Új Ifjúság, 1987 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1987-09-09 / 36. szám
89MHBCSB9HI Nem (csak) magánügy Napiatokban sok sző esik a rendszeres testedzésről, a tömegsportról. Nem csoda. A sport, a testedzés közismerten nagy szerepet tölt be az ember harmonikus és egészséges fejődésében. A korszerű gépek, az automatizálás, a televízió térhódítása egyre Inkább kényelmes, hogy úgy mondjuk, ülő életmódra készteti a fiatalokat és Idősebbeket egyaránt. A mozgáshiány egyenes következményeként ütik fel a fejüket a különféle megbetegedések: a magas vérnyomás, érelmeszesedés, neurózis, gyomorfekély, cukorbetegség, túltápláltság, szívinfarktus stb. Hajlamosak vagyunk arra, hogy civilizációs betegségeknek nevezzük őket, mintha e betegségek régen nem léteztek volna. Márpedig ez távolról sem Igaz. Léteztek, csak a múltban éppen a kétkezt munka miatt több volt a mozgás, és ezért aránylag ritkábban jelentkeztek. Nyilvánvaló tehát, hogy Itt egyenes összefüggés van a fokozott testmozgással. Már ebből Is következik, hogy a rendszeres testedzés és mozgás mennyire halaszthatatlan feladat. Egyébként ezt a különböző foglalkozási betegségek, a már fiatalkorban fellépő testi és szervi elváltozások is ékesen bizonyítják. A tanulóifjúság körében végzett felmérések szerint például a serdülő fiúk és leányok testalkata a többségnél nem arányos, kövérebb a kelletnél. Az Iskolapadban való ülés miatt enyhe rendellenesség mutatkozik a testtartásukban is. A sorolóbizottságok a megmondhatói, hogy a katonaköteles fiúk robusztus testi felépítésük ellenére gyenge fiziku- múak. Nem fedezek fel tehát semmi újat azzal, ha kimondom: a testedzés és általában a testnevelés, sportolás nem vagy nemcsak magánügy, hanem mély társadalmi tartalommal bír. Hozzá kell járulnia a szocialista embertípus sokoldalú kibonatkozásához, harmonikus testi és szellemi fejlődéséhez, az ifjúság egészséges fizikai és szellemi arculatának kialakításához, a dolgozó ember szabadidejének kellemes és hasznos eltöltéséhez. Mi sem természetesebb, hogy megfelelő eszközöket biztosítunk a sportmozgalom gazdagításához, és tömegesítéséhez. A feltételek megteremtéséhez a Szocialista Ifjúsági Szövetség Is hozzájárul. A sport, testnevelés és turisztika már a SZISZ munka szerves részét képezi. Egyszeri sportrendezvények, hosszú lejáratú lépcsőzetes versenyek egész sora folyik az ifjúsági szövetség védnöksége alatt. Évek Óta szoros együttműködés folyik a SZISZ és a Csehszlovák Testnevelési Szövetség között, amit egyezmény is szabályoz Most, az ifjúsági szövetség szlovákiai kongresszusa előtt újabb impulzust kapott a kapcsolat. A CSTSZ Szlovákiai Központi Bizottsága — a kongresszus előestéjén és annak ürügyén — nyilatkozatot tett közzé, amelyben üdvözli az ifjúság legmagasabb szintű tanácskozását, egyúttal szeptember 30-ig megrendezi a nyitott sporttelepek napjait. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a fiatalok, SZISZ-tagok és pionírok szabadidejükben igénybe vehetik a sportegyesületek létesítményeit, ahol bírók, oktatók felügyeletével különböző sportversenyeken vehetnek részt, és teljesíthetik a rátermettség! jelvény megszerzésének feltételeit. Az iskolákkal és a nemzeti bizottságok Ifjúsági és testnevelési szakbizottságaival karöltve szeptember 1— 10-e között lebonyolítják a gyermekek és fiatalok test- nevelési napjait. Szeptember 12-én vagy 19-én Szlovákia- szerte hegymászó túrákat, menetgyakorlatokat rendeznek a nevezetes helyekre. A továbbiakban nemzeti futóversenyekre kerül sor, a távok hossza azonos a ráter- mettségl verseny korcsoportos követelményeivel. Végezetül lebonyolítják a városok hagyományos 1000 x 100 méteres űszóversenyét Szlovákia 23 uszodájában. A rajt szeptember 25-én egyldőben, 8.00 órakor lesz. Ugyancsak augusztus 17. és szeptember 30. között sportdélutánokat rendeznek a gyermekek és az ifjúság számára. Különböző sportágakban tornákra és versenyekre kerül sor. A lecke tehát fel van adva. Nem arról van sző, hogy eddig talán hét lakat alatt lettek volna a sporttelepek az ifjúság előtt. Társadalmunk óriási anyagi bázist teremtett a sportoláshoz és testneveléshez, és ahol okosan éltek a lehtőséggel, hatalmas tömegek vehetik Igénybe a berendezéseket. Se szeri, se száma azoknak az eseteknek, amikor közös megegyezéssel, az ütemtervnek megfelelően bárki sportolhat a tornatermekben, pályákon. A jelenlegi akció célja Is az, hogy a gyermekeknek és fiataloknak versenyzési lehetőséget nyújtsanak, megszerettessék velük a rendszeres testnevelést abban a reményben, hogy a jövőben Is több figyelmet szentelnek mozgásigényük kielégítésének Ragadjuk meg az alkalmat. Sőt, nemcsak most, hanem máskor, a jövőben ts. Körültekintő szervezéssel, közös megegyezéssel százezreknek, sőt millióknak tehetjük lehetővé a rendszeres testedzést és sportolást. S ne feledjük, hogy ez nem Is annyira magánügy, mint gondolnánk. palAgyi latos Szádéi augusztus rendkívül gaz- ' dag volt a különböző olimpiai sportágak világversenyeiben. Kajak-kenu, evezős-, öttusa-, birkózó- és kerékpáros-világbajnokságot tartottak a hőnap derekán; az úszók, víztlabdázők és műugrók az Európa-bajnoki címekért küzdöttek; majd a hónap három utolsó napján Rómában az atléták is megkezdték világméretű nagy versengésüket, amely után szeptember hatodikén tettek pontot. A csehszlovák sportolók is több figyelemreméltó eredményt értek el. Az augusztusi csúcspontot e tekintetben kétségkívül az öttusa VB-n az egyéniben ezüstérmet szerző Banská Bystílca-i Milan Kadlec, valamint a duisburgi világbajnokságon váratlanul kitűnően szereplő kajak-kenu válogatott érte el. A nyolctagú csapatot Duisburgban tulajdonképpen három legény „vitte a vállán“, hiszen a kajakos Szabó Attila a 10 000 méteres távon ezüstöt, 500 Édesapjával és ikertestvérével, Zoltánnal, aki nem nőtt olyan magasra, mint ő. A szerző felvételei Szabó Attila két érmet nyert a duisburgi világbajnokságon---------------------kajakozásunk büszkesége méteren bronzérmet nyert, a kenus Petr Procházka az 500 méteres egyéniben a dobogó második, majd ugyanazon a távon kettesben partnerével, Alan Lohntsk?- val fmindhárom érmes a Dukla Praha versenyzője) a dobogó harmadik fokára állhatták fel. A 15 olimpiai pont és a négy érem minden korábbi elképzelést felülmúlt. Ez 1958-tól, az ebben az évben Prágában rendezett világbajnokság óta a nagy múltú sportág kimagaslóan legjobb eredménye. Huszonkilenc esztendeje két-két szüst- és bronzérmet szereztek a csehszlovákok, ezek közül azonban csak kettő született 10 000 méterrel szemben nagyobb jelentőséggel bíró 500, Illetve 1000 méteres távon, mivel ezek az o- limpiák műsorán is szerepelnek és igy nagyobb az érdeklődés irántuk, nagyobb a konkurencia. Éppen ilyen alapon minősíthetjük legtárgyilagosabban a három csehszlovák éremszerző teljesítményét is, s ebből egyöntetűen Szabó Attila kerül ki győztesként, mivel a kenusokénál jóval szélesebb kajakosmezőnyben nyerte két egyéni érmét, ráadásul döntős volt és hatodik helyével egy pontot szerzett az 1000 méteres távon is. Ma kétségkívül kajakozásunk legnagyobb büszkesége és reménysége. „Eredetileg az 1000 méterre készültem a leginkább“ — mondja a jól megtermett (193 cm, 86 kg), 21 esztendős szőke fiatalember, aki a komáromi (Komárno) Spartak sportegyesület kajak-kenu szakosztályában ismerkedett meg a sportág alapjaival, annak színeiben érte el első sikereit is, és a Dukla TrenCín után most a prágai élsportközpontban katonáskodik. „Hogy aztán az 500 sikerült jobban? Már az ezres előfutamok során jó erőben éreztem magamat, és tudtam, hogy a rövidebb tóvon is gyorsan fog menni a hajó. Bizonyította ezt a stopper is, hiszen én értem el a legjobb ötszázas részidőt. Az 1000 méteres döntő indításakor viszont az volt a helyzet, ami a duisburgi pályán állítólag ritkán szokott megtörténni. Kellemetlen bal oldali szél fújt, s ez a külső pályán indulóknak hátrányt jelentett, hiszen a hajó érezhetően lassabban mozgott. Én ráadásul a legszélén, a kilencesen eveztem s így végül is meg kellett elégednem a hatodik hellyel. Nem baj, majd jövőre, az olimpián megpróbálok javítani...“ Ki is ez a fiatal sportoló, aki egyszeriben a világ legjobb kajakosai között bérelt ki magának helyet? Lapunkban már írtunk róla, főleg Ifjúsági korban elért sikereinek kapcsán, de hát a sporteredmények szaporodnak, s az évek múltán az olvasótábor is változik. Ezért dióhéjban érdemes elmondani, hogy 1966 február 19-én született Komáromban. Ikertestvére, Zoltán 27 perccel idősebb nála, viszont jóval alacsonyabb és könnyebb, talán ezért sem ér el kajakosként olyan kiemelkedő eredményeket, mint Attila. Eleinte egy hajóban eveztek, de később szétváltak az útjaik. „Pici“ (ez Zoli beceneve) az érettségi után Bratislavában próbált a Testnevelési Főiskolán továbbtanulni és kajakozni, de mivel ez nem sikerült neki, visszatért szülővárosába, ahol több. Trenrínt és Prágát megjárt társával együtt ismét a helyi Spartakot erősíti. Tavalytól ráadásul ifjúsági élsportközpont Is működik a „vizek városában“, ahol szakértőként és tisztségviselőként egész sor hozzáértő és lelkes ember törődik e sportággal, így az ország talán legjobb csónakházában kitűnő körülmények között fejleszthetik sportbell tudásukat az ifjú tehetségek. Az érdeklődés nagy, és Attila sikerei után (az ő beceneve, nyilván méretei alapján. „Extra“) bizonyára még csak növekszik. Attila, akinek főleg Srtós Tibor, Polhammer László és Halmo Béla edzők egyengették sportútjait (s a prágai Dukiában most Ladislav Soucek volt sokszoros válogatott vezeti), kezdettől fogva tehetségesnek bizonyult, de azért semmit sem kapott ingyen Kemény edzésekkel, sokszor kétségektől gyötörve lépegetett egyre magasabbra a sportfe)lődés lépcsőfokain. Sokat jelentett mindebben szülei és bátyjai (Miklós és Zoltán) támogatása Is Édesapja és édesanyja is ott voltak abban a népes komáromi turistacsoportban, amely az NSZK-ba utazott, hogy Duisburgban a VB helyszínén buzdítsák Attilát Érthető volt a nagy öröm, no meg a megható- dottság, amikor az eredményhirdetés és a tiszteletkor után Attila az ajándékba kapott virágcsokrot a hajóból édesanyjának hajította a nézőtérre ... Kevés olyan sportember van egyébként, akit mindenki elismer és szeret Nos, Attila ilyen, s ebben legalább olyan jelentős szerepet játszanak emberi tulajdonságai, mint sportbeli képességei és eddigi eredményei Halmo B£- la szerint, aki edzőként legtöbbet foglalkozott vele, nem kell attól tartani, hogy a fiatal sportoló valaha Is felvágóssá vagy beképzeltté válik Ennek otthoni neveltetése, a csónakház légkörének pedagógiai hatása, no meg maga a sportág jellege is a záloga Kemény, egész embert és nagyfokú kitartást, céltudatosságot követelő sportág ugyanis a kajakozás. Itt semmit sem adnak ingyen — sem a szó szoros értelmében, sem átvitt értelemben. Pedig Attila történetesen más sportágat is választhatott volna, egész sor egyéb területen is bizonyára jól megállná a helyét. Soós Tibor mérnök, szakosztályelnök mondja: „Tulajdonképpen szerencsénk, hogy éppen hozzánk került. Jól futballozik, kitűnően úszik, a tenisz játékhoz is érzéke van. Az atléták biztosan tudják értékelni az 1500 méteres futásban, a tesztelés alkalmából elért idejét: 4:12 perc A legfőbb és igen pozitív sportbell tulajdonsága azonban talán az, hogy nagyon nem szeret veszteni “ Bár távol áll tőlünk a szándék, hogy Szabó Attiláról írva amolyan ideális ember képét formáljuk meg, annyit azonban még feltétlenül el kell mondani róla — hiszen a sportolókat gyakran ilyen látószögből is értékelik —, hogy intelligens, jó fellépésű, szerény. Szépen fogalmaz magyarul, tisztes kiejtéssel beszél szlovákul, de Prágában, ha kell, csehül is. Egészen bizonyos, hogy a jövőben is sokat hallunk még a komáromiak, s most az egész csehszlovák sport egyik büszkeségéről. Major Lajos Szabó Attila, a kétszeres világbajnoki érmes, kedvenc kajakjában. a nng-cmexrai ss Et
