Új Ifjúság, 1987 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1987-01-07 / 1. szám

mm lért készítik műanyagból a fy$ kubai gyufát? Mert ha fá­ból gyártanák, azóta már erdő lenne minden darabja — vá­laszolják a helybeliek. Ezzel — egy kicsit túlozva Is — a földnek arra a hallatlan termékenységére utalnak, amellyel a természet megáldotta Kubát. S ha nem sa­ját szememmel látom, talán el sem hiszem a következő esetet. Az egyik ismerősöm, aki Havanna egyik peremkerületében lakik, be­kerítette kertjét. Egyszerű facö­löpöket vert le a drótkerítéshez. S ezek a fadarabok két hónap múlva rügyezni kezdtek, majd ki­virágoztak. Örök napfény. Jó idő (az évi átlag plusz 25 fok), nedvesség, jó talaj — a természet adottsága mindez. S ezt a lényeges ténye­zőt számításba vették azok a szakemberek, akik elkészítették Havanna komplex fejlesztési ter­vét, kiindulva a kubai fővárost megkülönböztető hármas jellegé­ből. A főváros karakterét ugyanis a hatalmas területen lévő villa­negyedek Havannája, a szűk siká- toros Ö-Havanna, és a felhőkar­colók városnegyede adja meg. El­különülve építészeti stílusban, szokásban, életmódban. Amiben talán mindhárom Havanna rokon, az az, hogy az elmúlt évtizedben nagymértékben szippantotta fel a vidék lakosságát. Ogy számolnak, hogy az ezredfordulóra 2,5 millió lakosa lesz Havannának. Gondjaik hasonlóak sok más főváros gondjaihoz. Legégetőbb a lakásprobléma. Építésükre meg­különböztetett figyelmet fordíta­nak. Az általános városrendezési terv szerint a „negyedik Havan­na“ végig a tengerparton, mint­egy tíz kilométer hosszan épül fel. Mivel Kubának mindössze 20 panelgyára van, s ezek összkapa- citása nem haladja meg az évi 10—12 ezer lakást, az úgyneve­zett mikrobrigádos építkezés (a különböző vállalatok dolgozóiból alakult brigádok) honosodott meg. A havannai lakásépítkezéseknél — mindenütt az országban — más előjelűek a követelmények, mint nálunk. Míg hálunk a hideg ellen, addig itt Kubában a meleg ellen kell védekezni. Vagyis az a cél, hogy minél szellősebb legyen a lakás, minél nagyobb legyen a légjárat, itt a legmegfelelőbb a köves padló. S mivel tulajdonkép­pen elfordítható rácsok helyette­sítik az ablakokat, a lakóknak nem kell bosszankodniuk a „nyí­lászárók“ miatt. Ha valaki megfigyeli az új épü­leteket, érdekes „díszítő“ eleme­ket talál a tetőkön: hatalmas tar­tályokat. Kihasználják a termé­szet kegyét, az örök napfényt. A vízzel teli tartályokat ugyanis a nap 50—60 fokra felmelegíti, vagyis kész a melegvísszolgálta- tás. A kémények nélküli városban nincs fűtés (nincs rá szükség|, valahogy bátrabban terveznek és építkeznek, mint nálunk. A laká­sok átlag alapterülete 68—70 négyzetméter, szemben a mi 53— 55 négyzetméterünkkel. Azt mond­ják, a kislakások néhány éven be­lül újabb gondokat szülnek. A kubaiaknál természetes, s ezt így is csinálják, a lakóházakkal egy időben épül a park, az úthá­lózat, a játszótér, a sportpálya. Persze azért is. mert a ligetek, parkok, sétányok az esti kikap­csolódások színhelye is. Kevés vá­ros van a világon amely annyi és olyan hatalmas parkkal, ligettel rendelkezne,/mint Havanna. Nem véletlenül nevezik Latin-Ameriká- ban a parkok és virágok városá­nak. Amíg például a század ele­jén egy négyzetméter „zöld terü­let“ jutott egy lakosra, addig ma 15 négyzetméter, s a századfordu­lóra ez a szám eléri a 25 négyzet- métert. A virágok, parkok szere- tete ősidőkbe nyúlik vissza. Ezért is féltik, gondozzák ezeket oly nagy odaadással. A nagyobb köz­ponti parkokban nyugdíjasok óv­ják a virágokat, bokrokat, egyút­tal ügyelnek a gyerekekre a ját­szótereken, amelyek többsége két részre van osztva. Egyik oldal a fiúké, a másik a lányoké. A játé­kokat is ennek megfelelően állí­tották össze. Azt mondják, Jobb ha a „vadabb“ fiúk egymás közt vezetik le szertelenségüket, meg A híres Capitólio a washingtoni Fehér Hfiz kicsinyített mfisa aztán érdeklődési körük Is kü­lönbözik a lányokétól. Havannai fijszakfik A meteorológusok adatai sze rint télen plusz 25, nyáron plusz 30 fok az átlaghőmérséklet Kubá­zsoltak az apró homokszemű ten­gerparti övezetekre. Borsos belé­pővel, klubtagsági igazolvánnyal, s legtöbbjük bejáratánál ott volt a tábla: „Para negros prohibldo“ — négerek számára tilos, A csodapartokon ma az egysze­rű kubaiak tízezrei üdülnek. Több­A virágok városa ban. De hát a július és az augusz­tus ott is nyár, s ilyenkor a 35 —38 fok normálisnak számít. Hogyan bírják? Hogyan viselik el? Kubának nincs szárazföldi ha­tára. Körös-körül víz. Egyes ada­tok szerint a kubai tengerparti strandok összhossza meghaladja a félezer kilométert. Ogy hívják playa, azaz szabadtéri strand. Pál­maligetekkel, a trópusi növény­világ megannyi szépségével. An­nak idején, amikor még a sziget- ország az amerikai turisták para­dicsoma volt — saját kényelmük­re —, valóban álomvilágot vará­féle üdülési mód dívik arra. Egy részük teljes ellátást kap. Másik részük — elsősorban a családok — a mieinkhez hasonló hétvégi házakba költöznek, megkapják a nyersanyagot, és saját maguk gaz­dálkodnak vele. A kubai kisebb üdülők és hétvégi házak tetejé­nek egy részén is gyakran látunk hatalmas tartályokat. Üdülők el sem képzelhetők hin­taszékek nélkül. A teraszokon es­ténként mindnek akad gazdája. S ilyenkor libegve, hintázva, az el­maradhatatlan kubai szivarral ütik agyon a trópust estéket. S akik éppen nem üdülnek, A múzeum épülete A régi árkádos házak megvédenék a tűző naptól vagy nem Jutottak beutalóhoz, azok is a tengerpertra menekül­nek a hőség elől. A többi trópusi országhoz hasonlóan Kubában is — szombatokon és vasárnapokon — a városok és falvak nappal el­néptelenednek. A pezsgés este 9 óra tájt kezdődik, jórészt ilyenkor nyitnak a színházak, klubok, az ifjúsági körök. Havannában este 11 óra körül van a legnagyobb forgalom. A szocialista Kubában — gazdaságának erősödése révén — újra megnyíltak a korábban — jórészt áruhiány miatt — bezárt éttermek, bárok, cafetáriák. Az utóbbiak hasonlítanak a mi presz- szóinkhoz azzal a különbséggel, hogy — elsősorban sarokra épí­tett, nyitott — 40—50 méter hosz- szú bárpultok mellett ülnek a ven­dégek. Isszák a világ talán leg­jobb rumját, a híres Caneyt jég­gel és szódával. A kubai rumot mintegy 900 féle koktél alapanya­gául használják. A mozik mellett (Havannában 94 filmszínház működik, többsé­gük 2—3 ezer személyes) a leg­kedveltebb szórakozóhelyek a ca- barék, amelyek általában 11-kor vagy éjfélkor nyitnak. Légkondi­cionált helyiségeikben „nem di­vat“ a nagy fény. A pincér elem­lámpája vagy az asztalokra elhe­lyezett sápadt fényű lámpák ad­nak némi tájékozódási pontot. S ha vége a műsornak, a táncolni vágyó közönség lepi el a középre helyezett színpadot. Táncolnak? Nem, többet annál. A világon se­hol sem tudják így' járni a rum- bát, a csacsacsát, a congát. A spa­nyol folklór keveredik az ősi rit­musokkal, az indián lágysággal, az utóbbi évtizedek észak-ameri­kai beütéseivel. Tartásuk könnyed, rugalmas, teli feszültséggel, az erotika minden szépségével és természetességével. A hosszú aljú tam-tam és csörgődobok ütemére, összefonódás nélkül, a kecses mozdulatok harmóniájával terem­tik meg maguk körül a ritmus csodálatos harmóniáját. A kubai­ak híres költője, Nicolas Guillén írta róluk: „Ogy táncolnak, hogy testük, lelkűk lángol.“ Nem vélet­len, hogy az örök nyarú Kubát a ritmus, a muzsika hazájának is nevezik. Az újságírói munka úgy hozta, hogy a negyed világot bebaran­goltam már, de sehol, olyan köz­vetlen, szívélyes emberekkel nem találkoztam, mint Kubában. A vi­dámság alaptermészetük, a ked­vesség az énjükben van, a segítő­készség egyéniségük szerves ré­sze. A sokféle nemzetből táplál­kozó évszázadok alatt kialakult szokásaik számunkra olykor fur­csának tűnnek. Ha például meg­hívsz valakit a házadba, nem le­pődhetsz meg, hogy kettő helyett öten-hatan jönnek, mert „az én barátom a te barátod is“. Az is az első időszakban volt szokatlan, hogy a kubai emberek (de ez vo­natkozik egész Latin-Amerikára) időérzéke mulatságosan bizonyta­lan. Egyszóval a pontosság nem a fő erényük. De a lelkesedésük annál inkább. Temperamentumuk­hoz tartozik, hogy érzéseiket, vá­gyaikat, véleményüket szeretik nagy körítéssel kifejezni, őszintén és hittel. Országos ünnepeken, a havannai Forradalom terén tart­ják a nagygyűléseket, ahol gyak­ran egymillió ember is megjele­nik. Ilyenkor a teret zászlóerdő, feliratrengeteg s a transzparen­sek ezrei borítják. A környező épületeken pedig 20—25 méter magas feliratok hirdetik: melyek azok a legfőbb teendők, amelyek­re az ország figyelmét irányítják. Sokszor leírt igazság: Kubát csak saját múltjával, önmaga teg­napjával lehet és szabad összeha­sonlítani. Minden más megítélés­ből csak hamis következtetésre lehetne jutni. , Csikmák Imre felvételei MAGAS ÉLETKOR „115 évesen nem mond­hatom, hogy még fiatal va­gyok, de azt sem, hogy öreg vagyok“ — jelentette ki Szarkisz Dastenec vendégei­nek, akik ellőttek őt felkö- szönteni Parakavara örmény faluban S mert ünnepnap volt, Dastenec a leghüebben eltáncolta az örmény nem­zeti. táncot, a salahót. 115 évesen Dastenec nem érzi magát öregnek, jő memóriá­ja és éles látása van, ker­tészkedik, sőt vadászik is. A 3,3 milliős lakosú örmény SZSZK-ban hozzávetőleg 7000 több mint 100 éves ember él. A hosszú életű nők szá­ma kétszer több a férfiaké­nál. DEMOGRÁFIÁI robbanás Ha a mostani évi 3 szá­zalékos demográfiai ütem megmarad, a Szahara-térsé- gi országok lakossága a je­lenlegi 470 millióról 2000- hen 700 millióra emelkedik. Erre vallanak a Világbank egyik tanulmányainak ada­tai. A dokumentumot a Sza- hara-térségi Afrika demo­gráfiai növekedése és poli­tikája címmel Nairobiban tették közzé. A DOHÁNYZÁS KÖZVETETT ÄRTALMAI A dohányzás ez egyik leg­fontosabb szennyezési for­rás az épületekben, ártal­mas nemcsak a dohányosok­ra, hanem közvetetten azok­ra is, akik kénytelenek be­lélegezni a dohányfüstöt. Az Egészségügyi Világszervezet szakemberei szerint az utób­bi években egyre több szak­ember mutatta ki, hogy nagy mennyiségű nikotin, szén- monoxíd és más mérgező anyag található a lakásban vagy a munkahelyen ciga­rettafüstöt belélegző nem dohányosok vérében. Görög­országban, az USA-ban, Ja­pánban és más országokban végzett kutatások nyomán kiderült, hogy nagyobb a tüdőrák veszélye az akarat­lan dohánymérgezésnek ki­tett nem dohányos nők so­rában. ÖREGSZIK JAPAN LAKOSSÁGA Tokióban közzétett sta­tisztikai adatok szerint Ja­pán 120 millió lakosának 10,3 százaléka meghaladta a 65 évet. Becslések szerint 2025-ben Japánban 133 mil­lió ember fog élni, amely­nek mintegy 25 százaléka haladja meg a 65 évet. A dokumentum szerint a Japán lakosság fokozatos elörege­dése újabb társadalmi prob­lémákat okoz, közöttük az aktív munkaerő csökkenését, az egészségügyi szolgáltatá­sok költségeinek növelését is. NARKOMÄNIA AZ NSZK-BAN A múlt évben 238-an hal­tak meg kábítószer-tú]ad,a- golás következtében az NSZK-ban. Ezzel kapcsolat­ban Friedrich Zimmermann belügyminiszter hangsúlyoz­ta a határátkelőhelyeken va­ló ellenőrzés szigorításának fontosságát. Az intézkedések azonban csak részben segí­tenek a kábítószer-élvezés felszámolásában. A statiszti­kai jelentések szerint a nar- komániások többsége szoci­ális problémákkal küszkö­dik.

Next

/
Thumbnails
Contents