Új Ifjúság, 1987 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1987-09-16 / 37. szám

\

ÉLETE MÁSODIK LEGNAGYOBB ESEMÉNYE

— A pályakezdők legnagyobb öröme, ha a munkahelyen megtalálják számításukat, ha a kollektíva befogadja őket, és a szabadidő tartalmas eltöltéséhez is jók a feltételeik. Én a füleki (Filakovo) Ko- vosmalt gyárban mindezt megtaláltam — mondja Gecso Angéla mérnöknő, a tervezőosztály fiatal építésze.

A Fülek melletti P§rséről (Pr§a) ingázik a gyáróriásba. Szűkebb szakmájában maradt, mert hisz magasépítészetre szakosodott, és Füleken is az építkezéseket, a gépsorok áthelyezésével kapcsolatos módosításokat, egy-egy gép alapozási munkálatait tervezi, rajzolja.

— A munka sokrétű, változatos, gyakran a szakirodalomba, a különböző táblázatokba is bele kell néznem, számításokat kell végeznem. Tizennyolc tagú tervezőosztályunk egységes társaság, ha valami nem megy, készségesen segítenek. A jó közösségi szellemnek köszönhetően, ha a helyzet úgy hozza, mi is segítünk a termelésnek az esetleges lemaradások pótlásában.

Munka után, ha az ifjúsági szervezetben betöltött tisztségei nem szólítják el, odahaza tesz-vesz a ház körül. Segít a szülői ház takarításában, a kerti teendők elvégzésében, és aztán olvas. Kultúrszomját a közeli városokban, Füleken és Losoncon (Luőenec) oltja,

de szívesen eljár az ország határain túlra is. Az idén két hetet a bolgár tengerparton töltött, nemsokára pedig az Omega koncertjére utazik Budapestre. A sportok közül kedvence a foci, ezen belül is a füleki foci. Minden hazai mérkőzésen ott van, sőt a szervezésben is segít. Legtöbb szabadidejét azonban a SZISZ-munkának szenteli. Rég elmúltak már azok az idők, amikor a Losonci Építészeti Szakközépiskolában még csak ízlelgette a mozgalmi munkát. Az itt szerzett első tapasztalatokat később a Kassai (Kosice) Műszaki Főiskolán kamatoztatta, majd mikor hazatért szülőfalujába, a helyi szervezet felkarolását tekintette fő feladatának. A titkári funkciót vállalta, mely kulcsfontosságú a tanulni és dolgozni eljáró falusi fiatalság szervezetének életében. Rátermettségét bizonyítja, hogy a központi szervek is felfigyeltek rá, a SZISZ közép-szlovákiai kerületi konferenciáján plénumtaggá választották. Azt mondja: sűrűsödik az élete, nemrég vette át a diplomáját, most pedig itt a kongresszus.

— Még sohasem voltam ilyen nagyszabású ifjúsági összejövetelen, éppen ezért nagyon érdekel annak minden mozzanata, légköre és főleg az, ami terítékre kerül. Problémánk van elegendő, de szerintem mind megoldható. Ez a legfelsőbb fórum is a közös elhatározást, az egyet akarást, a fejlődést tükrözi. Főleg az ifjúsági szervezet presztízsének a megerősítését várom a tanácskozástól, ami persze az elkövetkező években jelentkezhet csak. Én a persei fiatalokat képviselem, de tá- gabb értelemben a járási és kerületi SZISZ-tagságot is, ami elkötelezettséget és fokozott munkatempót diktál számomra.

MUNKÁJÁT KÉPVISELTE

Országos fórumon képviselni egy egész járást felelősségteljes feladat.

Tudatosította ezt Pavol Ma- eura is, aki a Galántai (Galanta)

járás egyik küldötte volt a SZISZ szlovákiai kongresszusán. A kongresszustól olyan kérdésekre várta a választ, amelyek a pionírszervezetek munkáját érintik, mindenekelőtt a csapatvezetők munkáját, problémáit. Nem véletlen, hiszen sokéves gyakorlati munka áll mögötte a pionírszervezetben. Tagja a Szlovákiai Központi Pionírtanácsnak és a galántai járási pionírtanácsnak. Foglalkozása pedig: a sládkoviéovói ifjúsági és pionírház igazgatója.

— A főiskola befejezése után, ahol mellesleg földrajz-testnevelés szakon végeztem, Itt SládkoviCovóban kezdtem meg tanítói pályafutásomat. 1977-ben adódott a lehetőség, hogy városunkban is létesülhet ifjúsági és pionírház. Nekem kínálták fel az igazgatói posztot. Nyilván azért, mert már az előző években is tevékenykedtem az ifjúsági és pionírmozgalomban.

Elvállaltam. Azóta is ott dolgozom. Persze akkor az igazgatói poszt csak amolyan jelképes volt, mert volt ugyan igazgató, de nem volt intézmény. Lényegében a semmiből kellett indulni. Talán nem szerénytelenség, ha azt mondom, hogy ez volt intézményünk hőskora. Azóta, persze, minden megváltozott. Ma már jól felszerelt és berendezett házzal rendelkezünk, rajtam kívül még négy hivatásos és számos külső

munkatárs dolgozik, hetente több mint háromszáz pionír fordul meg nálunk. Tevékenységünk lényegében nem tér el a más, hasonló intézményekétől, pillanatnyilag több mint húsz szakkörünk van. Munkánk egy része azonban különös hangsúlyt kap: ez a turisztika ég a hajómodellezés. Az előbbi nyilván egy kicsit összefügg a testnevelői szakképzettségemmel, de ha az ember szívvel- lélekkel végzi munkáját, képtelen önmagát meghazudtolni. Így van ez velem is. Évente „szárazföldi“ vándortáborokat szervezünk országszerte. Egyes országrészek, vidékek mellett megismerjük így a természetet, sőt „testközelből“ szerzünk tapasztalatokat róla, felfedezzük a szépségét, s szerintem ez az alapja a környezetvédelemnek. Természetismeret és -szeretet nélkül ugyanis nem nevelhetők környezetvédő fiatalok. Nézetem szerint ez nagyon fontos nevelői feladatunk. A szárazföldi kifejezést nem véletlenül használtam, közkedvelt nálunk ugyanis a vízi turisztika. Intézményünk jól fel van szerelve erre a tevékenységre is. Többnapos vízi túrákat szervezünk a Kis- Dunán és a Garamon.

Évekig sok problémánk volt a külső munkatársakkal, akik as egyes szakköröket vezetik. Ma már megoldottnak mondhatjuk ezt a kérdést. Önerőnkből megszerveztük a szakkörök vezetőinek képzését. Ezzel biztosítani tudjuk a vezetők jó minőségű munkáját és utánpótlását.

Pavol Macura nem a szavak, hanem a tettek embere. Kitűnik ez a fönti nyilatkozatából is. Hiszen ágy mutatja be önmagát, hogy a munkájáról, eredményeiről beszél, nem tudja a kettőt elválasztani.

Nem véletlen tehát, hogy éppen ő volt az egyik, aki a SZISZ legmagasabb szlovákiai fórumán képviselhette járását.

NINCS ÉRTELME A FORMÁLIS TAGSÁGNAK!.

Nemcsak azok a fiatal lányok, családanyák és korosabb nők isméül rik, akikkel minden munkanapon együtt van, akiknek munkájáról gondoskodik — intézkedvén, hogy az fennakadás nélkül menjen, gondosan könyveli a teljesítményeket, törődik a munkafeltételeikkel, szociális helyzetükkel —, hanem az üzem összes dolgozója tisztelettel és szeretettel emlegeti a fekete hajú, szimpatikus Tóth Editet. A Safárikovói Ruházati Üzem fiatal mőszakvezetőjánek a nevét azonban nemcsak a gyárban, hanem a SZISZ járási, kerületi és központi szerveiben is elismeréssel ejtik ki. Edit idestova tíz éve a gyár dolgozója, és ugyanennyi ideje az ifjúsági szervezet tagja is.

— Ez alatt az idő alatt sokat változott a gyár, és ezzel együtt ifjúsági szervezete is. „Bővültünk“, épületekben, gépekben és lélekszámban is gyarapodtunk, közben a két műszakos termelés és a létszámnövekedés miatt két alapszervezetet hoztunk létre. Én a kettes számú alapszervezetben tevé- kenykedek, és persze mint a SZISZ SZKB tagja — az iparban dolgozó munkásfiatalok tanácsának képviselője — kötelezettségemnek tartom mindkét alapszervezet vezetőségi és az üzemi csúcsbizottsági ülésein is ott lenni. Mivel a központi bizottságban a Rima- szombati (Rimavská Sobota) járást

képviselem, ezért más üzemek alapszervezeteit is látogatom, gyűjtöm a tapasztalatokat, információkat az ott uralkodó viszonyokról, hogy aztán a központi'fórumon el tudjam mondani, hol szorít a cipő, mit és hogyan kellene orvosolni.

Edit szabadideje ugyancsak kevés. Habár még hajadon, így nem köti szü- kebb otthonához, Királyihoz (Král) a család, mégis ritkán jut ideje a természetjárásra. Amolyan sportos típus, amit az is bizonyít, hogy már negyedik éva tagja a gyár önkéntes tűzoltócsapatának, amely zsinórban nyeri a járási versenyeket és kerületi szinten is az élvonalba tartozik. A szórakozást számára a strand, a zene és a tánc, a társasági élet jelenti. A gyári rendezvényekről, az ifjúsági szervezet akcióiról sem hiányozhat, mert a részvételt kötelességének tartja.

— Alapszervezetünknek jelenleg 63 tagja van, és természetesen a SZISZ IV, kongresszusának a tiszteletére Is tettünk kötelezettségvállalást. A környezetszépítésre, az újítómozgalomra és hosszabbított műszakokban a termelési feladatok teljesítésére összpontosítottunk. A taglétszám a lehetőségeinkhez képest alacsony, viszont nekem erről az a véleményem, hogy nincs értelme a formális tagságnak, a létszám puszta felduzzasztásának. Még nem voltam kongresszuson, ez az első alkalom. Munkahelyem hangulatát tapasztalom, és azt, hogy a mi nagy gondunk-célunk össztársadalmi probléma: minden anyagi és erkölcsi támogatást meg kell adni a pályakezdő fiataloknak, de aztán nekik kell helytállniuk, munkával bizonyítaniuk, kiérdemelniük a további bizalmat.

SZERETI A PONTOSSÁGOT

Szabó Tímea, a, Galántai (Galanta) Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium

III. B. osztályának tanulója, az iskolai SZISZ-szer- vezet elnöke a SZISZ szlovákiai kongresszusán a Galántai járás fiataljait képviseli.

Bár nyilván a kongresszus hangulatának hatása alatt van, én az előzményekről érdeklődöm.

— Mit éreztél, amikor megtudtad, hogy mész a kongresszusra?

— A küldötteket a SZISZ kerületi konferenciáján választották meg. Itt értesültem róla, hogy én is küldött leszek, addig nem is sejtettem. Első pillanatban azt hittem, tévedés, vagy van egy névrokonom. Amikor bebizonyosodott, hogy rólam van szó, nagyon megörültem. Ilyen fiatalon küldöttként eljutni olyan magas tanácskozásra, mint a SZISZ szlovákiai kongresszusa, szerintem nagy megtiszteltetés.

Nyilván így van. Hiszen Tímea csak az év elején vette át az elnöki funkciót. Ilyen rövid idő alatt szép eredményeket kellett felmutatnia, hogy a választás reá essen. Vajon mit is tettek vezetésével iskolájában a SZISZ- tagok?

— Amikor januárban megválasztottak elnöknek, egy kicsit félve vállaltam a tisztséget. Az elődöm elmenetele után egy kicsit szétzilálódott a szervezet. Alábbhagyott az aktivitás, a munka iránt az érdeklődés. Ennek az volt az oka, hogy a szervezet vezetősége sem nagyon csipkedte magát. Az első feladat tehát a vezetőség munkájának a Javítása volt, s ezután sikerült felrázni a tagságot is. így rövid időn belül minden megint a régi kerékvágásba került.

— Hallhatnánk valami konkrétat is?

w

— Szervezetünkben például éveken keresztül sikeresen dolgozott a folklór együttes. Országos fesztiválokon többször is jól szerepeltek. Nos, az utóbbi időben ennek a munkája is bizpny sok kívánnivalót hagyott maga után. Ma már örömmel elmondhatom, hogy az együttes, Pék tanárnő patronálásával ismét dolgozik, és egész sor sikeres fellépés van már mögötte. Az elmúlt iskolaévben bennünket bíztak meg az Őrtüzek a hegyekben \című sportvetélkedő kerületi versenyének a megrendezésével. A feladatot jelesre teljesítettük. Nemcsak mint rendezők, hiszen diákjaink több első és második helyet értek el a versenyben. A középiskolások járási találkozójára 27 munkával neveztünk be, ebből négy díjat nyert, Még sorolhatnám tovább ...

Megtudom Tímeától, hogy kitüntetett tanuló, szeret olvasni, atletizál, főleg a futószámokat kedveli. Terveiről faggatva, meglepő választ kapok:

— A gimnázium befejezése után a katonai műszaki főiskola építészeti szakán szeretném folytatni a tanulmányaimat.

Amikor látja meglepett tekintetemet, kész is a válasz:

— Az építészet nálunk már egy kicsit hagyomány a családban. Nagyapám, édesapám és egy nagybácsim is ebben a szakmában dolgozik. És ha már építészet, miért a katonai pályán? Szeretem mindenben a fegyelmet és a pontosságot. Azt hiszem, ezt a katonáknál megtalálom.

Tímea a kongresszusra sem érkezett üres kézzel, hiszen Jelenthette, hogy becsülettel teljesítették kongresszusi felajánlásukat: segítettek az iskola környezetének és a városi parknak a szépítésében, összesen 1440 órát dolgoztak le.