Új Ifjúság, 1987 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1987-07-01 / 26. szám
új ifjúság 4 AS Az országot járva, ha ifjúsági rendezvényeken vettem részt, gyakran hallottam a szónokok szájából: a rendezvénynek helyet adó város a „fiatalok városa“. Ezt több helyen, több alkalommal Is elmondták már, így kezdtem kételkedni e szavak hitelében. Természetesnek tartottam ugyanis, hogy városaink lakosságának jelentős része a fiatalabb generációból kerül ki, és hogy középiskoláiba a közeli és távoli környékről sokan járnak tanulni. Június 10—14-e között egy kelet-szlovákiai nagyváros, Presov adott otthont a középiskolás fiatalok — tizenötödik — országos találkozójának. A találkozó küldötteinek ünnepélyes fogadásán, a városháza dísztermében a városi nemzeti bizottság alelnöke, Mária Gojdiőová ugyancsak azt hangsúlyozta, hogy Preáov a fiatalok városa, ahol figyelemmel kísérik a fiatal nemzedék életét, igyekeznek mindenben segíteni nekik. Az alelnök asszonynak talán igaza volt, a 86 000 lakosú városban valóban sok a fiatal. Tizennyolc középiskolájában mintegy 17 000 diák tanul, a négy itteni egyetemi és főiskolai karon körül-belül 3500. Mária Gojdiőová röviden megismertette az egybegyűlt fiatalokat a város történelmével, jelenével és jövőjével. Kiderült az az érdekes tény, hogy Presov baráti kapcsolatokat tart fenn többek között Párizs egyik külvárosával is. A középiskolás fiatalok szlovákiai találkozóját csütörtökön este nyitották meg ünnepélyesen, a Jónás Záborsk? Színházban. A megnyitó beszédet Augustin Ci- sár, a SZISZ SZKB titkára mondta. A megnyitó után a színház művészei a találkozó résztvevőinek előadták a Charity, te édes című musicalt. A hivatalos megnyitó csak este hétkor kezdődött, előtte azonban — már kora reggel óta — javában folytak a versenyek. Több rendezvényre is sor került addig, így például a szakács-pincér- és cukrásztanulők Zenit-versenyének szlovákiai döntőjére. Az ínycsiklandozás mesterei Á versenyt a Presovi Vendéglátóipari Szakközépiskola termeiben tartották. A fiatal szakácsok, pincérek, cukrászok már szerdán este megérkeztek, hogy előkészítsék a hozzávalókat a csütörtöki versenyhez, s ők maguk is felkészülhessenek. Négy csapat versenyzett, három a szlovákiai kerületeket, egy pedig Bratislavát képviselte. A csa(2) NÉGY NAP IZGALOM (~s #*■ ÉS SZÓRAKOZÁS 'HK patok két szakácsból, két pincérből és egy cukrászból álltak. A szakácsok ünnepi asztalra való hidegtálakat készítettek, a pincérek feladata volt az ünnepi asztalok megtérítése. A bíráló bizottság nemcsak megnézte a hidegtálakat, ünnepi terítékeket és a szép süteményeket, nemcsak megkóstolta őket, hanem kérdéseket is föltett készítőiknek. Megkérdezte, mit miért csináltak. Nekünk, laikusoknak hiába csörgött a nyálunk az ínycsiklandozó falatok láttán, hiába adtunk vol-. ría mindenkinek maximális pontszámot, a zsűri — szigorú kritériumok alapján — mégis el tudta dönteni a végső sorrendet. Első a Nyugat-szlovákiai kerület csapata lett, ők a Piesfanyi Vendéglátóipari Szakközépiskolából jöttek. A zsűri elnöke, Milan Pribula így értékelte az idei versenyt: — A csapatok jó felkészültségről tettek tanúbizonyságot. Nagyra tartottam a kulturált terítést, az érzékeny színösszeállítást, a tetszetős virágdíszeket, a hidegtálak és cukrászsütemények elkészítésének precizitását. Ugyanakkor figyelmeztetném a vendéglátóiparba dolgozni készülőket, hogy a Cedok vezérigazgatósága, a cseh és a szlovák kereskedelmi minisztérium nemrég egységesítette a vendéglátás, kiszolgálás alapelveit, racionalizálta egyes mozzanatait. Gondolok itt például a poharak, evőeszközök elrendezésére stb. Jó lepne, ha ezek az elvek minél előbb átültetődnénpk a gyakorlatba is! Nekem a fényképek is tetszettek Pénteken délelőtt megnyitották a fiatal képzőművészek kiállítását. A zsűri már csütörtökön láthatta az alkotásokat, a kerületi versenyek győzteseinek műveit, így pénteken már eredményt is hirdethettek. A sok kategória soksok győztesének a nevét nehéz lenne itt felsorolni, ezért ettől most eltekintünk. A fényképek versenyében meg néhány alkalommal a rajzok, a grafikák esetében is előfordult, hogy nem adták ki az első két díjat. Hogy Peter Vadöcz a fotósok között miért, azt Jozef Baran, a Smena napilap fotóriportere, a zsűri fényképészeti szakértője így indokolja: — Az idei verseny színvonala a korábbi évekhez képest lényegesen alacsonyabb volt. A fényképeken elcsépelt témákat láthattunk, nemigen voltak gondolatébresztők. A fényképésznek nemcsak tudósítania kell, hanem mondania is valamit a képeivel, alkotni, forA fényképkiállítás málni a világot. A fényképezés ugyanúgy művészet, mint a rajz, a festészet, a szobrászat, nem pusztán fizikai és kémiai folyamatok összessége, ahogy egyesek gondolják. Én az idén vettem részt először a középiskolás fiatalok találkozóján, először láttam hát a fényképkiállítást is, így nem tudom eldönteni, igaza volt-e Jozef Ba- rannak. Biztosan. Az viszont tény, hogy a képzőművészeti kiállításon leginkább a fotók tetszettek, és épp a rajzokon, festményeken éreztem, hogy készítőik pusztán másolták a világot, a képek többségéből hiányzik az alkotás szelleme, a mondanivaló. No, de ezek elbírálása, értékelése nem az én dolgom volt, hanem Bártfay Tibor szobrászé, nemzeti művészé, aki a zsűri elnöki tisztét is betöltötte és Marian Presnajder festőművészé, aki a versenyen a festmények és grafikák szakértője volt. Hogy pontot szerezzek a kelet-szlovákiai csapatnak... A találkozó legnagyobb izgalmait bizonyára a röplabdatorna résztvevői élték át — négy lány — és négy fiúcsapat. Versenyük két napon át tartott, pénteken kezdődött és csak szombaton délelőtt hirdettek eredményt. A jó színvonalú mérkőzéssorozatot a lányok között a Presovi Pedagógiai Szakközépiskola csapata nyerte, a fiúknál a bratislavai Bilik Utcai Gimnázium bizonyult a legjobbnak. Nemcsak a röplabdázók sportolhatta^ a rendezvény négy napja alatt, a versenyek után a találkozó valamennyi résztvevője használhatta a gépipari szakközépiskola tornatermét meg az uszodáját. Ez utóbbiban ugyan senki nem versenyzett, viszont jókat lehetett úszni. Akinek kedve és ereje volt hozzá, az pénteken vagy szombaton lefuthatta a „békemérföldet“ is. Akinek csak kedve volt hozzá, de ereje nem, az is rajtolhatott, a táv második részét legföljebb már gyalogolva tette meg. Több vállalkozó szellemű diák is nekirugaszkodott a futásnak. Hogy miért tették, arra nézzünk néhány véleményt. — Illik, mert a sport erősíti az egészséget és a békét. — Muszáj. — Hogy pontot szerezzek a kelet-szlovákiai csapatnak. — Mert akaródzik. — Mit tudom én! — Futok. Biztos, ami biztos! — Csak úgy! Üjságíró-palánták A találkozón minden nap megjelent a Híradó új száma, amely az eseményekről tudósított, s amelyet Szlovákia legjobb középiskolai diáklapjainak szerkesztői készítettek. Ezek a fiatal tollforga- tók azonban nemcsak tudósítani jöttek ide, hanem elhozták lapjaikat is — szombaton ugyanis megtartották a diáklapok szlovákiai versenyét. A zsűri szerint magas színvonalú, érdekesen szerkesztett újságok versenyeztek ebben az évben is. Legjobbnak a trnavaí Blesk című lapot vélték. Második, a Somorjai (Samorín) Szlovák Tanítási Nyelvű Gimnázium Lampásik című diákújságja lett. A bírálók szerint csak egy hajszálnyira maradt alul, úgyhogy nyugodtan kiadhattak volna két első díjat is. Tavaly a Lampásik nyert, lehet, hogy ezért döntöttek most a trnavaí lap mellett. A találkozó Híradójának főszerkesztője egy harmadikos somorjai gimnazista, Peter Vadócz lett, aki a Lampásiknak is főszerkesztője. — Szerinted miért tartják jó lapnak a Lampásikot? — Először is: praktikus. Kis mérete miatt óra közben, a pad alatt is olvasható. De félre a tréfával! Bizonyára azért tetszik mindenkinek, mert nem hiányzik belőle a tréfa, a humor, az események diákos felfogása. — A viccet nem mindenki érti meg,, esetleg a tanárok között is akadhat ilyen ember ... — Nekem még nem volt kellemetlenségem. De ha már a tanárokról van szó, nem maradhat említés nélkül Helena Hamulja- ková tanárnő neve, aki nagyon sokat segít nekünk a Lampásik szerkesztésében. — Milyen a „cenzúra“ nálatok? — Ha jó az anyag, meg is jelenik a lapban. A tanárok nemigen szólnak bele a szerkesztésbe. A 15. középiskolás találkozó szombaton este ért véget egy közös műsoros esttel és táncmulatsággal. A résztvevők vasárnap délelőtt indultak haza. Klinko Róbert (A szerző felvételei) AMIT A RÉVEN NYERŐNK ... elvesztjük a vámon? Turlstaidény- ben sokan szoronganak a vámvizsgálat előtt: vajon átengedik-e majd a kisebb- nagyobb ajándéktárgyakat, nem veszik-e el az anyu plóverét, Peti pólóját, Irénke nyári ruháját. Sokszor akkor is szorongunk, amikor nem kellene, pusztán azért, mert nem ismerjük eléggé a vámelőírásokat. Szlovákiából évente többezer turista keresi fel a szomszédos Magyarországot. Az üdülés, .pihenés szüneteiben azért az üzletekben is szétnéznek, s ha megtetszik valami, akkor azt szívesen megvásárolnák, vinnék haza magukkal. Csakhogy a vámon aztán sokakat meglepetés ér: elveszik vagy megvámolják a vásárolt árut. A Vendégi (Hosfovce) — Tornaná- daska határátkelőhely a csehszlovák — magyar turistaforgalmat szolgálja. Vámhivatalának helyettes vezetőjét. Solcz Ferencet kértem meg, adjon tanácsokat a Magyarországra Induló turistáknak: mit vihetnek, mit hozhatnak át a határon, hogyan kíméljék meg magukat a kellemetlenségektől. — Csehszlovák állampolgárok külföldről 5000 korona értékben hozhatnak *be vámmentesen árut Persze, ez nem jelenti azt, hogy a turista bevált mondjuk 700 forintot és 10 000 forint értékben vásárol ajándéktárgyakat érte. Ha a vásárolt áru értéke maghaladja a beváltható összeg felét, akkor szükség van ajándékozási papírra. A magyar vámhatóságok részéről van egy másik korlátozás is: csehszlovák állampolgárok összesen csak 1500 forint értékben hozhatnak ki Magyarországról ajándékokat. Ezen felül már szükség van a Magyar Nemzeti Bank engedélyére is. Az imént felsorolt rendelkezések azokra az árukra vonatkoznak, amelyek szabadon kihozhatok a Magyar Népköztársaságból. Vannak azonban olyan termékek is, amelyeket tilos kivinni onnan. Talán nem ártana ezeket felsorolni! Ilyen az élelmiszeripari termékek legnagyobb része — például a szalámi és kolbászfajták, kávé, csokoládé, cukor, tehéntejből készült termékek stb. Nem hozhatók ki Magyar- országról gyógyszerek, mosó- és mosogatószerek, babaápolási készítmények, gyermekcipők, csecsemőruházati cikkek, fényképezőgép, filmfelvevő- és vetítőgép stb. A lista korántsem teljes, de aki bővebben meg akarja Ismerni, az utazás előtt olvassa el az általunk kiadott vámtájékoztatót. — Előfordulhat, hogy valaki tiltott árut szeretne áthozni a határon, de nincs is tisztában azzal, hogy tilos dolgot művel, mert nem ismeri eléggé alaposan az előírásokat. Mi történik ilyenkor az illetővel és a megtalált áruval? — Az attól függ, hogy a turista eldugta-e az árut vagy sem. Hogyha nem, akkor megkapja a lehetőséget arra, hogy visszavigye a magyar üzletbe. Ilyenkor meghosszabbítjuk az ott-tar- tózkodási idejét. Hogyha nem tudja visszavinni, akkor megőrzésre letétbe helyezheti a magyar vámszerveknél. Csakhogy így őrzésért napi 500 forintot kell fizetni, s ha az illető három nap után sem veszi ki a letétbe helyezett dolgot, akkor azt a magyar szervek elkobozzák, mivel 1500 forint a felső határ, ami az árukivitelt illeti, de erről már volt szó az imént. — Ha valaki turistaként utazik Magyarországra, akkor kötelezően kell beváltania pénzt. Vannak-e ez alól a kötelezettség alól kivételek? — Igen, hogyha valaki közeli hozzátartozójának az esküvőjére, temetésére megy, vagy hagyatéki tárgyalására. Ha kiskorú gyermeke él külföldön, és őt szeretné meglátogatni. — Betegség vagy valamilyen más nyomós ok miatt meghosszabbítható-e a csehszlovák állampolgárok Magyarországon való tartózkodásának időtartama? — Állampolgáraink 30 napig tartózkodhatnak a Magyar Népköztársaságban anélkül, hogy erre a csehszlovák konzulátustól külön engedélyt kellene kérniük. Ehhez persze 50 koronás okmánybélyegnek kell lenni a vámcédulájukon. Ha előre nem látott okok miatt maradtak tovább, a különbözetet itt a határon, a vámhivatalnak fizetik ki. — Sok turista csak átutazik Magyar- országon, Jugoszláviába, Bulgáriába vagy Romániába tart. Hogyha mindenütt, mondjuk három országban vásárol valamit, akkor a csehszlovák vámhatóságok ezt az árumennyiséget együtt könyvelik el, vagy külön nézik az egyes országokban vásárolt árut. — A csehszlovák hátóságok az össz- mennyiséget nézik, tehát a vámmentesség 5000 koronás felső határa az áru összmennyiségére érvényes. De például a magyar vámhatóság csak a Magyar- országon vásárolt termékeket vizsgálja meg. K. R.
