Új Ifjúság, 1987 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1987-09-02 / 35. szám
/ mmmm Vidám napok 2. SZISZ-szövetkezet a Csallóköz peremén 3. Az igaz forradalmár 4. Szép volt, lányok! „ 6. \ Tábori levél 8. 25 éves az Omega 9. DISZKÓTÖRTÉNET Filmgyártásunk legújabb terméke nagy sikert arat filmszínházaink vásznán. Musical? Zenés vígjáték? 1 Egyik sémi A Diszkótörténet más utat választott. Michal David, Frantisek Janeőek és ifj. Zdenék Barták tizenegy dala képezi a film gerincét. A dalokat Michal David énekli. A film stilizálja a tizenegy dal mondanivalóját — a realitások keretén belül. Főszereplője egy tizenhat éves plzefíi kéményseprő-tanuló. Édesapja megözvegyült, és egyedül neveli fiát. A fiúnak inkább az anyagi léte van biztosítva, mint a szellemi fejlődése. A főhős — a maga tizenhat évével — korunk gyermeke. így is szeretne élni: diszkótempóban. De valamit keres. Hogy mit, ezt önmaga sem tudja megfogalmazni. Csak annyit tud, hogy ez a „valami“ közelebb hozná őt társaihoz, az emberekhez. Hogy mi ez a valami? A szerelem? Az apja iránti szeretet? A barátság? A baráti köre? Erre keres választ a film. A film főhőse a legifjabb Rudolf HruSinskf, egy -seh színészi dinasztia harmadik tagja, a neves színész unokája. Ifjú kora ellenére már nem újonc a színház és-film világában. Szerepelt már a Prágai Városi Színházak színpadán, játszott tv-mese- filmben és „felnőtt“-filmben is. A színészet sze- "etetét otthonról hozta, és ahogy nyilatkozta, sosem volt kétséges a jövőbeli hivatása. — Nagyapám olvasta elsőnek a Diszkótörténet forgatókönyvét. Majd azt mondta: „Ezt becsüld meg, ennyi képem egy filmben nekem sem volt.“ Rudolf partnernőivé jaroslav Soukup Mariana Slovákovát, a brattslavai közgazdasági szakközép- iskola diákját és Jaroslava Bobkovát, a prágai konzervatórium hallgatóját választotta. —hr— A Diszkötörténet című film fűszereplői: Rudolf Hrusinsky és Mariana Slováková. A tudás megszerzésének feltétele... 'Az iskolák fölötte szükséges voltáról már Apáczai Csere János is írt értekezést. De ha neki nem hiszünk, lapozzuk csak fel a filozófusokat — a régi görögöktől kezdve egészen a marxizmus-leninizmus klasszikusaiig, sőt még napjaink bölcselői is mind azt állítják, hogy az iskolákra szükség vans 'Az évszázadok során sok okos ember elmélkedett már azon, miképpen lehetne a lehető .leghatékonyabban az ifjúság fejébe tömni a tudományt. Kitalálták . hát az iskola intézményét. A tanítás megszervezése, a tananyag és még néhány dolog a történelem folyamán változott ugyan valamicskét, de magának az intézménynek a lényege megmaradt. A pedagógia bölcs tudósai közben rájöttek arra is, hogy a nebulók nem képesek egy álló éven át töretlenül figyelni az órákon, nem bírnák a szakadatlan tanulást. Mindenkinek szüksége van a pihenésre, ezért bevezették — többek között — a nyári szünidőt, amely elég hosszú ahhoz, hogy mindenki elszokhasson az iskolától, s nehezen lendüljön újra a tanulásba, de elég hosszú ahhoz is, hogy a vakáció vége felé már a leq- több diáknak hiányozzék az iskola. Hiszen nélküle nincs diákélet se, a- melynek szépségeit még a legelszántabb iskolatagadók is elismerik, Diákok, tegyétek a szívetekre a kezeteket: ugye, örültök az új tanévnek? Ha igen, akkor ehhez az örömhöz nem kívánhatunk mást, mint kitartást, jó egészséget, nagyszerű tanárokat és a tanév végére alapos, igazán hasznosítható tudást. Ha nem örültök az új tanévnek, akkor mit is kívánhatnánk? Kitartást, jó egészséget, jó tanárokat -. , a A tudás megszerzésének feltétele az is, hogy a diák jól érezze magát az iskolában, értse a magyarázatokat —• szívesen tanuljon. Ehhez nemcsak kiváló oktatók, jó iskolai légkör és tudásvágy szükségeltetik, hanem az is, hogy ki-ki anyanyelvén tanulhassa a leckét, mert így érti meg igazán a tananyag legrejtelmesebb ösz- szefüggéseit, így érez rá igazán a magyarázatok árnyalataira. A nevelés, oktatás tudósai közül sokan hangsúlyozták ezt, többek között a népek nagy tanítója, Komensktj is. Hazánkban a CSKP internacionalista politikája folytán minden nemzetnek és nemzetiségnek megadatott ez a lehetőség. Minden kor, minden társadalom mást vár el az iskolától. Volt, amikor azt szerették volna, ha ez az intézmény olyan úriembereket, úriasszonyokat nevel, akik a társaságban, társalgásban mindig megállják a helyüket. A reális igény mindig is az volt, hogy az á'talános műveltségen kívül' az iskolák mást is adjanak, jó szakembereket neveljenek. Ez az igény mára még fokozódott, de a mi neveléseszményünk ennél is többet kíván: sokoldalúan fejlett személyiséget. Ezáltal a nevelés nem csupán az isko^ Iák feladatává vált: a családnak, sőt az. egész társadalomnak is részt kell hogy vegyen benne. Egy ma már klasszikus író mondta, hogy minden ifjúság az előző nemzedéknek tükörképe: keresetlenül, mondhatni élesen, megmutatja azokat o lelki vonásokat, amelyeket az előző nemzedék takarni próbált. E kijelentés arra kötelez minket is, akik már kinőttünk az iskolapadokból, hogy szintén úi .tanévet“ kezdjünk, illetőleg folytassuk a tavalyit: tudatosítsuk felelősségünket az új generáció felneveléséért, és a jövő nemzedékének alakítását ne hagyjuk csak az iskolákra. Lapunk olvasói nagyobbrészt közép- iskolás diákok. Így az új tanévvel valójában mi is új „évadot“ kezdünk, —Engedtessék meg hát nekünk, hogy új és régi olvasóinknak sok ió cikket, érdekes, olvasmányos írást kívánjunk, magunknak pedig sok-sok új és régi olvasót, és azt, hogy az Űj Ifjúság továbbá is a jiatalok lapja maradjon. Klinko Róbert I
