Új Ifjúság, 1987 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1987-06-17 / 24. szám
új ifjúság i A nemzetközi dalversenyben tizenhét előadó, illetve együttes állt pódiumra. Örvendetes, hogy a Líra neve egyre vonzóbban cseng a popvilágban; többségükben tehetséges, attraktív előadók érkeztek az idei fesztiválra. Nem kis hányaduk azt a fajta stílust képviselte, amellyel az egyesült államokbeli női trió, a Chi-Chi, egyetlen hozzánk érkezett tagja mutatkozott be. E stílus a feketék zenéje, ők érzik át igazán, gyökerei pedig a blues és a soul zenében keresendők. E dalokat előadni nagy átéléssel és kitűnő hanganyaggal lehet. Minden értéke ellenére a közép-európai átlagnéző számára kissé idegenül hat, amit lemérhettünk a közönség reagálásából is. Persze, a tet- szési index a dolog egyik oldala, a szakmai követelmény pedig a másik, s ez utóbbinak ezek az előadók maradéktalanul megfeleltek. A férfimezőnyből a máltai Mike Spiteri és az Ír Eamon Gib- ney képviselte ezt a „fekete“ stílust. Lényegében ezzel jött az NDK-beli Ralf Bursy is, de kissé modernebb változatban adta elő. Melléjük sorakozott a svéd Vicki Benckert és a bolgár Petia Bu- jukljeva. A magyar Postásy Júlia Is Ilyen felfogásban énekelt, de az ő számán erősen érződött az euro-diszko hatása. Az említett stílusban, ha nem is a legjobbat, de minden bizonnyal a leglátványosabbat egy venezuelai fiatalember, Manuel Franjo nyújtotta, aki előadását temperamentumos táncbetéttel fűszerezte. Két énekcsoport is részt vett a versengésben. A török FM együttes túlságosan kommersz, giccses dala eleve kudarcra volt ítélve, de nem férkőzött be a közönség szívébe az olasz Milk and Coffee sem. Pedig ők a hagyományos olaszos dallamvilággal jelentkeztek, amely majdnem mindenütt a világon kelendő áru. Persze, nem mindegy, hogy milyen csomagolásban kínálják. A hagyományos táncdaléneklést, az úgynevezett kantiléna stílust képviselte a jugoszláv Tedy Bajié és a szovjet Murat Tasmatov. Mindkettőjük dalán érződött hazájuk popzenéjének jellegzetessége. Miután elhangzottak a versenydalok, szinte biztosnak látszott, hogy az elsőség az NSZK-beli Nicol és a szovjet Lajma Vajkuljeva között dől majd el. Az Eurovízió- győztes Nicol Dal a világért című számát hat nyelven szólaltatta meg. Az egyik refrén egy leánykórus közreműködésével szlovákul hangzott el, nem csoda hát, hogy az amúgy is rokonszenves énekesnő a maga oldalára állította a közönséget. Végül minimális hátránnyal a második helyen végzett, ám bizonyára kárpótolta a közönségdíj, amelyet viszont elsöprő fölénnyel megnyert. A idei pálmát a szovjet Lajma Vajkuljeva vitte el. Az ő dallamgazdag száma, akárcsak előadásmódja a francia sanzon legszebb napMielőtt végignéztem volna az idei Bratislavai Líra eseményeit, kollégáimmal együtt részt vehettem azon a sajtótájékoztatón, amelyen a fesztivál szervezői, köztük Pavo! Hammel érdemes művész, adtak eligazítót az események elé. Itt megtudhattuk, hogy néhány változás lesz a dalverseny menetében: a seregszemle egy nappal lerövidül, mert a hazai dalok döntőjébe ezúttal csak kilenc számot tartottak érdemesnek beválogatni, a szavazás nyilvános lesz és a helyszínen történik stb. Ezt csak azért kívánom elmondani, mert a legrangosabb popzenei rendezvényünk felett bábáskodók nem győzték hangsúlyozni, hogy a változások a színvonal emelését szolgálják. Ezek után nem csoda, hogy kissé szigorúbban követtem a Líra eseményeit. jaira emlékeztette a közönséget. Állják az összehasonlítás próbáját a nemzetközi mezőnnyel a hazai képviselőink. Mind Vaso Pa- tejdl, mind pedig Dalibor Janda értékes produkciót mutatott be, s hogy az utóbbi lett eredményesebb, hiszen Bronz Lírával jutalmazták, azt meggyőzőbb énektudásának köszönheti. A hazai dalok fórumán ezúttal kilenc dal versengett, öt cserit és négy szlovák. Érdekes módon e „föderatív“ versengés a szlovák előadók javára dőlt el, hiszen mindhárom fődíjat ők kapták. A cseh előadók közül a legki- forrottabb előadásmódot a Heidi Jankü — Lesek Wronsky énekkettőstől láttuk. A Maestro, maestro című dalt adták elő. Hasonlóan értékes dallal mutatkozott be a gottwaldovi AG Flek együttes, de a Carpediem című számuk kissé nem illett a fesztivál profiljába, valamely folkfesztiválon több keresnivalójuk lett volna. Az idei hazai dalok versenyén mellőzték a fesztiválzenekart, az előadók kizárólag saját együttesük kíséretében szerepeltek. Ennek Éva Hurychová látta kárát, akinek Mit rád a zít című dala megkívánta volna a nagyzenekari aláfestést. Petr Kotvald számai eddig sem nemes veretű dallamairól, mélyre szántó szövegeiről voltak híresek. Kár, hogy az énekes most is hű maradt a hagyományokhoz, és a Pfísné soukromná sci-fi című száma a közönség legigénytelenebb rétegének tetszett csupán. Még-en- nél is halványabb teljesítményt nyújtott a prágai Balét együttes. A Vsem bratislavskym divkám című daluk, szövege a közönség szimpátiáját célozta meg, de a jellegtelen, lapos refrén miatt erre semmi esélye sem volt. Petr Hejduknak, a Balét vezérének, azt hiszem, kár volt elhagynia az Olympic biztos vizeket szántó hajóját. A szlovák rockcsoportok eredményesen építenek arra az alapra, amelyet a Hammel — Modus — Elán hármas rakott le annak idején. Ma már akár önálló stílusról is beszélhetünk. Ennek jellemző vonása a fiatalos lendület, amely többnyire csak az amatőr muzsikusok tulajdonsága volt eddig. A Teám együttes első rangos bemutatkozásával jelezte, hogy a jövőben ők is beleszólhatnak a népszerűségi harcba. A Kúsok pravdy című daluk a kemény rock- számok receptje szerint íródott, de még nem eléggé kiforrott alkotás ahhoz, hogy igényt tarthatott volna a fődíjak valamelyikére. Egy tapasztalt zenekar és egy tehetséges énekes — röviden így jellemezhetnénk a VV System és Berco Balogh produkcióját. A fiatalokkal jócskán megtűzdelt VV Systém kitűnő, feszes alapot teremtett Berco Balogh és Daniel Mikletic funky stílusú dalához. A Milionár szám megérdemelten kapta a Bronz Lírát. Az Ezüst Lírát Robo Grigorov és Kamii Peteraj dala, az Expres- so Orient érdemelte ki. A Midi együttes tolmácsolta szám tipikus példája annak, amikor egy színvonalasan hangszerelt, kifejezően előadott dal találkozik a közönség igényével. Nem kell jóstehetrópában. mint a Modern Talking név alatt jegyzett nyugatnémet duónak. A nagy kérdés csak az volt, hogy mennyit sikerül megvalósítaniuk a színpadon, élőben abból, amit hosszadalmas munkával kifundáltak a stúdióban. Thomas Anders salamoni megoldást választott, az úgynevezett „half- play-back“ módszert, ami azt jelenti, hogy a kísérlet fele szalagról szól, s ehhez csatlakoznak a zenészek és az énekes Lehet azon vitatkozni, hogy mennyire tisztességes megoldás ez, de tény, hogy elfogadható színvonalon szólaltak meg a nagy slágerek. S a közönség egy jelentős hányada látszólag megelégedett ennyivel... A külföldi együttesek közül a legkellemesebb meglepetéssel a szovjet Avtograf szolalt Vérbő rockzenét játszottak az együttes tagjai, akik igazi mesterei hangszereiknek, s a vokális teljesítményük is átlagosan felüli Jó színben mutatkozott be az osztrák Satu együttes is. Kitűnő érzékkei előadott lendületes funkyt hallVaso Patejdl — Arany Líra hattunk tőlük és színes bőrű énekesnőjüktől. Régi szokás a Lírán, hogy rövid műsorral mutatkozik be néhány hazai jeles előadó is. Az idén az Aranycsalogány-díjas Dalibor Jan- cja, Peter Lipa érdemes művész, Peter Nagy és Marie Rottrová kapott lehetőséget. Az idén először zajlottak az ún. „fesztivál-előkoncertek“, amelyek jóvoltából a Lírát megelőző napokon külföldi és hazai előadók műsorait láthattuk. A hazai előadókon és együtteseken kívül fellépett az ír Spyder Sympson, a magyarországi Kormorán, az NSZK- beli Joan Emetz, Alekszandr Dol- szkij a Szovjetunióból és a francia Francis Gabrel. A Líra már régen nemcsak dalverseny, hanem eseménysorozat, amelynek fókuszában a popzene áll. Most is megrendezték a Poe- tikus Lírát, amely a sanzonszerű zenének adott otthont, és nem maradt ki a Fiatalok koncertje sem, ahol a rockzene uralkodott. Volt lemezkiállítás és a Tesla vráblei üzeme bemutatta a legújabb hangosító és erősítő berendezéseit. Végezetül két megjegyzés a lá- tottakhoz-hallottakhoz: már régi sirám, hogy a Líra nézőterén nem mindig azok foglalnak helyet, akikhez leginkább szól a tolmácsolt zene. A megoldást egyedül a jegyek szabad árusításában látom. Tudvalevő, hogy a főműsorokra általában különböző üzemek és szövetkezetek vásárolják fel a belépőket, amelyeket azután ki tudja, milyen megfontolások alapján osztanak szét a dolgozók között. így fordulhat elő, hogy foehíjas sorok előtt folyik az előadás. annak ellenére, hogy minden jegy elkelt! A popzenei fesztivál annyiban hasonlít a futballmérkőzésre, hogy mindkettőnek hasonló a közönsége. Ugyanis futballügyben csakúgy. mint pop-ügyben szinte mindenki szakembernek érzi magát, mindenkinek külön véleménye van a látottakról. Az is nyilvánvaló, hogy egy kupadöntőnek csak akkor van varázsa, ha azt egyenes adásban láthatja a közönség. Épp ezért nem értem a televízió felelős dolgozóit, amiért nem tudnak tartalékolni évente három este másfél-másfél órát, hogy a legrangosabb popfesztiválunkat egyenes adásban láthassa a nagyközönség; hogy ismét azzá váljék, amiért annak idején kitalálták: szórakoztató népi játékká. Somorjai S. Sándor Fotó: Gyökeres Thomas Anders és együttese ség ahhoz, hogy leírjuk': Robo Grigorov számát hamarosan a slágerek között jegyzik. Figyelemreméltó, hogy mennyire tevékeny az utóbbi időben Vaso Patejdl. Amióta kivált az Elánból, saját útját egyengeti, filmzenét ír, és néhány kollégáját (Beata Dubasová, Richard Müller) is ellátja dalokkal. Tudjuk, a mennyiség nem a legfontosabb mutató, de az ő dalait a magas színvonal is jellemzi Az Arany Lírát akár eddigi munkássága elismerésének tekinthetnénk, ha a Lubos Zemannal közösen írt száma, az Umenie zif önmagában Is meg nem érdemelné az értékes trófeát A dal a hazai rock legjobb opusai mellé sorakozik. Az idei Líra vendégei Ijözül a legnagyobb érdeklődés Thomas Andersnek, a híres Modern Talking szólistájának műsora iránt mutatkozott A dolog érthető, hiszen ritkán jut el hozzánk olyan előadó, akinek annyi aktuális slágere futott és fut még ma is EuRobo Grigorov — Ezüst Líra 1 Bratislavai Líra 1987
