Új Ifjúság, 1987 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1987-08-26 / 34. szám

új ifjúság 2 Kommentárunk Elmélyíteni a kutatást a termelés érdekében Ma már mindenki egyetért azzal, hogy a tudományos műszaki fejlesztés meg­gyorsítása sztfkségszerűség. A műszaki fej­lesztés állandó folyamatára az a jellemző, hogy lényegesen meggyorsul az innovációs ciklus, ami egyik következménye a tudo- mány-technika-termelés felhasználás-ciklus céltudatos rövidítésének. Ez egyébként egyik célja a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság gazdasági mechanizmusának átala­kításéról szóló párt- és kormánydokumen­tumnak is. A tudományos-műszaki fejlesztés meggyor­sítását ez a dokumentum alapvető kérdés­ként kezeli. Eszerint a fejlesztés két köl­csönösen összefüggő úton haladva valósul meg. Az egyik igényes innovációk révén, amelyek többnyire az állami műszaki fej­lesztési feladatok végrehajtását jelentik, másodszor pedig a vállalati újítások és in­novációk realizálásával. Ezek az újítások a gyakorlatban igen lényegesek. Ezért szük­séges az eddiginél kedvezőbb feltételeket kiatii itani az újítók és feltalálók mozgal­ma különböző formáinak további kibonta­koztatásához. Az új feladatok új probléma­megközelítést igényelnek a vezetőktől és beosztottaktól egyaránt Mint minden újdonság, az új műszaki elgondolások gyakorlati bevezetése is koc­kázattal jár. Kockázat nélkül azonban itt sem lehet sikerre számftani És mégis az az általános észrevétel, nincs elég mersze az újítások, főként a találmányok gyors be­vezetésére Feltehető a kérdés, vajon miért? Az biztos, hogy az új szabályozók lassú be­vezetése hátráltatja az új termék vagy el­járás gyors bevezetését inkább a kockázat- mentes, bár kisebb haszonnal kecsegtető termékek gyártása folyik tovább. Látni kel! azonban azt is, hogy az emberi fantázia nem fejlődik viSszá, nap mint nap szület­nek alkotó gondolatok, újító ötletek. Csak a bevezetésükkel van baj. Az újdonságok gyakorlati alkalmazása, az innovációs fo­lyamat az utóbbi hónapokban épp a gaz­dasági mechanizmus átalakításával kapcso­latban kétségtelenül felgyorsult, de a fej­lettebb ipart országokhoz képest még most is lassú és nehézkes. A kockázat vállalásától Idegenkedő üze­mekben ugyanis nehéz a dolguk az újdon­ságok felkarolását támogatni hivatott szer­vezeteknek és szakembereknek, jogos az újítók panasza, az újítási javaslatok kifize­tésével kapcsolatban Is A kutatók panasz­kodnak, hogy nem kapnak a termelésből orientációt a témaválasztáshoz, hiányzik a kutatóhálózat szellemi tőkéjének, Informált ságának feltöltése is Nem kellő mértékben építik be az iparvállalatok döntési mecha nlzmusába a külföldi kapcsolatokból és az érintett tudományágak nemzetközi eredmé­nyeiből felhasználható új ismeretanyagot. A tapasztalatok sokasága bizonyltja, hogy a hazai szellemi termékek akkor hoznak nagyobb hasznot, ha azokat itthon sikerül bevezetni. Nemcsak azért mert itt születik egy korszer!) termék és emelkedik a mű­szaki színvonal, hanem azért is, mert kül­földön sokkal hasznosabb utólag az érté­kesítés. Nagy értékpocsékolásnak számít a nyers ötletek felkínálása, mert azokért csak csekély fizetséget kapunk, és végleg klcsú szik a kezünkhől a bevezetés utáni nagyobb haszon lehetősége Nemcsak világmegváltó találmányokra vonatkoznak ezek az észrevételek, már csak azért sem, mert nagy találmányokból csak kevés születik. A naponta születő apró új­donságok széleskörű és eredményes felka­rolása ugyancsak fontos. Strasser György tJlTÖ FIATALOK A Bardejovi Nehézgépipari Üzemben a gazdasági vezetőség, a szakszervezet és a Szdciáiista Ifjúsági Szövetség alap­szervezete Is nagy figyelmet szentel az újítási mozgalomnak Ennek tulajdonít­ható, hogy két év alatt megkétszere­ződött azoknak a fiataloknak a szá­ma, akik bekapcsolódtak a mozgalomba. Pillanatnyilag több mint nyolcvan fia­tal újítót tartanak nyilván, akik két év alatt 79 újítási javaslatot nyújtottak be. A megvalósított újítások egyszeri haszna meghaladja az egymillió koro­nát. A legjobb újítók Peter Kovallő, Jó­zef Petrus és Jáh Breha mérnökök. Kü­lön dicséretet érdemel a törekvés, hogy a legtöbb újítás kollektív munka ered­ménye. A SZISZ-szervezet vezetősége az ifjúsági szövetség közelgő IV. kong­resszusa tiszteletére újabb versennyel akarja ösztönözni a fiatalok újító szel­lemét. F. V. Tetszetős családi házak épülnek a vá­ros közelében. Az ember nem is tudja, hova tartoznak: Komáromhoz fKomár- no), vagy Örsújfaluhoz (Nová Strázj? Ez aztonban nem is lényeges, mert Őrs­újfalu Komárom peremének számít. Tény, hogy a házak tetszenek, s a rikító vörös tégla mások tekintetét is magára vonja. Nem telik bele egy óra, s belül­ről is megnézhetem a házakat A vako­latlan falak is sejtetik, hogy meghitt, meleg otthon válhat belőlük, ha elké­szülnek. Bölcskei Imre, a Komáromi Járási Építővállalat ifjúsági villanyszerelő munkacsoportjának vezetője büszkén mutatja a falakban meglapuló villany- hálózatot, mely olyan, akár az emberi testben az erek. — A mi munkánk! Tény, hogy szép munka, mégis zavar­ban van a kollektíva vezetője, mert nem találja társait. •— Ma még nem találkoztam velük — magyarázza a helyzetet —, mert egye­nesen a vállalat Igazgatóságára men­tem, hogy megvárjalak. Azt terveztük, hogy ma még egész nap itt dolgoznak, s csak holnap kellett volna elkezdeni a kővetkező munkát. De úgy látszik, ha­marabb befejezték, s már el is mentek az új építkezésre. Nem tévedett. Nem a munka befeje­zését ünnepelték, hanem még napköz­ben átköltöztek az új munkahelyre. — Miért ez a nagy sietség — kérde­zem —, csúsznak a határidők? — Nem, csupán arról van szó, hogy mi abból élünk, amit kitermelünk. Ez hajt bennünket, nem a határidő. Bár a kettő szorosan összefügg. Nem is emlékszem, mikor hallottam utoljára építkezésen ilyet Ezek után végképp nem bosszantott, hogy tovább kellett állnunk nekünk is. hogy találkoz­hassunk a többiekkel. Éppen ebédelni indultak, mire odaértünk Boráros De­zső és Fitos László ottmaradtak egy rö­vid beszélgetésre. Perceken belül kiderült, hogy olyan kollektíváról van szó, amely általában nem időz egy helyen sokat. A munká­jukat jól szervezik, a villanyhálózat be­kötése, elkészítése nem tarthat hóna­pokig. Gyorsan kell haladniuk a szere­léssel, hogy ne akadályozzák a befe­jező munkákat. " — Elég sokat vándorolunk építkezés­ről építkezésre — mondja Dezső. — De ez nem baj, megszoktuk a vándoréle­tet. Sőt, egy kicsit büszkék is vagyunk arra, hogy sokféle építkezésen dolgoz­tunk már. Voltak köztük egyszerűbbek, de komolyabbak Is, ami mindenképpen kifejezi, hogy nagyobb szakértelmet kö­vetelő munkát is ránk mernek bízni. Fitos László a legfiatalabbak közé tartozik, de már beilleszkedett a hét­tagú kollektívába. — Előfordul, hogy vitatkozunk — mondja —, de csak azért, hogy még job­ban menjen a munka. Miután meg­egyeztünk, már el felejtjük, hogy han­gos szó Is elhangzott közöttünk. Ez így van rendjén. Éneikül nem lehetne jól dolgozni. Mert ha egy ilyen kisebb kol­lektívában rossz a légkör, azt megette a fene. — Ez bizonyára tgy van, de szerin­tem az is fontos a jó munkalégkör ki­alakulásához, hogy érezzétek: a felet­teseitek, a vezetőitek megbecsülnek benneteket. — Az erkölcsi megbecsülés szüksé­gességéhez nem fér kétség — mondja a kollektíva vezetője —, de mi arra tö­rekszünk, hogy az anyagi megbecsülés se maradjon el. Egy fiatalokból álló munkacsoportban ennek igen nagy je­lentősége van, hiszen többnyire a ve­lünk egykorúaknak a legfőbb gondja a családalapítás. A családi élet anyagi fel­tételeinek megteremtése. Ez csak úgy képzelhető el, ha megfelelő mennyisé­gű és minőségű munka után megfelelő bért kapunk. Én úgy érzem, hogy e te­kintetben nem állunk rosszul. Teljesít­ménybérben dolgozunk, annyit kere­NYÁRON IS EGYÜTT Példásan jó a Lakszakállasi (Sokolce) Alapiskola Petőfi Sándor Pionírcsapatá­nak és a SZISZ helyi szervezetének kapcsolata. A barátságot számos jól si­került közös akció jelzi. A fiatalok egész évben törődnek kis barátaikkal, kiállításaik megszervezésében segítenek nekik, a politikai, a társadalmi, a kul­turális évfordulók alkalmával együtt készítik a megemlékezéseket, a tartal­mas műsorokat a helyi rádióban. A Tél­apó-ünnepséget ők szervezik meg a gye­rekeknek, a nemzetközi gyermeknapra ugyancsak ők biztosítanak sokféle vi­dám szórakozást, ügyességi játékokkal, sportvetélkedőkkel, honvédelmi verse­nyekkel. — Nagyon sokat jelentenek a gyere­kek számára ezek az együttlétek, nem­csak azért, mert a fiatalok mindig tar­talmas és szórakoztató műsorokkal le­pik meg őket, hanem azért is, mert ezekkel a rendezvényekkel sokkal kö­zelebb kerülnek egymáshoz, jobban megismerik egymást. A SZISZ-tagok közben arról is beszélnek, hogyan dol­goznak ők, miként vesznek részt a köz^ ség életében. A gyerekek érdeklődnek minden iránt, hiszen tudják, .hogy egy­két év múlva már ők is SZISZ-tagok lesznek. A fiatalok pedig természete­sen azt szeretnék, ha a mostani pioní­rok szívesen mennének közéjük. Az el­múlt Időszakban, főleg a SZISZ járási és kerületi konferenciái kerültek szó­ba, majd pedig a szlovákiai, illetve az országos kongresszus. A gyerekek ér­tékes kötelezettségvállalásokat is tettek erre az alkalomra. Vállalták, hogy ösz- szegyűjtenek egy tonna hulladékpapírt, ledolgoznak az iskola környékén és a faluszépítési akcióban 2000 munkaórát, az új óvoda építősénél pedig 300 mun­kaórát. Gyarapították a Sugár- és Ti- mur-mozgalom őrjáratait. A kongresz- szusok lezajlása után természetesen be­szélgetést rendezünk a fiatalokkal, hi­szen ők, bár küldöttként még nem jut­nak el a tanácskozásokra, élénk figye­lemmel követik majd a kongresszusok menetét — magyarázta Plauter Éva csapatvezető. Elmondta még azt is, hoy a fiatalok Ütőn a proletárforradalom győzelméhez (XI.) FORRADALMI FELLENDÜLÉS Egyre nőtt a for­radalmi fellendülés. Újra napirendre ke­rült a jelszó: „Min­den hatalmat a szovjeteknek!“ Ez­úttal azonban új tar­talmat kapott. Fel­kelésre buzdított az ideiglenes kormány ellen azzal a céllal, hogy az országban minden hatalmat a bolsevikok vezetése alatt álló. szovje­teknek adjanak át. A megalkuvó pártok soraiban megin­dult a bomlás. Az eszereknél a forra­dalmi érzelmű parasztok nyomására kialakult a balszárny. A „baloldali“ eszerek kezdték kifejezésre juttatni elégedetlenségüket a burzsoáziával va­ló megalkuvás politikája miatt. A men- sevikeknél szintén egy „baloldali“, úgy­nevezett „Internacionalista“ csoport jött létre, amely a bolsevikokkal rokon­szenvezett. Az anarchisták, akik befo­lyásukat tekintve eddig is igen jelen­téktelen csoportot alkottak, most vég­leg apró csoportocskákra estek szét. Csődöt mondott az ún. „Előparla- ment“ is, amelyet a burzsoázia azért hozott létre, hogy segítségével megál­lítsa a forradalmi kibontakozást, s az országot a szovjetforradalom útjáról a polgári alkotmányos fejlődés, a burzsoá parlamentarizmus útjára térítse. A mun­kások gúnyt űztek a megalkuvók elő- parlamenti erőlködéseiből. Az Előparla- mentet tréfásan „előfürdőnek“ nevez­ték el. A bolsevik párt központi bizott­sága bojkottálta az Előparlamentet, amely reménytelen kísérlet volt arra, hogy a forradalom kerekét visszafor­dítsák. Oroszország népe a döntő for­radalom küszöbén állt. Lenin szeptemberben levelet írt a fel­kelésről a központi bizottságnak, töb­bek között a következőket: „Egy per­cet sem veszítve meg kell szervezni a felkelő csapatok vezérkarát, el kell osz­tani az erőket, a hű ezredeket a legfon­tosabb posztokra kell vezényelni, el kell foglalni a Péter-Pál-erődöt, le kell tar­"iV. KONGRESSZUS 1987 sünk, amennyit kitermelünk. Persze eh­hez az kell, hogy jó legyen a munka- szervezés és ne akadályozzon az anyag- ellátás. Ezek, sajnos, néha már gondot okoznak, de mi nem hagyjuk, hogy ez az állapot állandósuljon. Ha kell, felfe­lé is bírálunk, mert mi dolgozni aka­runk. — Lehetne még növelni a munkater­melékenységet? — A munka ütemének gyorsításával nem lenné helyes erre törekedni, merf az a minőség rovására menne Mi pe­dig a SZISZ-kongresszus tiszteletére éppen a minőséggel kapcsolatban tet­tünk vállalásokat. Ha viszont jó szer­vezéssel még folyamatosabbá tudnánk tenni a munkánkat, még nagyobb telje­sítményre is képesek lennénk. — Kollektívátokat a legjobbak között jegyzik. Mégis sokan itthagytak már benneteket. — Ennek több oka is van. Elsősor­ban az, hogy sokan nem tudták azt nyújtani, amire nálunk szükség van. Nem volt kellő szaktudásuk, a munká­hoz való hozzáállásuk sem volt megfe­lelő, így természetesen rá kellett jön­niük, hogy nincs sok keresnivalójuk köztünk. Továbbálltak, de ezekért nem kár, hiszen a többségük a szakmában sem maradt meg Persze a múltban vol­tak komolyabb hiányosságaink is. Ne­héz körülmények között dolgoztunk az alapvető szociális gondoskodást, ellá­tást sem tudták mindig biztosítani szá­munkra. És rengeteget kellett utaznunk. Ezek hozzájárultak ahhoz, hogy né­hány ígéretes fiatal szakmunkás Is itt­hagyott bennünket Értük kár, de akik kitartottak, nem bánták meg. A vállalat vezetése megfiatalodott javult a légkör, sok hiányosságot kiküszöböltünk, job­bak a kereseti lehetőségek, és talán a szakma becsülete is nagyobb lett Ma sokkal jobban érezzük, hogv van jövő­je a vállalatunknak és természetesen ne­künk is, mint néhány évvel ezelőtt KAMOCSAI IMRE nyáron sem feledkeznek meg a pionír­csapat tagjairól. Már májusban, amikor szervezni kezdték a pionírok vakáció­ját, érdeklődtek, miben segíthetnének. Plauter Éva megbeszélte velük, hogy el­sősorban mint segédrajvezetőkre számít rájuk a táborozások során. Harminc pionírral ugyanis, a csapat legkiválóbb, legaktívabb tisztségviselőivel Tajovba utaztak, s az ottani tábori élet szerve­zésében jól jött a fiatalok részvétele, így aztán Vajlik Zoltán, Király Enikő, Pázmány Piroska együtt utaztak a gye­rekekkel. Ugyancsak ott találhatók a SZISZ-szervezet képviselői a nagyme­gyeri (Calovo) fürdőben a nyaraláson, a Kiserdőben a táborozáson, a bogyaróti (Bodza-Lúky) kerékpártúrán is. A csa­patvezető véleménye szerint csak dicsé­ret illeti a fiatalokat, nem beszélve ar­ról, hogy reá, valamint a pedagógusok­ra sokkal nagyobb terhet róna a gye­rekek szünidejének megszervezése. Az idén tehát valóban eseménydűsan zajlik a lakszakállasi pionírok vakációja. Benyák Mária tóztatni a vezérkart és a kormányt, a hadapródiskolások és a „vad hadosz­tály“ ellen olyan csapatokat kell kül­deni, amelyek inkább ott pusztulnak, de nem engedik az ellenséget a város központja felé nyomulni; mozgósíta­nunk kell a felfegyverzett munkásokat, fel kell őket hívni a végső élet-halál- harcra, azonnal el kell foglalni a táv­írót és a telefont a telefonközpontba a mi felkelési vezérkarunkat kell elhe­lyezni, össze kell vele kötni telefon útján minden gyárat, minden ezredet, a fegyveres harc minden központját stb.“ Lenin rámutatott arra, hogy a bolse­vikok, miután már mind a két főváros­ban — Petrográdban és Moszkvában — megnyerték a munkás- és katonaküldöt­tek szovjetjeinek többségét, kezükbe vehetik és kezükbe is kell venniük az államhatalmat. Levonva a megtett út ta­nulságait hangsúlyozta: „A nép többsé­ge mellettünk van.“ K. M.

Next

/
Thumbnails
Contents