Új Ifjúság, 1987 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1987-09-16 / 37. szám

\ ÉLETE MÁSODIK LEGNAGYOBB ESEMÉNYE — A pá­lyakezdők legnagyobb öröme, ha a munka­helyen megtalál­ják számí­tásukat, ha a kollektí­va befo­gadja őket, és a sza­badidő tartalmas eltöltéséhez is jók a feltételeik. Én a füleki (Filakovo) Ko- vosmalt gyárban mindezt megtaláltam — mondja Gecso Angéla mérnöknő, a tervezőosztály fiatal építésze. A Fülek melletti P§rséről (Pr§a) in­gázik a gyáróriásba. Szűkebb szakmá­jában maradt, mert hisz magasépíté­szetre szakosodott, és Füleken is az építkezéseket, a gépsorok áthelyezésé­vel kapcsolatos módosításokat, egy-egy gép alapozási munkálatait tervezi, raj­zolja. — A munka sokrétű, változatos, gyakran a szakirodalomba, a különbö­ző táblázatokba is bele kell néznem, számításokat kell végeznem. Tizennyolc tagú tervezőosztályunk egységes társa­ság, ha valami nem megy, készségesen segítenek. A jó közösségi szellemnek köszönhetően, ha a helyzet úgy hozza, mi is segítünk a termelésnek az eset­leges lemaradások pótlásában. Munka után, ha az ifjúsági szerve­zetben betöltött tisztségei nem szólít­ják el, odahaza tesz-vesz a ház körül. Segít a szülői ház takarításában, a ker­ti teendők elvégzésében, és aztán ol­vas. Kultúrszomját a közeli városokban, Füleken és Losoncon (Luőenec) oltja, de szívesen eljár az ország határain túlra is. Az idén két hetet a bolgár ten­gerparton töltött, nemsokára pedig az Omega koncertjére utazik Budapestre. A sportok közül kedvence a foci, ezen belül is a füleki foci. Minden hazai mérkőzésen ott van, sőt a szervezésben is segít. Legtöbb szabadidejét azonban a SZISZ-munkának szenteli. Rég elmúl­tak már azok az idők, amikor a Lo­sonci Építészeti Szakközépiskolában még csak ízlelgette a mozgalmi mun­kát. Az itt szerzett első tapasztalato­kat később a Kassai (Kosice) Műszaki Főiskolán kamatoztatta, majd mikor hazatért szülőfalujába, a helyi szerve­zet felkarolását tekintette fő feladatá­nak. A titkári funkciót vállalta, mely kulcsfontosságú a tanulni és dolgozni eljáró falusi fiatalság szervezetének életében. Rátermettségét bizonyítja, hogy a központi szervek is felfigyeltek rá, a SZISZ közép-szlovákiai kerületi konferenciáján plénumtaggá választot­ták. Azt mondja: sűrűsödik az élete, nemrég vette át a diplomáját, most pe­dig itt a kongresszus. — Még sohasem voltam ilyen nagy­szabású ifjúsági összejövetelen, éppen ezért nagyon érdekel annak minden mozzanata, légköre és főleg az, ami terítékre kerül. Problémánk van ele­gendő, de szerintem mind megoldható. Ez a legfelsőbb fórum is a közös elha­tározást, az egyet akarást, a fejlődést tükrözi. Főleg az ifjúsági szervezet presztízsének a megerősítését várom a tanácskozástól, ami persze az elkövet­kező években jelentkezhet csak. Én a persei fiatalokat képviselem, de tá- gabb értelemben a járási és kerületi SZISZ-tagságot is, ami elkötelezettsé­get és fokozott munkatempót diktál számomra. MUNKÁJÁT KÉPVISELTE Országos fórumon képviselni egy egész járást fele­lősségtel­jes feladat. Tudatosí­totta ezt Pavol Ma- eura is, aki a Galántai (Galanta) járás egyik küldötte volt a SZISZ szlo­vákiai kongresszusán. A kongresszustól olyan kérdésekre várta a választ, ame­lyek a pionírszervezetek munkáját érintik, mindenekelőtt a csapatvezetők munkáját, problémáit. Nem véletlen, hiszen sokéves gyakorlati munka áll mögötte a pionírszervezetben. Tagja a Szlovákiai Központi Pionírtanácsnak és a galántai járási pionírtanácsnak. Fog­lalkozása pedig: a sládkoviéovói ifjú­sági és pionírház igazgatója. — A főiskola befejezése után, ahol mellesleg földrajz-testnevelés szakon végeztem, Itt SládkoviCovóban kezdtem meg tanítói pályafutásomat. 1977-ben adódott a lehetőség, hogy városunkban is létesülhet ifjúsági és pionírház. Ne­kem kínálták fel az igazgatói posztot. Nyilván azért, mert már az előző évek­ben is tevékenykedtem az ifjúsági és pionírmozgalomban. Elvállaltam. Azóta is ott dolgozom. Persze akkor az igazgatói poszt csak amolyan jelképes volt, mert volt ugyan igazgató, de nem volt intézmény. Lé­nyegében a semmiből kellett indulni. Ta­lán nem szerénytelenség, ha azt mon­dom, hogy ez volt intézményünk hős­kora. Azóta, persze, minden megválto­zott. Ma már jól felszerelt és berende­zett házzal rendelkezünk, rajtam kívül még négy hivatásos és számos külső munkatárs dolgozik, hetente több mint háromszáz pionír fordul meg nálunk. Tevékenységünk lényegében nem tér el a más, hasonló intézményekétől, pilla­natnyilag több mint húsz szakkörünk van. Munkánk egy része azonban külö­nös hangsúlyt kap: ez a turisztika ég a hajómodellezés. Az előbbi nyilván egy kicsit összefügg a testnevelői szakkép­zettségemmel, de ha az ember szívvel- lélekkel végzi munkáját, képtelen ön­magát meghazudtolni. Így van ez ve­lem is. Évente „szárazföldi“ vándortá­borokat szervezünk országszerte. Egyes országrészek, vidékek mellett megis­merjük így a természetet, sőt „testkö­zelből“ szerzünk tapasztalatokat róla, felfedezzük a szépségét, s szerintem ez az alapja a környezetvédelemnek. Ter­mészetismeret és -szeretet nélkül ugyanis nem nevelhetők környezetvédő fiatalok. Nézetem szerint ez nagyon fontos nevelői feladatunk. A szárazföl­di kifejezést nem véletlenül használ­tam, közkedvelt nálunk ugyanis a vízi turisztika. Intézményünk jól fel van szerelve erre a tevékenységre is. Több­napos vízi túrákat szervezünk a Kis- Dunán és a Garamon. Évekig sok problémánk volt a külső munkatársakkal, akik as egyes szak­köröket vezetik. Ma már megoldottnak mondhatjuk ezt a kérdést. Önerőnkből megszerveztük a szakkörök vezetőinek képzését. Ezzel biztosítani tudjuk a ve­zetők jó minőségű munkáját és után­pótlását. Pavol Macura nem a szavak, hanem a tettek embere. Kitűnik ez a fönti nyilatkozatából is. Hiszen ágy mutatja be önmagát, hogy a munkájáról, ered­ményeiről beszél, nem tudja a kettőt elválasztani. Nem véletlen tehát, hogy éppen ő volt az egyik, aki a SZISZ legmagasabb szlovákiai fórumán képviselhette járá­sát. NINCS ÉRTELME A FORMÁLIS TAGSÁGNAK!. Nemcsak azok a fia­tal lányok, család­anyák és korosabb nők ismé­ül rik, akik­kel minden munkana­pon együtt van, akik­nek mun­kájáról gondoskodik — intézkedvén, hogy az fennakadás nélkül menjen, gondosan könyveli a teljesítményeket, törődik a munkafeltételeikkel, szociá­lis helyzetükkel —, hanem az üzem összes dolgozója tisztelettel és szere­tettel emlegeti a fekete hajú, szimpati­kus Tóth Editet. A Safárikovói Ruháza­ti Üzem fiatal mőszakvezetőjánek a nevét azonban nemcsak a gyárban, ha­nem a SZISZ járási, kerületi és köz­ponti szerveiben is elismeréssel ejtik ki. Edit idestova tíz éve a gyár dolgo­zója, és ugyanennyi ideje az ifjúsági szervezet tagja is. — Ez alatt az idő alatt sokat válto­zott a gyár, és ezzel együtt ifjúsági szervezete is. „Bővültünk“, épületek­ben, gépekben és lélekszámban is gya­rapodtunk, közben a két műszakos ter­melés és a létszámnövekedés miatt két alapszervezetet hoztunk létre. Én a kettes számú alapszervezetben tevé- kenykedek, és persze mint a SZISZ SZKB tagja — az iparban dolgozó mun­kásfiatalok tanácsának képviselője — kötelezettségemnek tartom mindkét alapszervezet vezetőségi és az üzemi csúcsbizottsági ülésein is ott lenni. Mi­vel a központi bizottságban a Rima- szombati (Rimavská Sobota) járást képviselem, ezért más üzemek alap­szervezeteit is látogatom, gyűjtöm a tapasztalatokat, információkat az ott uralkodó viszonyokról, hogy aztán a központi'fórumon el tudjam mondani, hol szorít a cipő, mit és hogyan kelle­ne orvosolni. Edit szabadideje ugyancsak kevés. Habár még hajadon, így nem köti szü- kebb otthonához, Királyihoz (Král) a család, mégis ritkán jut ideje a termé­szetjárásra. Amolyan sportos típus, amit az is bizonyít, hogy már negyedik éva tagja a gyár önkéntes tűzoltócsapatá­nak, amely zsinórban nyeri a járási versenyeket és kerületi szinten is az élvonalba tartozik. A szórakozást szá­mára a strand, a zene és a tánc, a tár­sasági élet jelenti. A gyári rendezvé­nyekről, az ifjúsági szervezet akcióiról sem hiányozhat, mert a részvételt kö­telességének tartja. — Alapszervezetünknek jelenleg 63 tagja van, és természetesen a SZISZ IV, kongresszusának a tiszteletére Is tet­tünk kötelezettségvállalást. A környe­zetszépítésre, az újítómozgalomra és hosszabbított műszakokban a termelési feladatok teljesítésére összpontosítot­tunk. A taglétszám a lehetőségeinkhez képest alacsony, viszont nekem erről az a véleményem, hogy nincs értelme a formális tagságnak, a létszám puszta felduzzasztásának. Még nem voltam kongresszuson, ez az első alkalom. Munkahelyem hangulatát tapasztalom, és azt, hogy a mi nagy gondunk-célunk össztársadalmi probléma: minden anya­gi és erkölcsi támogatást meg kell ad­ni a pályakezdő fiataloknak, de aztán nekik kell helytállniuk, munkával bi­zonyítaniuk, kiérdemelniük a további bizalmat. SZERETI A PONTOSSÁGOT Szabó Tí­mea, a, Ga­lántai (Ga­lanta) Ma­gyar Taní­tási Nyelvű Gimnázium III. B. osz­tályának tanulója, az iskolai SZISZ-szer- vezet elnö­ke a SZISZ szlovákiai kongresszusán a Galántai járás fiataljait képviseli. Bár nyilván a kongresszus hangula­tának hatása alatt van, én az előzmé­nyekről érdeklődöm. — Mit éreztél, amikor megtudtad, hogy mész a kongresszusra? — A küldötteket a SZISZ kerületi konferenciáján választották meg. Itt értesültem róla, hogy én is küldött le­szek, addig nem is sejtettem. Első pil­lanatban azt hittem, tévedés, vagy van egy névrokonom. Amikor bebizonyoso­dott, hogy rólam van szó, nagyon meg­örültem. Ilyen fiatalon küldöttként el­jutni olyan magas tanácskozásra, mint a SZISZ szlovákiai kongresszusa, sze­rintem nagy megtiszteltetés. Nyilván így van. Hiszen Tímea csak az év elején vette át az elnöki funk­ciót. Ilyen rövid idő alatt szép ered­ményeket kellett felmutatnia, hogy a választás reá essen. Vajon mit is tet­tek vezetésével iskolájában a SZISZ- tagok? — Amikor januárban megválasztot­tak elnöknek, egy kicsit félve vállal­tam a tisztséget. Az elődöm elmenetele után egy kicsit szétzilálódott a szer­vezet. Alábbhagyott az aktivitás, a munka iránt az érdeklődés. Ennek az volt az oka, hogy a szervezet vezető­sége sem nagyon csipkedte magát. Az első feladat tehát a vezetőség munká­jának a Javítása volt, s ezután sikerült felrázni a tagságot is. így rövid időn belül minden megint a régi kerékvá­gásba került. — Hallhatnánk valami konkrétat is? w — Szervezetünkben például éveken keresztül sikeresen dolgozott a folklór együttes. Országos fesztiválokon több­ször is jól szerepeltek. Nos, az utóbbi időben ennek a munkája is bizpny sok kívánnivalót hagyott maga után. Ma már örömmel elmondhatom, hogy az együttes, Pék tanárnő patronálásával ismét dolgozik, és egész sor sikeres fellépés van már mögötte. Az elmúlt iskolaévben bennünket bíztak meg az Őrtüzek a hegyekben \című sportvetél­kedő kerületi versenyének a megren­dezésével. A feladatot jelesre teljesí­tettük. Nemcsak mint rendezők, hiszen diákjaink több első és második helyet értek el a versenyben. A középiskolá­sok járási találkozójára 27 munkával neveztünk be, ebből négy díjat nyert, Még sorolhatnám tovább ... Megtudom Tímeától, hogy kitüntetett tanuló, szeret olvasni, atletizál, főleg a futószámokat kedveli. Terveiről fag­gatva, meglepő választ kapok: — A gimnázium befejezése után a katonai műszaki főiskola építészeti sza­kán szeretném folytatni a tanulmányai­mat. Amikor látja meglepett tekintetemet, kész is a válasz: — Az építészet nálunk már egy kicsit hagyomány a családban. Nagyapám, édesapám és egy nagybácsim is ebben a szakmában dolgozik. És ha már épí­tészet, miért a katonai pályán? Szere­tem mindenben a fegyelmet és a pon­tosságot. Azt hiszem, ezt a katonáknál megtalálom. Tímea a kongresszusra sem érkezett üres kézzel, hiszen Jelenthette, hogy becsülettel teljesítették kongresszusi felajánlásukat: segítettek az iskola környezetének és a városi parknak a szépítésében, összesen 1440 órát dol­goztak le.

Next

/
Thumbnails
Contents