Új Ifjúság, 1987 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1987-09-02 / 35. szám
Az igaz forradalmár 100 éve született Steiner Gábor Á magyar és a csehszlovák munkásmozgalom jelentős egyénisége, Csehszlovákia Kommunista Pártja alapító tagja, Steiner Gábor 1887. szeptember 9-én Komáromban született. Nyomdász szakmunkásként kezdett dolgozni Budapesten, először ott találkozott a munkásmozgalommal, s rövidesen felismerte a forradalom törvényszerűségét. Már 1918-ban belépett a Magyar Kommunista Pártba. Hasznos tapasztalatokat szerzett a Magyar Tanácsköztársaság fennállása alatt, amikor alkalma nyílt meggyőződni a burzsoáziának a munkásosztály felett gyakorolt korlátlan hatalmáról. A fehérterror idején halálra ítélték, de elvtársai segítségével átjutott a Dunán szülővárosába, ahol a családja élt. Itt hamarosan a munkásmozgalom vezető egyénisége lett. Egyike volt azoknak, akik 1921-ben megalakították Csehszlovákia Kommunista Pártja komáromi (Komárno) szervezetét. Fáradhatatlanul szervezett, agitált, védelmezte a földmunkások és nincstelenek érdekeit. Tulajdonképpen ez jellemző egész életére, munkásságára. Ä nagy októberi szocialista forradalom 10. évfordulója alkalmából a komáromi kommunisták — Steiner Gábor vezetésével — megszervezték a munkások nyilvános összejövetelét, amit a hivatalos szervek — természetesen — nem néztek jó szemmel. Be is tiltották az akciót. A tilalom ellenére a kommunisták elhatározták, hogy kifejezésre juttatják érzéseiket, elveiket és azt, hogy a szovjet Steiner Gábor mellszobra szülővárosában. nép legnagyobb ünnepét sajátjuknak tekintik. A rendőrség azon a napon kora reggeltől látványosan készültségben volt. Ennek ellenére sok ember gyűlt össze a Munkások Háza előtt, ahonnan Steiner Gábor vezetésével a menet a mai Május 1. térre vonult. A város utcáin a rendőri szervek több alkalommal is felszólították Steiner Gábort és a menetelő kommunistákat, hogy oszoljanak szét, de hiába: a menet vonult tovább, s csak a téren, a tüzelésre kész fegyverek állították meg őket. Az akció sikeres volt. Hogyisne, hiszen Steiner Gábor akkor már elismert politikus volt a parlamentben is! Á parlamentben 1925-ben lett a CSKP képviselője, 1935-ben pedig szenátor. A párt bolsevista irányzatát támogatta és a „gottwaldis- ta“ pártért szállt síkra. A CSKP közismerten tisztújító, V. kongresszusán választották be a CSKP Központi Bizottságába. A párt kimagasló funkcionáriusa volt Szlovákiában is, ahol a CSKP területi bizottságának titkára lett. Neve elválaszthatatlanul összeforrott nemcsak a mezőgazdasági dolgozók földesurak elleni küzdelmével, hanem a szlovák és a magyar nemzetiségű munkásosztály fasizmus elleni harcával is, amely a köztársaság védelmét szolgálta. Forradalmi tevékenységéért, bátor, a burzsoáziát leleplező beszédeiért több alkalommal állt bíróság előtt. Nem egy bírósági tárgyaláson jelentette ki öntudatosan: „Azért, amit tettem, nem érdemiek börtönt, hanem dicséretet.“ Nemegyszer -még a csendőri jelentések is az elismerés hangján szóltak Steiner Gábor beszédéről. Az egyik jelentésben ez áll: „Nagy hévvel és lelkesedéssel beszélt; beszélt a munkások nyomoráról, a szabadságról, az üldöztetésekről, és gondolkodni tanította a munkásokat.“ A köztársaság felbomlása után Steiner Gábor tovább dolgozott a munkásosztály, a kommunista eszmék érdekében. 1938 októberében Prágában illegális pártmunkája abból állt, hogy szervezte elvtársai kijutását az emigrációba. Itt tartóztatták le őt 1939. március 30-án, amikor a szovjet követségre ment, miután a Gestapo megszerezte a vezető kommunista pártmunkások névsorát. Hat hónapon át hiába hallgatták ki. Csak a testét tudták megtörni. A pankráci börtönből a drezdai gyűjtőtáborba, onnan három hónappal később Dachauba, majd rövid idő múlva a buchen- waldi koncentrációs táborba szállították, ahol részt vett a földalatti szervezet munkájában. Igyekezett eltitkolni azt a felismerését, hogy ő már nem éri meg az „új életet“. Testi ereje a kínzások következtében és az évek óta elhanyagolt gyomorbaja miatt egyre fogyott. 1942 őszén egy hűvös, barátságtalan napon kikergették őket az udvarra. Fel kellett sorakozniuk, mint a katonáknak. Halállal büntettek mindenkit, aki gyönge, beteg volt. Steiner Gábor egy ideig a maga lábán állt, aztán a szomszédai támogatták, De nem bírta sokáig. Feje kóválygott, öntudata kihagyott, lába megroggyant. Megbontotta a sort, magára vonta az egyik hóhér figyelmét. Tudta, mit jelent ez. Felnézett, és maga előtt látta a halált. Steiner Gábor nem érhette meg a várva várt győzelmet, de hozzájárult a kommunista mozgalom kibontakozásához, szocialista jelenünk előfeltételeinek megteremtéséhez. A szocialista társadalom építésének lehetősége nem sokkal halála után valósággá vált. Ez alól szülővárosa sem kivétel, a- mely sohasem feledkezett meg nagy szülöttéről. Steiner Gábor nevét viseli a város legnagyobb üzeme, a hajógyár, büszkék rá a Keszegfalui (Kameniöná) Efsz tagjai, s nemsokára nevét viseli a Kikötő lakótelep iskolája is. A hála szimbóluma a forradalmár mellszobra, amelyet nemzeti művészünk, Bártfay Tibor alkotott és az évforduló alkalmából új köntöst kapott. A Steiner Gábor-em- lékszobrát az SZLKP jb székházában gyakran látogatják meg a fiatalok is, A hajógyárban is van emíéktábla, kettő is, az egyik a volt nyomda épületét jelöli, ahol Steiner Gábor dolgozott egykor. A belváros egyik legszebb utcája is Steiner Gábor nevét viseli. A forradalmár születésének 100. évfordulója alkalmából a párt- és állami szervek, a különböző intézmények, szülővárosa és a fiatalok méltóképpen emlékeznek meg Steiner Gáborról. Élete példaképül szolgálhat a mai nemzedéknek a békéért, a haladásért folyó harcban. Ehhez méltó a Steiner Gábor- centenárium is. Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának Marxista-Leninista Intézete az SZLKP Komáromi Járási Bizottságával és a Bratislavai Népművelési Intézettel közösen tudományos szemináriumot szervezett Steiner Gábor életéről. Rövidesen megjelenik Zdena Holotíková Steiner Gábor-monográfiájának második kiadása. A Csehszlovák Televízió dokumentumfilmet készített „Vörös szenátor“ címmel a kiváló nemzetiségi politikusról. (A filmet a Csehszlovák Televízió szeptember 9-én mutatja be.) Készül a Steiner Gábor-emlékplakett. Ez év márciusában a százéves komáromi Duna Menti Múzeumban megnyitották a „Forradalmi grafika“ című tárlatciklust, amely Steiner Gábor munkásságát méltatja. Impozáns a forradalmi örökség láttatása a Csemadok-galériá- ban, ahol a Komáromi Képzőművészeti Kör mutatja be Steiner Gábor életével kapcsolatos tematikus alkotásait. A múzeum az évforduló tiszteletére „Steiner Gábor és Komárom“ címmel kiadványt jelentet meg, amelyben a forradalmár a városhoz való kötődéseit, családját, valamint a nemzetiségi forradalmárt mint embert mutatják be. A- Komáromi járásban szeptember 7—8—9-én valósulnak meg a Steiner Gábor-napok. A három nap alatt ünnepi nagygyűléseket rendeznek a fiatalok, a pionírok, a hajógyár és a keszegfalui szövetkezet dolgozói, megkoszorúzzák Steiner Gábor szobrát, és ünnepi műsort tartanak az új kul- túrházban, a Matesz székházában. A Komáromi járás határain túl is vannak, lesznek Steiner-ünnepsé- gek. A centenárium minden rendezvényének fő mondanivalója az volt és lesz mindenütt, hogy Steiner Gábor forradalmi hagyatékát a mai szocialista jelenünkkel tovább fogjuk őrizni és mindennapi becsületes munkánkkal társadalmunk építésével gyarapítani. Példás és önfeláldozó magatartására, harcos és forradalmi élet- útjára mindig nagyrabecsüléssel emlékezünk. Dr. Bende István TUDOMÁNY - GYAKORLAT A lencse, amelyen keresztül évről évre megnézzük, hol, hova tart mezőgazdaságunk, a nyitrai (Nitra) Ag- rokomplex. Az augusztus végén sorra kerülő földművelési és élelmezési seregszemle eredetileg az aratás utáni mérlegkészítés eszköze volt. Ma már sehol sem látni a kiállításon aratási koszorút, pántlikát is legfeljebb csak a kiállítás két hete alatt fellépő nép- művészeti együttesek táncosainak kalapján. Nemcsak a kasza ment ki a divatból, hanem az eke, a gereblye, sőt több gép is, amelyek nem felelnek már meg az új technológiáknak, termelési viszonyoknak. Az utóbbiaknál maradva: az idén mintha kevesebb lenne a gép a kiállítás bejáratánál. A feltűnést pedig nem a nagy traktorok, óriási tartályok, guruló mamutok keltik, hanem az apró, gyerekjátéknak tűnő traktorok. Sajnos, az egyébként világhírű és sokra képes csehszlovák ipar évek óta nem tudja, megoldani ezeknek a, főleg kertészetben használható, gépecskéknek a sorozatgyártását, a hazai piac ellátását. Ezért aztán egyre több azoknak a só- várgó embereknek a száma, akik csil- . lógó szemmel járják körül, csodálják, simogatják a kis gépeket. A változás azonban nem itt kinn, hanem a pavilonokban látható leginkább. Alighogy belépünk, azonnal megállít egy tv-készülék vagy mozivászon színes képsora. 'Az egyilc az állattenyésztés, -nemesítés, az embrióátültetés, -osztódás és -egyesítés technikáját próbálja érzékeltetni. A szike kettévág egy kis testet, és már mutatják is a két barikát, amelyek ikerebbek az ikreknél, hiszen egyazon testecskéből választották őket ketté. A módszer immár szinte az általános elterjedés előtt áll. Legalábbis a kiállítás tanúsága szrint, mert a tudományos kutatóintézetek és egyetemek környékét elhagyva szövetkezetek, állami gazdaságok büszkélkednek a módszer gyakorlati eredményeivel. Ű- jabban ugyanis, mint mondják, már megszületett az első kimérának nevezett, különleges borjú, amelynek immár nem két, hanem négy őse van. A biotechnikusoknak, , állattenyésztőknek, génsebészeknek nevezett mezőgazdászok két különböző fajtájú és tulajdonságú, színben sem azonos — egy fekete és egy vörös-tarka — állatnak az embrióit osztották majd egyesítették. Munkájuk eredményeképpen világra jött ez a különös, eddig nem ismert állat. Az utóbbi eredmény inkább csak kuriózum, „erre is képesek vagyunk már“-különlegesség, s a mezőgazdasági kutatás talán mégsem ezen az úton fog haladni. A kiméra ugyanis nem képes természetes úton szaporodni, átörökíteni különleges hibridfaj-tulajdonságait. Az embrióátültetés és -osztás, illetve -egyesítés nagy távlatokat és különösen a nemesítésben, az állattenyésztés intenzitásában nagy lehetőséget kínál, ugyanis míg korábban az állatnemesítés inkább csak „apai“ ágon valósult meg ezzel a módszerrel, a jól és gazdaságosan tejelő anyaállatok is tovább- nemesíthetők lesznek. A következő pavilonban a mezőgazdasági munka eredménye, az élelmiszerek láthatók; vagyis ami a technikától a biotechnológiákon, üzemszervezésen, racionális emberi tevékenységen át vezet, s az ember ellátása a végcélja. A kaszák nélküli szupermarketnek is nevezhető pavilonban péksütemények, kenyér, sajt, hús, szalámi, cukor és sok más kínálgatja magát. És tegyük hozzá: micsoda kiflik, micsoda kenyerek! Az üvegen át is érezni lehet illatukat. A biotechnológiai módszerek itt is hódítanak, s ha lassan is, de egyre inkább szóba jön a racionális étkezés, étkeztetés kérdése, szükségessége, éá most már ettől visszhangzik az egész pavilon. A kiállított élelmiszerek alapján látható, hogy mindenütt nagy igyekezettel próbálják, „átugrani önmagu* kát“. Kísérleteznek, újítanak, másítanak. Erre csak azt mondhatjuk: ideje már, csak így tovább! A mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, Varga Gyula is szólt egyébként a kiállítás előtt megrendezett sajtóértekezleten ezekről a kérdésekről. Beszélt a kutatóintézetek, állami gazdaságok, szövetkezetek munkájáról és együttműködésük fontosságáról az élelmiszeripar helyzetéről. A felemelő, előre mutató példák mellett akadnak bizony elszomorító sikertelenségek is. Az utóbbiak közül eggyel én is találkoztam a kiállításon. A Trnavai Kukoricanemesítő Kutatóintézet arra próbálta megtanítani a látogatókat, hogyan pattogathatnak maguknak otthon fazékban kukoricát. Hogy is mondjam? A tudományok csúcsai? Mintha ősapáink ezt már kitalálták volna. A kutató- intézetek lejáratását szolgálhatja az ilyen „tudományos“ reklám. Összességében elmondható: az idei Agrokomplex fölvillantotta a jövőt, s öröm tudni, hogy a kutatás eredményeit egyre többen használják a gyakorlatban. S ez így helyes. Az ötlet ugyanis már kevés, tudásra, céltudatos, tudományosan megalapozott munkára van szükség a gyakorlatban is. Németh István Viliam Plevza akadémikus beszédet mond az idei Steiner-szemináriumon.
