giat-nevelő tevékenység hatékonyabbá tétele végett. Nem kevésbé Igényes feladatok vár­nak ránk a komplex honvédelmi-haza­fias érzés fejlesztése terén, a Csehszlo­vák Néphadsereghez valő viszony for­málásában és hogy felkeltsük a tanu­lók érdeklődését a katonai Iskolákban valő továbbtanulás lránt. Járható út e célok érdekében a honvédelmi-hazafias Jellegű verseny, melyre meghívjuk a néphadsereg, a nemzetbiztonsági testü­let képviselőit vagy a nemzeti felsza­badító harcok résztvevőit, és elbeszél­getünk velük. El kell mélyítenünk a SZISZ-csoportok munkáját a sorköteles fiatalok kiképző központjaiban, fel kell számolnunk formális voltukat, hogy nö­vekedjék szerepük a kiképzési felada­tok teljesítésére valő ösztönzésben. További tevékenységünket a „testne­velés, sport, turisztika és honvédelmi- technikai sportok további tömeges fej­lesztésének programjából“ szervezetünk­re háruló rész maradéktalan teljesítése határozza meg. Megoldás lenne szerintünk az Is, ha a testnevelési mozgalom partnereivel, elsősorban a CSSZTSZ-szel, az Iskolák­kal, a Honvédelmi Szövetséggel egyez­ségre Jutva Jobb feltételei lennének an­nak, hogy a nem teljesen kihasznált tornatermek, sportpályák, stadionok, uszodák stb. Ingyenesen hozzáférhető­vé válnának a gyermekek és az Ifjúság számára. Elvtársnők, Elvtársakl A Jövőben fontos feladat lesz szá­munkra, hogy egységes gyermek- és If­júsági szervezetünkben differenciáltan dolgozzunk a különböző kor és szociális rétegződésű csoportokkal. Különösen érvényes ez a 14—18 éves fiatalokra. Az az Igazság, hogy éppen esetükben gyökeresedett meg leginkább a forma­lizmus, a munka alacsony hatékonysá­ga. A fiatalok, akiket nemegyszer tö­megesen vesznek fel a SZISZ-be, azt nézik, milyen előnyeik származnak a tagságból, mennyire lesz ez segítsé­gükre a főiskolai felvételinél stb. És még ml Is csodálkozunk, hogy Ilyen nagy tömegből van lemorzsolódás Is. A fiúk és lányok ebben a korban kri­tikusan nézik környezetüket, a hibákat, melyek őket Is árintik, bizonyítani akar­nak, fel akarják hívni magukra a fi­gyelmet. Ezek mind megsokszorozzák elképzeléseiket és Ideáljaikat. A mi szerveink törődése az alapszervezetek­kel gyakorta abból állt csak, hogy ma­gas fokú legyen a fiatalok szervezett­sége és J61 „legyenek vezetve a Jegy­zőkönyvek, szépek legyenek a Jelenté­sek“. Sajnálatos, hogy a többnyire áldozat­kész pedagógiai dolgozók mellett — akik nélkül a SZISZ és a SZISZ PSZ munkája elképzelhetetlen — akadnak még olyanok Is, akik nem értik, nem értelmezik Jő] az Iskolai Ifjúsági és pionírszervezet szerepét, A gyakorlatban ez abban mutatkozik meg, hogy men­torkodnak, utasításokat, osztogatnak, megtiltanak dolgokat, mindent ők akar­nak jóváhagyni, amit SZISZ-alapszerva- zetük szervez. Sok SZISZ-rendezvény csak az osztályfőnök elképzelései alap­ján valósítható meg, vagy az Iskola, a diákotthon vezetői szabják meg, mi­lyen lehet. Megtörténik az Is, hogy pe­dagógiai felügyelet nélkül nem Is tart­ható SZISZ-rendezvény. Ebben látjuk a középiskolai SZISZ-szervezetek passzivi­tásának egyik okát. Nagyon súlyos a helyzet a szaktan­intézetekben. A leendő munkásokat e SZISZ, a nevelő, a tanár, a mester, a szaktanlntézet, a család helyett sokkal lnkáhb az utca neveli, vagy a kocsmák, a vendéglők és az olyan erős egyének, akik gyakran terrorizálják gyengébb társaikat. Mindannyian beszélünk erről, de a probléma megoldásához még nem láttunk hozzá. Fontosnak tartjuk a ne­velők, a mesterek tekintélyének növe­lését, társadalmi és anyagi elismerését. Annak ellenére, hogy az anyagi Jutal­mazás feltételei megvannak, sem az Is­kolák, sem az üzemek nem használják ki ezt. Mit szólnak ehhez az Illetékes tárcák? Hasonlóképpen tágabb teret kell nyernie a SZISZ-szervezetnek, támogat­ni kall tisztségviselőit, ügy kell venni éket. mint egvenrangö partnereket az oktatási-nevelési folyamat Javításában, s nagyobb mértékben be kell kapcsolni őket a problémák megoldásába. Az a véleményűnk, ha a SZÍSZ-funkcionárlus csak arra Jő, hogy tolmácsolja az Is­kola vezetőinek kívánságait, társadalmi munkát szervezzen, de nem kap teret arra, hogy diáktársai problémáiról han­gosan beszéljen, Jogos szükségleteik­nek kielégítéséért szét emeljen, akkor a SZISZ-nek soha nem lesz módjában tekintélyt szerezni magának. A közeljö­vőben ezért megkülönböztetett figyelmet kell szentelnünk a szaktanlntézetl SZISZ szervezeteknek. Ezt azért Is hang- sfllyozzuk, mert meg kell Ismernünk s fiatalok gondolkodását és cselekvé­sük mozgatórugóit, hiszen ők a Jöven­dő munkások, akiknek szervezetünk ge­rincét kellene képezniük. Ami 14—16 éves fiatalok RADIM-prog- ramját Illeti, melyet most kezdünk meg­valósítani, nem szabad megfeledkez­nünk az egyes Iskolatípusok sajátos szakjairól és azokról a körülményekről sem, amelyek közt az oktatási-nevelési folyamat zajlik. Az ifjúságra való ideo­lógiai-nevelő hatásnak fontos területe a diákotthon és a kollégium. Csak ár­tunk az ügynek, ha ennek munkáját nem tudjuk összekapcsolni a SZISZ Is­kolai alapszervezetével és csúcsszervé­vel, ha tevékenységébe nem tudjuk be­vonni az iskola vezetését és bekap­csolni a pedagógusokat és nevelőket. A Járási bizottságoktól. az Iskolai csúcsszervektől és a SZISZ-alapszerve- zetektől elvárjuk, hogy több figyelmet fordítsanak a diákotthoni SZISZ-tanS- csok munkájára. Módszertani segítség­gel és ellenőrző tevékenységgel kell megerősíteni a kölcsönös felelősségtu­datot a közös vagyonért, fél kell szá­molni a névtelenséget, s el kell érni a politikai-nevelő munka kívánatos ha­tékonyságát és hatásosságát a diákott­honokban. A felsőoktatási Intézmények SZISZ- szervelnek célja a diákok aktivitásának és kezdeményezésének növelése, ez anya­gi értékekért érzett felelősség fokozá­sa, a rend és tisztaság megtartása, a higiénia és a környezet védelme és Ja­vítása a diákszállók belső rendjének megszilárdítása végett. Kritikusan rá kell azonban mutat­nunk a hiányosan felszerelt főiskolai övezetekre, hiszen a diákszállóknak nemcsak alvóházakként kellene szolgál­niuk. Az olyan hatalmas épületegysége­ket, mint a brattslaval Malom-völgy vagy a kassal Jedlik utcai, komplex módon kellene megoldani, a nemzeti bizottságok nagyobb beleszólási Jogéval. Reméljük, hogy a malom völgyi SZISZ- tagok védnökséget vállalnak saját öve­zetük felett. A diákotthoni SZISZ-munka minőségének Javulását elősegítené a diáktanácsok nagyobb jogköre Is. Meg­oldást látunk abban Is, hogy ezeket a polgári bizottságok Jogkörével ruház­zák fel. Hisz tulajdonképpen egy kis városkáról van szól Nagyra értékeljük az SZSZK Oktatási Minisztériumának azon lépését, mellyel — a SZISZ SZKB közreműködése révén — a Zvoleni Er­dészeti és Faipari Főiskola diákottho­nát Jelölte ki a diákönkormányzat kí­sérleti helyévé. Ugyanakkor a többi felsőoktatási Intézmény Ifjúsági szerve­zetének többet kell foglalkozni« e problémakörrel. Megdöbbentő a tanárok és nevelők közötti helyzet néhány középiskolában. Sokan elválasztják az Iskolán kívüli te­vékenységet a SZISZ munkájétől, mint­ha nem ugyanazon érem két oldaláról lenne sző. A SZISZ kongresszusa után foglalkozunk majd a fiatal pedagógu­sokkal Is, akik mintha megfeledkezné­nek arról, hogy még mindig tagjai az Ifjúsági szervezetnek. Alakítsuk meg a fiatal pedagógusok Járási klubját, ahol találkozhatnak és eszmét cserélhetnek gondjaikról és diákjaik problémáiról. Hisz s középiskolai SZISZ-munkábaa nagy szükség van a tanár fiatalos hoz­záállására. Nem azért, hogy szervezzen és írjon, hanem hogy segítsen, taná­csot adjon, hogyan kell érdekes rendez­vényeket szervezni. A tanításon kívüli nevelőmunkában J61 beváltak az Igaz­gatóhelyettesek. A szlovákiai középis­kolákban azonban már csak nagyon ke­vés van belőlük. ÜJya csak az SZSZK Oktatási Minisztériumához fordulunk kérésünkkel: bírálják télül az alkalma- záskura vonatkozó elveket, Elvtérsnők, Elvtársakl A SZISZ szlovákiai kongresszusén 1982-ben feladatul adtuk a SZISZ PSZ munkájának sokoldalú tartalmi, mód­szertani és formai fellendítését. Kriti­kusan elemezte e célok valóra váltá­sának színvonalét a plonlrdolgozők szlo­vákiai konferenciája ez év Júniusénak elején Banská Byttrlcéban, és maga az országos konferencia Is. Az elmúlt évek plonlrmunkéjénak tárgyszerű és tgényes elemzése Jó alapot teremtett olyan kö­vetkeztetések levonására, melyekkel fo­kozatosan több kedvezőtlen elem és Je­lenség eltávolítható az országos ÍZISZ PSZ munkájából. Mostani kongresszusunkon ts kritiku­san kell értékelnünk gyermekszerveze­tünk munkájában néhány dolgot, me­lyek nem felelnek meg korunk szín­vonalának, sem szükségleteinknek. Első helyen a formalizmus elburjánzását em­lítem, mely gyengíti a munka nevelő hatását. E téren keveset tettek a SZISZ PSZ tanácsai is. A pionírok saját szer­vezetükben gyakran nem a történések aktív részesei, hanem csak nézői. A pionírok SZISZ-be lépésére Is alacsony hatékonyságú a felkészítő munka. Á SZISZ-tagok törődése a pionírokkal is ötletteíen, fád, ósdi formájú, nem al­kalmazkodik a közben lezajlott váltó- zásokhoz. Sok védnökség! szerződés csak formális, jól megfogalmazott tar­talma mindvégig csak papíron marad. Nem szabad a gyermekekből statisztá­kat vagy valamiféle színészeket csinál­ni, akik előre megírt forgatókönyv sze­rint kapják meg feladatukat, szervezők­ké kell őket tennünk, akik maguk ve­szik kezükbe a kollektíva dolgainak In­tézését, és működésbe hozzák a SZISZ (Folytatás ■ 7. oldalon)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents