Új Ifjúság, 1987 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1987-09-09 / 36. szám
új ifjúság 4 ------------------------------------------------------------------------------KONGRESSZUSI KÜLDÖTTEK - CIVILBEN A MÉRNÖKNŐ . Kiss Éva vegyészmérnök. A Szepsi- től (Moldava nad Bodvou) pár kilométerre lévő Péde- ren (Peder) él szüleivel és húgával. Egy forró augusztusi hétvégén toppantam be hozzájuk. Éva épp a kerti gyomokkal vívott egyoldalú küzdelmet — tépte a dudvát. A kert az a hely, ahol leginkább megpihen, erőt gyűjthet munkájához. 1983-ban kitüntetéssel végezte el a Szlovák Műszaki Főiskolát. Tejspecialista lett, s két évig a kassai (Kosice) tejüzemben dolgozott, ott ismerkedett a szakma cslnjával-bínjával. Aztán hívták a szomszéd falu, Bodollő (Budu- lov) szövetkezetébe. Azóta is ott dolgozik. Egy kis laboratóriumban méricskél, vizsgál, elemez. — Alkimistaműhelyhez hasonlít ez inkább, nem laborhoz — mondja, de aztán hozzáteszi, hogy a tejvizsgálat alapfeltételei így is megvannak. MérHázul? előtt áll meg az autóbusz. Kilép , belőle, hogy édesanyja várakozó, örömteli ölelésében oldódjék fel. Két hétig volt távol hazulról, már hiányzott a szüleinek. Pólyányban (PoTa- ny) él, s a Bolyi (Bof) Alapiskola országos hírű pionírvezetője. Tagja a járási és a Központi Pionírtanácsnak is. Kopasz Máriának hívják. Szőke tincsei, hasonlóan szeméhez, alkatához szelídültek, lénye mégis komolyságot sugall. „Őszinte, komoly, kiáll az igazság mellett, még ha kellemetlenség éri is miatta — jellemzi édesapja. — A gyerekek töltik be életét, azok jelentik számára a mindenséget.“ Huszonhárom évvel ezelőtt alkalmazták a Bolyi Alapiskolában, tizenkilenc éve pionírvezető. Életét, környezetét nem tudja elképzelni a gyerekek jelenléte nélkül. Sokan, sok helyre, magasabb beosztásba hívták már, de ő maradt a gyerekek mellett, akik szeretik őt, mert tudják, hogy ez a szeretet kölcsönös. S hogy miért más ő, mint a többi pionírvezető? A szokványos pionírmunkát mindig megtetézi valamivel, állandóan új ötletekkel rukkol elő, s erre ösztönzi a gyerekeket is. A József Attila Pionírcsapat háza táhet fajsúlyt, zsír- és víztartalmat, vizsgálhatja a tejben lévő mikroorganizmusokat. Évát mégsem úgy kell elképzelni, hogy fehér köpenyben állandóan a laboratóriumában foglalatoskodik. Korántsem. Ő gyűjti be a tejmintákat, s gyakran kell megfordulnia az istállók körül is, sőt nem csak körülöttük. Ennek ellenére élvezi a munkáját, szinte sokkos állapotokat él át, amikor a járási kimutatásokat és az ő mérési eredményeit egybevetik — drukkol, hogy minél jobb minőségű legyen a tej. A tejüzemben röviddel belépése után SZISZ-titkárnak választották, a szövetkezetben február óta az ifjúsági alapszervezet elnöke. Megválasztották, mert Éva nem megy el szó nélkül a közös bajok mellett, véleményt nyilvánít, kezdeményez. Bizalmat kapott, és nekilátott, hogy változtasson az eléggé fásult, formálissá vált szervezeti életen. Munkájára felfigyeltek, s két hónapja a SZISZ járási bizottságának elnökségi tagja. / — Barátkozó típus vagyok, szívesen járok emberek közé, elbeszélgetek veján mindig történik valami. Az elmúlt évek legnagyobb vállakózása a Harsona című pionírlap megjelentetése volt. Három számát adták már ki, pompás kivitelben. A lap feladatául tűzte, hogy bemutatja a bolyi pionírcsapat történetét. Az adatokat a pionírok gyűjtötték. ők még szívesen serénykednek, csak legyen, aki irányítsa őket. Mária irodája mindig gyermekzsivajtól hangos az órák közötti szünetekben és a tanítás után is. Járnak hozzá a gyerekek, mennek maguktól. Bizalmasuknak tekintik. Kiváló együttműködésük pedig meghozza a gyümölcsét. Emiatt bizony irigyel is akadnak. Munkájának megszállottja. Este hét órakor érkezik haza, és otthon is dolgozik: a rajkrónikák betűit rajzolja, jelentéseket, terveket dolgoz ki. Olykor emiatt csak éjfélkor kerül ágyba. Reggel fél nyolckor már az irodájában találni, főzi a feketét, megöntözi a virágait, terveket sző, a rajgyűlések programját tervezi. A gyermekek közt találja meg mindazt, amit élete értelmének tart, de ez nem azt jelenti, hogy zárkózott, hogy menekül a felnőttek világából. Azonosul a gyermekek vidám könnyedségével, ugyanerre a felnőttek között csak akkor képes, ha látja, hogy őszinte emberek veszik körül. Különben óvatos, igyekszik jó előre felmérni, hogy „mennyire hozhatja önmagát“. — Szeretem az embereket, igyekszem őket megérteni — vallja önmagáról —, de harcias vagyok, amit el akarok érlük gondjaikról, örömeikről — vallja önmagáról. Szereti faluját, Pédert, de általában szereti a falut, a városban be- zártnak, korlátozottnak érezné magát. Jóformán csak aludni jár a szobájába, ha csak mód van rá, kinn a természetben tartózkodik. Sokszor nyakába veszi a hegyeket, mert imádja a turisztikát, és a „szalonnacsirizálást“. A szalonnasütés számára a barangolások elmaradhatatlan velejárója, éppúgy, mint máskor meg a zene. Lehet az Verdi-opera vagy régi Hungária-sláger, mindent szívesen hallgat. Húga az idén fejezte be főiskolai tanulmányait. Vörös diplomával végzett. Pedagógus. Néha nézeteltérésekre kerül sor közöttük, folyik a szócsata. Ilyenkor a papa a békebíró, s lecsendesednek a kedélyek. Jó testvéreknél ez így dukál. A szülők elégedettek, büszkék lányaikra. Búcsút veszek Évától, látom, amint visszaballag a kertbe, hogy befejezze azt, amibe belefogott. Nem szokása félmunkát végezni. Tegyük hozzá, így helyénvaló. D. K. J. ni, és tudom, hogy igazam van, azt véghez viszem, bármi áron is. Nem kér gondolkodási időt, kapásból sorolja, mi az, ami eddig valahogy kimaradt az életéből. Operába, színházba szeretne rendszeresen járni, de munkája annyira elfoglalja, hogy ezen tépelődnie sincs ideje. Irodájában szünet nélkül szól a rádió. Ha nincs gyerekzsivaj, a zene a hangkulissza. Különben is imádja a dalt, a táncot. Évek óta tagja a Tábortűz szerkesztőbizottságának, rendszeresen ő értékeli a lap pioníroldalait, otthon a pionírtudósítók mozgalmát szervezi. Ebből is látszik, elfoglalt ember, s akkor még nem is említettük az egyéb tisztségéből adódó kötelességeit. Pedig van ezekből is szép számban. Évekkel ezelőtt ráhangolódott a gyermekek hullámhosszára, s képletesen szólva azóta is zavartalan az adás, ha a felnőttek közbe nem szólnak. Ez is előfordul. 'Ilyenkor dühösen megy haza, de sosem panaszkodik. A tapasztalt szülők azonban észreveszik rajta. Szerintük Mária túlzásba viszi munkáját, ő viszont még így is elégedetlen. Mindig újabbat, tökéletesebbet akar. Az emberi kapcsolatokról beszélve, megjegyzi: — Előfordul, hogy nem értik meg szándékaimat, s én ilyenkor magamat nyugtatom. Csak azt sajnálom, hogy ez sok energiámat felemészti, amit pedig munkába fektethetnék. Mert nálam a munka az első. D. Kovács József A fiatalok legyenek fiatalok! A diszkó még javában tart, a fiatalok jól szórakoznak, de a teremben nagy a tumultus, ezért a hetényi (Chotín) Ifjúsági szervezet elnöke, Gál Adrlanna kilnvltál a teremből, hogy beszélgethessünk. í—i Mikor kerültél erre a posztra? — Idén, január elsejétől vagyok Hetény- ben SZlSZ-elnök, s azt hiszem, az átszervezésre éppen idejében került sor. Nemcsak én vagyok újonc a szervezetben, néhány barátnőm és barátom is. Azért vállaltunk funkciót, mert azt az unalmas semmittevést, amit korábban itt tapasztaltunk, szerettük volna hasznos cselekvésre változtatni. Fél év elteltével már szép eredményeink voltak. Fiataljaink szókimondóbbak lettek, sokszor jönnek javaslatokkal, ötletekkel. — A fél év azonban nagyon rövid idfl arra, hogy következtetéseket vonjatok le a munkátokból. — A toborzás nagyon nehéz volt. Sokan azt hitték, hogy az elmúlt évekhez hasonlóan megint a formalitás, a felszínes cselekvéssorozat tör majd előre, de röpke három hónap alatt bebizonyítottuk, hogy ez nincs így. Mert volt egy elhanyagolt ifjúsági klub, csak nem volt, aki rendbehozza. Együttes munkára szólítottunk fel, s amikor megkaptuk a rendberakáshoz szükséges alapanyagot, egytől-egylg dolgoztak a fiatalok. Ennek ellenére még mindig támogatásra szorulunk, hiszen kellene egy jó magnó, egy színes tévé, s talán videó is. — A követelésetek nem egyoldalú? — Szó sincs erről, hiszen mi általában mjndig teljesítjük a ránk kiszabott feladatokat, rendszeresen szervezünk hulladék- gyűjtést, bekapcsolódunk a faluszépítésbe, parkosítunk, takarítunk a kultúrház környékén is. Kötelez a SZISZ-kongresszus, de a SZISZ jb által meghirdetett MÉTA akcióba is sokan bekapcsolódtak fiataljaink közül. Ennek ellenére még kevés a pénzünk. Ezért szervezünk a kultúrházzal karöltve olyan nyereséges programokat, mint amilyenek a diszkók is. A szövetkezet is segíti a munkánkat, sokszor rendelkezésünkre bocsátják az autóbuszt, vagy hulladékgyűjtéskor teherautót kölcsönöznek. — Fél év alatt ennyi rendezvény?! Ez szinte csoda. — Leheti De én csak a becsületes, igaz munkában hiszek. Korábban alig volt néhány tagja a SZISZ-nek, ma már hatvanan vagyunk. S ezt már tömegnek lehet nevezni, főleg, ha a tagságból egy-egy rendezvényről szinte senki sem hiányzik. És ez nem kis eredmény. Mi mindannyian fiatalok vagyunk, magunknak építjük a falut, a jövőt. Koller Sándor A szerző felvételt MUNKÁJÁNAK MEGSZÁLLOTTJA Utón a proletárforradalom győzelméhez (XIII.) z: Küszöbön az összecsapás 1917. október 10- én összeült a bolsevik párt központi bizottságának sorsdöntő jelentőségű ülése, amelyen a finnországi emigrációból visszatérve első ízben vett részt személyesen Lenin is. A testület — Kamenyev és Zinovjev kivételével — elfogadta Lenin Irányvonalát a felkelésről, s ennek megfelelően határozatot hozott, amelyben többek között ez állt: „A központi bizottság megállapítja, hogy mind az orosz forradalom nemzetközi helyzete (lázadás a német hadiflottában, mint a szocialista világ- forradalom egész Európában való ér- lelődésének nyilvánvaló tünete, továbbá az oroszországi forradalom elfojtásának fenyegető veszélye az imperialista tábor részéről), mind a hadihelyzet (az orosz burzsoáziának, valamint Kerenszkijnek és cinkosainak minden kétségen felül álló elhatározása, hogy Petrográdot átadják a németeknek), a szovjetek többségének megnyerése a proletárpárt által — mindez a paraszt- felkeléssel és a nép bizalmának pártunk felé fordulásával együtt (moszkvai választások), s végül egy második Kornyilov-felkelés szemmel látható előkészítése (csapatkivonások Pétervár- ról, kozákcsapatok összevonása Péter- váron, Minszk körülfogása kozákokkal stb.) —, mindez együttvéve a fegyveres felkelést tűzi napirendre. Megállapítva tehát, hogy a fegyveres felkelés elkerülhetetlen és teljes mértékben megérett, a központi bizottság felhívja az összes pártszervezeteket, hogy tekintsék ezt irányadónak, és minden gyakorlati kérdést ebből a szempontból tárgyaljanak meg és döntsenek el.“ A bolsevik párt központi bizottsága meghatalmazottakat küldött szét a Do- nyec-medencébe, az Urálba, Kronstadt- ba, a délnyugati frontra stb., hogy a helyszínen megszervezzék a felkelést. A központi bizottság, megbízottjai^ a helyi szervezetekkel is ismertették a felkelés tervét. Egyébként október folyamán zajlottak lie a helyi pártkonferenciák, amelyek szintén jelentősen hozzájárultak a felkelés előkészítéséhez. A forradalom szervezése tervszerűen haladt az egész országban. A pé- tervárl szovjet létrehozta a Pétervárl Szovjet Forradalmi Katonai Bizottságát, amely közvetlenül a párt központi bizottságának irányítása alatt állt, és a felkelés vezérkarának szerepét töltötte be. Ugyanakkor az ellenforradalom is sietve gyűjtötte erőit. A tisztek megszervezték ellenforradalmi „tiszti szövetségüket“. Az ellenforradalmárok rohamzászlóaljakat hoztak létre önálló parancsnokságokkal. Október közepén negyvenhárom ilyen rohamzászlóalj várt bevetésre. Kerenszkij kormánya felvetette a kérdést, hogy a kormányt Pétervárről Moszkvába helyezzék át. Ebből is látható volt, hogy a fővárost a németek kezére akarta átjátszani, hogy segítségükkel elejét vegye a felkelés kitörésének. A pétervári munkások tiltakozása azonban az ideiglenes kormányt arra kényszerítette, hogy Pé- tervárott maradjon. Október 16-án a központi bizottság Lenin javaslatára kibővített ülést tartott. Mindössze hat nap telt el a központi bizottság előző ülése óta, de az események annyira felgyorsultak, hogy szinte naponta újra és újra fel kellett mérni a helyzetet. Az ülésen Lenin nyomatékosan hangsúlyozta: „A helyzet világos: vagy Kornyilov diktatúrája, vagy a proletariátus és a parasztság legszélesebb rétegeinek diktatúrája.“ Az ülés elfogadta a fegyveres felkelés javaslatát, csak Kamenyev és Zinovjev szavazott ellene. Forradalmi Katonai Központot hoztak létre a felkelés előkészítésére, hatáskörébe vonták a Pétervári Szovjet Katonai Bizottságát is. A Katonai Központ vörös gárdákat alakított, gondoskodott a munkások fegyveres kiképzéséről, részletesen kidolgozta a felkelés haditervét, s az ország minden részébe elküldte megbízottjait, hogy vidéken is szervezzék a felkelést. Lenin is részt vett a szerv irányításában, rendszeresen adott utasításokat neki, és személyesen ellenőrizte intézkedéseit. Létrejött és működött tehát a forradalmi vezérkar, amelyet Lenin szeptemberi levelében sürgetett. K. M.
