Új Ifjúság, 1987 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1987-08-05 / 31. szám
/ A SZISZ SZKB LAPJA \X*V é«|. 1987. 8. 5. Ara 1,— KCs A munka iskolája 3. Válogatás diáklapokból 4. Zágrábi noteszlapok 6. Kirándulás a házasságba 7. Prágai barangolások 10. Eubomfr Kortha: Kozmikus inspiráció Rajtunk múlik Marián Párkányi, a SZISZ SZKB titkára Nágy évtizede már annak, hogy arra törekszünk, a sport minél többeket szolgáljon. A spartakiádok és minden, ami ezzel a mozgalommal jár, azt bizonyltja, igyekezetünk nem volt hiábavaló, értünk el haladást. De az is az Igazsághoz tartozik, hogy az eredményekkel mégsem lehetünk elégedettek. Napjainkban a fö feladat e téren: millióknak megteremteni a feltételeket az aktív pihenéshez, az erejük, egészségük megőrzését segítő kiadós mozgáshoz Ennek ugyanis sokkalta nagyobb a haszna, mint az egyszeri nekilendülésnek vagy a lépcsőzetes versenyeknek, amikor a résztvevők gárdája csak a legjobbak- ra szűkül. A mi célunk az, hogy mindenki a legegészségesebb életmódot folytassa. Ezt kérjük tömegességen. Sokszor hangoztattuk már ezt, s most a tetteken a sor; azon, hogy a leghatékonyabb eszközökkel érjük el célunkat a mindennapi életben. A Csehszlovák Testnevelési Szövetség Szlovákiát Központi Rizottsága Elnökségének egyik legutóbbi ülésén szó volt arról is, mi mindent tehetnének az ügyért a nemzeti bizottságok ifjúsági és testnevelési bizottságai. Márpedig járás , város és faluszerte százakra tehető ezeknek a bizottságoknak a száma. Munkájukat pontos terv szerint végzik. A hiba abban van, hogy többségük olyan rendezvényekre szorítkozik, amelyeken általában ugyanazok a személyek vesznek részt, és annál kevésbé tekintik szívügyüknek a lakótelepek, városnegyedek, falvak fiataljainak lehetőségeit. Pedig a kiaknázatlan tartalékokat éppen itt kéne keresniük. Ogy tűnik, mintha még kimaradna hatáskörükből az a terület, ahol az emberek valóban a szabadidejüket töltik. Márpedig ez a legnépesebb terület. Mi akadályozza e bizottságokat abban, hogy tagjai felosszák egymás közt a lakótelepeket, -negyedeket, és a lakóbizottságokkal közösen segítenének megoldani a problémákat? Feltételeket teremthetnének a tömegeket mozgató, de kis anyagi ráfordítást igénylő sportokhoz, közösen rendezhetnék meg ezeket a megmozdulásokat.. Talán éppen ezen az úton haladva jutnának el küldetésük céljához, és formalitásoktól mentes, értékes munkát tudnának végezni. Amolyan albizottságokat létesíthetnének például a tornatanárokból, a testneveléssel megbízott SZISZ-tisztségviselőkből és más lelkes fiatalokból. Ezek az ún. albizottságok segítenének nemcsak felmérni, mi érdekli a fiatalokat, hanem figyelmeztetnének a nehézségekre és a kiaknázatlan lehetőségekre is. Sőt részt vennének az elenyésző anyagi ráfordítást igénylő sportpályák létrehozásában, a meglévők karbantartásában és a rendszeres munka szervezésében is. Az egyre népszerűbb kocogástól a különböző sportjátékokig, -versenyekig mindenben, így az eddiginél nagyobb odafigyeléssel mindenhol tartalmas munka folyhatna, amelyet a nemzeti bizottságok önálló Ifjúsági testnevelési bizottságai irányítanának, segítenének. Éppen ezért olyan fontos, hogy ezekbe a bizottságokba a testnevelés, sport megszállottjai kerüljenek, és elegendő időt tudjanak szakítani önként vállalt fontos munkájukra. A SZISZ képviselőinek pedig, fiatal társaikat segítve, kezdeményezőbbén, tettekkel kéne e bizottságokban segíteni a célt. S tenni ezt leginkább úgy, hogy .éppen őket, a fiatalokat szolgálják a sportpályák, tornatermek, sportcsarnokok és más ilyen küldetésű létesítmények, mégpedig mindig, vasár- és ünnepnapon éppúgy, mint a szünidő alatt és más alkalmakkor. Az a fontos, hogy ezekben a létesítményekben mindig a fiatalok rendelkezésére álljanak a sportszerek, és ne okozzon nekik gondot a beszerzésük, ha éppen szükség van rájuk. Sok határozat született már a testnevelés tömegessé tételéről. Hogy ezek a határozatok a gyakorlatban is érvényt szerezzenek, az elsősorban az embereken, rajtunk múlik, a mi viszonyulásunkon az ügyhöz, a mi lelkesedésünkön, önfeláldozásunkon és nem. utolsósorban a kitűzött célokon, amelyekért felelősséget vállaltunk. Jóllehet a nyár a pihenés, a kikapcsolódás évszaka, mégis megannyi lehetőségünk van az említett feladatok, célok teljesítésére. A negyedik évtizedbe lépve Találkozás harmincegyedszér. Ugyanazon a helyen, változatlan céllal. Vajon mi újat hozhat még? Ezek a gondolatok foglalkoztatják az embert most, amikor rövidesen (augusztus 6 — 9-e között) ismét fiatalok zsibongásától lesz hangos a Tátra alatti Sportcamp. A Rysy-túra negyedik évtizedébe lép. Bár az évszám nem kerek, mégis külön jelentőséget hordoz, hiszen idén ünnepeljük a nagy októberi szocialista forradalom hetvenedik évfordulóját, és ez a rendezvény az emberiség történelme fordulópontjának vezéralakjával, V. I. Leninnel kapcsolatos. Van-e a rendezvény három évtizedes történetében valamilyen fejlődési felfelé ívelés? A válasz egyértelmű: van. Hiszen a rendezvény fő célja mellett, hogy a résztvevők feljussanak a csúcsra, még sok és fontos járulékos mozzanat gazdagítja. A fiatalok közhasznú munkát végeznek: tisztítják a gyönyörű tátrai környezetet, takarítják mindazt, ami a gondatlan és hanyag turisták után szemét formájában visszamarad. Karbantartják a hegyi turistaösvényeket. Egyszóval védik- szépítlk hazánk természeti kincsét, a Magas-Tátrát. Mindez pedig nemcsak kétkezi munka. Van ennek szellemi vetülete is. Fiataljaink megtanulják tisztelni a természetet, óvni, védeni értékeinket és környezetünket. Ez a viszonyulásuk pedig évről évre mélyül, erősödik. Ez tehát az a fejlődési folyamat, amely a három évtized hagyományából kimutatható. Vannak persze állandó, nem változó értékek is; ilyen a békevágy, a barátság. Ezek is változatlanul fontos értékek. Ha tehát idén ismét a fiatalok zsibongásától, nyüzsgésétől zsong majd a Tátra, a felsorolt értékek további gyarapodásának is tanúi lehetünk. — hr —
