Új Ifjúság, 1987 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1987-09-09 / 36. szám

új ifjúság 4 ------------------------------------------------------------------------------­KONGRESSZUSI KÜLDÖTTEK - CIVILBEN A MÉRNÖKNŐ . Kiss Éva vegyész­mérnök. A Szepsi- től (Moldava nad Bodvou) pár kilo­méterre lévő Péde- ren (Peder) él szü­leivel és húgával. Egy forró augusz­tusi hétvégén top­pantam be hozzá­juk. Éva épp a ker­ti gyomokkal vívott egyoldalú küzdel­met — tépte a dudvát. A kert az a hely, ahol leginkább megpihen, erőt gyűjthet munkájához. 1983-ban kitüntetéssel végezte el a Szlovák Műszaki Főiskolát. Tejspecia­lista lett, s két évig a kassai (Kosice) tejüzemben dolgozott, ott ismerkedett a szakma cslnjával-bínjával. Aztán hív­ták a szomszéd falu, Bodollő (Budu- lov) szövetkezetébe. Azóta is ott dol­gozik. Egy kis laboratóriumban mérics­kél, vizsgál, elemez. — Alkimistaműhelyhez hasonlít ez inkább, nem laborhoz — mondja, de az­tán hozzáteszi, hogy a tejvizsgálat alapfeltételei így is megvannak. Mér­Házul? előtt áll meg az autóbusz. Kilép , belőle, hogy édesanyja várakozó, örömteli ölelésében oldódjék fel. Két hé­tig volt távol hazul­ról, már hiányzott a szüleinek. Pólyányban (PoTa- ny) él, s a Bolyi (Bof) Alapiskola országos hírű pionír­vezetője. Tagja a járási és a Központi Pionírtanácsnak is. Kopasz Máriának hívják. Szőke tincsei, hasonlóan szemé­hez, alkatához szelídültek, lénye mégis komolyságot sugall. „Őszinte, komoly, kiáll az igazság mellett, még ha kellemetlenség éri is miatta — jellemzi édesapja. — A gye­rekek töltik be életét, azok jelentik számára a mindenséget.“ Huszonhárom évvel ezelőtt alkalmaz­ták a Bolyi Alapiskolában, tizenkilenc éve pionírvezető. Életét, környezetét nem tudja elképzelni a gyerekek je­lenléte nélkül. Sokan, sok helyre, ma­gasabb beosztásba hívták már, de ő maradt a gyerekek mellett, akik sze­retik őt, mert tudják, hogy ez a sze­retet kölcsönös. S hogy miért más ő, mint a többi pionírvezető? A szokvá­nyos pionírmunkát mindig megtetézi valamivel, állandóan új ötletekkel ruk­kol elő, s erre ösztönzi a gyerekeket is. A József Attila Pionírcsapat háza tá­het fajsúlyt, zsír- és víztartalmat, vizs­gálhatja a tejben lévő mikroorganizmu­sokat. Évát mégsem úgy kell elképzelni, hogy fehér köpenyben állandóan a la­boratóriumában foglalatoskodik. Ko­rántsem. Ő gyűjti be a tejmintákat, s gyakran kell megfordulnia az istállók körül is, sőt nem csak körülöttük. En­nek ellenére élvezi a munkáját, szinte sokkos állapotokat él át, amikor a já­rási kimutatásokat és az ő mérési ered­ményeit egybevetik — drukkol, hogy minél jobb minőségű legyen a tej. A tejüzemben röviddel belépése után SZISZ-titkárnak választották, a szövet­kezetben február óta az ifjúsági alap­szervezet elnöke. Megválasztották, mert Éva nem megy el szó nélkül a közös bajok mellett, véleményt nyilvánít, kez­deményez. Bizalmat kapott, és nekilá­tott, hogy változtasson az eléggé fásult, formálissá vált szervezeti életen. Mun­kájára felfigyeltek, s két hónapja a SZISZ járási bizottságának elnökségi tagja. / — Barátkozó típus vagyok, szívesen járok emberek közé, elbeszélgetek ve­ján mindig történik valami. Az elmúlt évek legnagyobb vállakózása a Harso­na című pionírlap megjelentetése volt. Három számát adták már ki, pompás kivitelben. A lap feladatául tűzte, hogy bemutatja a bolyi pionírcsapat törté­netét. Az adatokat a pionírok gyűjtöt­ték. ők még szívesen serénykednek, csak legyen, aki irányítsa őket. Mária irodája mindig gyermekzsivaj­tól hangos az órák közötti szünetek­ben és a tanítás után is. Járnak hozzá a gyerekek, mennek maguktól. Bizal­masuknak tekintik. Kiváló együttműkö­désük pedig meghozza a gyümölcsét. Emiatt bizony irigyel is akadnak. Munkájának megszállottja. Este hét órakor érkezik haza, és otthon is dol­gozik: a rajkrónikák betűit rajzolja, jelentéseket, terveket dolgoz ki. Olykor emiatt csak éjfélkor kerül ágyba. Reg­gel fél nyolckor már az irodájában ta­lálni, főzi a feketét, megöntözi a vi­rágait, terveket sző, a rajgyűlések prog­ramját tervezi. A gyermekek közt ta­lálja meg mindazt, amit élete értelmé­nek tart, de ez nem azt jelenti, hogy zárkózott, hogy menekül a felnőttek világából. Azonosul a gyermekek vidám könnyedségével, ugyanerre a felnőttek között csak akkor képes, ha látja, hogy őszinte emberek veszik körül. Külön­ben óvatos, igyekszik jó előre felmérni, hogy „mennyire hozhatja önmagát“. — Szeretem az embereket, igyekszem őket megérteni — vallja önmagáról —, de harcias vagyok, amit el akarok ér­lük gondjaikról, örömeikről — vallja önmagáról. Szereti faluját, Pédert, de általában szereti a falut, a városban be- zártnak, korlátozottnak érezné magát. Jóformán csak aludni jár a szobájába, ha csak mód van rá, kinn a természet­ben tartózkodik. Sokszor nyakába veszi a hegyeket, mert imádja a turisztikát, és a „szalonnacsirizálást“. A szalonna­sütés számára a barangolások elmarad­hatatlan velejárója, éppúgy, mint más­kor meg a zene. Lehet az Verdi-opera vagy régi Hungária-sláger, mindent szí­vesen hallgat. Húga az idén fejezte be főiskolai ta­nulmányait. Vörös diplomával végzett. Pedagógus. Néha nézeteltérésekre ke­rül sor közöttük, folyik a szócsata. Ilyenkor a papa a békebíró, s lecsen­desednek a kedélyek. Jó testvéreknél ez így dukál. A szülők elégedettek, büszkék lányaikra. Búcsút veszek Évától, látom, amint visszaballag a kertbe, hogy befejezze azt, amibe belefogott. Nem szokása félmunkát végezni. Tegyük hozzá, így helyénvaló. D. K. J. ni, és tudom, hogy igazam van, azt véghez viszem, bármi áron is. Nem kér gondolkodási időt, kapás­ból sorolja, mi az, ami eddig valahogy kimaradt az életéből. Operába, színház­ba szeretne rendszeresen járni, de munkája annyira elfoglalja, hogy ezen tépelődnie sincs ideje. Irodájában szü­net nélkül szól a rádió. Ha nincs gye­rekzsivaj, a zene a hangkulissza. Kü­lönben is imádja a dalt, a táncot. Évek óta tagja a Tábortűz szerkesz­tőbizottságának, rendszeresen ő érté­keli a lap pioníroldalait, otthon a pio­nírtudósítók mozgalmát szervezi. Ebből is látszik, elfoglalt ember, s akkor még nem is említettük az egyéb tisztségé­ből adódó kötelességeit. Pedig van ezek­ből is szép számban. Évekkel ezelőtt ráhangolódott a gyer­mekek hullámhosszára, s képletesen szólva azóta is zavartalan az adás, ha a felnőttek közbe nem szólnak. Ez is előfordul. 'Ilyenkor dühösen megy ha­za, de sosem panaszkodik. A tapasztalt szülők azonban észreveszik rajta. Sze­rintük Mária túlzásba viszi munkáját, ő viszont még így is elégedetlen. Min­dig újabbat, tökéletesebbet akar. Az emberi kapcsolatokról beszélve, megjegyzi: — Előfordul, hogy nem értik meg szándékaimat, s én ilyenkor magamat nyugtatom. Csak azt sajnálom, hogy ez sok energiámat felemészti, amit pe­dig munkába fektethetnék. Mert nálam a munka az első. D. Kovács József A fiatalok legyenek fiatalok! A diszkó még javában tart, a fiatalok jól szórakoznak, de a teremben nagy a tumul­tus, ezért a hetényi (Chotín) Ifjúsági szer­vezet elnöke, Gál Adrlanna kilnvltál a te­remből, hogy beszélgethessünk. í—i Mikor kerültél erre a posztra? — Idén, január elsejétől vagyok Hetény- ben SZlSZ-elnök, s azt hiszem, az átszer­vezésre éppen idejében került sor. Nemcsak én vagyok újonc a szervezetben, néhány barátnőm és barátom is. Azért vállaltunk funkciót, mert azt az unalmas semmittevést, amit korábban itt tapasztaltunk, szerettük volna hasznos cselekvésre változtatni. Fél év elteltével már szép eredményeink vol­tak. Fiataljaink szókimondóbbak lettek, sok­szor jönnek javaslatokkal, ötletekkel. — A fél év azonban nagyon rövid idfl arra, hogy következtetéseket vonjatok le a munkátokból. — A toborzás nagyon nehéz volt. Sokan azt hitték, hogy az elmúlt évekhez hason­lóan megint a formalitás, a felszínes cse­lekvéssorozat tör majd előre, de röpke há­rom hónap alatt bebizonyítottuk, hogy ez nincs így. Mert volt egy elhanyagolt ifjú­sági klub, csak nem volt, aki rendbehozza. Együttes munkára szólítottunk fel, s ami­kor megkaptuk a rendberakáshoz szüksé­ges alapanyagot, egytől-egylg dolgoztak a fiatalok. Ennek ellenére még mindig tá­mogatásra szorulunk, hiszen kellene egy jó magnó, egy színes tévé, s talán videó is. — A követelésetek nem egyoldalú? — Szó sincs erről, hiszen mi általában mjndig teljesítjük a ránk kiszabott felada­tokat, rendszeresen szervezünk hulladék- gyűjtést, bekapcsolódunk a faluszépítésbe, parkosítunk, takarítunk a kultúrház kör­nyékén is. Kötelez a SZISZ-kongresszus, de a SZISZ jb által meghirdetett MÉTA ak­cióba is sokan bekapcsolódtak fiataljaink közül. Ennek ellenére még kevés a pén­zünk. Ezért szervezünk a kultúrházzal kar­öltve olyan nyereséges programokat, mint amilyenek a diszkók is. A szövetkezet is segíti a munkánkat, sokszor rendelkezé­sünkre bocsátják az autóbuszt, vagy hulla­dékgyűjtéskor teherautót kölcsönöznek. — Fél év alatt ennyi rendezvény?! Ez szinte csoda. — Leheti De én csak a becsületes, igaz munkában hiszek. Korábban alig volt né­hány tagja a SZISZ-nek, ma már hatvanan vagyunk. S ezt már tömegnek lehet nevez­ni, főleg, ha a tagságból egy-egy rendez­vényről szinte senki sem hiányzik. És ez nem kis eredmény. Mi mindannyian fiata­lok vagyunk, magunknak építjük a falut, a jövőt. Koller Sándor A szerző felvételt MUNKÁJÁNAK MEGSZÁLLOTTJA Utón a proletárforradalom győzelméhez (XIII.) z: Küszöbön az összecsapás 1917. október 10- én összeült a bol­sevik párt központi bizottságának sors­döntő jelentőségű ülése, amelyen a finnországi emigrá­cióból visszatérve első ízben vett részt személyesen Lenin is. A testület — Kamenyev és Zinovjev kivételével — elfogadta Lenin Irányvonalát a felke­lésről, s ennek megfelelően határoza­tot hozott, amelyben többek között ez állt: „A központi bizottság megállapít­ja, hogy mind az orosz forradalom nemzetközi helyzete (lázadás a német hadiflottában, mint a szocialista világ- forradalom egész Európában való ér- lelődésének nyilvánvaló tünete, továb­bá az oroszországi forradalom elfojtá­sának fenyegető veszélye az imperia­lista tábor részéről), mind a hadihely­zet (az orosz burzsoáziának, valamint Kerenszkijnek és cinkosainak minden kétségen felül álló elhatározása, hogy Petrográdot átadják a németeknek), a szovjetek többségének megnyerése a proletárpárt által — mindez a paraszt- felkeléssel és a nép bizalmának pár­tunk felé fordulásával együtt (moszk­vai választások), s végül egy második Kornyilov-felkelés szemmel látható elő­készítése (csapatkivonások Pétervár- ról, kozákcsapatok összevonása Péter- váron, Minszk körülfogása kozákokkal stb.) —, mindez együttvéve a fegyve­res felkelést tűzi napirendre. Meg­állapítva tehát, hogy a fegyve­res felkelés elkerülhetetlen és teljes mértékben megérett, a központi bizott­ság felhívja az összes pártszervezete­ket, hogy tekintsék ezt irányadónak, és minden gyakorlati kérdést ebből a szempontból tárgyaljanak meg és dönt­senek el.“ A bolsevik párt központi bizottsága meghatalmazottakat küldött szét a Do- nyec-medencébe, az Urálba, Kronstadt- ba, a délnyugati frontra stb., hogy a helyszínen megszervezzék a felkelést. A központi bizottság, megbízottjai^ a helyi szervezetekkel is ismertették a felkelés tervét. Egyébként október fo­lyamán zajlottak lie a helyi pártkonfe­renciák, amelyek szintén jelentősen hozzájárultak a felkelés előkészítésé­hez. A forradalom szervezése tervsze­rűen haladt az egész országban. A pé- tervárl szovjet létrehozta a Pétervárl Szovjet Forradalmi Katonai Bizottságát, amely közvetlenül a párt központi bi­zottságának irányítása alatt állt, és a felkelés vezérkarának szerepét töltötte be. Ugyanakkor az ellenforradalom is sietve gyűjtötte erőit. A tisztek meg­szervezték ellenforradalmi „tiszti szö­vetségüket“. Az ellenforradalmárok ro­hamzászlóaljakat hoztak létre önálló parancsnokságokkal. Október közepén negyvenhárom ilyen rohamzászlóalj várt bevetésre. Kerenszkij kormánya felvetette a kérdést, hogy a kormányt Pétervárről Moszkvába helyezzék át. Ebből is látható volt, hogy a fővárost a németek kezére akarta átjátszani, hogy segítségükkel elejét vegye a fel­kelés kitörésének. A pétervári munká­sok tiltakozása azonban az ideiglenes kormányt arra kényszerítette, hogy Pé- tervárott maradjon. Október 16-án a központi bizottság Lenin javaslatára kibővített ülést tar­tott. Mindössze hat nap telt el a köz­ponti bizottság előző ülése óta, de az események annyira felgyorsultak, hogy szinte naponta újra és újra fel kellett mérni a helyzetet. Az ülésen Lenin nyo­matékosan hangsúlyozta: „A helyzet világos: vagy Kornyilov diktatúrája, vagy a proletariátus és a parasztság legszélesebb rétegeinek diktatúrája.“ Az ülés elfogadta a fegyveres felke­lés javaslatát, csak Kamenyev és Zinov­jev szavazott ellene. Forradalmi Kato­nai Központot hoztak létre a felkelés előkészítésére, hatáskörébe vonták a Pétervári Szovjet Katonai Bizottságát is. A Katonai Központ vörös gárdákat ala­kított, gondoskodott a munkások fegy­veres kiképzéséről, részletesen kidol­gozta a felkelés haditervét, s az ország minden részébe elküldte megbízottjait, hogy vidéken is szervezzék a felke­lést. Lenin is részt vett a szerv irányí­tásában, rendszeresen adott utasításo­kat neki, és személyesen ellenőrizte intézkedéseit. Létrejött és működött tehát a forra­dalmi vezérkar, amelyet Lenin szep­temberi levelében sürgetett. K. M.

Next

/
Thumbnails
Contents