Új Ifjúság, 1987 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1987-08-26 / 34. szám
\ új ifjúság 1 — Előlem nem tudsz elszökni — Nem előled szököm. — Hanem? — Hát persze, most, hogy eleged lett belőlem, még arra sem méltatsz, hogy válaszol) a kérdésemre. — Nem erről van szó. Mindössze arra kérlek, hogy szeretnék magamra maradni. Mondd, olyan nehéz azt megértened, hogy egyedül szeretnék lenni? — Légy szíves, ne kiabál) velem. — Nem akartam, ne haragudj. — Nem értem a viselkedésedet. Egyszerűen képtelen vagyok megérteni a szeszélyeidet. Két hónappal az esküvőnk előtt közlöd velem, hogy mellőzzük együttléteinket, mert neked magányra van szükséged. Szerintem tisztességesebb lenne, ha egyenesen a szemembe mondanád, hogy meguntál és menjek a francba. Tudom én, még mindig arra a másikra gondolsz, ezért bujdosol előlem. — Tévedsz. Rád gondolok, magunkra gondolok. Szeretnék még egyszer mindent végiggondolni, még nem késő, és ezt csak úgy tudom megtenni, ha mar gány és csend vesz körül. Azonban te neut hagysz nyugton, vagy a telefonjaiddal idegesítesz, vagy a jelenléteddel. — Ha Ilyen terhes a Jelenlétem, altkor valóban a legjobb lesz befejezni a játékot /_ — Látod, most sikerült nevén nevezned a mi kapcsolatunkat. Játék volt, egy nagy játék. — Mert te csak játszottál velem és sosem vettél komolyan. — Ezt épp te mondod, akt.., ~ Na, mért nem folytatod? — Mert nincs kedvem veled veszekedni. — Kedved! Mindig ezzel takaródzol más szituációkban is. . | — Én figyelmeztettelek még az elején, hogy hangulatember vagyok. —- Másra is figyelmeztethettél volna. — Ugyan miért tettem volna, hiszen azért jártunk együtt, hogy megismerjük egymást, és hogy ez neked nem sikerült, az a te hibád. — Neked ezer arcod van, és ahhoz, hogy mind az ezret megismerjem, egy élet is kevés lenne, nem egy félév. Te minden másodpercben képes vagy meglepetést szerezni az embernek. Tényleg nem tudom, kibe szerettem bele. — Nem érzed, nem hallod, milyen hamisan hangzik az, hogy belémszerettél? Az nem szerelem, amit te annak hiszel. Zalaba Zsuzsa versei: Tudod mit? Felkarolnám a réteket, átfesteném a kék eget, meghajolnék a délibáb előtt, telekacagnám a félelmetes erdőt, együtt szállnék a madarakkal, turbékolnék a galambokkal, hintáznék a Hold ölén, tavirőzsát szednék a víz tükrén ha hatalmam lenne a lehetetlen felett Talán könnyelműség Szerettem volna újra vallani szeretlek de a remegést, mely gyilkosként fojtogatta torkőmat, s szálanként tépte szét a bátorságot, nem bírtam leküzdeni. Könnyeimen keresztül némán távozott a sző, az utcasarkon hagytam kincsemet. KULCSÁR TIBOR ROVATA — Tehát becsaptál, nem is szerettél?! — Félreértettél. Nem én csaptalak be, te csaptál be engem és önmagadat. — Persze, még mindig nem tudod elfelejteni azt a rosszul végződött házibulit. — Megnyugtatlak, hogy már sikerült elfelejtenem, hogy megcsaltál a barátnőmmel. — Részeg voltám. — Mondtam már, hogy elfelejtettem a dolgot, akkor most miért feszegeted? hattam azt, hogy mi játszódik le benned, ha erről hallgattál? Miért nem szóltál rám, miért nem tanítottál meg szeretni, ha úgy érezted, hogy ez nem az igazi? — Képtelen vagyok másokat kézen- fogni és vezetgetni. Nincs már hozzá türelmem és idegrendszerem. Arra vágyom, hogy végre valaki engem fogjon kézen és vezessen. Belefáradtam, hogy mindig csak nekem kell odafi- | gyelnem a másikra és ő meg nem figyel Balázs Zsuzsa: Párbeszéd, házasság előtt — Mert tudom, hogy még mindig ez bánt és ez kérdőjelezi meg a házasságunkat. — Nem értesz semmit. Menj el inkább. — Nem megyek. Éppen azért jöttem, hogy megértsek mindent. Szeretném tudni, mi bajod van. — Hogy mi bajom van? Fáj az agyam, a szívem, a lelkem, és miattad. Te nem tudod, mi a szerelem, fogalmad sincs róla, mit takar ez a szó. — Félrebeszélszl — Nem beszélek félre. Neked a szerelem az ágyat jelenti, meg azt, hogy fogod a kezem és látszatra megfelelő, kiegészítő társad vagyok. — Szerinted mit kell, hogy Jelentsen, ha nem azt, amit az előbb felsoroltál? — Engem és téged, együtt. Fel kell vállalnunk a másikat teljesen és nem csak látszatra. Felvállaltál te engem egyetlen egyszer is? Mindig felületesen kezeltél. A gondjaim, a problémáim nem érintettek. Óvatosan és finoman vontad ki magad az elmélyülésből. Nem figyeltél rám kellőképpen. — Ha nem figyeltem volna rád, akkor most nem óhajtok veled házasságot kötni. — Tudod, miért akarod te ezt a szövetséget? Mert úgy gondolod, Jiogy épp ideje valaki mellett megállapodnod, és hogy ne kelljen néhány év múva az újságok társkeresési rovatát böngészned. Ez az igazság. — És ezt csak most mondod? Miért nem szóltál előbb?! Mert hát ugye neked is kényelmes volt ez a kapcsolat, és éppen jókor jött, amikor csalódtál a nagy szerelmedben. És én hülye, még elhittem neked, hogy szeretsz. — A szeretetet nem elhinni kell, meg kell róla bizonyosodni. — Félrevezettél, becsaptál! — Ha be akarnálak csapni, akkor nem erről beszélgetnék veled. Azt akarom, hogy egymást ne csapjuk be. Te sem szeretsz engem igazán, semmiféle bizonyságát nem mutattad, csak mondogattad egyre, hogy így meg úgy szeretsz. — És te mit csináltál? — Én hallgattam. — És még azt mondod, hogy nem vezettél félre. Mondd, én honnan tudI rám. Benned bíztam, fel akartam rád nézni. De te sem vezettél ki gyötrelmeimből, nem voltál rám kíváncsi. Akkor meg mire jó ez az egész jegyesség? Miért kellene nekem mellőzöttnek érezI nem magam, ha nem muszáj? Ne hitessük el magunkkal, hogy egymás társai tudunk lenni. — Nekem szükségem van rád, és tudom jól, mit beszélek. — Nekem is szükségem van rád, csakhogy te nem adod oda magadat I egészen. Én nemcsak az érintéseidet I igénylem, nekem kellenek a belső titkaid, a gondolataid, kell a figyelmed, az önzetlenséged. Érted, tudod már miről beszélek? — Igen, arról a másikról, aki nyilván mindezt nyújtotta volna neked, ha törvényesen nem fogta volna hitvese kezét. — Látom, hogy feleslegesen beszéltem, nem értettél meg. Sajnálom. — Nincs értelme folytatni. Legalábbis így nincs, ahogy eddig tettük. — Ilyen könnyen nem rúghatsz fel mindent. Ragaszkodom hozzád. — Pusztán kényelemből és megszokásból. Tedd hozzá ezt is. — Megváltoztál, egyszerűen nem tudok veled szót érteni. Mi történt, mitől lettél egyszeriben ilyen? — Semmi sem történt, csak nem akarom végképp mellékvágányra terelni az életemet, és ehhez jogom van. Nem kívánok sem melletted, sem más mellett szerepet játszani. Elegem van abból, hogy folyton nekem kell alkalmazkodnom mindenkihez és mindenhez. Elég ebből, elég! — S ha szabad kérdeznem, mit akarsz most csinálni? — Nem tudom. Talán elmegyek innen. Üj környezetre, új munkahelyre, új arcokra van szükségem. — Mégis becsaptál. Én mélyen hittem benned és bíztam a közös jövőnkben. — Nézd, abban biztosan hibás vagyok, hogy előbb kellett volna szólnom, de még most sem késtem el vele. — Szóval arra megy ki a játék, hogy minél előbb tűnjek el az életedből. — Te benne sem voltál az életemben. Mi tudsz te tulajdonképpen rólam? Tudnál te egyáltalán valamit, is mesélni a gyermekkoromról, a munkámról, az éleGyetvai István versei: Én Vagyok aki vagyok i por és hamu virágnyílás fügefalevél kérdőjel felkiáltójel óhajtó mód maradék gyom a búzában óra idő múlt jelen esetleg jövő vagyok aki vagyok míg el nem hervadok A jégcsap halála A jégcsapnak csepeg a vére Meggyilkolta őt a tavasz Keresem magamat Ülök a földön s az orrom Is a földig ér Bocsáss meg a régi. bűneimért Ülök az ágyon a semmit nézem Keresem magamat szégyentől fehéren Kapcsolat Ránk szakadt a csend Torkunkon nem jön ki szó Összeomlott egy hfd minden hiábavaló Összeomlott egy híd ' Hangszálaink elhangolódtak Tüdőnk, nem vesz levegőt Érzéseink eltávolodtak Torkunkon nem jön ki szó Porként lebeg a ki nem mondható 1 Ránk szakadt a csend I temről? Nem, nem ismersz engem. Nem • ismerjük egymást. — Akkor nem ismernélek, ha tegnap ismerkedtünk volna csak meg. De ez nem tegnap volt, hanem hat hónapja és négy napja. — Mit csináltunk mi ezalatt a hat hónap és négy nap alatt? Szórakoztunk és játszottunk egymás idegeivel. Ide- oda mentünk, táncoltunk, moziztunk, ü csavarogtunk, és hülyeségekről társalogtunk a haverokkal. Amikor meg kettesben maradtunk, akkor egész más módon ismerkedtünk egymással. Azt te sem akarhatod, hogy így folytassuk tovább. — Még egyetlenegy kérdésemre válaszolj, s ígérem, hogy azután elmegyek. Ha így áll a helyzet, miért maradtál eddig is velem? — Mert magányos voltam és szükségem volt valakire. Kezdetben szép és jó volt minden, de azután melletted is maI gányos maradtam, még akkor is, ha volt bennem irántad való szerelem. Hidd el, nem elég egy tűznek lobognia ott, ahol ketten akarnak megmelegedni. A másik lángolása is kell ahhoz, hogy a tűz ki ne aludjon. A miénk kialudt, Hamu és por az egész, amit egymás szemébe hintettünk, és ettől nem láttunk tisztán... — Most miért hallgatsz, miért nem mondasz valamit? — Nincs mit. mondanom ... Hacsak nem azt, hogy ebben a pillanatban nagyon idegen vagy, és nekem semmi keresnivalóm nincs egy idegen ember lakásán. Balaton 79: Legújabb írása semmivel sem marad e! eddig közölt elbeszélései színvonalától, a befejező rész viszont átdolgozásra szorul. A megoldás jelenlegi formájában nincs összhangban a hősnő eddig bemutatott jellemével, cselekedetét semmi sem Indokolja Az írás jő lehetőséget nyújt annak ábrázolására, hogy a főhős milyen vívódáson, lelki tusán megy keresztül, míg a helyes megoldást választja. Sz. K. Szerelem címíj verse jobb az eddigieknél. de nem éri el a közölhetőség szintjét. Szókincse, gondolatvilága változatlanul nagyon korszerűtlen, a századvég eplgonköltészete hangulatát Idézi ' Paszta: Színjáték görbe tükörben című írása elsősorban válaszlékos stílusa miatt felftgyel- tető próbálkozás, annak ellenére, hogy a történet kissé mesterkélt és befejezetlen. A főhős jellemzését — még ha a történet végén úgy Is mutatja be, hogy „tizenhét éves kora ellenére már igazi nő“ — irreálisnak, eltúlzottnak érezzük. De maga a történet is tartalmaz meg nem válaszolt kérdéseket, homályos pontokat (pl. miért él egy tizenhét éves lány egyedül egy lakásban, ahol éjnek Idején felnőtt férfi látogathatja, vagy ha nem egyedül él, trol vannak a szülei; mit szól az előbbiekhez az elbeszélés végén váratlanul felbukkanó húsz év körüli fiatalember, akiről kiderül, hogy szintén járatos a szobában stb.j. Próbálkozzon tovább és idővel jelentkezzen. P. J.: Versprőbálkozásal, mint sok hasonló korú társáé, gyengék, kezdetlegesek. Egyesekben túlteng az életkorához mérten túlzottan Is fel- nőttes bölcselkedés („Az élet mégiscsak egy nagy ostobaság / és semmi más“, vagy: „Dolgozni Is lehet szívvel-lélekkel, / de csak akkor. / ,ha megtalálod a kedvedre való helyet. / mert különben a munka csupa láz. csupa szenvedés“ stb. Kötött tormában írott versel gyengék. Versfordításai viszont kellemesen megleptek, ez elsősorban a szabadversekre vonatkozik. A rímes sorokban, strófaszerkezetek- ben Írott versek közül viszont eggyel sem tudott megbirkózni. Ez Is bizonyltja, hogy verstani Ismeretet mennyire hiányosak, a kötelező középiskolai tananyag minimumát sem értk el. — Tervezzük, bogy rovatunkban Időnként fiatal műfordítóink versfordításainak Is helyet szorítunk. Szeretnénk, ha elképzelésünket még az év folyamán megvalósíthatnánk. A korábban említettek közül néhány versfordításét közöljük. Harmat: Versel olvasásakor az volt az érzésünk, hogy többségükben Inkább a szándék, az elhatározás, s nem az írást kiválté kényszer szülte őket. Egyesekben olvasmányélményei . utánérzéseit Is felfedezhetjük. így pl. az Esőcsepp című versének befejező részében VerlaiI ne őszi chanson-Jának Ismert Tóth Árpád- fordítását. Epikus szerkesztésű versei (A szökevény. Jani) általában megragadnak a történet leírásának szintjén. A Nem akarom című I verse Is csak a hasonlő témájú költemények utánérzése. Sikerültebb próbálkozás az Erkély- románc, nem mondható el ugyanez a szintén rímes sorokban megírt Nem tudom című verséről. A Könnyed dal sem tartalmazza azt amit a címe Ígér. Versei közül a Találkozás a boldogtalansággal című az egyetlen, amelyben az egyént látásmódra törekszik. Ezen az ú.ton kellene folytatnia. Sz. I.: Két utolsó levelében küldött versel tetszettek Láthatóan arra törekszik, hogy kerülje a szokványos kifejezésmódot a sablonokat. Arra viszont ügyelnie kell, hogy a nyelv törvényeit tiszteletben tartsa. Néhány versét rövidesen közöljük.
