Új Ifjúság, 1987 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1987-09-09 / 36. szám

új ifjúság 3 Az átalakításról - az ifjúságnak címezve „A jövőt nagyrészt az határozza meg, elvtársak, hogy milyen fiatalságot nevelünk fel ma. Ez az egész párt, az egész nép feladata. Ez a legfontosabb, az alapvető feladata a lenini Komszomolnak. A mi fiatalságunk munkaszerető, kész a nagy tettekre és az önfeláldozás­ra, hű a szocializmushoz. De az idősebb nemzedék fel­adata mindent megtenni azért, hogy az új generáció okosabb, tehetségesebb, képzettebb legyen, hogy méltón vigye tovább a nagy október örökségét, az igazságosság és a szabadság eszményét. Lenin hangsúlyozta, hogy a kommunizmust nem lehet csak könyvekből megtanulni, nem lehet valakit felelős­ségre nevelni, ha nem bíznak rá felelősségteljes felada­tokat. A 80-as évek fiatalsága széles látókörű, képzett, energikus. Ügy mondanám, a fiatalok harcra készek, ke­resik a lehetőséget, hogy jelen legyenek a társadalmi élet minden területén. A Komszomolnak minden eszköz­zel támogatnia kell ezt a törekvést mindenütt: a • nép­gazdaságban, a tudományos és műszaki életben, az is­meretszerzésben és a kultúrában, a politikai életben és a haza védelmében. Ennek a munkának semmi máshoz sem foghatóan útkeresőnek kell lennie, érdekes kell hogy legyen, közel kell hogy álljon az ifjúsághoz, szo­rosan kötődnie kell a fiataloknak a termelésben, a tanulásban, a hétköznapokban, a szabadidő eltöltésében jelentkező igényeihez. A párt- és a gazdasági szerveknek, a tanácsoknak a Komszomollal együtt következetesen meg kell valósíta­niuk azt az irányvonalat, hogy az ifjúság arra méltó képviselői vezető posztokra kerüljenek a vezetésben, a termelésben, a tudományos és kulturális életben. Azt mondjuk: nálunk a fiatalok előtt mindenütt szabad ez út. Ez igaz, de szüntelen erőfeszítésekre van szükség, hogy ez ne vesszen a homályba, s ez az út mindig valóban széles maradjon.“ Az idézet Mihail Szergejevics Gorbacsovnak, az SZKP KB főtitkárának az SZKP XXVII. kongresszusán elhang­zott előadói beszédéből való. De ezt a részletet megta­láljuk abban a képekkel gazdagon illusztrált, több mint kétszáz oldalas kiadványban is, amelyet a napokban jelentetett meg a SZISZ Szlovákiai Központi Bizottsá­gának kiadója, a Smena. A kötet a kongresszuson el­hangzott főbeszámoló néhány részletén kívül közli Gor­bacsov elvtársnak azokat a beszédeit, amelyeket 1986- han és 87-ben mondott el különböző aktívákon, érte­kezletken, nagygyűléseken stb., s amelyek az átépítés folyamatának elméleti és gyakorlati kérdéseit, illetve az ifjúságot érintik. A könyv érdekessége, hogy az Előszót a SZISZ SZKB és a Smena kiadóvállalat felkérésére Mihail Szergeje­vics Gorbacsov elvtárs írta. Ezt a nekünk címzett, hoz­zánk szóló Előszót közöljük az alábbiakban. Kedves Barátaim! Önök elé bocsátva ezt a könyvet, azt szeretném, ha közösen elgondolkoznánk azon, mit kell még tenni, hogy jobban dolgozzunk és éljünk. A könyv az átalakí­tás problémáiról szóló fő beszédeimet tartalmazza. Az, hogy a kötetbe gyűjtöttük őket, lehetővé teszi, hogy tel­jesebb képet nyerjünk az átalakítás gondolatairól, ösz­tönzéseiről, a szovjet társadalom életében végbemenő határozott fordulat indítékairól, e fordulat mozgatóeröi- rol, történelmi jelentőségéről és céljairól, arról az útról, amelyet az SZKP KB áprilisi ülése óta eltelt több mint két esztendő alatt tettünk meg. Természetesen a mi körülményeinkről, a mi gondjaink­ról és terveinkről van szó. Amint csehszlovákiai látoga­tásom alkalmával tapasztaltam, ezek iránt önök is élénk érdeklődést tanúsítanak. Társadalmi rendszerünkben, életmódunkban sok a közös vonás. A szocialista fejlődés útján, amelyen haladunk, nem kevés az általános ér­vényű tényező, amelyek abból a szükségszerűségből fakadnak, hogy lényeges lépést kell tenni előre, s el­érni a társadalom minőségileg új állapotát. A mi közös érdekünk, s minden haladó erő érdeke teljességében megmutatni és kibontakoztatni a szocializmus hatalmas erejét. Ez csak közös eljárással, közös igyekezettel, a kollektív tapasztalatok hasznosításával lehetséges. Tudatosítom, hogy ez a könyv a~ fiatalokhoz szól, s úgy akarom elmondani, ahogy a mi fiainknak és lá­nyainknak szoktam: az átalakítás elsősorban a fiatalo­kat célozza, ne vegyenek mindent azonnal készpénznek, igyekezzenek megérteni a dolog lényegét, s levonni ■maguk számára azokat a következtetéseket, amelyek reális tettekre, reális felelősségtudatra válthatóak. Az átalakítás dinamikus, növekvő és hosszú távú, ugyanakkor halaszthatatlan folyamat. Mit mutatott az elmúlt két esztendő? A bátor tettek és intenzív munka ' időszaka volt ez. Csupán az első lépéseket tettük meg, számos kérdésre nem találtuk meg a végső választ, s eddig még nem lehetünk a helyzettel maradéktalanul elégedettek. Az e könyvben szereplő anyagokból képet nyerhetnek a felmerülő kérdések és nehézségek jelle­géről, útkeresésünkről és kétségeinkről. Meg kell je­gyezni, a változások, amelyeket megvalósítunk, nem valakinek az egyéni kívánságára történnek, hanem a párt kollektív gazdálkodásának az eredménye, s nem születtek meg azonnal a végső formájukban. Az átala­kítás során szerzett tapasztalatokkal párhuzamosan fo­kozatosan pontosítottuk az elkerülhetetlen lépések prog­ramját, lemondtunk arról, ami elavult, szüntelenül tá­gítottuk elképzeléseinket a kezdeményezés ösztönzésé­nek módjairól, az alkotó hozzáállásról, s általában az emberi tényező aktivizálásáról. Ezzel párhuzamosan erősödött meggyőződésünk, hogy támogatni kell mindent, ami valóban szilárdítja a szo­cializmust, ami hozzájárul a nép életszínvonalának emeléséhez és az életet gazdagabbá, teljesebbé teszi. A nyílt párbeszéd annak a helyzetnek a bonyolultságá­ról, amelybe társadalmunk került, segít nekünk abban, hogy felszámoljuk a szocialista gazdaságról szóló el­avult elméleti elképzeléseket, amelyek gátolják a gaz­dasági mechanizmus tökéletesítését. A szövetkezeti mozgalommal és magánmunka-végzéssel, a társadalmi tulajdon keretében megvalósuló különböző családi mun­kaszervezési formákkal kapcsolatos régi hibás nézetein­ket és bizalmatlanságunkat leküzdöttük. Az említett időszak alatt ismét meggyőződhettünk, milyen nehéz és bonyolult az áttérés a szavakról a tet­tekre. A legszembetűnőbb, legelkerülhetetlenebb válto­zások is szívósságot és következetességet igényelnek. A legbonyolultabb, amire már V. 1. Lenin is figyelmez- , tetett, az új gondolatok érvényesítése a gazdaságban, a gazdálkodás hagyományainak a megváltoztatása. Az SZKP Központi Bizottságának és a Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsának ülésén, az idén júniusban, nem vélet­lenül jutottunk el ahhoz a következtetéshez, hogy ki kell dolgozni és jóvá kell hagyni a gazdaságirányítási rendszer tökéletesítésének programját, a gazdasági, szo­ciális és politikai intézkedések egész komplexumát, ame­lyek a jó munkát, azt az igyekezetei ösztönzik, hogy a lehető legjobban dolgozzunk. A változások meggyorsítása azt is jelenti, meg kell győzni az embereket arról, hogy a régi módon már nem lehet élni, elérkezett az új döntések elfogadásá­nak ideje, az aktív munkába be kell kapcsolni tudatun­kat, akaratunkat, minden képességünket. Éppen erre gondolunk, amikor arról beszélünk, hogy az átalakítás a tudatban kezdődik. S el kell mondani, hogy e téren még nem látni nagy haladást. Sokat veszítünk egyesek passzivitása, konzervativizmusa, óvatoskodása miatt, vagy akár pusztán azért, mert kényelmesek, Vagy nem akarődzik gondolkodniuk. De a változások már szem­mel láthatóak, s minden okunk megvan a feltételezésre, hogy az ember lehetőségeibe vetett hit, e hitnek a gyakorlati megszilárdítása hozzásegít a megcsontoso- dottság, a stagnálás leküzdéséhez. Hangsúlyozni akarom, hogy a gyorsításért, a gyors ütemű fejlődésért és a mély változásokért vagyunk, de nem kívánjuk a meglevő életmód lázas, elsietett meg­változtatását. Ha gondolatban megteszik velünk' ezt a kétéves utat, megbizonyosodhatnak arról, hogy minden helyzetben hűek maradtunk a szocialista forradalom alapelveihez, amely forradalomnak az idén ünnepeljük a 70. évfordulóját. S éppen azért, hogy megőrizzük és fejlesszük vívmányait, s megvédjük az Októberrel meg­született emberi méltóságot, azt a hitet, hogy az em­ber képes a saját sorsának alakítója lenni, ezért ener­gikusan harcolunk a bürokratizmus és a dogmatizmus ellen, az alkotó marxizmus—leninizmus elveitől és esz­méitől való elhajlások ellen. Ennek ellenére nemegyszer hallhatjuk: nem veszít- jük-e el azt, amit kiharcoltunk? Nem jelenti-e a mi átalakításunk a szocializmus fő céljairól való lemon­dást, vagy a szocializmus alapjainak bárminemű gyen­gülését? Számunkra több mint világos a válasz erre a kérdésre. Nem, nem akarunk lemondani a szocializmus fő céljairól. Ellenkezőleg, azt kívánjuk, hogy több le­gyen a szocializmus, több legyen a demokrácia, az igazságosság, a humanizmus, s igyekszünk mindent eltá­volítani életünkből, ami ezt eddig hátráltatta. Síkra- szállunk a kezdeményezés, az önállóság és a felelősség fejlesztéséért, az emberekbe, az eszükbe, a tudásukba vetett hitért, bízunk állampolgári viszonyulásukban, valljuk, tiszteletben kell tartani az egyéniséget, az emberi méltóságot. Azt akarjuk, hogy mind jobban erősödjön a kollek­tivizmus, a szolidaritás és együttműködés, hogy na­gyobb figyelmet tanúsítsanak a tehetségek, a kultúra, a nép történelme iránt. Amikor mi, a nyolcvanas évek kommunistái az át­alakításról beszélünk, akkor az emberiség jobb jövő­jéről szólunk, s felelősnek tartjuk magunkat az előző nemzedékek vívmányainak megőrzéséért, az emberi civilizáció eszmélnek sorsáért, amely eszmék a szo­cializmus gondolatának alapját képezik. A létező szocializmus sokkal szilárdabb és erősebb, mint azok gondolják, akik félnek szembenézni a té­nyekkel, és megszabadulni a megszokott normáktól. A mi történelmünkben és az önök történelmében is voltak bonyolult időszakok. A tapasztalatok, amelye­ket szereztünk, nem voltak hiábavalóak. Minél jobban előrehaladunk az átalakítás útján, annál nagyobb mér­tékben győződhetünk meg a megújulás folyamatának életadó erejéről. A különböző koncepciók és nézetek ütközése nemcsak hogy nem ássa alá a szocializmus alapjait, épp ellenkezőleg: hozzásegít a társadalmi fej­lődés problémáihoz való tudományos megközelítés for­málásához. A politikai demagógia és képmutatás útján legyőzhetetlen akadállyá válik az igazság, leleplezi a tehetetlenséget és az ábrándozást. A nyilvánosság elve hozzájárul ahhoz, hogy egyre több dolgozó kapcsolód­jék be az aktív közéletbe, a társadalom erkölcsi, szel­lemi élete fegyre dinamikusabb lesz. Ez erősíti a mi opti­mizmusunkat. Megnyugvással szeretném leszögezni, hogy a demok­ratikus vívmányok, az igazság, a nyitottság elve az át­alakítás oldalára állítja a fiatalokat, — s talán ez a legfontosabb. A múlt becsületes értékelése hozzájárul az ifjúság hazafias érzésének, az ország, a társadalom sorsáért érzett felelősségének a növeléséhez. A szocia­lizmus elveitől való elhajlások nyílt bírálata óriási pozi­tív hatással van az ifjúság erkölcsi fejlődésére. Nagy lépést tettünk előre a fiatalok problémáinak megérté­sében, a kölcsönös bizalom és kapcsolatok szilárdításá­ban. Ez nagyon fontos. De még nem elég, mert a feladat nagyobb és bonyolultabb: az ifjúságra és a problémáira nem felülről kell nézni, hanem vele együtt kell haladni, jobban kell benne bízni, megbízhatóbban szilárdítani szociális biztonságát. Ezek a problémák valószínűleg önökhöz is közel áll­nak. A csehszlovákiai látogatásom alkalmával megtar­tott találkozók és beszélgetések igazolták, hogy a cseh­szlovák fiatalok készek vállukra venni az ország jövő­jének gondját, azét az országét, amely a világ tíz leg­fejlettebb állama közé tartozik. Nagyra kell értékelni az önök munkáját. Tiszteletet érdemel az önök viszonya a hazához, a nemzeti kultúrához, a hagyományokhoz. Méltósággal és becsülettel jutottak túl a nehéz időkön. Meggyőződésem, hogy jelenleg a társadalom fejlődésének új, nem könnyű időszakában, amikor önöknél is folya­matban van — saját feltételeiknek megfelelően — az átalakítás, a megújulás, az ifjúság e folyamat élére áll. Az ifjúság társadalmi aktivitása nélkül lehetetlen a ha­ladás. Nincsenek kétségeim afelől, hogy együttműkö­désünk gazdag tartalékait sikerül teljes mértékben, mindkét fél megelégedésére kiaknázni. Az átalakítás során megvalósuló feladatok milliók elvárásait tükrözik. Van perspektívánk, vannak megfe­lelő szociális céljaink. Viszont még csak az út elején tartunk, a neheze még hátra van. Természetes, hogy az ilyen jelentős munka során megint csak sok mindent fel kell majd adni, sok mindent át kell értékelni. Egy azonban változatlan marad: az első helyen az ember áll, akire az összes kitűzött terv és program irányul. Mihail Gorbacsov a Béke téren a főváros dolgozóival. Minden, amit ma teszünk, a marxizmus—leninizmus elveiből, demokratikus és humánus lényegéből fakad. Nekünk, kommunistáknak éppen a mi tanítóink hagyták örökül, hogy ne tévesszük szem elől az élet törvényeit, őrizzük sokrétűségét és szépségét, s biztosítsuk az em­berek boldogságát. Amikor a marxizmus megalapítói a világ kommunista átalakításának feladatairól és elveiről írtak, olyan egy­szerű és minden ember számára érthető célokra gon­doltak, mint az egyén természetes vágya a boldogság után, ami szerintük elválaszthatatlan mindenki boldog­ságától. Amint Engels írta, mindenki számára olyan -létfeltételeket kell kialakítani, amelyek között szabadon fejlesztheti emberi mivoltát, a hozzá közelállókkal em­berhez méltó kapcsolatokban élhet, és nem kell félnie, hogy erőszakkal pusztítják el boldogságát. Páratlan kor­ban élünk, a harmadik évezred küszöbén, amikor a társadalmi fejlődés ütemének gyorsulása olyan jelleget ölt, hogy a létfeltételek egy nemzedék életében is meg­változnak. A történelem ritmusa mind nagyobb mér­tékben megegyezik az egyén életének ritmusával, s most mindenkitől függ, hogy az ő egyéni élete össze­fonódjék az ország, az egész nép életével. Kívánok önöknek alkotó munkával, s az élet magasabb értelmével teljes örömteli, boldog jövőt. 1987. július 7.

Next

/
Thumbnails
Contents