Új Ifjúság, 1987 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1987-07-01 / 26. szám
New York köztudottan szeretne sok mindenben a legek városa lenni. Egyebek között azzal büszkélkedhet, hogy Amerika legnagyobb nyilvános egyetemi hálózatával rendelkezik. De, mint nem kis rosszmájúsággal a Washington Post egyik vezércikk- írőia megjegyezte, a legnagyobb nem mindig jelenti a legjobbat Is. Igaz például, hogy az 1948 ban alapított State University of New Yorknak fSUNY) jelenleg 368 ezer diákja, 43 ezer alkalmazottja, 64 egyetemi campusa és 2200 épülete van, ám a kaliforniai és mlchigani egyetemi campusokat jobbnak tartják, s a SUNY nevelői és kutatói tevékenysége — mint kevéssel tisztségéből való távozása előtt dr. Clifton Wharton, az egyetem kancellárja megjegyezte — hézagos. Az egyetem nagyobb alapokat — az elkövetkező öt évre 85 millió dollárt — igényel nevelési és kutatási programjának gazdagításához, főként üzleti ügyekben, a tudomány, a technológia és a didaktikai káderek képzése terén. De más New York i intézményeknek is szükségük van pénzalapokra, más intézményeket is foglalkoztat tevékenységük javítása. Beleértve a város börtöneit is, amelyek szűköseknek bizonyulnak. A városi elöljáróság éppen nyilvánosságra hozott egy „sürgősségi tervet“, melynek értelmében egy év leforgása alatt 2300-zal növelik a börtönök férőhelyeinek számát. Egy részüket két új börtönben1 tétesítik, melyeket New York City területén kívül építenek, a kanadai határ közelében. Múlt év október elején a New York i börtönlakók száma 13 966 volt, az elhelyezési lehetőségek pedig 12 878-ra korlátozódtak A túlzsúfoltság — a városi elöljáróság véleménye szerint — a kábítószer-csempészet miatt elítéltek számának növekedésével magyarázható. A nyugati világ üzleti köreinek hagyományos központja, a Wall Street, kénytelen megbirkózni az örök rivális, London és a feltörőben levfi Tokió kihívásával. A New York i központ azonban — miként a New York Times hasábjain megjelent riportjában James Sterngold bizonygatja — „mesz- sze a legnagyobb“. „Az Egyesült Államok és elsősorban a Wall Street mértéken felüli pénzügyi befolyása a nyugati világban — mondja az újságíró — több ténvs- zőből fakad, köztük az ország katonai erejéből, amely óvja jelenlétét a tengereken és a létfontosságú piacokon, valamint erőforrásaink bősége De e domináns pénzügyi befolyás főképp az amerikai gazdaság kolosszális méreteivel magyarázható, hiszen háromszor akkora, mint japáné, ötszöröse az NSZK és hétszerese Nagy-Britannia gazdaságának.“ Ugyancsak a Wall Streetre utalva, John H. Gutfreund, az ottani legnagyobb beruházási bank, a Salamon Brothers Inc. elnöke a híres üzleti világközpont „nagyszerűségéről" beszél. Ám a 10 hangzású, nemes tartalmú kifejezést a lehető legpragmatikusabb módon így magyarázza: „A stílus az Egyesült Államokban abban áll, hogy bármiről lehet alkudni. Ez a ml nagyszerűségünk forrása.“ A Wall Street-i üzletember számára a nagyszerűség fogalma, íme, tellesen mást fed, mint általánosan elfogadott értelme szerint, de hát... az üzlet — üzlet. A Central Parkba — ismét meggondolva magam — nem megyek. Egy előző New York-i látogatásom alkalmával, amikor éppen be akartam vetni magam a nagy metropolis hatalmas, zöldellő térségébe, az egyik újságban beszámoló került a szemem elé arról, hogy néhány revolveres támadó miként ürítette ki egy — ugyancsak az ENSZ-ülésszakra érkezett — újságírőtársam zsebeit. Ez alkalommal véres eseményről olvasok: A 19 éves Robert E. Chambers ir. megfojtotta barátnőjét f?j. Dawn Levint. A gyilkosság, mint a New York Times írja, „több mint szenzációs gyilkossági eset“. Arról van szó — vélekedik a nagy példány- számú napilap „Halál a Parkban, nehéz szülői gondok“ című cikkében —-, hogy kialakult égy jelenség, a' tizenévesek szub- kultúráia. azoké. akik késő éjszakáig „szórakoznak“ a tehetős szüleiktől bőven kapott pénzen. „T,ehet-e vajon gyermeket nevein! a nagyváros oly sok rossz szokása és szennye közepette?“ — teszi fel a kérdést Samuel G. Freedman, a cikk írója. És így folytatja: „Vajon elkerülhetetlenül el kell veszíteni az ellenőrzést egy 19 éves fiatalember fölött? Vagy egyes bőkezű szülők pénzzel pótolják a szeretetet és a gyermeknevelés kötelezettségét? Lemondtak a szülői szerepről valamiféle egyéb teendők javára?“ A legmeggondolkoztatóbb konklúzió, véli Ronald P. Stewart, a York Preparotory Scool igazgatója — itt végezte tanulmányait az ifjú gyilkos — a környezeti tényezők elemzéséből vonható le. Van egy fiatal generáció, amely elvesztette erkölcsi tartását. S jórészt azoknak a szülőknek a felfogása miatt, akik azt hiszik, hogy a csemetéiknek adott „zsebpénz“ pótolh^fja a családi nevelést: De ha ez alkalommal sem sétáltam a Central Parkban, nem a félelem miatt történt — hiszen a biztonság vagy biztonsághiány hasonló a nagyvárosok más pontján —, inkább a keserűség érzése tartott vissza, hogy lám, egy Ilyen üde oázis a betonrengetegben nem nyújthat kikapcsolódást, felüdülést, amelyre pedig oly nagy szükség lenne a természeti környezetben. Megelégedtem hát azzal, hogy a pazar Fifth Avenue-n tett gyalogsétám után kívülről nézzem a Central Parkot, megálltam az egyik bejáratánál levő téren, ahol néhány, számunkra szokatlan öltözetű fiatal csodás gitárzenével szórakoztatta hasonló ruházatú generációs társait. Merengésre csábító „Indián nyári“ meleg alkonyat volt, még nem tört be az óceán felőli hideg esti szél. Gondolataim a közelben levő Guggenheim Múzeum felé szálltak. A múzeum mozgalmas Időszakát éli, bővíteni szándékoznak kiállító terét, minthogy egyik műkincskonzerválójuk szavai szerint a birtokában levő műtárgyaknak mindössze öt százalékát láthatja a nagyközönség. Hihetetlenül, megbotránkoztatóan alacsony arány, s ebből a szempontból a New York-i múzeum nyilván maga is világviszonylatban a „legegyedülállóbb“. New York az a város, mondotta valaki, amely nem alszik. Jómagam nem az ave- nue-k és streetek kövezetét késő éjszakáig vagy hajnali órákban róva győződtem meg arról, hogy a világ legálmatlanabb városában vagyok, hanem éjféltájt és jóval utána a Lexington Avenue-i Summit Loewe szállóban. Szobám ablakánál 37 emelettel lejjebb egy rendőrkapitányság végezte szünet nélküli munkáját nagy lázban és gazdag hangaláfestéssel, amely egyébként éppen csak szerény adalék volt az állandó utcazajhoz, a végeláthatatlan sorokban gördülő, nem tudni honnan Jövő és hová tartó gépkocsik motorzúgásához. 1986 őszén, akárcsak egész esztendőben, New York a Szabadság-szobor századik jubileumának hangulatában élt. Az „öreg hölgy“-et gondosan előkészítették az évfordulóra, s a kozmetikázás, amely két évig tartott és 70 millió dollárba került, megmutatta: az amerikaiak nagy Imádatukban megfeledkeztek arról, hogy vasból és bronzból van, s az idő nem kíméli. A manhattani rakparton nagy a nyüzsgés: sokan sereglettek ide, hogy szemügyve vegyék megif- Jodott arcát, de hát ki láthatná jól, amikor sziluettje úgy rajzolódik rá a messzi láthatárra, mint emberemlékezet óta mindenkor. Senki sem veheti észre például, hogy kezében az eredeti fáklyát kicserélték — francia mesterek munkája az új fáklya —, hogy jobb karját megerősítették és hogy kifoltozták alsónemfijét (a bronzpalástját tartó vasszerkezet 1800 vasrűdját kicserélték). De az emberek elégedettek azzal is, hogy innen, távolról láthatják. Két hölgy — vagy negyedszázaddal lehetnek fiatalabbak Miss Libertynél — jókedvűen fényképezi egymást és a köréjük csopor- tosulókat, a szobor fején levő sugaras korona papírmásé utánzatát illesztve homlokukra. Az október végi Jubileumnak nem volt olyan ragyogása, mint a nemzeti ünnepen, július 4-én rendezett ünnepségeknek —< mondják, akik részt vettek mindkettőn. Talán azért is, mert túlságosan fáradtak voltak a New York-iak, miután pár nappal előbb spontán népünnepélyt rendeztek ba- seballcsapatuk, a Mets tiszteletére, amely megnyerte az esztendő mérkőzését. A centenáriumi ünnepség alkalmából a szobor talapzata mellett elástak egy fémtokot, amelyet száz év múlva, 2086-ban fognak felnyitni. Benne a restaurálási tervek és a munkálatok folyamán készült felvételek. Ha száz évvel ezelőtt, a szoboravatáskor ugyanezt tették volna, a restaurálás sokkal könnyebb és gyorsabb lett volna, vélekednek a restaurátorok, akik — miután döbbenettel állapították meg, hogy egyetlen eredeti terv sem áll rendelkezésükre — többnyire intuíció alapján végezték munkájukat. ... Ha valaki megkérdezne: „Nos, mi újság New Yorkban?“, egyebek között elmondanám mindazt, amiről fentebb beszámoltam. Persze, sok más mondanivaló is lenne erről a hatalmas városkonglomerátumról, s az elbeszélés nem érne véget, mert New York élete szünet nélkül zajlik, változik, lármásan-viharosan. New Yorkról szóló tanulmányában, amelyet a legszebben megírt hódolatnak tartanak, E. B. White ezt írja: „Ez a, város olyan, mint egy költemény. Egy kis szigeten magában hordozza az emberi élet egész spektrumát, zenével fűszerezi, és belső motorjainak zajával kíséri.“ Lelkesedését így hűti le: „Ebben1 a városban semmit sem méreteztek testre — a kórházak, iskolák és szórakozóhelyek túlzsúfoltak, az autópályákon túl nagy az idegesség, a hidak, mint valami szűk üvegnyakak, kevés a levegő, kevés a fény, s rendszerint vagy túl sok, vagy túl kevés a melegség. Ám a Város kompenzál a veszélyekért és a fogyatékosságokért: masz- szívan adagolt vitaminnal táplálja lakosait — azzal az érzéssel, hogy eredeti kozmopolita, életerős és párja-nincs valaminek a részesei.“ New York kézjegye a föld színén valóban páratlan. C. V. NEW YORK I VILLANÁSOK / Utca a New York-i négernegyedben Szenvedő gyermekek A 14 éven aluli ecuadori lakosság 70 százalékát, hozzávetőleg 3 millió gyermeket érinti különböző formákban a rosszul tápláltság — jelentette be a quitói Fejlesztési Nemzeti Tanács. Különböző szaktanulmányok egyebek között rámutatnak, hogy körülbelül 2 millió gyermeket vontak be a termelésbe, és a 14 éven aluliak 62 százaléka falun arra kényszerült, hogy dolgozzék a család fenntartásához szükséges mindennapiak megteremtéséért. Az ecuadori Egészségügyi Minisztérium ugyanakkor arról tájékoztatta a sajtót, hogy még mielőtt betöltené az egy évet, minden ötvenötödik ecuadori csecsemő meghal, pedig a fele jobb életkörülmények között megmenthető volna. Pakisztán lakossága Iszlámábádban közzétett jelentés szerint az esztendő elején Pakisztán lakossága 100 700 000 fő volt. A közlemény megjegyzi, hogy a természetes népszaporulat üteme meghaladja az életszínvonal emelkedésének rátáját. Szokatlan műtét A szovjet szemorvosok nemrég szokatlan műtétet végeztek. Az eset abban ütött el a többiektől, hogy a szürke hályogban szenvedő beteg 108 éves volt. Kora ellenére az orvosok nem találtak olyan Indítékot, amely akadályozta volna a műtétet. A vizsgálatok eredményei azt tükrözték, hogy a beteg egészségi állapota kitűnő, vérnyomása majdnem Ideális, elek- trokardiogramja pedig egy ötször fiatalabb emberéhez hasonlított. A műtétet sikeresen lebonyolították, a beteg egyik szemével láthat. A másik szemét hat hónapon belül opprálják meg. Szülési szabadságon A nyugatnémet rendőrség keretében működő kábítószer-ellenes csoportnak le kell mondania egyik élmunkásának szolgálatairól, mert ez szülési szabadságra vonul. A hároméves Lulsa nevű malackáról van szó. Eddig ő az egyedüli példány, amely a kábítószerek kiszimatolásában szakosította magát. A rendkívül szívós Luisa még a legjobb kábítószer- szimatolókat, a kutyákat is megelőzte. Dicséretre méltó eredményeiért a malackát jó magaviseletről tanúskodó bizonyítvánnyal tüntették ki. Tanulmány A brit tudósok legutóbbi kísérleteik során azt tapasztalták, hogy a dohányzó nők csecsemőinek súlya sokkal kisebb, mint azon nők" újszülötteinek súlya, akik nem dohányoztak és terhességük alatt kerülték a dohányosok társaságát. Az újszülött kis súlya negatívan befolyásolja az idegrendszert, szervezetében bizonyos vegyi anyagok hiányát, sőt fiziológiai hiányokat okoz. A szakemberek javasolják, hogy a nők mondjanak le káros szenvedélyükről a terhesség alatt, és amennyire lehet, ne tartózkodjanak olyan helyiségekben, ahol cigarettáznak. Mérleg A perui rendőrség elkészítette az 1985 augusztusa óta tartó kábítószer-ellenes kampányának" mérlegét: 685 ezer tonna kokaint, 74 tonna kokainpasztát kobozott el, 639 Illegálisan működő labort számolt fel, 22 sportgépet foglalt le és 167 leszállópályát számolt fel.
