Új Ifjúság, 1987 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1987-06-24 / 25. szám
------------------------------------------------------- új ifjúság 51 i \ BAB EL-MANDEB: földszoros a Vörös-tenger és az Adenl-öböl között. Afrika partfal itt alig 50 kilométerre vannak Ázsiától, az Arab-félszigettől. Naponta hetvennél több hajó halad át rajta — a Szuezi-csatorna felől, vagy arra, Európa irányába .., Bab el-Mandeb arab szó. Magyarra fordítva: a Könnyek Kapuja. A néphit azt tartja, hogy ezen a kopár, sziklás tájon a tengerre szálló férjüktől búcsúzó asszonyok mindig sokat sírnak Sok könny csordult a tenger vizébe és a parti homokba. A tengerpart néptelen — Obocktól é- szakra a kietlen tájra ritkán vetődik ember. A kiégett és csaknem lakatlan Danakil-sivatagon át évszázadok óta erre vezet a rabszolgakereskedők útja. A sivatagban az afarok fegyveres bandái uralkodnak, akiktől csak a rabszolgakereskedők nem félnek. A sivatagon át 12—18 éves fekete afrikaiakból álló rabszolgakaraván halad a tenger felé. Általában éjszaka hajtják őket hajtőik, nappal az árnyékba bújtatják a szállítmányt. A rabszolgákat nyomorgó, éhező családoktól vásárolják potom pénzért, vagy egyszerűen elrabolják a szép fekete lányokat és az egészséges fiúkat. A HAJCSÁROK narkotikumokat tartalmazó levelekkel, kattal etetik foglyaikat, akik aztán engedelmes bábokká válnak a kezükben. És ha felfedeznék őket? Azt állítanák, hogy vendégmunkásokat visznek Szaúd-Arábiába vagy a sejkségekbe, vagy hogy az emberkaraván Mekkába tartó zarándokok — és a fegyveres őrök a rablóbandáktól védik őket.. .1 A foglyok némák — a megtorlástól félnek, és sírnak vagy visszafojtják könnyeiket... A rabszolgakaraván útla a Könnyek Kapujában ér véget. A parti sziklák labirintusában csónakokba kerülnek, majd áteveznek velük Jemenbe, vagy a nyílt tengeren vitorlás daukba rakják az „árut“, és valamelyik Perzsa-öböl menti sejkségben adják el. Egy fiatal afrikai rabszolgáért 2500—5000 dollárt adnak a sejkek vagy az ázsiai bordélyházak... Ne feledjük: Szaúd-Aráblában csak 1963-ban, Ománban viszont csupán 1970-ben hoztak rendeletet a rabszolgaság megszűntetéséről, de a' tilalmat sokan megszegik... A TENGERSZOROS afrikai partját franciák ellenőrzik, immár egy évszázada, mióta megvetették lábukat a Könnyek Kapujában és Francia Szomália néven gyarmatukká tették. Amint erősödött az afarok és isszák, a 23 ezer négyzetkilométer területű országot lakó népek elégedetlensége, a gyarmatból „Francia Afar és Issza Terület“ lett, majd 1977. június 27-én bevonták a francia trikolórt, és kikiáltották a Ozsibuti Köztársaságot. Annak a napnak forró éjszakáján Camilo d’Ornano, az utolsó Arab bárkák a francia hadihajók árnyékában, a kikötőben A Könnyek Kapujában francia főbiztos tengerparti palotájának kulcsát átadta egy issza pásztorból lett politikusnak, Hasz- szen Gulednek, akit az új köztársaság elnökévé választottak: a kis ország területére igényt tartó Szomáliával szemben Dzsibuti francia védelmet kért, a francia hadihajók, a katonák és az idegenlégió nem mozdult a Könnyek Kapujából... A PLACE DE 27 JUIN — a főváros, Djibouti egykori Menelik tere — egyik bárjának teraszán a 38 fokos hőségben jégbe hűtött dán sör mellett nézelődünk. Szombat délután a tenger felől érkező szellő mintha felébresztette volna a pokoli hőségben alvó várost. Az üzletek bezártak, csak a pénzváltók tartanak nyitva. Ha a sarki ház falán egy plakáton nem virítana Dzsibuti elnökének a képe, hirtelenében azt hinném, hogy francia gyarmaton vagyok. A mellettünk levő asztalnál két francia tengerész udva- rolgat francia lányoknak, kissé távolabb, enyhén szólva, illuml- nált idegenlégiós legények civil franciákkal vitatkoznak, újabb üveg bort rendelnek, hangjuk és hangulatuk egyre magasabbra Banképület Djibouti központjában. Ablakaiban légkondicionálók A Place de 27 Join, az egykori Menelik tér: büfé a sarkon csap, de úgy tűnik, ez itt hétköznapi jelenség... Akárcsak a kis dzsipben ülő fehér kepis légiós járőr. Harmadszor kerülik meg a teret, amikor kollégám rájuk „lő“ egyet teleobjektlvjével. Fenyegető mozdulattal figyelmeztetnek, azután a nyomaték kedvéért még egyszer visszafordulnak. Ügy látszik, az idegenlégió ma is tabu Dzsibutlban, avagy állam az államban? Már sötétedik, amikor vacsorázni indulunk. A légitársaság, amelynek gépére várva vesztegelünk két napot Dzsibutiban, csak alacsonyabb osztályú hotellel fogadott (illetve a telexüzenetröl megfeledkezve csak a század elején épült Palace szobáit nyújthatta nekünk az amerikai turisták inváziója idején, de az étkezéssel igazán kárpótolta feledékenysé- gét), ám az étteremben, a lefüggönyözött ablakok mögött akár Párizsban is érezhettük volna magunkat, P. úr, a tulaj fogadja a vendégeket, s ügyel a felszolgálásra, a bifsztekre, a salátára, a sajtokra, ő tölt először a vörös borból •— persze itt még a víz is Franciaországból való: Eviani! Messieur P. másnap már ismerősként fogadott... A szállodába tartva a szomszédos utcából érkező ordítozás-veszekedés hallatszik. Francia és német szavak, káromkodások röpködnek — azután diszkréten, szirénázás nélkül megérkezik a légió őrjárata, majd pár perc múlva a dzsibuti rendőrök Renault-ja. De a rakoncátlan légióst addigra már elvitték a Siesta Hotelból — a légió laktanyájába ... A könnyező helybéli lányok panaszait a dzsibuti rendőrök hallgatják... AZ ADDIS-ABEBA-DJIBOUTI VASÜT állomása jó félórás séta a városközponttól. Vasárnap nem indul vonat. Etiópia eme „köldök- zsinórja“, amely gazdaságát a világhoz köti, hétvégén zárva: „FER- MÉ“ — olvasható az állomás rácsos kapuján és a vasúti pénztár kis koszos ablakán. Ki gondolná, hogy Etiópia részére oly fontos vasútvonal végállomásán ilyenkor még őr sincs?! Csak néhány tizenéves fiú hempereg a betonjárdán: zöld kat- levelet rágnak. Egy tizenhat évesnek tűnő rövidnadrágos fiúnak már vérben forog a szeme és fenyegető mozdulatot tesz a fényképezőgép felé... A mámorba menekülést kezdik korán, vagy ez csupán vasárnapi időtöltés? Azt mondják, naponta öt tonna érkezik Dzsibutiba ebből a kokaszerű növényből, főként Etiópiából. Ez a szegények ópiuma, a legolcsóbb kábítószer. Addig rágják a zöld leveleket, a katot, amíg leve nem csurog ki a szájukon. Ezután már egy sör is megteszi a magáét: tökéletesen „kiüti“ a katrágót, aki bódulatában néhány óráig akár a paradicsomban is érezheti magát. De mi más kiutat találna ttt az iskolát végzett, ám állást, munkát hiába kereső ifjú? Legfeljebb vesz (vagy szerez) magának néhány doboz cigarettát, halkonzervet, képes levelezőlapot, zoknit — és árusítani kezdi Ezek a „mozgóárusok“ elárasztják a szállodáikat, vendéglőket, Djibouti „belvárosát“, szóval olykor mozdulni sem lehet tőlük. Este azután hazamennek a Balbalába, ahol a szomáli származású isszák nyomortanyái, bádogviskói tapadnak egymáshoz, vagy a Magallába — ahol az etiópiai danakilokkal rokon afarok szegényei tengetik életüket. A kikötőben gyér a forgalom. Matrózkocsma helyett egy francia jachtklub presszója kínál unalmas pihenést. A mólónál borgony- zó francia hadihajók matrózai inkább a városban keresnek szórakozást. Nemcsak a kikötő alszik, az egész negyedmillió lakosú ország. Lesik a franciákat, mit tesznek, hiszen Dzsibuti ma is főként belőlük él, a gyér fejlesztési segélyeket Párizs adja. S a remény, hogy Dzsibuti „Afrika Hongkongja“ lesz, egyelőre csupán néhány politikus álmodozása. BÁRÁNYOKRA ALKUSZNAK a piacon. Valahol a sivatagban mohamedán lakodalom lesz, báránypecsenyével. Mind a hatot megvásárolják, és egy szamaras kordéhoz kötve vonszolják el kötéllel a bégető juhokat. Ez alighanem nagy üzlet volt. A család vidám, a sarki árustól hoznak egv kólát a síró gyereknek ... Odébb is könnyeket látunk. Két gyerek csüng az anyján, aki a földön ülve zöldségfélét kínál. Két fátyolos afar szépség fitymálja a portékáját, azután tovább mennek a másikhoz, majd a harmadikhoz. Talán csak kecses szépségüket mutogatják itt a piac porában, a szemétben kotorászó tehenek és a bőgő gyerekek között? A kétgyermekes anya viszont vásárol: kér a mozgóárustól egy kis köteg katlevelet, és a pöttömnyi gyerekek szájába dug néhány zöld levelet. Éhség és tehetetlenség ellen ez a legolcsóbb... Á sírás elhalkul, s az anya letörli a könnyeket gyerekei arcáról. Sebes Tibor Az Addis-Abeba-Djibouti vasút pályaudvara kihalt a déli héségbea
