Új Ifjúság, 1987 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1987-07-22 / 29. szám
Harri Pritchard Jones A TÁNC Az álom átjárta egész testét, és kínzó kedvetlenségbe burkolta. Hajnali kettőig olvasott, most pedig még csak hét perc múlva lesz kilenc. Lelógatta lábát az ágy szélén, a lapockáját vakargatta. Amikor lehajolt, hogy fölhúzza a zokniját, értelme ébredezett, és elhatározta, hogy még aznap este levágja lábujla körmét. Selyem- pizsamája redőket vetett vékony testén, a sötétpiros hálóruha a gallérjánál és a kézelőjénél világosabb árnyalatú — mintha csak a keze lenne. Slng keze keskeny'volt, mint általában az Indiaiaké, ujjhegyeit finom ráncok barázdálták, jóval feltűnőbben, mint a fehér emberéit. Negyedik éves orvostanhallgató volt. Utoljára három éve járt otthon, amikor az anyját temették. Komolyan vette a tanulmányait, s vizsgált mindig idejében sikerült letennie. Minthogy hazájában olyan nagy hiány volt orvosokban, és minthogy nagybátyja a Legfelsőbb Bíróságon dolgozott, Sing biztos lehetett abban, hogy hazatérte után két-három évvel megbecsült és sikeres embernek tekintik. Madrasban járt egyetemre, mielőtt Dubllnba jött, hogy természettudományokkal foglalkozzék, és elsajátítsa az angol nyelvet. A dubliniekkel való érintkezést azonban eleve meghatározta a hiányos nyelvtudása. A helybeliek röpke kis párbeszédei az 6 szemében 'frivolnak és komolytalannak tűntek. A férfiak szerették a kocsmákat, a vég nélküli beszélgetéseket a vallásról és politikáról néhány pohár habzó, fekete sör mellett. Az asszonyok ritkán vettek részt a társaságban, és szinte semmit sem tudtak a Keletről. Az Igazat megvallva, ő sem valami sokat tudott róla, mielőtt Európába jött. Ismerte országa társadalmát, hagyományát és szokásait, kisebb isteneik nevét és jellegzetes vonásait. Mióta Írországban élt, elolvasott egy csomó puha fedelű könyvet a hazájáról, a népéről, és rengeteget olvasott az európai civilizációról Is, mint például Zeusz adományairól, a régi vallásról és az új humanizmusról. Nagy sajnálatára az emberek úgy viselkedtek, mint a süketnémák, ha ezekről a témákról kezdeményezett beszélgetést. Talán túl nehéznek találták, hogy megértsék, mit mond. Az emberek, akiket ismert, nem hívták meg magukhoz, mivel olyan bonyodalmas volt beszélgetni vele, s ki tudja, talán azért, mert nem akarták, hogy a leányukkal megismerkedjék. Ö persze nem is akart feleségül venni ír leányt. Túl sok bonyodalmat jelentene hazavinni, és megtanítani arra, hogy úgy viselkedjék, mint Indiában szokás. Ez nem lenne tisztességes sem a leánnyal, sem az otthoniakkal szemben. Egyébként vakarózás közben eszébe ötlött, hogy csütörtök van. Azért vetette magát a múlt éjjel olyan keményen és sokáig a munkára, mert ma este el akart menni az Excelsiorba, hogy szenvedélyesen és búfe- lejtőn táncoljon Roy Clarke és együttese lüktető ritmusaira — különösen mert verejtékező dobosuk valamikor maga is orvostanhallgató volt. Honfitársai is gyakran ellátogattak az Excelsiorba, mint ahogy az afrikai, az angol és a többi külföldi diák is. Társaságukban meglehetősen könnyedén folyt a társalgás: az orvos- tanhallgatók és mérnökjelöltek a bevásárlásról és a szexről beszélgettek, és néha egy-egy magányos ápolónő vagy egy bolti eladó szintén megtisztelte őket jelenlétével. Saját kocsmájuk is volt és kávézójuk, ahol nyugodtan tréfálkozhattak az íreken, a vallásukon, ódivatú szokásaikon, s ahol különféle tiltott javakat vásárolhattak maguknak. Nem zavarta őket az, hogy az Istenadta írek annyira zárkózottak és féktelenek. Sing keresztülsétált a Stepher’s Greenen. Már elfogyasztotta könnyű reggelijét: ma ő volt a soros szakács. Milyen gyönyörűek a virágok a parkban, cirógatja őket a nap és p gyenge szellő, a geometrikusán elhelyezett tulipánok és az elbűvölő, virágba borult almafák — a május virágai. És a mangó illata egy pillanatra elborította az agyát. Kisétált a parkból, át a forgalmas sarkon, az óriási nyüzsgésben, és elindult a Grafton Streeten, úgy siklott, akár egy angolna, a siető tömegben, leányok mentek el mellette egymás után vidám tavaszi ruhában. Mennyi csinos lány nyüzs- „ gött ma reggel a Grafton Streeten, éppúgy mint a mad- rasi utcákon a selyemszárik suhogásában: aj ott is, itt is hivatalba vagy iskolába igyekj” vajon hol rejtőznek éjjelente? Amint beállt a másféle nők lepik el az utcákat. A kollégium part ért, és mialatt várta, hogy a rendőr egy intéssel gedje, néhány orvostanhallgatóval találkozott, mennyien elegáns aktatáskát hordtak, valamennyit hér gallért, szürke nadrágot és tweedzakót vi Megkapták a jelt, a társaság átkelt az úton, és £ fából készült kis ajtón belépett a kollégium elő cácskába. Miközben Sing az előadót hallgatta,, köpet különféle típusait, azok jellemzőit taglattaj ej napsugárcsóva tört át az ablakon, és tarkóját ej Testét átengedte ew/Wffrfetra az érzéki nek, mielőtt figyjrtmgí ölm |@z ftlöadf ta, és szavait Jegfoetfügetf mennyi minden pi orvosi «gyoitgelPCT ázsl.aialrgiJés \efrtkaiaS fölösleges dolgot:, Ihofey eg haza InJ^baT^BHt1 a«Biv A gyári asszonvejapap^ rékpárra u*tt; a gyárból kijövőJ_^aa"-5sszonyöka fiatalemberek atfmenős megjegyzéídlt.&llön? falt és felhívd«^ták abba az eifyelgő kötekedést. Mivel lakOtt, Lll fordult, átment a keskeny BallónT*>e(^sztül t?* nán, amely a gyárral szemlufeti házak Httó teraá vezetett. Kétemeletes téglah&ak voltak, kisN^blako^ és alacsony altókkal. A leány vidámabban XPkedS^ mint általában munka után. Csütörtök volt. Miután bement a házba, fölhörpintette teáját, felment az emeletre átöltözni. Feszes melltartót választott, amely mutatóssá és vonzóvá tette a mellét, s fölé hozzáillő, szűk, fehér blúzt húzott. A szoknya is a lehető legszűkebben feszült, a fekete anyag kifényesedett a tánctermi üldögélésektől. Begombolta az oldalánál, fölhúzta a cipzárját, eligazította magán, a hossza éppen fedte a térdét. Az ágy szélére ült, hogy fölhúzza harisnyáját, élvezte a simogatását a lábán, aztán belebújt tűsarkú cipőjébe. A tükörhöz lépett, és megvizsgálta arcát. Bekente krémmel és bepúderezte az orra tövében húzódó ráncokat, aztán telt ajkát kifestette narancsszínű szájrúzzsal. Mfiszempilláit rátette egy régi táncjegyre, dúdolgatott, miközben befestette őket. Vam- posította a szemöldökét, szemhéját bekékitette, kis híján elkészült. Hajára nem volt gondja, mert Carol az ebédszünetben berakta. Kikefélte a hullámokat, és megnézte magát a tükörben — ezt csak csütörtök esténként és néha szombaton tette, elégedett volt a keze munkájával. Egy széles aranyszínű karpereccel a karjára erősítette kendőjét, ahogy elképzelése szerint a keleti rabszolgalányok viselik. Néhány cseppnyi parfüm, skarlát körömlakk, egy tízshillinges meg egy kis apró, az esőköpeny s már kész is van. Fölment az anyjához megmondani, hogy elmegy, és ezzel mindent megtett, amit minden csütörtökön meg szokott tenni. Sietett a buszmegállóhoz, tele várakozással ugrott föl a 10-esre, és leült az alsó szinten. Sing kényelmesen üldögélt a busz felső szintjén. Az Excelsior bejárata tárva-nyitva, fölötte vibráló zöld fények ajánlgatták az embereknek Roy Clarke-ot és együttesét. A csapóajtó mindegyik üvegén piruettező balett-táncos árnyképe díszelgett. Amikor Sing belépett az előcsarnokba, úgy érezte, mintha őt köszöntené Roy énekhangja és a langy- meleg, verejtékszagú levegő. Fizetett és továbbment a hallba, elhaladt a női mosdó mellett, ahol csapatostul ténferegtek a leányok. A hall még meglehetősen üres volt, azért fölment az emeletre, vett egy coca-colát és a karzat előnyös pontjáról must- rálgatta a mezőnyt. Kis ideig eldiskurált néhány férfi- ismerősével, s amikor a hall már-már megtelt, s a zene még jobban fölforrősodott, táncba indult. Nem tartott ki sokáig első partnerei mellett, az egyik túl magas volt, a másik túlságosan bőbeszédű. Roy meghívására lement a földszintre. A táncolók között Sing észrevett egy lányt, aki magasságban illett hozzá. Telt, ruganyos mellén úgy feszült a blúz, hogy majdnem szétpattantak rajta a gombok. Karja vállig meztelen, erős lába térdig kilátszott, s szoknyája alól parányit ki-kivillant rózsaszín alsószoknyája. Mintha lágyan ringatózott volna álltában, csípője és az alsószoknya úgy remegett, mint a pipacs, ha a szellő fújja. Feléje sietett és örült, hogy megelőzhetett másokat. Egy fej- és kézmozdulattal a táncparkett felé invitálta. Egész este nagyon kevés lassú, álmatag számot játszottak. Sing bölcsen ezek közül választott ki egyet. Könnyedén táncoltak, Lil teste engedelmesen alkalmazkodott. Sing keze addig motozott, míg meg nem pihent a lány tomporán. Lil átkarolta a fiú nyakát, testük egymáshoz simult, s a tánc, dallamát egymás fülébe dúdolták. A zene abbamaradt. Sing meghajolt és visszakísérte a leányt a helyére. Aztán egész este a leánnyal maradt, még a gyors számoknál is. Testüket elektromos áram járta át, ha csak egymáshoz értek. Az utolsó keringő előtt Sing megtudakolta a leány nevét, és a tánc alatt kérte, hadd kísérje haza. Lil udvariasan megköszönte, elment, hogy a ruhatárból kiváltsa kabátját, s aztán úgy találkoztak az előcsarnokban, mintha már évtizedek óta Ismerték volna egymást, s karonfogva távoztak. A leány szoknyája és kabátja járás közben a térde körül ringott. A csatorna felé indullak, dúdolgattak, csípőjüket egymásnak szorították Sing pontosan tudta, hová vigye a lányt, és neki sem volt ismeretlen a járás. A szűk, sötét sikátor a csatornától egy ódon áruház mögé vezetett. Május lévén nem volt nedves a fű. Megálltak, úgy tartották egymást, mint tánc közben, csak a ritmus változott. Sing, gyöngéden csókolgatta a lpány szemét, orrát, szá- izUín a fülét csókolgatta ét suttogta. A há; intén, és Lil a fi ’ itt. Sing egyik ifezével kikapc: 'bgta a cipzárig sokáfttétígjl^ott, s szintq fekiifR?\'i*fyyre > szenved fSí után [va tyes] eg igy-aifü paz akíSért»; :en valamikor (JJöi líden, és szenvedélye- ogatta a blúz alatt a mozgásával egy tttem- : a lány mellé- t. Egy pillanat, lehúzta. Lil nem ék, már a földön lélegeztek, és né- — meglehetősen zva — egy pillanatra A kielégülés néhány :t, fázott a háta, és éhány kötelező csók :e, hogy telefonál, a d üzenetet hagy a gyáraz emeletre, e aedif elindult 1 ik 'zJh&é Jteli tek Befordult a csaj _ _ ^ ffelé. Mindig csotíj/kozq ezeken Éskor rbe »Z; anyi^ hálószobája levest fá jól vilá- Brra, arra sápiért érzi magát ifjnalokon, amikor slégült, mégsem ?a elöl OjíJpyfiik épz e - lú úgy gon- iva egymás- "a tte'sadalomban és erei életnedvvel ártotta a házasáéban, és min- nali hazafelé olkodott ezeken 'miftdennapi teendő ite lka és falán ezért nem talált kiutat lég keiíáé^ebben dolgozott. Amikor lefe- a currynek és a mangőnak az egész lakásból áradó illata megcsapta az orrát, és szinte fojtogatta. A walesi író elbeszélését angolból fordította KINCSES EDIT Szkukálek Lajos tusrafza Küd Henry Mortimer Hulla a hetedik emeleten — A francba, hogy nem tudtak várni még egy kicsit azzal a hullával, míg befejezem a reggelimet! — sóhajtott Heinz Staudinger felügyelő, és nehézkesen felemelkedett az asztal mellől. Negyed órával később embereivel együtt a Rümann utcai toronyháznái volt. A hetedik emeleten nem nagyon kellett keresni a Tie- polt feliratú ajtót, mert az egyik lakás előtt kezét tördelve állt egy fiatalasszony, nyilvánvalóan a telefonáló. — Staudinger, bűnügyi rendőrség — mutatkozott be a felügyelő. — Hol van a halott? — Odabent... A felügyelő intett az embereinek. Azok rutinosan nekifogtak a munkának, ő pedig karon fogta a zokogó fiatalasszonyt, és a másik szobába vezette. — Így. Most pedig mesélje el, hogy ml történt. — Constanze Lacembe a nevem, illetve fedőnevem, mert színésznő vagyok. Vera a legjobb barátnőm volt. Amikor reggel felhívtam az irodában, és nem találtam ott, nagyon megijedtem. — Miért? — Szóval... Verának viszonya volt egy nős emberrel, Thomas Grasserrel. Nagyon szerette, de a férfi nem akart miatta elválni, mert pénzügyileg függ a feleségétől. Vera ultimátumhoz folyamodott: ha a férfi nem válik el, ő mindent elmond a feleségének. — Rövid szünetet tartott. — Ezért lőtte le. — Ezt honnan tudja? — Tegnap este felhívtam, akkor közölte velem, hogy most minden eldől, fogjam a csípiszt. 0 itt van Mivel reggel nem találtam, természetesen aggódni kezdtem. Thomas Grasser München központjában egy előkelő divatszalon vezetője volt. Az üzlet azonban a határozott, hideg, szőke feleségéé. — A férjem hamarosan itt lesz — válaszolt a felügyelő kérdésére. — Önnel beszélhetek? — Miben segíthetek? — Ismeri Vera Tiepoltot? — Sohasem hallottam róla — mondta nyugodtan, és a felügyelő meg volt győződve arról, hogy hazudik. — Vtera Tlepolt lakásán megtaláltuk a férje revolverét, amellyel Verát meggyilkolták. — Mit jelentsen ez? Csak nem hiszik, hogy... a férjem a gyilkos? — Nem biztos. Egyébként ön hol volt tegnap este 9 és 11 között? A nő éppen tiltakozni akart, amikor Thomas Grasser belépett. — Magunkra hagyna egy kicsit, Grasser asszony? — A felügyelő felállt, és megvárta, hogy Susanne elhagyja a szobát. Bemutatkozott, és ugyanazt a kérdést tette fel, mint az előbb: — Ismeri Vera Tiepoltot? Grasser kissé habozott, majd bólintott. — Ma reggel halva találtuk a lakásán. Grasser halálra sápadt. „Lehetetlen!“ — Sajnos, igen. És azt hiszem, hogy ön látta utoljára. Ott volt tegnap este? — Igen, de ... Nem én gyilkoltam meg. Hogy Is feltételez Ilyesmit? — Egyebek között azért, mert az ön revolverét találtuk mellette. — A revolveremet? — De hát az eltűnt, be Is jelentettem egy héttel ezelőtt. Egyébként azt hiszi, hogy egy ilyen bizonyítékot ott hagynék a helyszínen? — Tulajdonképpen nem. De a halott barátnője terhelő vallomást tett. Ismeri Constanze Lacombeot? Grasser bólintott. Fél őrá múlva a felügyelő elhagyta a szalont, és úgy érezte, tudja kt a gyilkos. Sajnos, egyelőre nem tudta bizonyítani. — Miért kéretett ide, felügyelő? — Thomas Grasser idegesen szívta a cigarettáját. Mozdulatlan arccal ott ült mellette a felesége, Suzanne, az asztal másik oldalán pedig Constanze Lacombe. A felügyelő megköszö- rülte a torkát. — Mint azt mindannyian tudják, a meggyilkolt lakása három egymás mellett álló toronyház egyikében van. Pontosan az ő ablakával szemben lakik egy nyugdíjas bácsi, aki csilLagvizsgálással foglalkozik. Egyszer azonban kiderítette, hogy a Venus helyett a földön sokkal érdekesebb látnivaló akad. Felfedezése nem a legillendőbb, ezért vonakodott, de végül is jelentkezett. Ez esetben Igen jől tette. A kérdéses estén a meggyilkolt Vera Tleptolt lakását kémlelte éppen. Van tehát egy szemtanúnk, akt látta a gyilkost. Ezért kérettem önöket Ide. Lamprecht — fordult asszisztenséhez —, vezesse be Strambowskl urat. Mialatt Lamprecht az ajtó felé haladt, a felügyelő merően nézte vendégeit. Nem csalódott, Constanze Lacombe ösztönösen menekülni akart. Staudinger azonban odaugrott, és erősen megszorította a kezét. — Tehát mégis. Miért ölte meg Verát? Constanze elsápadt, aztán gyűlölettel fordult Grasser felé: — Mert... elvette tőlem Thomastl ő pedig feleségül akarta venni! Miattam nem akart válni, de Vera miatt Igen. Thomas Grasser meglepetten állt fel. — Ez nem igaz. Azt ugyan mondtam, hogy meggondolom, de csak Időt akartam nyerni. — Pedig Vera azt mesélte, hogy... ti... — ... össze fogtok házasodni — fejezte be a felügyelő. — És ez Vera Tlepolt életébe került. Ha nem az öné, akkor másé se lesz. Ráadásul a hűtlen szeretőre terelni a gyanút, ez Igazán ügyes bosszú. Lamprecht vezesse el a hölgyet. Ezúttal Constanze valóban sírt. Amikor az asszisztens visszatért, már Grasserék sem voltak ott. — Ez meglzzasztott, főnök! Hogy gondolt htrtelené- ben szemtanút találni, hogy Lacombe nem árulja el magát? — Mégis elárulta magát. Amikor Grasserrel beszélgettem, azonnal tudtam, hogy csakis a „legjobb barátnő“ lehet a gyilkos. Szerencsére, a trükk bevált... L
