Új Ifjúság, 1987 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1987-09-09 / 36. szám
Moszkvától hétórai repülőút után értünk földet Mongólia fővárosának, Ulánbátornak korszerű röpterén. Mintha holdbéli tájra ereszkednénk, olyan felülről a völgyekkel szabdalt hegyvidék. A kifutópályán AN-24-es típusú repülőgépek vártak felszállásra, hiszen a nagy kiterjedésű országban való mozgást rendkívüli módon segíti a légi közlekedés. Ellentmondásként hatott a szuper- modern repülőtér, a korszerű repülőgépek meg az ősi mongol népviseletbe, a színes selyemből készült delbe öltözött emberek látványa. Ez a kettőség, a múlt és a modern keveredése, békés megtérése jellemző egyébként az egész országra, az itteni életre és viszonyokra. Ezt tapasztaltuk a fővárosban, az utcákon, az üzletekben, a szállóban, az emberekkel beszélgetve, a kolostorokat és az üzemeket látogatva ... Az Ázsia szívében fekvő hatalmas országot viszonylag gyéren lakják. Lakosainak száma alig kétmillió. Mongólia a fiatalok országa, lakosságának kétharmada 35 éven aluli. Nagyon szeretik itt a gyerekeket, nem ritka az öt-nyolc- gyermekes család. Tolmácsunk, Turnén öt évvel ezelőtt végzett a prágai Károly E- gyetemen. Mikrobiológiát tanult, s ma a Csojbalszan marsallról, egykori kormányfőről elnevezett Ulánbátort egyetemen tanársegéd. Nyáron Csehszlovákiából érkező turistacsoportokat kalauzol. Egyrészt hasznosan akarja eltölteni a vakációt, másrészt így tudja tartani a kapcsolatot Csehszlovákiával, ahová annyi kellemes emléke fűződik. Most sem mulasztott egyetlen lehetőséget sem, hogy kérdezősködjék, érdeklődjék, mi újság nálunk. Mindenre kíváncsi volt, ami nálunk történt. Bennünket meg természetesen a mongol viszonyok, az ottani élet, a jelen és a múlt vonzott. Ez utóbbiból igyekezett Turnén sok mindent megmutatni, több múzeumba, lámakolostorba kalauzolt el bennünket, ahová nélküle aligha jutottunk volna be. Korszerű, szépen berendezett, modernül felszerelt ifjúsági szállóban laktunk, ahol csak a birka- faggyú állandóan terjengő szaga volt idegen számunkra. Pedig Mongóliában a birkahús a fő kalóriahordozó és a legfinomabb falat. Sértés, ha a vendég a tányérján hagyja, a házigazda, vendéglőben a pincér ilyenkor nem is titkolja bánatát. Mongólia legelőin leginkább a birka él meg. A jószág zöme éjjel-nappal, télen és nyáron a szabad ég alatt tanyázik. A juh minden porcikáját hasznosítják, még a trágyáját is. Ulánbátor ma négyszázezres nagyváros, európai fogalmak szerint is modern lakónegyedekkel. A várost azonban minden oldalról rendezett jurtatáborok veszik körül. Amikor felgyalogoltunk a Dzajszan-tolgojon épült hősi emlámáknak szánt ajándékokat: pénzt, cukorkát, gyufásdobozt. Ez utóbbi az életet adó tűz jelképe. A pagodák aranyozott teteje vakítóan ragyog a nap fényében. Bent pedig javában folyik az istentisztelet, az öreg lámák piszkossárga és vörös köntösükben mormolják imáikat, végzik hókuszpókuszaikat, pergetik olvasóikat, időnként éktelen zsivajjal megverik a dobokat, tányércsengőket. Megnézzük a szobrokat és jelképbábokat, majd elhagyjuk a félhomályos, rejtelmes hangulatú termet, az imádkozókat, de mor- molásuk még elkísér egy darabig. Az udvaron szorgalmasan tekerik a hívők az imamalmokat, mások a nagy csapat fekete galambot etetik. Az udvar végében épült kolostor könyvtára különösen értékes ritkaságokat rejt, tibeti és mongol nyelvű ősrégi könyveket és orvosi munkákat. Ez a kolostor Az egyik kolostor tetőzete Az egykori kolostorfőváros - ma Ulánbátor lékműhöz, ahonnan a főváros teljes képe elénk tárult, furcsa e- gyüttesét láttuk a múltnak és jelennek. Karcsú és színes tetejű lámakolostorok, fehér gombáknak tűnő jurták meg tíz-tizenkét emeletes toronyházak. Minket persze főleg a kolostorok meg a jurták látványa vonzott, hiszen számunkra eddig ismeretlen világ elevenedett meg előttünk. A főváros melletti Gandan-dom- bon van ugyanis az ország egyetlen működő lámakolostora, ahol istentiszteleteket tartanak, természetesen a buddhizmus szertartásai szerint. A főkaput, a díszes kapuszárnyakat két kőből faragott oroszlánkutya őrzi, pofájuk szélesre tárva. Ide kell tenni a A Sziihebátor téren egyben a nemzetközi buddhista békemozgalom központja is. A Gandan-domb közvetlen szomszédságában e jurtából épült utcasorokon keresztül haladunk. Azt mondják, nincs a jurtánál reme- kebb szálláshely, nyáron hűvös, télen pedig nagyszerűen őrzi a meleget. Ma is úgy építik, mégpedig hihetetlen gyorsan, mint évszázadokkal ezelőtt. Két-három ember egy óra alatt felállítja; ahogy nem változtak a jurta elemei, a felépítési módja, ugyanúgy nem változtak a jurtában réges- rég óta uralkodó szokások sem. Turnén bennünket is előre figyelmeztetett, hogy még csak véletlenül se lépjünk a küszöbre, mert aki rálép, az ellenséges szándékkal közeledik a Jurta lakóihoz, az ajándékot két kézzel adjuk át és ugyanígy fogadjuk el. A jurtában mindenkinek megvan a maga helye, a férfivendégé a sátor nyugati oldala, az asszonyvendégé a keleti oldal, a megtisztelt vendég helye a sátor északnyugati része. A jurta közepén tűz lobog, felül a mennyezeti nyíláson át távozik a füst a vaslemez tűzhelyből. Ezen fő a tejes tea vagy a birkahús. Természetesen megkínáltak vendéglátóink nemzeti italukkal, a kumisszal is, amelynek enyhe csípős íze állítólag a legjobban oltja a szomjat s ugyanakkor nagyon tápláló. Miután körülnéztünk a jurtában, koccintottunk a vendéglátók egészségére, letelepedtünk — ősi szokás szerint a férfiak a nyugati, a nők a keleti félkörben — és ízelítőt kaptunk a mongol népzenéből. Ennek nevezetes műfaja a hosszú-ének, a- melynek jellemzője a sajátos, hangszínváltó előadásmód. Néhány ütem a kéthúrú régi hegedűn, a lófejjel díszített marinhú- ron, és felcsendül a hangot tökéletesen hajlító, le fel emelkedő, sajátosan hullámzó mongol ének. A legtöbb ének a vadászokról, a szeretőkről és a természetről szól. Vendéglátónk nyomdász, abban a nyomdában dolgozik, ahol egykor Szühebátor, a mongolok nemzeti hőse is működött. Öt gyermeke már mind kirepült a családi fészekből, azaz jurtából. S az az igazság, hogy ő is csak nyáron lakik itt a feleségével. A legtöbb városi mongolnak ugyanis a lakásán kívül van jurtája is, amely körülbelül azt a szerepet tölti be, mint nálunk a hétvégi ház. Csakúgy, mint ahogy minden mongolnak lova is van, még a városiaknak is. Itt ugyanis az a szokás, hogy az újszülött lovat kap ajándékba a névadó szülőktől. A városi gyerekek lovát a vidéki rokonok tartják, aztán amikor a gyermek felcseperedik, eldönti, milyen sorsot szán élő ajándékának. Ezért aztán csak nekünk tűnt látványosságnak, hogy a hatalmas fővárosi Szühebátor téren kényelmesen lovagoltak. Vendéglátónk öt gyermeke közül az egyik az Ulánbátor! cipőgyárban dolgozik, ahová mi is ellátogattunk. A hatalmas üzem Mongólia legnagyobb cipőgyára, 2500 dolgozója évente hárommillió pár cipőt gyárt, divatos férfi-, női- és gyermekcipőket és hagyományos halhacsizmá- kat, amelyek jóval igényesebb kivitelezést igényelnek, és jóval drágábbak is a modern lábbeliknél. A dolgozók közül többen nálunk, Bardejovban, Partizánskéban és Gottwaldovban tanulták ki a szakmát, így aztán legnagyobb meglepetésünkre cseh és szlovák szavak is vegyültek köszöntőjükbe. Cipőmodelljeiket csehszlovák, magyar és szovjet tervezők mintái alapján készítik. A cipőgyári fiatalok, miután körbevezettek a tágas csarnokokon, városnézésre kísérték csoportunkat. Ezúttal a Szühebátor térre, amelynek nevezetessége a mongol forradalom vezérének, Szühebátornak a lovasszobra, továbbá a nagy népi hurál palotája, valamint Szühebátor és Csojbalszan mauzóleuma. A tér kedvenc találkozóhelye a fővárosi fiataloknak. Majd az Állami Központi Múzeumba igyekeztünk. Az itt őrzött gazdag anyagot végignézni kevés lenne egy alkalom, hiszen Mongóliában minden történelem, ami a föld felszínén meg a föld alatt pihen. Az őslénytani gyűjtemény vonzott leginkább, annak a sárkánygyíknak a csontváza, amelyet a Góbi-sivatagban találtak. A látvány annyira megkapott, hogy előkaptuk fényképezőgépünket, de a múzeum őrei meg vezetőink hevesen tiltakoztak; sem itt, sem más mongol múzeumban nem kattinthattuk el gépeinket, így aztán be kellett érnünk a 10 méter hosszú, 5 méter magas óriás sárkánygyík látványával. A múzeumból, a múltból kilépve újra a nagyváros forgatagában találtuk magunkat, ez a lüktetés már európai értelemben vett életmódról tanúskodott. Ma már csak érdekesség a kolostorvárosrész, jóllehet több száz évvel ezelőtt a város meghatározója volt. Napjainkban az új városrészekre, az iparnegyedekre büszkék a lakók. Mongólia földje sok kiaknázatlan kincset rejt, amelyre iparukat építik. Az országban rengeteg olyan gyár, ipari nagyvállalat üzemel, ahol a mongol és a szocialista országokból érkezett szakemberek együtt dolgoznak. Mongóliában ez a jövő. Benyák Mária Fotó: Hajdú Endre Kaszpi-tenger. Szovjet szakemberek megállapították, hogy apadása nemcsak leállt, hanem növekvőben is van a Kaszpi-tenger vízszintje, Míg 1977-ben 29 méterrel volt alacsonyabb a világóceánok szintjénél, jelenleg már csak 28-cal, s a folyamat tovább tart. Óriási óra A bolgár Lovecs városban élő Veliko jordanov mérnöknek több mint 15 év kellett ahhoz, hogy megtervezze és elkészítse egy hatalmas óra alkatrészeit. Természetesen nem akármilyen óráról van sző, Hanem a legnagyobb európai időmérőről, amelyet a lovecsi városháza által fölajánlott speciális épületben szerelnek fel, óriási, 13,5 méter átmérőjű kerete pedig egy dombon áll majd. Készítője javasolta, hogy az egész órákat 5 tónusú harang vagy egy ismert helybeli népdal refrénjét megszólaltató zeneberendezés jelezze. Előirányzatok szerint a lovecsi órát még az év vége előtt működésbe helyezik. Expedíció Nemzetközi expedíció indult az An- tarktiszra, hogy augusztus 17. és szeptember 29. között tanulmányozza a Föld ózonernyőjén a fehér kontinens felett keletkezett „lyukat“, azokat az esetleges károkat, amelyeket ez a jelenség okozott. Mint Ismeretes, az ózonrétegnek nagy szerepe van a földi élet alakulásában, eltűnése, csökkenése nagy károkat okozhat a növény- és állatvilágban, súlyos kihatással lehet az emberek egészségére. A „lyuk“ keletkezésével kapcsolatosan több elméletet is megfogalmazta!?, de egyiket sem sikerült tudományos érvekkel kellően alátámasztani. Az újabb expedíció feladata tehát az adatgyűjtés is. Majom a kabinban A New York-i Kennedy repülőtéren elszabadult ketrecéből egy szállításra váró majom, majd befészkelte magát az egyik gép pilótafülkéjébe, ahol játszadozni kezdett a gombokkal és fogantyúkkal. Az állatot csak 90 perc után sikerült ismét ketrecébe parancsolni, de órákra volt szükségük a pilótáknak ahhoz, hogy ellenőrizzék a gép műszereit, rendbe hozzák a gépet. Kábítószer-elkobzás Ebben az évben Spanyolországban nagy mennyiségű kábítószert, főleg hasist, kokaint és heroint koboztak el. Egy hivatalos közlemény adatai szerint összesen 20 ezer kilogramm kábítószerről van szó. Váratlan rajtaütései során a rendőrség 2442 kábitószercsempészt tartóztatott le, ezek között 661 külföldit Is. Kalauz énekesek Placido Domingo, a híres spanyol énekes vállalta el a kalauz szerepét abban a filmben, amely Madridot fogja bemutatni. A BBC ugyanis egy olyan sorozatot kezdett el forgatni, amely a világ nagy városait mutatja be egy-egy nagy énekes segítségével. Mint ismeretes, Placido Domingo Madridban született 1941-ben. A szerepet szívesen vállalta, így ő kalauzolja végig a tévénézőket a spanyol főváros emlékezetes helyein.
