Új Ifjúság, 1987 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1987-09-02 / 35. szám

Húsz éve város < hirdetik az út­menti póznákon lengő színes zász­lócskák. Kolárovo mégis inkább fa­lusias Jellegű település benyomását kelti az ideérkezőben. Még a „cent­rum“ építészeti megoldása .figyelmez­tet: városban Jársz, idegen. Persze mezővárosban. Hogy is lehetne ez másképp a Csallóköz peremén, a ter­mékeny síkságon?! Kertvárosnak is titulálhatnánk Kolárovót, hisz Java­részt kertes házak alkotják a várost. S a kertekben ott fehérlenek a már- már e tájék szimbólumává vált ha­talmas fóliák. Kolárovo Babetta-gyáráról híres, s még valamiről, ami nem éppen Jel­lemző városainkra. Itt található Szlo­vákia egyik — a Komáromi (Komár- no) járásnak viszont — legnagyobb szövetkezete, a Szocialista Ifjúsági Szövetség Efsz. 7258 hektáron gaz­dálkodnak. Ha e földterület egyik szélétől a másikig el akarunk Jutni, 35 kilométert kell megtennünk. A szövetkezet szolgálati kocsijai rádió az az eljárás'számít, amelyik lehető­vé teszi, hogy a vetőmagot a pótko­csiról egyenesen a vetőgépbe szórják. Azelőtt 50—60 kilós zsákokból, váll­ról kellett a magot a gépbe önteni. Nagy érdeklődést keltett egy másik újítás is, a hagymaszedőgép, amelyet burgonyaszedőből alakítottak át az ügyes kezű emberek. Ügy látszik, öt­letekben nincs hiány, s ezzel mind­annyian csak jól Járhatnak. Délutáni randevú Késő délutánra előkerült a szövet­kezet elnöke, Albert Koäik. Rádión szóltak neki, hogy keresik. Míg őt vártam, az egyik alkalmazottal, Gőgh Vilmával elegyedtem szóba, s közben kiderült, egy kicsit kollégák is va­gyunk. Évek óta képes hetilapunk­nak, a Nőnek munkatársa. Jól beszél olaszul és németül, s bár a géppark adminisztrációs dolgait intézi, csak neki szólnak, ha az olasz vagy a I Gondok, gondolatok, s a fránya időjárás Néhány nap elmúltával ismét Gú- tán vagyok. Hallgattassák meg a má­sik fél is! — mondom. Tudnak Jöve­telemről, az alelnök Jura) Skalnickf készségesen áll rendelkezésemre. El­sősorban a Komáromban hallottakra várom magyarázatát, Jóváhagyását, ellenérveit. Felsorolja a tényeket, ér­vel, papírra vetett kimutatásokkal bi­zonyít — meggyőz. Előttem az aratási zárszámadás rosszat sejtető adatai. Búzából a várt­nál 2268, árpából 1010 tonnával ter­mett kevesebb. A szövetkezetnek ez csak milliókban mérhető kiesést je­lent. Gondok vannak a takarmánynö­vények minőségével is. Előrelátható­an rossz lesz a termés. A másodve­tésű takarmánynövényeket az aratás okozta csúszás és a talajvíz miatt a szokottnál Jóval később tudták csak elvetni. Sok minden attól függ, hogy SZISZ-szövetkezet a Csallóköz peremén adó-vevőkkel vannak felszerelve, hogy a kapcsolatteremtés zökkenőmentes legyen. Egyébként a szövetkezetnek 1060 alkalmazottja van. Egy nappal az aratás befejezése előtt látogattam el a szövetkezetbe. Nem volt nehéz dolgom, könnyen rá­akadtam „főhadiszállásukra“, amely a Kis-Duna szomszédságában, a töltés tövében húzódik meg. Ám ilyenkor, aratás idején nem könnyű valakit is az irodaépületben találni. Az elnök határszemlét tartott, az alelnök meg­beszéléseket folytatott, a szövetkezet SZISZ-szervezetének vezetője is épp házon kívül volt. Végül mégiscsak beszélgetőpartnerra, sőt partnerekre akadtam. Megújhodó újítások Kürti Endre a brnói műszaki főis­kolán lett villamosmérnök. Öt bízták meg azzal a feladattal, hogy a szö­vetkezetben meghonosítsa az újító­mozgalmat. 1982 tői dolgozik itt. Dfe menjünk szépen sorjában. A hetvenes évek legelején a Komá­romi járás mezőgazdasági üzemeiben is megélénkült az újítómozgalom, hogy aztán kis idő elteltével újra si­ralmas helyzetbe, mélyen az orszá­gos szint alá kerüljön. A 80-as évek­től kezdődően, központi felhívásra, for­dult a kocka. Kürti egy jelentős gaz­dasági hasznot hozó újítás körüli hu­zavona után — amelyben természete­sen ő is érdekelt volt — lépett át a Babetta-gyárból a szövetkezetbe. Nyomban nekilátott: kereste az új, jobb megoldások lehetőségét. — Újítás mindig van, csak meg kell keresni. Sok helyen elvesznek, mert nincs, aki számon tartsa őket. Egy­szerűen nem tudnak róluk. Jelenleg is az ő feladata, hogy fel­kutassa és beterjessze az újításokat, az erre hivatott bizottság elé, s nem utolsósorban, hogy szakmai tanácsok­kal lássa el a ma már egyre tuda­tosabban újító dolgozókat. Évente te­matikus feladatok formájában hívják fel az emberek figyelmét, melyik te­rületen sürgető az új, jobb munka­vagy műszaki feltételeket teremtő módszerek, eszközök bevezetése. Az elmúlt esztendőben 30 dolgozó 45 újítást nyújtott be, s ebből csak tizenötöt vetett el a szakmai bizott­ság. A keletkezett gazdasági haszon 395 ezer korona volt, s ezzel a me­zőgazdasági üzemek járási versenyé­ben megszerezték a vezető helyet. Szlovákiai mércével mérve azonban ez csak a tizenegyedik helyhez volt elegendő. Korábban ennél már jobb eredményeket is elértek. Az egyéni kategóriában majdnem sikerült egy dobogós helyezést kiharcolni: a fia­tal villanyszerelő, Varga István a 4. lett. Ö a szövetkezet legjobb újítója. A tavalyi „házi pontozásos versenyt“ 103 ponttal nyerte, míg a második, Balogh József 39-et gyűjtött be be­lőlük. Kürti mérnök tavaly még „lapki­adással“ is foglalkozott. Az újítómoz­galom jegyében Inova néven negyed­évenként híradót szerkesztett — négy száma jelent meg ez ideig —, amely a legfrissebb újítások eredményeiről számolt be. Ezek jórészt a szövetke­zet műszaki részlegeinek berkeiben születnek, a növénytermesztésben és állattenyésztésben dolgozók — „indo­kolatlanul“ — jócskán elmaradnak mögöttük. A legsikeresebb újításnak nyugatnémet partnerekkel kezd tár­gyalni a vezetőség. Mert ilyenek is vannak. Az NSZK-ba vöröshagymát, Itáliába borjakat szállít a szövetke­zet. Az elnök 1956-ban, friss diplomá­val a zsebében érkezett Kolárovóba. A pártfeladat volt, mert akkoriban rosszul ment a szövetkezetnek. Fő- agronómusként dolgozott, mígnem 1971-ben elnökké választották. Tőle tudtam meg — bár sokaktól kérdez­tem —, honnan ez a név: SZISZ-szö- vetkezet. — 1949-ben alapították az Ifjúság Vasútvonal építői Ifjúságíalvát. Szö­vetkezetük is volt, s amikor azt a miénkkel és a nagyszigetivel 1975- ben egyesítettük, a fiatal vasútépí­tőkre emlékezve a SZISZ szövetkeze­tére kereszteltük. A szokásosnál később, július 23-án kezdték meg idén az aratást a gú- taiak. A tervek szerint augusztus el­sején kellett volna megkötniük az aratási koszorút, de az időjárás, akár­csak tavaly, most sem kedvezett az aratóknak. 12 napos csúszást oko­zott. Nagy gondokat idézett elő a talajvíz is. A hatvanasok kategóriá­jában számontartott szövetkezet bú­zából 53, árpából 41 mázsás hektár­hozamot ért el. Az elnök inkább ar­ról beszélt, hogy szövetkezetük a legjobbak közé tartozik a járásban, s a hagyományokhoz hűen szeretnék folytatni. — De az utóbbi két évben mintha megtorpant volna a szövetkezet — ezt már a Járási Mezőgazdasági Igaz­gatóságon adják tudtomra. — Tavaly nem teljesítették, s előreláthatóan az idén sem teljesítik a gabonabeadás tervét. Ebben az évben idáig az elő­irányzottnál 63 tonnával kevesebb húst szolgáltattak be— lapozza ki­mutatását Riszdorfer László mérnök, az igazgatóság zootechnikusa —, s bár hústermelésük a tavalyihoz ké­pest 54 tonnával nőtt, ez nem elég, mert a húsüzemmel kötött szerződé­sükben foglalt mennyiség is növeke­dett a tavalyihoz képest. Miért ez a kiesés? összetettek az okok. Elsősorban: ha visszaesés mu­tatkozik a takarmányok termesztésé­ben, ez törvényszerűen fékezi az ál­lattenyésztés eredményeit is. Tavaly a tervezett marhahúsbeadás, szintjét 6,5 vagonnal túllépték. Sok tehenet kiselejteztek, s „ha nincs te­hén, nincs borjú“. Sürgető feladatuk most, hogy a tehenészetben elérjék a két évvel ezelőtti szintet. Más a hely­zet a sertéshússal. Két éve takar­mányspórolás gyanánt a száraz ete­tésről fokozatosan kezdtek áttérni a nedves etetésre. Át kellett építeni a pavilonokat, s ez a sertések létszá­mának csökkentésével járt. — A marhahús leadásában év vé­gére teljesíteni tudják a tervet — állítja a magabiztos Riszdorfer Lász­ló —, de a 4,5 vagon sertéshúskiesést nem hozzák be. Ez a mi prognózi­sunk, s azok általában jónak bizo­nyulnak. Ha nem teljesítik a tervet, veszélybe kerül az egész járás hús­beadásának terve is, hisz ők rendel­keznek a legnagyobb állatállomány­nyal. Ök erősködnek, hogy behozzák a lemaradást. Bárcsak nekik lenne igazuk! kedvező lesz-e az ősz. Például, hogy beérik-e a későn vetett kukorica? Azt már most is tudják, hogy takar­mánybeszolgáltatásukat nem tudják teljesíteni, s ez újabb tetemes anya­gi kiesést jelent. Nem emlékeznek, hogy a szövetkezet valaha is ilyen gondokkal küzdött volna. Nyereség nélkül zárják majd az évet — mond­ja az alelnök — s ami még nem for­dult elő, külső támogatásra szorul­nak az elkövetkezőkben. A növénytermesztésbeli kiesések természetszerűleg megmutatkoznak az állattenyésztés eredményeiben is. Skalnick^ alelnök szerint viszont — a járási mezőgazdasági igazgatósá­gon mondottaktól eltérően jelenleg még nem befolyásolja a tervezett hús­beadást. Jövőre annál inkább. Idén az első félév sertés- és marhahús­beadási tervét is teljesítették — mu­tatja kimutatását az alelnök, majd belevág, hogy megmagyarázza, miért vallanak az igazgatóság mindentudó papirosai épp az ellenkezőjéről. Tö­mören: a havonkénti számítógépes ki­mutatás a kérdéses hónapokból majd egy hetet nem vesz figyelembe. U- gyanis az Érsekújvárott történő lassú ütemű adatfeldolgozás miatt már 25- ével zárni kell a hónapot. A járási mezőgazdasági igazgatóság ezeket az adatokat kapja meg, ezért ez a vélt lemaradás. Pedig a valóságban — mu­tatja saját egész hónapokat magába foglaló kimutatását — mindig telje­sítették a húsbeadás tervét, s biz­tosra veszik, hogy az év végéig sem lesz ez másképp. Nem céljuk, az ön­ámítás, semmi értelme. A szövetkezetnek — ezt a SZISZ járási bizottságán is megerősítették — jól működő ifjúsági szervezete van. Igyekeznek kivenni részüket a gon­dok leküzdéséből. Kötelezettségválla­lásképpen egy 300 hektárnyi kukori­catábla gondozásában vesznek részt, ami azt jelenti, hogy a munkálatok 75 százalékát — a talajelőkészítéstől a betakarításig — ők végzik. Bekap­csolódtak az „Egy szem se vesszen kárba“ versenybe, aminek jelentősége I most, hogy gyengébb a terméshozam, megsokszorozódott. Csente Feritől, a szervezet jó értelemben vett „minden lében kanál“ elnökétől tudom, hogy a SZISZ közelgő kongresszusa tiszte­letére ezen kívül még 1500 munka­óra ledolgozását vállalták. Sok ez vagy kevés? A szervezetnek minden­esetre 105 tagja van. Magam mögött hagyva a várost, morfondírozok: A műszaki forrada­lom korszakában ma már senki sem lepődik meg, ha a különféle statisz­tikákat, alkalmi kimutatásokat számí- i tógépekkel végzik. De mi értelme van a se szeri, se száma kimutatá­soknak, ha nem naprakészek, s rá­adásul még nem is a megfelelő álla­potot tükrözik. A gútaiak is sokszor eltöprengtek már ezen, és javító szán­dékkal változtatni szeretnének rajta. Kevesebb adminisztráció, több hiteles­I ség. Nem rajtuk múlik. Persze, mindettől függetlenül a ter­méskiesés nagy gond. Ma még, saj­nos, a mezőgazdaságban nem bizto­síték a jő, becsületes munka, a több­let, amiről a SZISZ-elnök is beszélt. Az időjárás közbeszólhat, gondot okozhat. Nekem mégis az a vélemé­nyem: nagyobb gond lenne, ha a ked­vező időjárás eltakarná a más jelle­gű bajokat. D. Kovács József „Kell, hogy kéz a kezet fogja!“ Nehezen találok Bölcskey Évára. Ügy tudtam, hogy a Bálványi (Balvany) Állami Gazdaságban dolgozik, rak­tárosnő. De ott már hiába kerestem. Körülbelül két hónapja munkahelyet változtatott. A gazdaságban nem tudtak tanácsot adni, hol keressem. A SZISZ Komáromi (Komárno) Járási Bizottságán mondták végül meg, hogy a kikötőben dolgozik. De hiába kerestem ott is, mert éppen szabadnapos volt. Ha már ennyit kerestem, azért se mondok le a vele való beszélgetésről! Édesanyjával és húgaival egy régi bérházban lakik, Komárom központjában. Ott futot­tunk végül is össze. Bölcskey Éva 1982 óta tagja a SZISZ Szlovákiai Köz­ponti Bizottságának. Küldöttként részt vesz a SZISZ szlovákiai kongresszusán. — Hét évig dolgoztam az állami gazdaságban. Nem önszántamból jöttem el, illetve végül önszántamból, bár nem akartam, de más választásom nem volt. Konfliktu­som volt a főnökömmel, nem bírtam tovább. Sokáig ke­restem egy új munkahelyet, míg végül sikerült állást kapnom a kikötőben. Itt talán még jobb helyem van, mint az állami gazdaságban volt. Csakhogy én szeretem a mezőgazdaságot. . Éva most sajátságos helyzetben van. Munkahelyet vál­toztatott, de továbbra is az állami gazdaság SZISZ-szer- vezetének a tagja. — Nemcsak azért, mert mostani munkahelyem ideig­lenes, ugyanis, februárig maradok, de azért sem, hogy a kikötőben a „kavicsosoknak“ nincs külön szervezetük, hanem inkább azért, mert a gazdaság fiataljaival soha nem volt semmi bajom. Ez az alapszervezet jelölt annak idején a központi bizottságba, a kongreszusra is első­sorban a mezőgazdaságban dolgozó fiatalok képviselő­jeként megyek. Rendre eljárok hát a bálványi taggyű­lésekre, részt veszek a munkájukban. Persze, tisztában vagyok azzal is, hogy a munkahelycserém miatt a kong­resszuson való részvételemet újabb ajánlásnak kell meg­erősítenie. — Oj helyeden tudják, hogy tagja vagy a központi bizottságnak? — Nem azzal állítottam be hozzájuk, hogy vegyenek fel, mert ez meg az vagyok a SZISZ-ben, de a munka­társaim tudják már, annak ellenére, hogy a munkából még nem hiányoztam miatta, szükség esetén könnyen ki tudtam cserélni a műszakot. — Mi volt a feladatod a központi bizottság tagja­ként? — A mezőgazdasági bizottságban dolgoztam. — Konkrétabban? — Rendre eljártam a járás rám bízott alapszerveze­teinek taggyűléseire, a problémáikat tolmácsoltam a központnak, a központ határozatait, kéréseit pedig az alapszervezeteknek. — Mit láttál problematikusnak az ötéves munkád alatt? — Milyennek tartod a politikai nevelés tartalmát? Mennyire tud választ adni a fiatalok mindennapi életé­nek problémáira, mennyire segít nekik azok megoldásá­ban. Azaz: verkliszerűen felolvasotj, személytelen és ha­tástalan szövegek halmaza a politikai oktatás, avagy hasznos tanácsok gyűjteménye? A Csallóközben az utób­bi években meglehetősen elterjedt a fóliázás, amelynek sokan hódolnak a fiatalok közül is. Az anyagiak utáni hajsza egy idő után elferdítheti a jellemet. Hogyan lát­ja ezt a SZISZ? Felmerült-e ez az ideológiai nevelés kérdései között? — Többek között azt, hogy kevés propagációs és mód­szertani anyag jelenik meg magyar nyelven. A politikai oktatás anyagát a központi bizottság hagyja jóvá, s úgy vélem, elég rugalmatlan, túl általános ez az anyag, a fiatalokat kevésbé érdekli. Magáról a fóliózásról nekem az a véleményem, hogy az alacsony kezdőfizetések, a megoldatlan lakáskérdés és a felvett kölcsönök törlesz­tése miatt a fiatalok kénytelenek mellékes jövedelem után nézni. A kérdés csak az, hogyan tudják „átvészel­ni“ a talpraállás időszakát. — A SZISZ segít ebben? — Én valószínűleg a kongresszuson is fel fogok szó­lalni a lakáskérdés megoldásának lehetőségeiről. Mi a Komáromi járásban tettünk egy konkrét javaslatot: mi, mármint az ifjúsági szervezet elvállaljuk a lakások be­fejezési munkálatainak elvégzését, ha ezáltal a mun­kákban részt vevők könnyebben jutnak majd lakáshoz. Egyelőre szerződés nem született. Bálványon az is divat volt, hogy az Ifjúsági szervezet tagjai kalákáztak, köl­csönösen segítettek egymásnak a családi ház építésé­ben. — Mint magánember és mint SZlSZ-tisztségviselő, mi­nek tudnál most a legjobban örülni? — Lehet, hogy önzésnek hat, de szeretném, ha már saját lakásom lenne. Egyébként annak, ha kevesebb fiatalt látnék céltalanul ténferegni az utcán, kevesebb lenne az önző és több a másikat tisztelő, másért is cse­lekedni kész ember. Kell, hogy kéz a kezet fogja! — És te, személy szerint tehetsz-e ezért valamit? — Mint SZISZ-vezető? Igen, azt,hiszem, elsősorban azzal, ha példát mutatok. v KLINKO ROBERT A szerző felvétele )

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents