Új Ifjúság, 1987 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1987-07-01 / 26. szám

Négy nap izgalom és szórakozás 4. Szép volt, DAC! 6. Üj Hajtások 7. Vélemények, nézetek.. ! « az Országos Népművészeti Fesztiválról 8. A hangversenyek kulissza­titkai 9. \ eronika válaszol 12. ERDŐBEN == Már a legeslegsűrfljében, a fák, virágok, madárfüty- työk, a kikapcsolódás természetes fellegvárában bo­lyongtunk. amikor, mintegy porig sújtó villámcsapás­ként, belém hasit a gondolat: vajon, elzártam-e a für­döszobacs8pot? Érzem Is. hogy kékülök-zöldülök, tündöklőm a szi­várvány színeiben, hagy el az erőm, mázsánylnak tű­nik hátamon a zsák, de megpróbáltam mindent elkö­vetni, hogy legalább a gyerekek meg a feleségem ne szerezzenek tudomást pánikos gondolataimról, érzé­seimről, legalább az S napjukat mentsem meg, ne te­gyem pokollá. Sőt, még próbáltam, egy korty kávé után, hogy talán még az én napom Is megmenthető. Mert nézzük csak, ml Is történt tulajdonképpen? Reggel korán csörög az óra, majd a feleségem ál­mos, de még így Is dallamos hangja költöget. Sorso­lunk, ki fürdik elsőnek. Pechemre, én lettem az utolsó, s mire rám került volna a sor, csőrepedés miatt a gondviselés megállította a vizet, én viszont elfelejtet­tem elzárni a csapotl Leülünk uzsonnázni a természet szőnyegére, a mo­hára. Fordul ki a számból a vajas-tojásos-parlzeres szendvics, ám mégis ennem kell, nem szabad észre- venntük semmit, nem szabad, hogy elrontsam a többiek napját, ha már olyan ostoba és figyelmetlen voltam ...! És beszélnem kell, mesélnem az ifjúságom kedves és sűrűn látogatott kirándulóhelyéről, ahol a hegyek ölel­kező szorításban egykor hetente lártunk ki erőt és bátorságot meríteni, önbizalmat, önbecsülést tanulni a sziklamázsás kemény és határozott, ám gyötrelmesen szép, és elégtételt nyújtó sportjának gyakorlása köz­ben. Meg kell mutatnom azokat a mászóutakat Is, amikben remegő lábbal, kalimpáló szívvel másztam, Indultam el, hogy néhány kínkeserves óra után magam Is erezhessem a győzők semmihez sem hasonlítható boldog mámorát. És meg kell mutatnom azt a helyet Is. ahol az a magányos turista lecsúszott (mi húztuk vissza kötéllel!), s végül az ijedségen kívül a haja szála sem görbült. No és azt a fát Is, amelybe egykor egy lánnyal az örökkévalóság reményében nevünk kez­dőbetűit véstük. Ha néhány percre sikerült megfeledkeznem az ott­honi gondról, remekül, felszabadultan éreztem magam. De az evés befejeztével feleségem feltette a nagy kér­dést: melyikünk szánja el magát, hogy hozzon egy üveg friss, jéghideg vizet? A VÍZ! Az az átkozott víz! Vajon, meddig érhet már otthon? A plafonig? Tér­dig? Bokáig? Lényegében mindegy. Mert ha megjaví­tották a repedést, s megindították újra a vizet, akkor most csónakázik, úszik a harmadik, a második s talán az első emeleti szomszédom Is Márpedig — lelentő- ségtelfesen adták a tudtunkra — nemrég festettek, parketáztattak. A nap még hátralévő részét már csak véglgvonszol- nl tudtam, mint egy halálraítélt Ha családom nógatott, firtatott, apró kifogásokat találtam, hogy ki ne zök­kentsem a kikapcsolódás csodálatos mámorából... Vonatvárás közben, amikor újra kezdtük a fürdési programozást, én kerültem az első helyre, mivel hogy a reggel a rövldebbet húztam. A fiam mellesleg még azt Is megjegyezte, hogy ezentúl, ha hosszabb Időre távozunk, ő vállalja, hogy végignézi a csapokat. Sze­rencse. fűzte tovább a szót, hogy már ma reggel el­kezdte ténykedését, valaki ugyanis a nagy sietségben, nyitva feleltette a fürdőszobai csapot... -szi­Bratislavában megtartották a SZISZ Pionfrszervezete dolgozóinak IV. országos konferenciáját. A konferencia alatt a pionírok bemutatták az új egyenruha-tervezetet. A konferenciáról szóló részletes beszámolónk lapunk 3. oldalán. CSERNOBIL HÖSE= Leonyid TyeljatnyiSov alezredes megkapta a katonai bátorságért járó legmagasabb szovjet kitünte­tést, a Szovjetunió Hőse címet. Hőstettét Angliában azzal az aranyéremmel Ismerték el, ame­lyet a különleges helyzetben nagy hősiességet és bátorságot tanúsító embereknek ítélnek oda. A kitün­tetést Londonban nyújtották át neki, ahová a Star című újság meghívására érkezett. L. Tyeljat- nyikovot a többi kitüntetettel együtt Downing Street 10. szám alatti rezidenciáján fogadta Margaret Thatcher miniszterelnök. ... Tavaly április 25-érőI 26-ára virradó éjjel 1 óra 27 perckor csöngött a telefon L. Tyeljatnyi- kov őrnagy lakásán: tűz van a csernobili atomerőmű géptermé­ben. A kocsi már úton van az őr­nagy lakása felé. Rendkívül nehéz körülmények közt kellett dolgozniuk, egyszerre több szinten kellett felvenni a harcot a lángokkal. Munkájukat akadályozta az olvadt bitumen, az éjszafia sötétje. Csaknem három­órás kemény küzdelem árán sike­rült csak elfojtani a lángokat. Tyeljatnyikovot és társait, akik elsőként kerültek szembe a hatal­mas veszéllyel, súlyos állapotban szállították kórházba. A parancs­nokukkal együtt harcoló tűzoltók közül néhányan, sajnos, halálos sugárfertőzést kaptak. Margaret Thatcherre] való találkozásakor róluk így beszélt L. Tyeljatnyikov: igazi hősök voltak, akik mindent megtettek azért, hogy csökkentsék a más országok számára is veszé­lyes sugárzás mértékét. A nagy-britanniai tűzoltó-szak­szervezet főtitkárának, K. Came- ronnak a kíséretében L. Tyeljat­nyikov ellátogatott a lambethi tűzoltóosztályra. A szovjet nagy- követségen megrendezett ünnep­ségen C. I Durant, a brit tűzoltó- szolgálatok egyesülésének elnöke átnyújtotta a Bátorságért érdem­érmet a szovjet alezredesnek. A nyugat-midlandl tűzoltók is kitün­tették. Az angol szakszervezeti tűzoltószolgálatok és más társa­dalmi szervek jelen levő képvise­lői hangsúlyozták a szovjet tűz­oltók hősiességét és nagy szakmai tudását. A. V,

Next

/
Thumbnails
Contents