Új Ifjúság, 1987 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1987-08-19 / 33. szám
' f új ifjúság 3 Csütörtök, 1987. augusztus 6. Ahogy közeledtem Bratislavából a Magas-Tátra felé, (így romlott az időjárás. Kollégám meg is jegyezte, hogy most, bizony, ebben az ítéletidőben, nem jön el ötezer fiatal a Rysy csúcs meghódítására. Amint aztán tapasztalhattam, az ifjúságot nem riasztja el a rossz idő. Délig megteltek a sátorozásra kijelölt helyek, a kerületi küldöttségek tagjai birtokukba vették a kempinget. Igaz, hogy délelőtt néha-néha még eleredt az eső, de itt-ott a napsugarak is előbújtak. Az esős és a hideg időjárás azonban nem szegi kedvét senkinek. A sátrak között sétálva, vidám lányokkal és fiúkkal találkoztam. Előkerültek a hangszerek, és szólt és szállt a dal a Tátra alatt még az esőben is. Beszélgettem azokkal, akik tegnap megjárták a Rysy csúcsra vezető kanyargós utat. ök vitték fel ugyanis a csúcsra azokat a jelvényeket, melyeket ott a helyszínen a részvevők kapnak majd, hogy otthon a barátok, ismerősök előtt bizonyíthassák a csúcs meghódítását. A TANAP dolgozói azt is elmondták, hogy az út rendben van, nem volt kőomlás, csupán némi jegesedés nehezíti meg a följutást. Mindezt azért említettem meg, mert holnap kora reggel már az úgynevezett amatőrök, az egyes kerületek küldöttei is elindulnak a csúcsra. Péntek, augusztus 7. Az ifjúság természetes igénye a sportolás. Tapasztaljuk ezt itt is a A 31. Rysy találkozó a barátság, ag internacionalista együvétartozás ée Lenin forradalmi hagyatéka iránti tisztelet jelképe lett. Meglepett, hogy nagyon sok olyan fiatallal találkoztam, akik nagyon is érdeklődtek az időszerű nemzetközi és belpolitikai kérdések iránt. Az az út, mely a csúcsra vezetett nem volt mentes a veszélyektől, de kérdezem én, hogy melyik az az új út, melynek nincsenek csapdái, nehéz és szinte elérhetetlennek tűnő szakaszai. Fiataljaink többsége feljutott a csúcsra. Nincs birtokomban pontos kimutatás arról, hogy hányán érték el e három nap alatt a 2499 m magasságot. Egy azonban biztos, hogy a résztvevők célba értek. Egy eszme érdekében indultak el, és egy eszmét képviseltek. Képviselték a Szocialista Ifjúsági Szövet* ság többszázezres táborát is. Most, amikor egy hónap múlva kezdődik a SZISZ szlovákiai kongresszusa és október 2—4-e között tartják a Szocialista Ifjúsági Szövetség IV. kongresz* szusát, úgy gondolom, hogy ifjúság gunk a 31. Rysy-túra alkalmából iá tanúbizonyságot tett helytállásáról. Részt vállal és részt kér azoknak a feladatoknak a megoldásából, melyek előttünk, az egész társadalmunk előtt állnak. Itt a Rysyn főleg fizikai fel- készültségüket bizonyították fiatal* jaink. Most a képzettség, alkotókészség hasznosításán a sor. A SZISZ fgf válik becsületesen dolgozó, politizáló^ művelődő, sportoló fiatalok ifjúsági szervezetévé. csikmAk imitb A cél előtt Szombat, augusztus 8. Még egy nap és sátorbontás lesz a Rysy-találkozőn. Holnap ilyenkor hazánk tíz kerületének küldöttei, Prága és Bratislava fiataljai útban hazafelé, a négy feledhettlen nap élményeit idézgetik újra, hogy otthon a barátoknak, barátnőknek és a munkahelyükön is beszámoljanak mindarról, ami a 31. Rysy találkozón történt. — Jó volt, de — hallottam már ma is lépten-nyomon. És a „de“ szócska ez esetben azt jelenti, hogy az időjárás nem mindig fogadta kegyeibe a Minden kerületi küldöttség külön tá-borhelyet kapott (A szerző felvételei) HARMINCEGYEDSZER A RYSYN= Rysy találkozón, ahol lépten-nyomon röplabdázó lányokkal és focizó fiúkkal találkozhatunk. Szórakozás, sportolás, és közhasznú munka. Ez jellemzi az ezévi összejövetelt. Ma akik nem indultak el a Rysy meghódítására, értelmesen töltötték szabadidejüket. A Gabőikovo—Nagymaros vízlépcsőrendszer építkezéséről érkezett fiatalok ádáz csatát vívtak egymás ellen a minifocipályán, a prágai lányok pedig röplabdában mérték ösz- sze erejüket. Az ifjúsági lap- és könyvkiadó vállalatok is eljöttek a fiatalok találkozójára. Mint azt Bartalos Márta elmondta, már eddig több mint húszezer korona értékben adtak el könyveket a két kiadó önkéntes elárusítói. A mai nap különben a megszokott körülmények között telt el. Már szerencsésen visszatértek a Rysy csúcsáról azok a fiatalok, akik reggel öt órakor indultak el. Ma kétezer fiatal tette próbára erejét, és gyorsan hozzáteszem azt is, hogy szerencsésen megjárták a csúcs felé vezető síkos utat. Azok, akik a táborban maradtak, később ébredtek és nyolc óra felé elindultak, hogy az Életfa mozgalom keretében tisztítsák az utat attól a szeméttől, melyet felelőtlen turistád szórnak szét hazánk legszebb természeti környezetében. V A békefelhfvást is aláírták a résztvevők Tíz órakor kezdődött és három órakor fejeződött be a köztársasági elnök vándorserlegéért vívott tájékozódási futóverseny. Délután többszá- zan lefutották az ún. Békemérföldet is, melynek hossza egyenlő a Rysy csúcsának magasságával, vagyis 2499 méter. A mai nap folyamán sok szó esett a fiatalok között a tegnapi békemanifesztációról, és az ezt követő kultúrműsorról. Szinte teljes volt az egyetértés, hogy hivatásos művészek nélkül is lehet tartalmas előadást produkálni. Meg is jegyeztem, hogy a kerületi küldöttségek jól felkészültek az ezévi találkozóra. résztvevőket, és komoly próbára tette a sátortábor lakóit. Az ötezer résztvevő között bőven akadtak olyanok, akik nem érték el a találkozó végső célját, vagyis nem jutottak fel a 2499 m magasságban lévő csúcsra, ahol Vlagyimir Iljics Lenin domborműve van. Útban felfelé a síkos talaj miatt biztonsági okokból többen visz- szafordultak. Persze bőven akadt sportolási, szórakozási lehetőség lent a táborban. így például ma is, és gyorsan hozzáteszem azt is, hogy ragyogó napsütésben került sor a Béke- mérföld lefutására, hogy utána újabb fizikai erőnlétükről tegyenek tanúbizonyságot a résztvevők a helyből való elrugaszkodásban és a fekvőtá- masz-gyakorlatokban. Nagy sikert arattak a talicskaverseny résztvevői is. Ma, szombaton 18 órakor a Rysy találkozó ünnepélyesen véget is ért. Kihirdették a versenyek eredményeit, a szabadtéri színpad előtt fellobbant a barátság tábortüze, és utána gazdag kulturális műsorban gyönyörködhettek a találkozó résztvevői. Holnap, vasárnap reggel, ha az időjárás kedvező lesz, elindul az utolsó csoport a Rysy meghódítására. Vasárnap, augusztus 9. Az időjárás kedvező volt, a csoport elindult, és sikeresen vissza is tért. BARKÓ LILIPUT Hogy volt, hol nem volt Medvesalja tőszomszédságában, ahol a tekintélyt parancsoló egykori vulkán, a Ragács meredek nyúlványa szelídebb dombhátakkal ölelkezik, mint sörhasű öregember szétterpesztett tagokkal fekszik egy kicsinyke falu — Dobfenek (Dubno). Határát a Gortva-patak lassan csordogáló vize mossa, hogy egy nagy ívet téve ketté szakítsa az amúgy is aprócska települést. A falu neve — mesélik — a török időkből öröklődött az utókorra. A por- tyázó törökök olyan pusztítást vittek itt véghez, hogy amikor az elmenekült lakosság visszatért, az üszkös romok között mindössze egy fél dobot, egy dobnak a fenekét találta. Az újjáépült falunak ez szolgált névadóul. Valószínűbbnek tűnik azonban, hogy a települést övező nádas-mocsaras láp rejlik e falunévben, hiszen azt itt „fenekének mondják. Az viszont biztos, Dobfenek soha nem volt számottevő község. Egy XV. századi okirat az ajnácskői vár tartozékaként öt portáját említi. Ekkor egyetlen család tagjai, a Dúl-ok lakták. Két évszázaddal később már egyetlen jobbágy-paraszt sem élt a faluban. A pestis erősebbnek bizonyult náluk. Dobfenek sokszor cserélt gazdát. Volt a Recskey, Síposs, Hubay család birtoka, s már a 18. században megjelentek az első — Farkas, Kovács, Pőczos, Szó nevű — telepesgazdák. Az ő leszármazottaik alkotják ma is e település lakóinak túlnyomó többségét. jelenleg 187-en élnek Dobfeneken, mely a Rimaszombati (Rim. Sobota) járás egyik legkisebb faluja. 1957-ben alakult szövetkezetét később a szomszédos Almágyhoz (Gemersky Jablonec) csatolták, hasonlóképpen jártak el a helyi nemzeti bizottság esetében is. Kihaló falu? — Dobfenek kihal — jegyezte meg félig tréfásan, félig szánakozva az almágyi anyakönyvvezető, amikor a születési és elhalálozási arány felől érdeklődtem. Az elmúlt tíz esztendő 14 újszülöttjére ugyanis 22 halott jut. Almágyban ugyanez 85:52 az Élet javára. Igaz, az központi falu, sok fiatal házaspár telepedett itt meg. Jöttek messzibb vidékekről is, lakást, munkát kaptak. — A háború előtt még 300 lakója is volt Dobfeneknek — emlékezik Szó Elemér, akit igazán aggaszt szülőfaluja jövője. — Akkor még nagycsaládok, „hadak“ voltak. Egy-egy udvarban, esetenként húsznál is többen laktak. Családonként 5—6 gyereket neveltek fel. Ma viszont nincs gyerek. A fiatalok egy-két csemeténél többet nem vállalnak. Emiatt zárták be a hatvanas évek elején az iskolát, tíz év elteltével pedig az óvodát is. így a gyerekeket még óvodába is a 3 kilométerre lévő Almágyba kell hordani. A falu lakosságának egy harmadát a harminc éven aluli fiatalok alkotják. A hatvan éven felüliek részaránya 23 százalék. A különbség számokban kifejezve pont 7 fő. Öregszik a falu. Kevés a gyerek. Miért? — Többek között azért is — gondolkodik el Kovács Nándor, a polgári bizottság elnöke, vagy ahogyan a falusiak emlegetik, a „bíró“ —, mert a hatvanas években sok fiatal jobb életkörülményeket és munkalehtőséget találva elhagyta a falut. Olyanok, akiknek ma gyerekei vannak. Elköltözött a folytonosságot, az utánpótlást jelentő {ma már) középgeneráció nagy része. Azóta viszont változott, biztatóbb a helyzet. Ugyanis akik maradtak, ha nem a helyi szövetkezetben dolgoznak, naponta, hetente ingáznak. Manapság mindenki inkább a közeli falvakban, városokban keres és talál megfelelő munkalehetőséget. Régebben sokuknak még Banská Bystricába, Bratislavába, Kassára (KoSice) kellett eljárniuk, hogy megtalálják számításukat. Mindenesetre ma már más, hasonló sorsú településekkel ellentétben a dofeneki fiatalok — egykét kivételtől eltekintve — nem hagyják el szülőfalujukat. A napi ingázást ők már természetesnek tartják. S a közlekedés is kielégítőnek mondható. Dobfenek 1971 óta az almágyi hnb fennhatósága alá tartozik. Az elnök. Foglár László, mint fejlődni, megújulni képes települést jellemezte, hisz itt nincs építkezési tilalom, sőt, kiadásra váró telkek is akadnak. Paradox módon a tanács legsürgetőbb feladatául mégis a temető kiszélesítését, rendbehozását jelölte meg, mint a választási program részét. Kovács Nándor, a „bíró“ egyben a hnb alelnöki tisztét is betölti, ö így látja: Szép kis falu lesz a miénk nemsokára. Már folynak a munkálatok, lecsapolják a környező mocsarak túlnyomó részét. Csak a Feneketlen-tó marad meg, ami ritka állatvilága folytán védett övezet. Egészségesebb lesz a falu klímája, a mocsaras ingovány sok betegség okozója volt ezidáig. Jövőre elkészül a község határában a víztározó Is. Az 52 hektárnyi vízfelület, gondolom, sok látogatót vonz majd felénk. A „bíró“ szerint azért Dobfenék mégis hátrányos helyzetben van a „központi“ faluval, Almággyal szemben, Bár ami szükséges, mindene megvan a településnek. Sok tekintetben meg is előzi Almágyot. Jobb a közvilágítás, a falurádió állapota, rendezettebbek az utcák. Tízegynéhány éve működik a központi vízvezeték, Almágyban csak most építik. A telefonok számát illetően is mesz- sze jobb a dobfeneki arány. A felsoroltak még a központosítás előtti időszak „számlájára írhatók“. S azóta? Újraaszfaltozták a parányi utcákat, elhordják a háztartási hulladékot, Z- akció keretében átalakították a volt iskola és óvoda épületét — lakodalmas termekké. A falusi „lagzik“ az utóbbi időben ebben az épületben zajlanak. Az utolsó viszont két évvel ezelőtt volt. Társuló társadalmi szervezetek 1983-ban összevonták a dobfeneki és az almágyi SZISZ-szervezetet. Az indok: az állandó tagság kis létszáma Dobfeneken. 1987-ben viszont az almágyiak segítségével újjáalakult a rokkantak szervezete. A tanács elhatározta, hogy a többi szervezetet is társítják. Egy idő után elvetették a gondolatot, mondván, hogy ez megbénítaná az amúgy is lezser társadalmi tevékenységet Dobfeneken. Foglár Lászlótól tudom, hogy Almágyban pezsgő társadalmi-kulturális élet folyik éppen a Nemzeti Front szervezetei jóvoltából. „Nincs hét, hogy ne történjék valami.“ És Dobfeneken? Évek óta szinte semmi. A hetvenes években szép eredményekkel bíró SZISZ-szervezet működött a faluban. Klubot rendeztek be maguknak, színdarabokat, esztrádműsorokat, vetélkedőket rendeztek, jeleskedtek a társadalmi munkában. Mára maradt a klub, ahová eljárogat egynéhány fiatal — tévét nézni. Jól működött a Csemadok, a nőszervezet, a tűzoltószervezet. Most? A tűzoltók idei körzeti versenyén elért harmadik helyezésen kívül semmi említésre méltó. At okokat kutatva a hnb elnöke elmondja, hogy általában a piciny társközségében gyengébb színvonalú a társadalmi szervezetek tevékenysége. Valamenyi társszervezetben majdnem ugyanazok a személyek a tagok. Nem szakadhatnak többfelé. Inkább egy- felé sem. Az emberekből kiveszett a kezdeményezőkészség, arra várnak, hogy szóljanak nekik. Úgy tűnik, nem akad „egy, csak egy legény“ sem aki „szólna“, aki nógatná a társakat. Kovács Nándor alelnök leginkább a fiatalok közönye felett sajnálkozik. Szerinte, nincs, aki vezesse őket, aki odaálljon eléjük, hogy pajtikáim, most ezt csináljuk. Néha magukban a fiatalokban is felmerül a „tenni kellene valamit“ érzete, aztán elhessegetik még a gondolatát is. így kényelmesebb. — Nagy a kényelem. A tv az oka mindennek, házhoz szállítja a kultú» rát — jegyzi meg a többi szervezet semmittevésének margójára. — Minimálisra csökkent a közösségi szellem, még az ilyen kis faluban is, mint a miénk, ahol mindenki mindenkit ismer. Az emberek döntő hányada csak az anyagi javakra gondol. Elanyagla- sodtunk. Lehet, konstatálom, de csak magamban. És ugyanott idézem vissza korábbi mondatát: Dobfenek mégis hátrányos helyzetben van ... És-végül... Dobfeneken 1957-ben „gyűlt ki a villany“. Akkor pap temette el a petróleumlámpát a már működő transzformátor tövében. Lezárult egy fejezet a falu történetében. Az utóbbi három évtized alatt teljesen átalakult a község. Sorra épültek az új, emeletes házak, s bár lélekszámút tekintve megfogyatkozott, területében gyarapodva vészelte át a legújabb idők váltakozó szeleit. A régi falu hangulatát s a parasztösök szellemét már csak az idős emberek hordozzák magukban, akikre még talán érvényes e századeleji jellemzést „A gömöri palócnak jellemző tulaj* donságai közé tartozik, hogy szereti földjét, s ahhoz körömszakadtáig ragaszkodik.“ Azért az biztató, hogy a dobfeneki fiatalok mára már megtanulnak ingázni ... D. KOVÁCS JÚZSEF * ifösüaäes* i.'Tinivrtii«
