Új Ifjúság, 1987 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1987-07-01 / 26. szám
TEGYÜK GAZDAGGÁ A GYERMEKEK VILÁGÁT Az észak-csehországi küldöttek között ott van a Klástorec nad Ohfí-i Oláh János pionlrvezetö is. Ő és kilenc fivére Fülekről (Fi- fakovo) származnak, s mindannyian az ország legkülönbözőbb pontján élnek. Találkozni csak ritkán találkoznak. — A ZVL golyóscsapágygyár hulladékgazdálkodásának a vezetője vagyok — mondja hosszú hallgatás után Oláh János. — Rendszeres, pontos munkára van ott szükség. Ha nem vigyáznék, egyszer csak a fejünk fölé nőne a hulladék. — És nem nő a fejetek fölé? Nem kell a fiataloknak a gyárat takarítaniuk, mint másutt? — Nem! A gyár udvara inkább parkhoz hasonlít. Nemrég járt nálunk egy szovjet küldöttség. Csodálkoztak. hogyan tudjuk ennyire rendben tartani a gyár területét... — Ennyi a munkád, mégis jut idő a pionírokra? — Kell, hogy jusson. Én vagyok az ifjúsági szervezet alelnöke, és emellett két pionírrajt is vezetek. — Egyszerre kettőt! — Igen, Az egyikben a kézilabdázókat irányítom, a másik csoporttal pedig kirándulni járok. — Nem megy ez a munka a család kárára? Mit szól hozzá a feleséged? — Nem mindig tetszik neki. Néha jó lenne, ha a családi teendőkből is jobban kivenném a részem Vettünk egy kis tejket, szeretnénk rajta felépíteni egy hétvégi házat. De egyelőre nem nagyolt futja az időmből. ' — Mégis vállalod a mozgalmi munkát? — Tudod, én rengeteget kaptam az ifjúsági szervezettől. Tulajdonképpen a SZISZ állított talpra. A PIONfRTETTEK IRÁNYÍTÓI Nemcsak hívtak, de amikor mentem, befogadtak maguk közé a fiatalok, és én akkor azt mondtam, ha csak egy módom lesz rá, megpróbálom visszatéríteni, leróni a tartozásomat... DMme Mónika tizenhét éves, és már beválasztották a kerületi pionírtanácsba. Ő ugyanis Szereden (Sered1) egyike azoknak, akik nagyon sokat tesznek a pionírokért, több tánckört is vezet, és emellett az idősebb társai is szinte tódulnak utána. A húszévesekkel együtt járják a modern táncokat, vagy aerobikoznak. — Mezőgazdasági szakmunkás- képzőbe járok, de ha befejezem, szeretnék valamelyik katonai iskolára menni. — Miért? — Az apám is, aki Sókszelőcé- ről (Selice) származik, ilyen pályán van, a bátyám is katona, én sem szeretném megszakítani a hagyományt. Amikor hazajött a bátyám, és én felpróbáltam a kabátját, sapkáját, láttam, nekem is illik az egyenruha. Úgy hiszem, ott is folytathatnám a hobbimat, a táncot. Szeretek olvasni, kézimunkázni, de ínég jobban érzem magam az emberek között. Ha nem is hivatásosként, de szeretném egy jobb színvonalú együttesben folytatni a munkát. — Otthagynád a pionírokat? — Nem, semmi pénzért! De ahhoz nekem is tanulnom kell, hogy őket is taníthassam, hogy vonzóbb legyen a pionírcsapat munkája. Különben ez a gondolat a tanácskozáson is többször elhangzott. Varga Éva és Csiba Mária pionírvezetőket az egyik szekció üléséről hívtam ki. Amikor leülünk, ők még mindig élénk figyelemmel kísérik a monitoron, a nagyteremben folyó vitát. Varga Éva Hurbanovóban pionírvezető, Csiba Mária pedig a galántai (Ga- lanta) járási pionírtanács elnöke. Marika korábban a középiskolások munkáját irányította a Martini járásban. Amire elsőként kíváncsi vagyok: mutatkozik-e különbség a két járás pionírmunkája között? A vita hatása alatt szinte ontják az észrevételeket. — Az természetes, hogy járás és járás között nagy különbség van — mondja Csiba Mária. — Miért? — Sok függ a vezetőktől, de az emberektől, családoktól és a körülményektől is. Martinban például nem kertészkednek az emberek. így több az idejük, köny- nyebb pionírvezetőt ‘találni. Délebbre a pedagógusok vállán nyugszik a pionírszervezet munkája, és természetesen különbség van, ha a rajt egy hivatásos pedagógus vagy egy nem hivatásos, de lelkes egyén vezeti. Néha a rajösszejövetel is majdhogynem osztályfőnöki órává változik — mondja Csiba Mária. 7- Az az igazság — folytatja a megkezdett gondolatot Varga Éva —, hogy a mi vidékünkön, már szinte nem is lehet pionír- vezetőt találni. Ha meg akad, gyorsan kiderül róla, mire képes, és jön a többi szervezet, jön a nemzeti bizottság, és elviszi. Nekem már így „elvittek“ több pionírvezetőt. Ha nem lennének a tanítók, tényleg nem tudnánk mozdulni, ök is kertészkednek, ők is tele vannak munkával, de tudják, hogy mi a kötelességük. Itt van például a szakkörvezetők kérdése. A pionírház, ha nem is sokat, de legalább néhány koronát tud adni a vezetőknek. Ezzel ellentétben az iskola még az esetleges kiadásokat sem tudja megtéríteni. De szükség van az iskolában is szakkörökre, sőt, ha nincsenek, az nagy baj. Valahogy egyesíteni, tisztázni kellene a dolgokat, mert egyszer csak oda Jutunk, hogy nem lesz, aki a pionírokkal foglalkozzék, aki érdekessé tegye az életüket. — Sokszor azt mondjuk, formális a munka a középiskolákban, de milyen legyen, ha már a pionírszervezetben is formális és nem vonzó?! A beszámolókban, a vitában sokan és sokféleképpen szóba hozták ezeket a kérdéseket, és én azt hiszem, itt az ideje, hogy változtassunk a helyzeten, hogy mint az élet más területein, itt is előbbre lépjünk — mondja Csiba Mária. Amikor véget érnek a szekcióülések, újra találkozik a 342 küldött, hogy meghallgassák az ösz- szefoglalókat, és megválasszák a központi pionírtanács tagjait. Én a javasoltak között levő Trizna Ildikót keresem, aki Fülekről (Fi- lakovo) van. Az ottani és egyben az ország egyik legnagyobb iskolájának a pionírvezetője. Mint ahogy a jellemzéséből megtudom, Losoncon (LuCenec) végezte az óvónőképzőt, és most további két társával, akik szintén tapasztalt pionírvezetők, 1100 gyermek munkáját irányítják. Nem kis feladat. Ildikó kedves, nyílt, őszinte ember. Büszke arra, hogy olyan iskolában dolgozhat, mint az övék, és hogy rövid idő után is sikerült felhívni munkájukra a figyelmet. — Remélem, sok mindent elsajátítok majd tanácstagként — mondja. — Vannak kedves, aranyos gyerekeim az iskolában, a pionírcsapatban, akiknek nem kell könyörögni — és már sorolja is a neveket: Balázs Csabát, Kovács Zoltánt, Márkus Tímeát említi többek között. — Az egyik a faliújságot szerkeszti, a másik az iskola hulladékgyűjtését irányítja, Tímea meg a krónikát vezeti. Amikor Ildikó eljött hazulról, épp nagyszerűen sikerült műsornak örülhetett. A gyerekek bemutatták egymásnak, de a szülőknek és a szomszédos baráti iskola tanulóinak is, hogy mit tanultak az év folyamán. A műsorral nagy sikert arattak, és Ildikó reméli, hogy jövőre ugyanilyen lelkesedéssel, odaadással tanulnak majd és veszik ki részüket a pionír- szervezet munkájából. Tudja u- gyanis, hogy a pionírtanácsban, ahová beválasztották, nemegyszer ez is szóba kerül majd, s mit mondana, ha épp az ő „gyerekei“ figyelmen kívül hagyják azokat a felhívásokat, amelyeket hozzájuk is intéztek a pionírvezetők országos tanácskozásának résztvevői. Az oldal anyagát írta és összeállította: NÉMETH ISTVÁN Varga Éva Trizna Ildikó Oláh Lajos Bratislavában 1987. június 20—21- én megtartották a Szocialista Ifjúsági Szövetség Pionírszervezete dolgozóinak 4. országos konferenciáját. A konferencia célja a szervezet ötesz- tendei munkájának felmérése és továbbfejlesztése, tennivalóinak meghatározása volt. A Szakszervezetek Házának nagytermében az elnöki emelvényen helyet foglalt a CSKP Központi Bizottságának, a CSSZSZK Nemzeti Frontja Központi Bizottságának és a CSSZSZK kormányának küldöttsége, amelyet Jindfich Poledník, a CSKP KB titkára vezetett. Tagjai Tomáá TrávníCek, a CSSZSZK Nemzeti Frontja Központi Bizottságának alelnöke. Gejza Slapka, az SZLKP KB Elnökségének tagja, a bratlslavai városi pártbizottság vezető titkára, Jan Bouchai, a CSKP KB és Ján Sveda, az SZLKP KB osztály- vezetője, Karai Julis és Eudovlt Kilár, a CSSZK, illetve az SZSZK oktatási minisztere, valamint Miroslav Spaniel, az SZKT titkára voltak. A tanácskozást, amelyen 340 küldött vett részt, Jaroslav Jenerál, a SZISZ Központi Bizottságának elnöke nyitotta meg. Ezt követően Jaro- mfr Meitner, a SZISZ KB titkára, a SZISZ Pionírszervezete Központi Tanácsának elnöke előadta a szervezet helyzetéről és további feladatairól szóló beszámolót. Egyebek között hangsúlyozta: — jó eredményeinket a pártszervek szüntelen figyelmének s a pionírszervezeti dolgozók ezrei áldozatos munkájának köszönhetjük. Szervezetünk jelenleg a tanköteles gyermekek több mint 85 százalékát tömöríti soraiban. Tagállományunk A SZISZ Pionírszervezete dolgozóinak 4. országos konferenciája így — eltekintve Prágától — fokozatosan elérte a felső határt, úgyhogy további jelentősebb gyarapodással nem számolunk. A tagállomány növekedésének azonban nem feleltek meg minden esetben a munka feltételei, ami nemegyszer formalizmust és passzivitást idézett elő. Feladatunk: a mennyiségről áttérni a minőségre. Beszéde további részében annak szükségességét hangoztatta, hogy a pionírszervezet következetesebben szálljon síkra a gyermekek objektív érdekeiért és szükségleteiért. Végül hangsúlyozta, hogy rendkívül fontos kérdés az önkéntes pionírszervezett dolgozók tevékenységének társadalmi elismerése. Az értekezlet ezután vitával folytatódott, amelyben felszólalt jindfich Poledník is. Az értekezlet küldöttjeinek s az összes pionirszervezeti dolgozónak, pionírnak és szikrának tolmácsolta Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságénak, a CSSZSZK Nemzeti Frontja Központi Bizottságának, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormányának és Gustáv Husáknak, a CSKP KB főtitkárának, köztársasági elnöknek szívélyes üdvözletét, majd beszédét így folytatta: Becsüljük a Szocialista Ifjúsági Szövetség Pionirszervezetét. Joggal illeti meg a társadalom nagy elismerése. Számos pionírkollektívában növekszik az aktivitás, a változatos és vonzó tevékenység gazdagítja a gyermekek százezreinek életét, elmélyíti ismereteiket, segíti szocialista tulajdonságaik formálásában. Ez elsősorban , azok derekas munkájának köszönhető, akik szabadidejüket a szikráknak és a pioníroknak szentelik, s a gyermekekkel való foglalkozásba beleadják nemcsak a tapasztalataikat és tudásukat, hanem a szivüket is. Az élet azonban arról tanúskodik, hogy kitűzött céljainkat a jelenlegi munkamódszerekkel nem érhetjük el, s az újakra nincsenek kész receptjeink; szorgosan keresnünk kell őket. Erre ösztönöz bennünket a szovjet kommunisták megközelítésmódja és népünk meggyőződése a szovjetek országában végbemenő forradalmi változások helyességéről. Ennek alapján biztonságérzet tölt el bennünket, hogy az az út, amelyre a Szovjetunió rátért, egyben a mi utunk is. Az élet valamennyi területén való átalakítás feladatéinak megvalósítása nem könnyű ma, és a jövőben sem lesz az. Az átalakítás és a gyorsítás csak akkor lesz reális, ha egész népünk ügyévé válik, s ha a fiatal nemzedék legsajátabb ügye lesz. Mert ki vonzódik jobban az újhoz, s ki kritikusabb az elavulttal, a rutinnal, a megrekedéssel és a megcsontosodott- sággal szemben, mint az ifjúság? Márpedig éppen ez az átalakítási tervek megvalósításának első előfeltétele. S a másik előfeltétel? A társadalom életében és a termelésben alkalmazni kell a legújabb ismereteket, az új tudást, képességeket, az alkotó munka eredményeit, intenzívvé kell tenni, innovální a technikát és a technológiát, megváltoztatni a termelésirányítási rendszert. Mindez az átalakítás követelménye. S ki hivatot- tabb erre, mint az ifjúság, a lakosság legműveltebb része?! A társadalom átalakítása ezzel egyidejűleg az embernek, világnézetének, gondolkodásmódjának és magatartás- formáinak, az emberek és a társadalom iránti viszonyának megváltozásától függ. S a feltalálók, az újítók, az új technika és technológia alkalmazói éppen azok lesznek, akik ma még iskolába járnak. A pionírszervezet nagy érdeme lesz, he a pionírkollektívák mai tagjai a jövő úttörői lesznek a termelésben, a társadalomban, a szocialista életmódban. Jindfich Polednfk beszéde további részében hangsúlyozta, hogy a pío- nírszervezet tevékenységének változatosnak, sokrétűnek és vonzónak kell lennie, s formái meg kell, hogy feleljenek a gyermekek mentalitásának. A szocialista társadalom eszmei-erkölcsi alapelveiből, értékeiből és céljaiból kell kiindulnia, de ugyanakkor sokkal szélesebb méretekben és természetesebb formákban kell kielégítenie s fejlesztenie a gyermekek érdeklődési körét, s tekintettel lenni kedvteléseikre és adottságaikra. Az alacsony színvonalú, unalmas pionírtevékenység nem helyettesíthető egyszeri, bármennyire is hivalkodó és ünnepi jellegű akciókkal, jelenleg nagyon fontos az is, hogy a gyermekek szervezetükhöz való őszinte kötődését erősítse az, hogy lehetőségük van részt venni munkájában, s irányításában — a felnőttek körültekintő vezetésével. A szónok köszönetét mondott azoknak az áldozatkész embereknek, akik a pionirszervezetben szorgosan dolgoznak, s akik környezetükben nemegyszer megnemértésbe ütköznek. Végül hangsúlyozta annak szükségességét, hogy a nemzeti bizottságok, iskolák, az FSZM és a további társadalmi, illetve érdekképviseleti szervezetek, üzemek és szövetkezetek teremtsék meg a gyermekek tartalmas pionírszervezeti életének még jobb anyagi előfeltételeit. Másnap a konferencia küldöttei és vendégei a tanácskozás folytatása előtt megtekintették a tervezett új pionír-egyenruhákat, ezt követően a párt-, az NF- és kormányküldöttség tagjai válaszoltak a vitában elhangzott kérdésékre, javaslatokra és észrevételekre. A konferencia zárórészében a küldöttek megválasztották a SZISZ Pionírszervezetének 84 tagú Központi Tanácsát, s jóváhagyták a szervezet új programját, és szervezeti alapelveit, valamint a feladatokat megfogalmazó határozatot. A SZISZ Plonfrszervezete Központi Tanácsának elnöke Ismét Jaromir Meitner, a SZISZ KB titkára lett. Csiba Mária DMme Mónika új ifjúság 3
