Új Ifjúság, 1987 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1987-06-24 / 25. szám
/ I új ifjúság 4---------------------------Kontár Zsolt A lucernának nincs irigylésre méltó élete. Még a Stúrovói Állami Gazdaságban sem. Pedig míg meg nem nő, dédelgetik, babusgatják őt eleget. Az idén 263 hektáros terület ki tudja hány- milliő szál lucernáját csalogatták itt kifelé, hogy aztán levágják valameny- nyinek a fejét. Ottjártamkor, június első napjaiban épp ezt — a lucerna szemszögéből nézve korántsem örömteli — műveletet végezték. — Idén most kaszáltunk először, dp remélem, nem utoljára — mondta Kuf- ka Mihály, az állami gazdaság stúrovói részlegének vezető agronómusa. — Mihelyt összegyűjtjük e területről a növényt, jön az újabb műtrágyázás, vetés, öntözés. Van olyan év, hogy négyszer is kaszálunk. Negyedszer valamikor októberben. A lucerna általában a vetés után 30 — 40 nap múlva már vágható. Ezután többféle módja van annak, hogy ízletes marhaeledelt készítsenek belőle. Csak néhány recept: Végy egy jó nagy tábla lábon álló lucernát! Kaszáld le és dobd a teheneknek! Megeszik igy is De a borjak szárított formában sokkal jobban szeretik. Csakhogy ezt a fogást az idén gyakran kell majd nélkülözniük, mert a sok eső nem nagyon engedte megszárítani a lekaszált növényt, naponta öntözte, hogy kellőképp nedvesen tartsa. Hát ha nem lehet megszárítani, akkor tároljuk félszáraz állapotban! — mondják a mezőgazdaság szakemberei, finnek is megvan a módja: silógödrökbe nyomni, mint a kukoricát. De erről majd később! Előbb le is kell kaszálni. Az állami gazdáság lucernatáblájának nagyobb részén már földön heverve várja a takarmány, hogy felszedjék és elszállítsák. A lucernát félszáraz állapotban fújja két szedőgép a teherkocsikra, amelyek aztán a silógödrökbe viszik. A szedőgép átkóstolja az egész táblát: vajon jó lesz-e az állatoknak? De könnyű neki ezt a sok lucernát megenni, amikor egy hosszú csövön, emésztetlenül rögtön ki is fújja magából. — jó dolgozni a szabad levegőn — mondta Kontár Zsolt, a gép fiatal kezelője. Alig fél éve dolgozik az állami gazdaságban, így neki még szinte minden munka új. Igaz, hogy az iskolában látott már ilyen gépet, vezetett is, de „élesben“ még nem dolgozott vele. Most esett át a tűzkeresztségen. — Mire kell a legjobban figyelni lucernaszedés közben? — Mindenre. Hogy se túl lassan, se túl gyorsan ne menjen a gép, hogy véletlenül fel ne szedjen valamilyen nagy követ, mert az összetörné, és ügyelni kell arra is, hogy megtelt-e már a teherautó... — S annak a vezetőjével hogy értitek meg egymást? Megállapodtatok talán valamilyen jelzésekben? — Ő állandó sebességgel halad, én megyek mellette, s figyelem, mikor telik meg a rakodótere. Akkor dudálok neki, ő elmegy, és jön a következő kocsi. — Ha ez egész nap így megy, pihenésre alig marad időd! — Hát vannak azért rövidebb szünetek, mert a teherautók nem váltják folyamatosan egymást. Meg aztán ebédszünetet is tartunk. — Ma mikor kezdtél dolgozni? — Reggel nyolc után, amikor már fölszállt a harmat — s megtudtam még Zsolttól azt is, hogy ha jó idő lesz, akkor egész estig kinn marad. Most minden napos percet ki kell használniuk. Kontár Zsolt Kéméndről (Kamenín) jár dolgozni az állami gazdaságba. Folytattuk a határszemlét. A gazdaság sokat próbált Moszkvicsa robogott velünk: a sofőrrel, Kuíka Mihály ag- ronómussal és velem. Nemsokára megálltunk. Azon a helyen, ahol a lucernát már most, nyár elején téli álomra nyomják. Úgy, hogy alvás közben meg se romolhasson. Teljesen kiszorítják a rakásból a levegőt, majd fóliával letakarják, és csak télen nyitják meg — ez ugyanolyan módszer, mint a siló- kukorica tartósítása. Egy többtonnás, nyolckerekű traktor megszakítás nélkül járkált fel-alá a lucernahalom tetején, jól letapossa azt. Egyrészt azért, hogy a teherautók majd rámehessenek, kiönthessék az újabb adagot, másrészt hogy a traktor az Kuíka Mihály agronómus imént említett okból kinyomja a rakásból a levegőt. Ezt az egész napos oda-vlssza Járkálást még a gép is unhatja, nem még a vezetője, Fábián Nándor. Leráncigáltuk egy pillanatra a traktorról, de csupán két és fél kérdést tehettem fel neki, annyira futotta idejéből. Az egyik: — Nem unalmas? — Mit csináljak, muszáj! — mondta ő, s közben az út felé pislogott, amelyen már közeledett egy alaposan megrakott teherautó. — Pihenni lehet e? — hangzott a második kérdésem. — Néha megállók egy pillanatra — válaszolta, és már ugrott is fel a traktorra, hogy folytassa munkáját a taposómalomban. Így a maradék fél kérdést már csak magam elé mormolhattam. Elnéztem a silógödröt. — Körülbelül hetven vagon lucernát nyomnak bele — árulta el Kut'ka Mihály. — Ez a mennyiség 300 tehénnek négy-öt hónapra elég. Persze keverve más takarmánnyal. — Mikorra érik majd meg a befödött halom? Mikor lehetne megnyitni? — Két-három hónap múlva, de mi csak télen nyúlunk majd hozzá. Idejövet a hatalmas, bekerített legelő mellett haladtunk el. — Ez az igazi, ez a fű minden más takarmánynál többet ér! — mutatott az agronómus a legelőre, amelynek felén még lábon állt, másik felén már lekaszálva hevert a fű. — Szárítva, szénaként is ez táplálja legjobban a borjakat — tette még hozzá Kufka Mihály. Klinko Róbert A LÁNYOK ÁLMA A 20. életév egy lány életében általában a boldog álmodozás, tervezge- tés kora. Van, aki arról ábrándozik, milyen lesz a nagy találkozás a nagy Ő-vel, más már boldog egyetértésben, kéz a kézben jár kiválasztottjával, s százszor eltervezik eljövendő közös életüket, százszor berendezik még meg nem levő lakásukat. A kellemes bó- dultság állapota ez, amelyet csak egyszer lehet átélni az életben. Zelenicky Mónika is 20 éves. Kedves, közvetlen lány, és határozott elképzelései, tervei vannak a jövőről. „Másfél évvel ezelőtt végeztem el Dunaszerdahelyen (Dun. Streda) az élelmiszeripari szakközépiskolát. Már akkor ismertem vőlegényemet, Tibort, aki szintén itt végzett a mezőgazdasági technikumban. Én azután Bratisla- vába kerültem, mivel a szerződésem odaköt — a Zdroj nemzeti vállalat Dőlné hony-i nagy élelmiszerüzletének hentesárurészlegére. Szeretem a munkámat s talán nem vagyok szerénytelen, ha úgy ítélem meg, hogy a vevők is elégedettek velem. Csak az utazás fárasztó. Naponta 3 órát töltök utazással, s bizony ez alatt az idő alatt valami mást, hasznosabbat is tehetnék. Még másfél évre ideköt a szerződésem, de azután szeretnék minél közelebb elhelyezkedni szülőfalumhoz Várkonyhoz (Vrakúft). Azt hiszem, Dunaszerdahelyen fogok dolgozni, mivel Tibor is, ha leszerel, oda tér vissza. Az biztos, hogy a keresetem nem lesz olyan jó, mint a jelenlegi munkahelyemen. Minket a forgalom szerint fizetnek, s nálunk nagy a forgalom, megkeresem a havi 2500 — 2700 koronát jövendő munkahelyemen kb. 1000 koronával kevesebb lesz a fizetésem, de akkor már Tibor is itthon lesz, és dolgozni fog, s gondolom, ha ketten keresünk, csak elég lesz. Lakásra nem kell gyűjtenünk, mert vőlegényem szülei két család számára építettek nagy házat. Úgy tervezzük, ha Tibor ősszel leszerel, hamarosan összeházasodunk. Ez a nyár még igen nehéz lesz a számunkra. Mi az üzletben a nyári szünidő alatt, tehát július 1-től augusztus 31-ig reggel hattól este hétig tartunk nyitva, déli ebédszünettel. Ez azt jelenti, hogy tulajdonképpen már reggel négykor elindulhatok a munkába, s csak este kilenckor érek haza. Ilyenkor csak bezuhanok az ágvba. s másnap kezdődik minden elölről. De ezt a két hónapot már kibírom, és bízom benne, hogy azután nagyon szép szakasza kezdődik az életemnek.“ —K. M. HATÁRJÁRÁS NYÁRELŐN SOKUNKAT É RI NT = Az idősebbek még emlékeznek arra az időre, amikor nem volt szülési szabadság, amikor az édesanyák olykor akár néhány nappal a szülés után dolgozni mentek. Dolgozni, ha egyáltalán volt munkájuk, s ha volt hova tenni, kire hagyni az aprócska emberkét, akit a világra hoztak. Majdhogynem úgy festett az életük, mint a fejlődő országokban, ahol még nem jutottak el odáig, hogy a társadalom vállalja a terhek egy részét. Arra pedig már nemcsak az idősebbek, a fiatalabbak is emlékeznek, mekkora reményeket fűztünk az 1971-ben, majd az 1982- ben hatályba lépett törvényekhez; amelyek lehetővé tették, hogy az anyák nyugodt, kiegyensúlyozott körülmények között nevelhessék gyermeküket addig, amíg az egy kicsit fel nem cseperedik. Szocialista társadalmunk megpróbálta megoldani azokat a gondokat, amelyek miatt a fiatalok nem vállalták szívesen, vagy legalábbis kellő mértékben a családalapítás, gyermeknevelés terheit. A társadalom másutt is igyekezett a fiatalok segítségére lenni, és létrehozta az ifjú házasok kölcsönét. A népszaporulat görbéje elindult ismét felfelé: egyre több gyermek született, népesebb lett az ország, több mint tizenöt millióan lettünk... Amikor aztán azt hittük, hogy megoldottuk a feladatokat, a szaporodási ráta egyszer csak megint megállt, sőt visszaesett, és az emberek előbb csak egymás közt, majd az újságokban, rádióban, televízióban is felhozták, hogy igen, a szociális intézkedések helyesek, jók, de az arány, az időtartam és egyéb tényezők nem egészen fedik a szükségleteket. Jó lenne, ha meghosszabbodna a gyermekgondozási szabadság, több szabadnap kéne a gyermek betegsége alatt, és magasabb gyes összege És itt van a nyugdíjak kérdése. Aki régebben ment nyugdíjba, amikor még kisebbek voltak a fizetések, a nyugdíj sem lett túlságosan magas. Vagyis az élet újabb és újabb gondokat szült, a tegnap még megfelelő intézkedést megkérdőjelezi a ma, ezért aztán maga a törvényhozás és az Intézkedések sem maradhatnak a régi formájukban. Megoldani a megoldandót, módosítani a törvényeket, bővíteni a szociális-juttatások körét, mértékét. Ez nem könnyű feladat, hiszen minden egyes határozat, új törvény módosítja egyben a költségvetést, munkaerő-gazdálkodást, a gyárak, intézmények munkarendjét, a lét arculatát, s a gazdának, tehát a társadalomnak, illetve az államnak elő kell teremtenie azokat az eszközöket, amelyek arra hivatottak, hogy segítsenek. Aki figyeli a napilapokat, folyóiratokat, rádiót, tévét, az már minden bizonnyal tudja, hogy a viták, észrevételek, felmérések után eljutottunk oda, hogy a törvényhozás ismét módosítja majd a szülési, gyermekgondozási szabadság időtartamát, emeljük a gyesen lévő anyáknak az erre az időre folyósított juttatást, emeljük a fiatal házasok kölcsönének az összegét, és a nyugdíjakat is. Vagyis: ismét lépünk egyet előre, mert közben maga az élet Is lépett, változtak az árak, változtak a körülmények, és ha azt akarjuk, hogy az emberek, de különösen a fiatalok és az idősek lépést tudjanak tartani ezekkel a változásokkal, segíteni kell őket. A törvénytervezetek, mint ahogy ezt elmondta Nagy Kázmér, az SZSZK népjóléti minisztere a minap tartott sajtóértekezletén, ott fekszenek a törvényhozók asztalán. Néhány nap, egy-két hét, és jóváhagyják őket, és akit ez érint, az más időszámítást vezet be majd magának. Valamivel több lesz a pénz, meghosszabbodik az idő, amelyet gyermeke nevelésére fordíthat az anya, nagyobb kölcsönt vehetnek fel a fiatal házasok. Addig is figyeljük hát a közleményeket, a tájékoztatókat, mert így vagy úgy, de sokunkat érint majd ezeknek az intézkedéseknek, törvényeknek a hatása. Németh István
