Új Ifjúság, 1987 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1987-06-24 / 25. szám

Mindennapi céljaink

3

Határjárás nyárelőn

4

A Könnyek Kapujában

5

Vendégünk volt a királynő 6

Tavaszi történet 7

A Thália Színpad évadzáró bemutatója 8

CSALOGÁNY

(Egy győztes énekesnő rövid látlelete)

IVETA BARTOSOVÁ az Aranycsalogány 1986-os évfolyamának győztese az énekesnők kategóriájában Személyi adatok: Húsz évvel ezelőtt született Frenltát pod RadhoStémben. Itt végezte tanulmányait a helyi gimnáziumban. Érettségi után Prágába ment, és hivatásos énekesnek készült. Édesanyja szövőnő egy textilüzemben. Szeret énekelni és fiatalabb korában szívesen látszott a város műkedvelő színjátszó csoportjában. Édesapja esztergályos a helyi Tatra üzemben, jól játszik trombitán, és szintén szeret énekelni. Lu- mír nevű bátyja két évvel, Ivana nővére tizenöt perccel Idősebb nála. Odahaza gyakran szerveztek „családi éneklést“. Hajadon, egyelőre fiú helyett a dalai kísérgetik.

Személyisége: Nem, dohányzik és szereti a kínai konyha Ínyencségeit. Kedvenc virága a rózsa. Ha éppen nem énekel, szabadidejét mosással, takarítással, ruhapróbával vagy olvasással tölti. Ha rossz a hangulata, vagy. szomorú, akkor. úgy magának dúdolgat. PillanatIVETA---------BARTOSOVÁ

nyileg legnagyobb problémája az, hogy elégedetlen önmagával. Ügy érzi, sokkal többet tudna nyújtani, és kellene, hogy nyújtson a közönségének. Célja: az előbbi fogyatékosság eltávolítása. A férjhezmenetelre egyelőre nem gondol. A távolabbi jövőben szeretne egy kislány és kisfiú anyukája lenni. Titkos álma: egyszer a gyermekeinek énekelni, de úgy. hogy azoknak ne álljon égnek a hajuk Fényképezni csak akkor hagyja magát. ha a fényképészek megígérik, hogy jó ,képet csinálnak róla.

Perspektívák: A közeljövőben összekapcsolja pályafutását Ladislav Staidl zenekarával és Karel Gott-tpl. Ennek nagyon örül, de egyszersmind aggodalommal is néz elébe. Az öröm: a világhírű Karel Gott oldalán sok-sok külföldi szereplésre van kilátása. Az aggály oka: ez azért mégsem Ilyen egyszerű. Hiszen erre kellően fel kell készülnie. Készüí is rá eléggé Képezi a hangját, és Intenzíven tanul németül és angolul. Szeretne még majd az olasz nyelvvel Is foglalkozni, legnagyobb sikere: Az Aranycsalogány első díjának elnyerése 1986-ban. Ezzel a hazai popénekesek királynője lett egy egész évre. A díj elnyerésével a szüleinek szerzett legnagyobb örömet. Szeretne egy rövid időre igazi királynő lenni, hogy ez alatt az idő alatt hatalmánál fogva kitörölje a világ nyelveinek szótárából a háború, gyűlölet, Irigység, hazugság, jogtalanság szavakat. V —hr—

~ Egy lány, akinek nincs lámpaláza

Szerény, értelmes, hollőfekete hajú, mosolygós kislánynak Ismertem meg. Osztályában, a magyar tanítási nyelvű II. C-ben közkedvelt jeles tanuló, de most már az Iskolában, a Rimaszombati fRimaVská So- botal Gimnáziumban Is felnéznek rá. Hiszen az idei Iskolai év egyik legszebb, legemlékezetesebb sikerét érte el Itt mindenki tudja, a folyosón pedig faliújság hirdeti, hogy Sebók Sarolta a középiskolások tudományos munkatevékenységének nemrég lezatlott kerületi fordulóján Prtevldzában a mezőny fölé emelkedett saját kategóriájában, s ezzel bejutott az országos döntőbe, amely június végén lesz Ostl nad Labem- ben. Hogy nem volt könnyű idáig eljutni, ezt maga Is bevallotta.

— Igaz. hogv már elsőben is besegítettem egyik harmadikos Iskolatársamnak szakdolgozata elkészítésében, de nem voltak különösebb tapasztalataim e téren. Babróczky Ilona magyar — szlovák szakos tanárnőnek sokat köszönhetek, aki végül is segített a téma kiválasztásában és a dolgozat megírásához Is hasznos tanácsokkal látott el, akárcsak dr Peter Lebovií, a járási levéltár Igazgatóin Az Iskolai fordulóban osztálytársammal. Csirke Andreával osztoztunk az első második helyen, a járási versenyen pedig lényegében ugyanez ismétlődött meg A kerületi' verseny mér jóval Igényesebb volt, több volt a dolgozat, nagyobb volt a konkurencia, de nekem nagyon lói sikerült, és végül Is első helyezettként lutottam tovább. Most látom csak a levéltárban eltöltött órák, napok értékét, a személyes utánjárás. Információgyűjtés eredményét. Sok szabadidőmet szenteltem a munka megírására, hiszen lényegében tavaly novembertől dolgoztam rajta.

Nagy örömmel mutatta aztán azt a töltőtollait, amelynek a hegye 12 karátos aranyból van, Prlevidzában kapta. Eldicsekedett a tíznapos szovjetunióbell jutalomüdüléssel, a SZISZ jb ajándékával, az Iskolától pedig könyvjutalomban részesült, és ami talán a legfontosabb, a bizonyítványba Is bekerül majd az elismerő bejegyzés. A szorgos, kitartó munka tehát meghozta a gyümölcsét.

— A húszas számú kategóriába, az „egyéb társadalomtudományi szakágazatokba“ sorolták be munkámat, amely a harmincas évek Rimaszombaténak Rimavan nevű amatőr színjátszó csoportját mutatja be. A csoport munkáját, múltját lényegébe^ mindaddig homály fedte, mígnem egykori alapító tagja át nem szolgáltatta feljegyzéseit, eredeti képdokumentációját a levéltárnak. Bizonyos értelemben úttörő munkát Is végeztem, hiszen- én dolgoztam fel először, én adtam keretet a csoport nyolcévi munkássága történetének. Foglalkoztam keletkezésének viszontagságaival, az egyes darabok betanulásának és színpadra vitelének nehézségeivel, a sikerekkel és kudarcokkal egyaránt. A képekkel tűzdelt és olvasmányosan megírt dolgozat szerintem Is jől sikerült, de ennél fontosabb, hogy mások ts Így látják.

Miközben én is átlapoztam, ttt'Ott beleolvastam a munkába, önkénytelenül Is a nyelvi korlátokra gondoltam. Egy lány, aki két évvel ezelőtt még az alapiskolába járt, ahol jószerével csak anyanyelvén tanult, most szlovák nyelven írta meg és adta elő dolgozatát, állta a sarat a kérdések kereszttüzében Is. Ráadásul Itt van az északcsehországi szereplés, amely, gondolom, csöppet sem lesz könnyebb.

— Ha nem ts anyanyelvi szinten, de 161 beszélem a szlovákot és általában a szláv nyelveket. A lámpalázat ts sikerült már levetkőznöm, az előadásom egy jól bevált forgatókönyv szerint zajlik, úgyhogy különösebben nem félek az országos döntőtől sem Nincs mit veszítenem, sőt szeretnék Itt Is bizonyítani, a II. C-t és az Iskolát is méltóképpen képviselni.

— így legyen, s majd mi Ts szorítunk — bátorítottam.

Kép és szöveg: Polgári László