Új Ifjúság, 1987 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1987-06-24 / 25. szám

új ifjúság 2 Kommentárunk Az ember cselekvő lenn Ján Fojtlk, a CSKP KB titkára Írja az Oj Sző június 15-1 számában: „Ideológiai munkánkban abból indulunk ki, hogy a dol­gozó ember nem puszta objektuma, hanem szubjektuma a politikának, és azt a lénye­ges következtetést vonja le, hogy „ügy kell cselekednie, mint az ország valódi, öntudatos, megfontolt, felelősségteljes gaz­dájának. Aktívan részt kell vennie a tár­sadalmi ügyek Intézésben, tudnia kell a jogairól és ezeket összekapcsolni a kol­lektívával, a hazájával szembeni kötelessé­gekkel.". Azért Idéztem ezt a mondatot, mert pon­tosan megfogalmazza azt a követelményt, hogy az új szükségletekkel összhangban nagyobb teret kell hagyni az emberi té­nyezőknek, új lehetőségeket kell teremte­ni az embereknek, hogy érvényesülhesse­nek a munkában, a közügyek intézésében. Ez összhangban áll az egyén és az egész szocialista társadalom érdekeivel. A fiatalabb nemzedéknek Is tudnia kell, hogy társadalmunk célja a sokoldalúan fej­lett ember, a sokoldalúan fejlett személyi­ség. Az ilyen személyiség csak abban a társadalomban válhat általánossá, ahol a termelőerők magas feljettségi szinten van­nak, ahol lehetőség nyílik az egyén kibon­takoztatásához, A személyiség fejlődésében nagy szerepe van annak, hogy kinek mi­lyenek a szükségletei. Az ideológiai nevelő munka formai és tartalmi gazdagodásával az utóbbi időben tudatosabbá váltak a fejlődés tendenciái és Irányai, reálisabb alapokon nyugszik a szo­cialista valóság megítélése, nagyobb és nyitottabb az elméleti érzékenység, növe­kedett a cselekvőkészség és a társadalmi aktivitás. A legfőbb politikai és állami döntéseket — főként a kongresszusi hatá­rozatokat és a belőlük adódó feladatokat — elfogadják az emberek, ezek beépültek a politikai gondolkodásba, cselekvésszabá­lyozó erejük van. Az eredmény elsősorban a nyíltságnak, az őszinteségnek, a meglévő ellentmondások feltárásának köszönhető. Egyre jobban érvényesül a XVII. kong­resszus útmutatása, amely rámutat, hogy a meglévő fogyatékosságokat csak úgy tud­juk felszámolni, ha a megfelelő posztokra megfelelő időpontban olyan emberek ke­rülnek, akik hatékonyan befolyásolják a politikai és a gazdasági ügyeket; akik min­den összefüggésben megértik a helyzetet; akik racionálisan, optimális eredményeket felmutatva tudnak dolgozni; akik meg tud­ják nyerni az embereket, és munkaszere­tetükkel, tettrekészégükkel, egész életmód­jukkal példát mutatnak. A legfelsőbb ve­zetők már többször Is kijelentették: életünk­ben nem törhetjük meg azt, hogy politi­kailag és szakmailag felkészületlen embe­reket ajánlanak vezető posztokra, hamis barátságból elnézik munkatársaik rossz tel­jesítményét vagy más kihágásaikat. Ma minden szintű vezetőnek jól fel kell készülnie, hogy eleget tudjon tenni a ko­runk támasztotta követelménynek. Viszont azt is tudjuk, hogy az emberek nem kapják készen ezeket a tulajdonságokat, nem szü­letnek velük. A személyiség egyik jellemző sajátossága, hogy fejleszthető, formálható. A marxizmus személyiségkoncepciólából ki­indulva a személyiség alakítását tűzzük ki célul, új keretek között most is. Társadal­mi hatások és kölcsönhatások eredménye­zik a személyiség általános irányultságát. Ezért hangsúlyozzuk, hogy nemcsak szak- képzettség és műveltség, hanem kulturált­ság is szükséges ahhoz — kulturáltság a szó legszorosabb értelmében —, hogy az egyén a társadalomban teljesíteni tudja fel­adatét Strasser György Szövetkezetben - brigádrendszerben A brigádrendszerö munkaszervezés és ju­talmazás az egyik leghaladóbb munkafor­ma. Sokan azonban abban a tévhitben él­nek, hogy a mezőgazdasági termelésben ez megvalósíthatatlan. Erre cáfol rá a mar- celházl (Marcelová) szövetkezet példája. Tavaly a tehénfarmon és az építőcsoport­ban kísérletképpen bevezették a brigád­rendszert. Először a fejők és elletők húsz- lagú kollektívája vállalkozott arra, hogy kipróbálja az új módszert. Előnye az, hogy mindenki tudja, miért mennyit kap. Az új módszer alkalmazásával az előző évhez képest csökkent a borjúelhullás. A fejő­részlegen észrevehetően javult a tej minő­sége. 95 százalékát első osztályúként vet­ték át. Hasonlóan 16 eredményeket ért el a bri- gádrendszerfl munkaszervezés és jutalma­zás alkalmazásával a 27 tagú építőcsoport. Túlteljesített« évi tervét. Rekordidő alatt átépítette a mfltrágyaraktárt gabonaraktár- 1 rá Minden vállalkozásukkal munkaldő-meg- j takarítást értek el. és a csoport tagjainak j jövedelme lényegesen emelkedett. Idén a j növénytermesztésben a dohánytermesztő csoport tér át a brigádrendszerű munka- szervezésre és jutalmazásra. I. S. A JÖVŐ TISZTJEI A közelmúltban két boldog fiúval találkoztam. Az egyiket Varga Ferenc­nek, a másikat Nyemcsík Gyulának hív­ják. Varga Ferenc a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) Komensky Utcai Alapiskola, Nyemcsík Gyula pedig a Gorkij Utcai Alapiskola tanulója. Eb­ben az évben fejezik be a nyolcadik osztályt. Mind a ketten katonai közép­iskolába jelentkeztek: Varga Ferenc Banská Bystricába gimnáziumba, Nyem­csík Gyula pedig Presovba a repülő- technikai szakközépiskolába. Mind a ketten nagyon örültek, mert már tud­ták, hogy sikerült a felvételi vizsgá­juk. Ferenc: — Én már a hatodik osztály­ban eldöntöttem, hogy katonai pályára megyek. Ezt a pályát elsősorban az osz­tályfőnököm javasolta. Mondta, hogy nagyon jó katonatiszt lehetnék. Gyula: — Én már régen eldöntöttem, hogy katonai pályára lépek az alap­iskola után. Nagyon szeretem a repü­lőgépeket, ezért is választottam a Pre- Sovi Katonai Szakközépiskolát. — Messzire kerültök hazulról. Nem baj ez? Ferenc: — Egyáltalán nem számít. Nem vagyok annyira anyás. Voltam már máskor is távol, és Banská Bystrica nincs a világ végén. — Milyen volt a felvételi vizsga? Bizonyára emlékeztek'még rá... Ferenc: — Számomra könnyű volt, Alig tizenöt tagja van a Balogfalván fBlhovce) az Ifjúsági szervezetnek, mégis a jők közé tartozik. Kitűnő eredményeiket csakis közös munkával érhették el, ez pe­dig elsősorban a vezetőségnek köszönhető. A szervezetnek a közelmúltban Szíjgyártó Ildikó személyében új elnöke lett, aki azóta lelkesen toboroz, Irányit, ötletekkel rukkol elő, s természetesen cselekszik Is. A SZISZ IV. kongresszusa tiszteletére több felaján­lást Is tettek. Vállalták, hogy a jesenskél Állami Gazdaságban a nyáron ledolgoznak hatvan órát társadalmi munkában, bekap­csolódnak a kőrnyezetszépítő mozgalomba. Rendben tartják a játszóteret, a szovjet hősök emlékművének környékét, rendsze­resen gondozzák falulukban az elesett szov­jet katonák sírját, s a nagy októberi szo­cialista forradalom hetvenedik évfordulója tiszteletére kultúrműsort szerveznek, amely­re egy szovjet rockzenekart Is meghívnak. Balogh Valéria, az alapszervezet titkára a vezetőség felelősségteljes munkájáról tá­jékoztatott: — A SZISZ balogfalval szervezete veze­tőségének elsőrendű feladata napjainkban emelni a taglétszámot. Nem egy példát tudnék mondani, hogy volt SZISZ-tagjaink jelenleg már a CSKP-ban folytatják aktív tevékenységüket, vagy olyanok Is vannak, akik elköltöztek a faluból. sokkal nehezebbre számítottam. Ezt an­nak is köszönhetem, hogy a tanítóim nagyon jól felkészítettek. Gyula: — Én is úgy érzem, hogy elég könnyű volt a felvételi vizsga. A fel­vételi után egy héttel már tudtam, hogy felvettek. Nagyon örültem, de nemcsak én, hanem az egész család. — Miből kellett felvételiznetek? Ferenc: — Három tantárgyból: mate­matikából, szlovák nyelvből és testne­velésből. Ogy érzem, hogy minden jól ment. Matematikából és testnevelésből nem voltak problémáim. A szlovák nyelvből már kissé nehezebb a hely­zet. És hasonlóan vélekedett Nyemcsík Gyula is. Neki azonban még gyakorol­nia kell a szlovák nyelvet, hogy ne okozzon hátrányt a tökéletes nyelvtu­dás hiánya a tanulásban. — Mi lett volna, ha nem vesznek fel a katonai középiskolába? Ferenc: — Ha nem vettek volna fel a katonai gimnáziumba, akkor civil gimnáziumba jelentkezek. Én minden­áron szeretném főiskolán folytatni a ta­nulmányaimat. Gyula: — Én el sem tudom képzelni, hogy nem sikerült volna a felvételi vizsga, mert nem is készültem civil pá­lyára. — Mivel töltitek a tanév hátralevő napjait, és hogyan akartok felkészülni arra, hogy ne legyenek különösebb Bizonyára sokan egyetértettek az elhang­zottakkal, mert taps szakította félbe a szö­veget. A teremben főiskolások Is, csapat- vezetők is ültek, de a téma rajtuk kívül másokat Is megragadott. — De milyenek ezek az érvek? Lényegé­ben azt kell a gyerekeknek megmagyaráz­ni, hogy rajvezetőjük tizennégy nap alatt nem tud nekik két órácskát szentelni. Hát elfogadják ezt az érvet? Elfogadhatják-e a gyerekek? De menjünk tovább. Elvonul a vizsgák vihara, és februárban a főisko­lás újra munkára jelentkezik. Ojból betöl­tődik az ür, és minden a legnagyobb rend­ben folyik — májusig. Akkor a rajvezető­nek megint fontosabb teendői akadnak. Isméi csak a vizsgákra gondol. Véget ér • gondjaitok a tanulással az első évfo­lyamban? Ferenc: — Nagyon jól kell majd ta­nulnom, hogy utána bekerüljek a fő­iskolára. Úgy érzem, a fő tantárgyak­ból nem lesznek nehézségeiéi. A szlo­vák nyelv, sajnos, nehezebben megy, ezért az iskolai év végéig még főként a szlovák nyelv tanulására szeretném fordítani az időmet. Ebben segítségem­re lesznek a tanítóim Is, de tudom, hogy a siker elsősorban tőlem függ. Ezért már most szlovák könyveket ol­vasok, hogy gyarapítsam a szókincse­met. Gyula: — Nagyon őrülök annak, hogy nyugodtan várhatom a szünidőt, de azért nekem Is van még mit pótolnom. Hasonlóképpen vagyok a szlovák nyelv­vel, mint Ferenc. Szeretnék jó tanuló lenni új iskolámban is. — Fiúk, végezetül hadd kérdezzem meg, hogy kinek mennyire ismerős vagy idegen ez a pálya. Ferenc: — Számomra kicsit idegen, de nem félek tőle. Gyula: — Én szerencsésebb helyzet­ben vagyok, mert a mi családunkban már van katona. A bátyám a VySkovl Katonai Főiskola utolsőéves hallgatója. Nagyon jő tanuló volt a katonai közép­iskolában is, és kiváló eredménnyel végzi a főiskolát is. ö az én példaké­pem. Szeretnék a nyomdokaiba lépni. Kamocsai Imre az iskolai év, és kezdődik az értékelés. Az Iskolai csúcsblzottságra el kell küldeni a jelentést, különböző Igazolást, okmányokat kérnek a tanszékek pionlrdolgozólk munká­járól. A csapatvezető dilemma előtt áll. Rendszerint az egyszerűbb, békésebb, de sablonos megoldást választja, és pozitívan értékeli a rajvezető munkáját, még akkor Is, ha csak négy-öt hónapot dolgozott az iskola pionírjaival. Az élet megy tovább, de kik látják ennek kárát? Mindenekelőtt a gyerekek, akikről hajlamosak vagyunk megfeledkezni, ha a ptonírmozgalmat érté­keljük. Újra felzügott a taps. Sokan Igazat adtak az újdonsült gyermeknővér felszólalónak, aki úgy döntött, főiskolára nem jelentke­zik, de egyelőre a hivatását sem tölti be, hanem mint az egészségügyi Iskola füg­getlenített SZISZ-lnstruktora fog dolgozni, a pionírokkal pedig rajvezetöként folytatja. A probléma fejtegetése viszont még ezzel som ért véget, mivel Gyöngyi még valami fontosat el akart mondani. — Ezzel kapcsolatban még egy kérdés merül fel bennem. Hogyan lehet az, hogy a SZISZ tanszékbizottságai, amelyeknek tag­jai egykor szintén pionírok voltak, képe­sek szemet hunyni a dolgok fölött, és el­nézik tagjaik passzivitását, rendszertelen munkáját? Ha tovább vezetem a gondola­tot, mindez a pionírok nevelésére, szerve­zeti életére Is károsan -hat. A leendő SZISZ- tagokat kellene bennük látni, de milyen káderek jutnak Így a SZISZ-be és majd később az életbe? Ezzel a kérdéssel fejezte be Nagy Gyön­gyi felszólalását. A szavalt követő taps minden kétséget kizáróan az egyetértés és támogatás jele volt. Lejegyezte: Polgári László LELKESEN — A ti szervezetetek talán az ország egyik legkisebb szervezete, mégis gazdag munkát végeztek. — Szívvel-lélekkel dolgozunk mindany- nyian, mert szeretnénk bebizonyítani a fel­nőtteknek, hogy az itteni fiatalok is tud­nak alkotni. Csak a közelmúlt néhány ered­ményét említeném: másodlkok lettünk a járási környezetvédelmi versenyben, meg­tisztítottuk a patakpartot. A fiúk sokat se­gítettek a jesenskél gazdaságnak a széna­begyűjtésben, mi lányok pedig a gyümölcs­szedésből vettük ki részünket. Nyáron szo­kás szerint más járás fiataljai is jönnek segíteni az állami gazdaságnak, s ilyenkor a mi szervezetünk gondoskodik az építő­táborok esti, délutáni szórakozásáról. Disz­kókat, bálokat, különféle sportjátékokat szervezünk, hogy a diák munkások minél hasznosabban tölthessék szabadidejüket. — Szép SZISZ-klubotok is van ... Igen, hiszen nagy segítséget kapunk a hnb-től, elsősorban az elnöktől, Lukács Istvántól. Klubunk berendezése megfelel a fiatalok Igényeinek, még színes televíziónk Is van. Igaz, korábban elvették ezt a ter­met tőlünk, mert nem volt célszerűen ki­használva, de amióta bizonyítottunk, azóta újra zajlik a SZISZ-élet. A klub faliújságján beszámolunk az aktuális politikai esemé­nyekről, a Popsarok viszont a könnyűzene kedvelőihez szól elsősorban. Rendszeresen figyeljük a nálunk megjelenő lapokat, mert fontosnak tartjuk a sokoldalú tájékozott­ságot. — Beszélgetésünk elején említetted, hogy más tömegszervezetekkel Is együttműköd­tök. — Jő a kapcsolatunk a Nőszövetség he­lyi alapszervezetével, és figyeljük a Cse- madok munkáját is. Néhányan közülünk tagjai a Nőszövetség mellett működő ének­karnak, s már szerepeltek Gömöralmágyon (Gemersk? Jablonec), Simonyiban fSimo- novee), Ajnácskőn (Hajnáőka), Serkén fSír­kövéé ) és jesenskében is. — Legaktívabb SZISZ-tagjattokat, gon­dolom, Időnként megjutalmazzátok. — Igen, tárgyi jutalmat kapnak, ame­lyet a SZISZ pénzén vásároljuk meg. Ál­talában valamelyik neves évforduló tisz­teletére rendezett összejövetelen értékeljük az elmúlt időszak eredményeit, és erre az alkalomra könyveket, kisebb ajándéktár­gyakat szoktunk vásárolni legjobb tagja­inknak. Kötelezettségvállalásainkat általá­ban mindig teljesítjük, sót újabbakkal te­tézzük. Igazén aktív tagságról beszélhetek, nem riadunk vissza semmilyen munkától sem. Elsősorban ezzel köszöntjük ml, ba­logfalval SZISZ-esek a Szocialista Ifjúsági Szövetség IV. kongresszusát. K. S. Vitafelszólalások • Jó raivezetők a főiskolások? —­— Sok szó esett már Itt a főiskolások Ifjúsági mozgalmi tevékenységéről, és arról is, mennyire segítik a pionírok munkáját. Vigftovskj docens, a Banská Bystrica i Pe­dagógiai Kar dékánja e téren példaképül állította elénk iskolájukat.Egy iskola pél­dájából azonban nem lehet általánosítani, sőt, ez váltotta ki bennem az elhatározást, hogy ‘ szót kérjek. Nem tudtam hallgatni, mert saját tapasztalatom és amiről Bra- tislavában értesültem, teljesen más kéiíet rajzolnak elém — így kezdte felszólalását Nagy Gyöngyi fa szerző felvételén} a pio­nírdolgozók szlovákiai konferenciáién. Fia­tal kora ellenére (alig egy hete érettségi­zett egészségügyi szakközépiskolában) már hat éve dolgozik a pionírmozgalomban. Per­sze ezt sokan nem tudták róla, ezért ki­csit megilletődötten figyeltek szavaira. — Szeptemberben, amikor újra kinyitják kapujukat az iskolák, amikor a nyári szün­idejükről visszaérkeznek a pionírok, min­denütt gond a rajvezetők és -instruktorok megválasztása, illetve e helyek betöltése. Mivel a főiskolákon később kezdődik a tanév, sőt meglehet, sokan még a vizs­gáikkal bajlódnak, a főiskolások egyszerűen nem jelentkeznek. Rendszerint októberben adnak életjelt magukról, akkor jelentkez­nek munkára a csapatvezetőknél, és min­denki örül, főleg a pionírok, hogy végre sikerült a rajokat aktivizálni, végre mind­egyiket vezeti valaki. Az idő gyorsan el­száll, s máris itt a december, amikor nem egy csapatvezető a következő szöveget hall­ja: „Tudod, nekem kezdődik a vizsgaidő- szak, úgyhogy velem egy ideig ne számol­jatok, majd ha végzek a vizsgákkal, újra jövök.“ A csapatvezetőnek aztán magya­rázkodnia kell a pionírok előtt, de a kis lurkók az érveket nemigen értik, csak azt, megint ők húzzák a rövidebbet.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents