Új Ifjúság, 1987 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1987-08-26 / 34. szám
új ifjúság 3 Illusztr. kép, vagy a diszkó a kedvenc de az újságokat azért minden nap fellapozom. Most épp itt tartok, aztán megyek táncolni — mondja mosolyogva. Klub a Vigadó-ban és vigadás a klubban, Így is jellemezhető a fülek! (Filakovo) városi ifjúsági klub, melynek augusztusi programajánlatát böngészem. Hiszen van itt futballmérkőzés, diszkó-maraton, számítógépes est, grimaszverseny, klubest a szülőkkel, és még sok érdekesség. Látogatásom napján épp a focimérkőzés volt műsoron a városi ifjúsági klub és a Kovosmalt üzemi klubjának Panoráma ifjúsági klubja között. A városi ifjúsági klub gondosan vezetett krónikáját lapozom, s Ju- recsek Éva klubvezetőtől aziránt Diszkóznak az építőtáborosok, de a helybeliek is A nyár utolsó akkordjaira készül. A diákok aranyszabadsága már vészesen a végéhez közeledik, az építőtáborosok viszont még vígan dolgoznak és szabadidejükben, természetesen, szórakoznak is. Ilyenkor nyáron a vakációzok is, a munkásfiatalok is, na és persze az építőtáborosok is nagy előszeretettel látogatják az ifjúsági klubokat. A helybeli diákok viszont már a szeptemberi klubnyitásra gondolnak, különböző kínálatok mozgatják fantáziájukat. Három járás három ifjúsági klubjába látogattam el, hogy a nyári műsorról és az elkövetkező klubévad előkészületeiről érdeklődjem, amelyek műsorajánlatát befolyásolja az a tény, hogy ifjúságunk a SZISZ-kongresszusra készül, majd a határozatok megvalósításán fárradozik. Ki akarjuk vágni - a rezet... Ödön falak között vezet utam a Rimaszombati (Rimavská Sobo- ta) Gömöri Múzeum alagsorában, ahol a városi ifjúsági klub esti hangulatába csöppenek. A középső szektorból kiszűrődő tompított fény és a halk muzsika hangja sejteti: itt zajlik a mai műsor. Tá- na Koniarovát, a klub vezetőjét hiába keresem, mert ő is a program aktív résztvevője. így mást nem tehetek, leülök és sokadma- gammal én is élvezem az ELŐ együttes fülbemászó zenéjét. Közben az együttest is megismerjük. A tizenhárom nagylemezük egy- -egy népszerű dalát hallgatjuk, miközben vizuálisan is követhetjük az együttes életútját, mert műsoruk alatt színes diákat vetítenek. A műsort a bratislavai főiskolások S-klubjának fiataljai készítették, akik a helybeli konzervgyárban dolgoznak, Rimaszombatban építőtáboroznak. Aztán kigyúlnak a lámpák, gyors rendezkedés, nagy sürgésforgás, ami már a diszkó előkészületeit jelenti. Kisvártatva újra felcsendül a zene, de már nagyobb hangerővel, és az élénk ritmusokra ropják a fiatalok a táncot. Ekkor már szabad a klub vezetője, aki elmondja, hogy „ez ■ szinte minden nap így van, persze nekem nem szükséges mindig a magnó mögé állnom. A mai programot az S-klubosok kezdeményezték, s mivel szakavatott kéz kell a mi magnónk kezeléséhez, én vállaltam ezt a szerepet.“ A nyári tevékenységről elmondta, hogy nem volt „uborkaszezon“, sem „szabadságidőszak“ most egymást váltják a középiskolások, főiskolások a helybeli konzervgyár- ban, de sok az olyan építőtáboros a környék szövetkezeteiben is, akik szintén eljönnek „háztűzné- zőbe“. A klubnak központi módszertani küldetése van, aminek főleg az iskolai év folyamán van jelentősége, de a táborozok miatt a vezetőség nem lázíthatott. Nemrég járt ittanyitrai (Nitra) GEG kisszínpad. mely kabaréműsorral érkezett a Rima partjára, a közeljövőben pedig Bohumil Martinék mérnök a Diskoráma ‘84 győztesének bemutatkozása ígér kellemes szórakozást. A klub keresi Klubról-klubra nyári ajánlataival ugyan a városba érkező építőtáborosok kegyeit, de fő feladata ilyenkor is a helybéli tagok-igényeinek a kielégítése. A klub szorosan együttműködik a városi SZISZ-bizottságal, így ez természetes. A klubvezető azonban már a nyárvégi munkálatokra gondol, amikor is új köntösbe öltöztetik a klub helyiségeit — természetesen többségében társadalmi munkában. Egy hét tatarozás után aztán újraindul a klubélet. Beindulnak a közkedvelt szakkörök, mint az aerobic, a színjátszó, a fotó-, a turisztikai, a propagációs szakkör, melyekre még az ősz folyamán nagy munka vár, ugyanis ebben a klubban zajlik majd a „Klubfórum ‘87“ ■szlovákiai seregszemléje. — Ezen a rendezvényen házigazdákként is, és persze mint aktív klubtagok is ki akarjuk vágni a rezet, új megoldásokat, a klubélet új elemeit akarjuk bemutatni a klubmozgalom aktivistáinak. Ez lenne hozzájárulásunk a SZISZ- kongresszushoz — fejezte be a beszélgetést a fiatal klubvezető. Azután veszi a mikrofont, a kazettákat és megy segédkezni a diszkónál. Én is szedem dolgaim, hogy körülnézzek. Az olvasóteremben egy csinos lányra lelek, aki a tánc helyett ezúttal az olvasást választotta. Boros Marika a presovi pedagógiai tanszék leendő hallgatójaként (nulladikosként) építőtáborozik Rimaszombatban. Azt szerettem volna tudni, milyenek az ő első benyomásai, hogyan tetszik neki az itteni klubélet. — Másodszor vagyok itt, de nem utoljára. Nekem nagyon kedves, hangulatos az itteni légkör, mindig összejön ötven-hatvan fiatal és nem unatkozunk. Én sem vetem meg a zenét és a táncot, Minden szempár a képernyőt figyeli érdeklődöm, nyáridőben kik és mikor jöhetnek a klubba, van-e érdeklődés, figyelembe véve, hogy párszáz méterrel odébb szintén van egy klubház.. — Mondhatnám, hogy mi helyretettük a klubtagság fogalmát. A feltétel a SZISZ-igazolvány, klubigazolványt pedig csak az kap, aki az egyhónapos próbaidő alatt alkalmasnak mutatkozik: segít a társadalmi munkában, és rendszeresen látogatja a klubot. ^Ami a konkurrenciát illeti, nem félünk tőle, már csak azért sem, mert együttműködünk: a munkaterve- ket és a nyitvatartási időt összehangoltuk, így amikor náluk vannak nagyobb akciók, akkor mi nem tervezünk tömeges összejöveteleket, és fordítva. A mi klubunk aránylag népszerű és közkedvelt a városi fiatalok körében, amit az is bizonyít, hogy egy éve alakultunk, s azóta a taglétszám nőttön-nő. Jelenleg 75 nyilvántartott tagunk van. A munka nyáron sem szünetel — sem a szórakozás, sem a társadalmi-gazdasági tevékenység. Gondolom, így lesz ez jövőre is, de az idén így kellett lennie, hiszen SZISZ-kongresz- szusra készülünk. A munka kapcsán ötlik fel bennem, hogy megkérdezzem a körünkben lévő Mázik István igazgatót a kultúrház és az ifjúsági klub közös munkájáról, terveiről. — Egy éve működik épületünkben az ifjúsági' klub, a rövid idő alatt semmilyen fennakadás vagy^ nézeteltérés nem volt köztünk. Pillanatnyilag egyre bővülünk. A szomszédunkba a volt múzeum helyére költözik a könyvtár, ami szintén a kultúrházhoz tartozik majd a jövőben. Mikor Évi a társadalmi-gazdasági tevékenységről beszélt, bizonyára ennek az átépítésére és berendezésére is gondolt, és, persze, az ifjúsági centrumra, amit a szabadban, az udvaron szeretnének kiépíteni. Az aszfaltszőnyeg már megvan, a pódium is elkészült részben, még a berendezést kell megvásároljunk, beszerelnünk. A jövő év ifjúsági kulturális nyara már ott is zajlik majd. A baráti beszélgetésre körém gyűlt klubtagok túlnyomó többségükben fiúk. Mikor hangot adok- észrevételemnek, Kellner Péter világosít fel. — igen, nálunk több a fiú, mint a lány és ez egyrészt jó, másrészt nem! Jó akkor, amikor dolgozni kell, mert mi. fiúk, azért többet teszünk-veszünk, de a finomabb munkák: a szőnyeg, a függöny mosása, takarítása bizony már női munka lenne. Másrészt viszont a klubvezetőnk lány, hallgatunk rá, mindent megteszünk, amit kér. Aztán még egy érdekes téma: mit csinálnak itt akkor, amikor a szülők is hivatalosak egy-egy klubestre. Kovács Zoltán mondja: — A lényeg azon van, hogy a szülők is lássák, milyen tevékenység folyik itt, milyenek a feltételek, a problémák és a tervek. Rendszerint a klubvezetőnő és helyettese, Vladö Cirbus, valamint Mázik Pista, az igazgató, rövid beszélgetésen megvitatják velük a problémákat, és aztán ők is vagy videóznak, társasjátékot játszanak, vagy zenét hallgatnak. Egyszóval: kinek mihez van kedve. — És a diszkó? — kérdezek közbe. — Néha még táncolnak is — mosolyog a fiú. Segített a szövetkezet Lépcsőkön megyünk felfelé. A falak színpompás díszítései, a gyönyörű faborítások egész a bejárati folyosóig kísérnek. Hatalmas hirdetőtáblán a klub alap- szabályzata, a házirend, a munkaterv, képekben pedig a közelmúlt akciói kelnek életre. Először az ülésterembe nézünk be, majd a gondosan berendezett forradalmi emlékszobát mutatják. Két iroda- helyiség következik ezután, melyek még nincsenek kellőképpen bebútorozva, végül a nagyterembe, vagy ahogy itt, Secovcében mondják: a bálterembe lépünk. A terem egyik végében a lemezlovas kellékei, előtte nyílt márványkő- padló a „táncterem“, a másik vége szőnyeggel borított, fotelokkal ellátott társalgó. A zárőfal homlokzatnak is beillő, modern festménye tovább emeli a terem hangulatát. Minden csillog és villog, ahogy egy nemrég nyílt ifjúsági klubhoz illik. A' klub keletkezésének kissé kacskaringós múltját Zdeno Cvercko klubelnök mondta el. Secovce egy szolid mezőváros, Boros Marika: „Én sem vetem meg a zenét, de az újságot minden nap fellapozom.“ sok-sok fiatallal. Nagyon hiányoltuk a klubot, nemcsak mi, dolgozó , fiatalok, hanem a tanulóifjúság is. A SZISZ járási bizottsága is, a városi vezetőség is sürgette létrehozását, A városi tanács végül is az igazgatói tanácshoz fordult segítségért. Szövetkezetünk elnöke, Ján Demko mérnök rögtön kötélnek állt, így a Vörös Csillag Efsz kezdte meg az egykori bazár átépítését. Gyors ütemben folytak a munkálatok, melyben már ml, fiatalok is aktív részt vállaltunk. Közel félmillió korona ráfordítással végül elkészült. Persze, ebben már benne van a két színes televízió, a Toshiba-hifitorony, a hangfalak és egyebek, amit itt látsz. Május második felében volt a klubavató, vagyis most, nyáron estünk át a tűzkeresztségen. Mint látod, hiányzik még egy s más, de ez már csak idő kérdése. Fontos, hogy a SZISZ IV. kongresszusára már klubtulajdonosokként készülhetünk. Az „egy s másra“ pepiig ügy mutatott rá, hogy fellapozta a látogatókkal készített vélemény- kutatás eredményét: annak idején kérték, hogy a diszkó éjfélig tartson — a vnb beleegyezésével ma már ez valósággá vált; hiányolták a biliárdot — ezt hamarosan megvásárolják; többen kérték Siman- sk^t — ő népzenei összeállításokkal szórakoztatja a klubosokat minden második kedden... — A héttagú klubtanácsnak így bizonyára könnyebb a dolga — el- mélkedek hangosan. — Részben igen. De az igazi nagy munka szeptembertől kezdődik. Beindítjuk a szakköröket; az aerobic- és moderntánc-kör után mutatkozik a legnagyobb érdeklődés, de szeretnénk megalakítani egy népművészeti csoportot, a- mely egyben a szövetkezetét is képviselné. Be akarunk kapcsolódni a klubfórumba is. Röviden: szeptembertől tartalmasabbá akarjuk tenni tevékenységünket — mondja a klubtanács tagja Ján Petro mérnök, aki egyben a propagációs kör vezetője is. — Persze, eddigi tevékenységünk sem volt formális, tartalmatlan, ezt az is bizonyítja, hogy itt — hétfő kivételével, amely a klubtanács összejöveteli napja — mindig van 30—40 ember. Nagyon népszerű és közkedvelt a videó- diszkó. A szünetekben játékokat, vetélkedőket rendezünk, filmet vetítünk, vagy pedig beszélgetéseket szervezünk Volt már körünkben jogász, orvos, rendőr, író és mások is. Munkánkat a szövetkezet vezetősége is elismeri, a vnb pedig a nevelő hatásért dicsér — teszi még hozzá Marcela Sokolo- vá. Az „utca“ fiatalját is megkérdeztem . távozóban, aki a három hónapja nyílt ifjúsági klubról ilyen képet festett: — Nagyon hiányzott és nagyon kellett már ez nekünk, jó volt az indulás, és remélem ilyen lesz a folytatás is. Mi is ezt reméljük. És nem csak velük kapcsolatban... Polgári László (A szerző felvételei)’ BHCftfll eci
