Új Ifjúság, 1987 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1987-06-17 / 24. szám

A Duna Menü Tavasz országos gyermekfesztívá! Dunaszerdahely (Du­na jská Streda) város aranykulcsának szimbolikus visszaadásával jún. 5-éri véget ért. Szombat délelőtt lepörgött az utolső felvonás, és délután már nsak a színes zászlók, tarkabarka transzparensek és plakátok utaltak' az előző napok eseményeire. Az ün­nepi hangulatot, élményeket, a fesz­tivál! légkört mintha tovasodorta vol­na a tavaszt meghazudtoló hideg szél Az a bizonyos örömteli hangu­lat, amely a pár évvel ezelőtti „Tava­szokat“ jellemezte, az idén bizony hiányzott. Eltűnt az önfeledt szóra­kozás. eltűntek az előadások szüne­teit kitöltő játékos versenyek, tréfás vetélkedők, amelyek a seregszemle hangulatát emelték. A jelszó, hogy ez a fórum a gyermekeknek és a gyermekekért van, puszta szólam ma­radt a szervezés fogyatékosságai miatt. Igaz, a rendezők munkáját megne­hezítette az, hogy az idei versenyt több színhelyen — Dunaszerdahelyen és a környező városokban rendezték meg, ami számos, eddig nem tapasz­A dunaszerdahelyi (Dun. Streda) Kis Fókusz színjátszó együttes tagjai az Öz, a nagy varázsló című darabban Valóban a gyermekekért? talt nehézséggel járt. De talán éppen ezért kellett volna jobban odafigyel­ni, több energiát belefektetni. A vers és prózamondás helyszínén, a dunaszerdahelyi moziteremben a zsűritagok és tanítók általános nem­tetszéssel fogadták1 a díszlet nélküli, homályos színpad taszitó látványát. Ennek ellensúlyozására elég lett vol­na néhány cserép virág, színes sza­lag, vagy egyszerűen csak a jobb ■megvilágítás. Szerencsére ezek a hiá­nyosságok nem, vagy csak alig be­folyásolták az olyan egyéniségek produkcióját, mint amilyen Racska Gábor, Pongó Krisztina volt versmon­dásban vagy Erdélyi Adrianna a pró­zában. Kiemelkedő teljesítményükért méltán kerültek az első helyre. A prózamondók versenyének elhú­zódása kínos helyzetet teremtett. A Kis Fókusz előadásának a műsorterv szerint 17.00 órakor kellett volna kezdődnie, de másfél őrás késéssel léptek színpadra, akkor is hiányzott a zsűri. A kis színészek döntöttek úgy. hogy nem várnak tovább, elkez­dik a játékot: nem a zsűrinek, a gyermekeknek. A bíráló bizottság nyilatkozata szerint már a versmon­dók versenye elején nyilvánvaló volt ez az időeltolódás. Ezért a Csema- dok Illetékeseinél javasolták, hogy a hattagú zsűrit válasszák ketté. Az egyik csoport a szavalók, a másik a prózamondók teljesítményét bírálta volna el. javaslatukat nem fogadták el. A szervezők szavaiból kiderült, hogy nem ismerték az előadásra ke­rülő szövegek hosszát, és Így nem is tudták felmérni a szükséges időt. Ez a laza hozzáállás már az első na­pon ártott a színvonalnak, a követ­kező napokban pedig sok negatív véleményre adott okot. Szerdán Nagvmegyer (Calovo) és Gabőíkovo volt a gyermekfesz­tivál vendéglátója. A nagyszerű pro­paganda eredményeképpen Itt Is, ott Is telt ház előtt folytak a versenyek. A nagydíjat elnyerő lévai Dömdödöm színjátszó együttes játékát tapsvihar követte. A nézőközönség élvezte a műsort, átélte a mesét. Azokat a kel­lemetlenségeket, amelyekkel a ver­senyzőknek kellett szembenézniük, el­rejtették a kulisszák. A gabCíkovói kul- túrház akusztikai, megvilágítási adott­ságai olyanok voltak, hogy a bíráló bizottság kénytelen volt az értékelés­kor figyelembe venni. A gyerekeknek ez azonban sovány vigasz. Idegessé­gük kihatott a játékukra, visszafo­gottabban mozogtak a színpadon, és csak néha-néha sikerült kitörniük ebből a kedélyállapotból. Valódi fesztivál! hangulattal — tré­fával, muzsikával s nem utolsósor­ban rengeteg napfénnyel — Somor- ján (Samorín) találkoztak először a rendezvény résztvevői. Sőt a város­beli gyermekek cukrászdába Invitál­ták őket, megkönnyítve így az is­merkedést. Elgondolkodtató az ellen­A versmondók I. kategóriájának győz­tese, Pongó Szilvia tét: Dunaszerdahelyen közönybe üt­között az a kezdeményezés, hogy pár gyermeket toborozzanak a versenyzők szórakoztatására, Somorján magától értetődőnek tartották a segítséget. Csütörtökön vehették át a színját­szó együtteseknek és klsszínpadok- nak odaítélt nagydíjat a győztesek, a lévai (Levice) Dömdödöm és a szepsi (Moldava nad Bodvou) Bód- vácska; Az utolsó értékelésre, ami­kor a bábegyüttesek vehették át a díjakat, pénteken került sor. A nagy­díjat közülük a marcelházi (Marce- lová) Prücsök együttes vihette haza. A zsűri véleménye szerint a fesz­tivál színvonala nem haladta meg az előzőeket, sőt több vonatkozásban alattuk maradt. Most Is, mint ahogy minden évben, felmerültek ugyanazok a problémák, hibák a rendezésben és a színészi játékban. Nagyobb fi­gyelemmel kiküszöbölhetők lennének. A díjak tehát gazdára találtak, a színháztermek ajtaja bezárult. A já­rást székhely egy kicsit tán megrö­vidítve érzi magát, megfosztották jo­gos tulajdonától: a fesztiválra ide- sereglő gyermekcsapatok vidám lár­májától. zsivajától, mindattól, amit az országos ifjúsági fesztivál annyi éven át jelentett számára. S a ver­senyzők, az álmodozó kisemberek va­jon mennyire elégedettek az Itt ta­pasztaltakkal? Általános panaszuk, hogy többet vártak, kicsit csalódot­tan emlékeznek vissza a Duna Menti Tavaszra. A szervezők ismét lezártnak tekint­hetnek egy fejezetet a gyermekfesz- tivá! történetében. Nem rendhagyó fejezetet, hanem olyat, amelyből okulni, tanulni lehet. Nekünk, né­zőknek pedig hadd maradjon meg a remény, hogy a XIII. országos gyer­mekfesztiválon nem lesznek gondat­lanságból, nemtörődömségből adódó hibák, s mind színvonalban, mind hangulatban a mostani fölé emelke­dik majd. Horváth Gabriella A mm Si FEIEITE1K EL Sétálunk a lidicel rőzsaligetben, majd leballagunk a mezőre, füves rétre, ahol valaha a falu állt, meg­állunk az egykori parasztporta előtt, majd a templom és az iskola helyén, s lehajtott fővel tisztelgünk a tömeg­sírt vigyázó, tüskekoszorúval befont fakereszt előtt. Közben pereg a film, az emlékezet filmje: Hogyan lehetett bárki is ilyesmire képes? — kérdez­zük többmilliomodszor. A falu fér- fiait halomra lőtték. Nem nézték, idős-e vagy fiatal. Az utolsóknak, kö­zöttük a falu lelkészének, már a trá­gyadombon oltották ki életét. De milyen az emlékezet! Az ember ezen a szörnyűséges he­lyen egyszer csak önkéntelenül gyö­nyörködni kezd a vidám gyermek­láncfűtől tarkálló rétben, és gond­talanul feledékeny lesz. így vannak ezzel a gyermekek Is, akik tizenötödször küldték már el szebbnél szebb rajzaikat, festményei­ket, faragott játékaikat, égetett ke­rámialovacskáikat, kávédarálőikat, bumfordi sünelket a lidicei gyermek- rajzkiállltásra. Igen, az emlékkiállí­tás nem a rémtettet Idézi, nem a szörnyeket, a gyilkosokat, hanem a csodálatos napot, a lágyan lebegő holdat, vagy éppenséggel a ménessel benépesült rétet festik meg a tragé­dia emlékére. Ez az utolsó festmény, amelyet Zs. Sezbejk tizenegy éves mongol fiú küldött el a kiállításra, csupa vidám lovacskával van tele. A csikós hosszú horoggal fogja ki a ménesből a neki tetsző állatot. Az egyik lovacskának a hátán ott ül az egész család: anya, apa és a két testvér. Ahhoz, hogy elférjenek, ki­csit meg kell nyújtani a nemes pari­pa hátát. Lehetséges az ilyesmi? — kérdezhetnénk. De mtnek?l A gyö­nyörű szép nyergek, a vidáman han- cúroző gyermekek, a nyargalásző ko­mondorok, a ficánkoló csikók, a kan­cákat fejő csikósok a jurták tövében mind-mind Igazak, szépek, kedvesek, és akárcsak a gyönyörű szép sárga virágoktól tarkalló rét, mind-mind Lidlce emlékét őrzik. A gyermekek azonban nem a régi események fölött tűnődnek, hanem a saját életüket élik és hozzák el, Il­letve küldik el annak a néhány „gye­reknek“, ma már felnőtt, nyugdíjas embernek, akik éjjelente álmukban a szörnyűséges lágerek pricsséről ha­zaszöktek és önfeledten játszottak az iskola előtt, őrizték a kecskéket, li­bákat. Ezek az emberek, álmukban a mai rendezett, tágas Lldicéből is olykor visszazökkennek a régi falu­ba, s bár a csizma földig rombolta azt, ők újra és újra felépítik, maguk elé varázsolják, dédelgetik és őrzik a visszahozhatatlant. A gyermekek, legyenek bár Cseh­szlovákiából, Törökországból, Mexikó­ból vagy Kínából, nem a rajztudá­sukkal dicsekszenek, hanem a min­dent átfogó képzeletükkel. A török Hatica Yildiz, aki egy évvel idősebb az előbb említett mongol fiúnál, egy fa odvába, akár a televízió képer­nyőjére, gyűjti a pajtásait, és cso­dálkoznak a madarak, a gyík, de még a halak Is az átlátszó tiszta kék vízben. A kínai kislány úgy szorítja a babáit, ahogy valaha a lidicei anyák ölelték féltőn magukhoz gyermekü­ket. Nem, nem, tőle már nem akarja szerencsére elvenni senki sem a ba­báit. Örülök ennek a szép és gazdag kiállításnak, örülök annak, hogy a gyermekek a világ jobbik felén nem kenyeret, egy kevéske ennivalót kér­nek, mint valaha az elhurcolt lidicei gyermekek, hanem játszanak, rajzol- gatnak, festenek, futkároznak a gyö­nyörű szép réteken. A kiállítás szer­vezőt és rendezői jócskán zavarban vannak, hiszen az új falu művelő­dési előcsarnoka, lépcsőháza, emeleti terme minden alkalommal, így az idén is, zsúfolásig megtelt képekkel, a gyermekek alkotásaival, mert va­lójában nemcsak ml, felnőttek nem felejtettük el azt a szörnyűséget, amely negyvenöt évvel ezelőtt tör­tént ebben a dolgos faluban, hanem a gyermekek tudatában Is él. Németh István Fotó: Horváth Rezső Ügy látszik, az Idei Bratislava! Ura meg­nyerte olvasóink tetszését, hiszen a bemuta­tott kilenc dal közül több máris a hazai lis­tára került. Igaz. nem a zsűri által megha­tározott sorrendben, de a múltban is előfor­dult már, bogy a közönség véleménye némileg — sőt volt rá példa, hogy teljesen — eltér a szakemberekétől. HAZAI Fs MAGYARORSZÁGI LISTA 1. Midi: Expresso Orient 2. Vase Patejdl: Umenie 21f 3 Peti- Kotvald: Vrásky si nedélám 4. Heiko testvérpár: Sny vo farbách 5. Páter Nagy: MyslíS na to, na őo ja 6. Miroslav Zbirka: Chlapec z ulíce 8. Heidl Jankü: Maestro, maestro 8. Balét: Váem brattslavskfm dívkám 9. Robo Grigorov: Chcem ta nájst 10. Hana Zagorová: Náhla louöenl 1. Z'Zi Labor: Édes lény 2. Dolly Roll: Egy-két-hár, itt a nyár 3. Első Emelet: Áll] vagy lövök 4. Modern Hungária: Elfújja a szél 5. R-Go: Te csak mindig akkor sírsz 6. 3 + 2: Sárgul már a kukoricaszár 7. Katona Klári: Nagy találkozás 8. Modern Hungária: Monte-Carlo 9. Napoleon BLD: Kérlek, ne félj 10. Neoton: Yo-yo VILAGLISTA 1. A-HA: Talán, talán 2. David Bowie: Fénylő csillag 3. Europe: Végső visszaszámlálás 4. Talking Heads: Rádlő fej 5. Modern Talking: Adj nekem békét a földön 8. C. C. Catch: Nem tudsz elmenekülni tőle 7. Bonnie Bainco: Csak egy barát 8. Shy: Fiatal szív 9. Status Quo: A hadseregben 10. Toto: Szerelmed nélkül ZSÄKBAMACSKA Színes posztert nyert: Besse Márta bessaf (Beáa), Soják Mónika rozsnyói (Roíftava), P6- da Renáta ágcsernyől (Clerna nad Ttsouj, Ab­raham László nagymegyeri (Calovo) és Nagy Klaudia zselízi (Zeliezovce) olvasónk. POPCSEREBERE Kaiicsák Jaroslav (986 01 Fiíakovo, Sládko- viéova 1/22): Adok Queen, Samantha Fox, Fal­co, Bananarama, Peter Nagy, Duran Duran, Sandra, Bruce Lee, A-HA, Rambo, Nik Ker- shaw-képeket és -plakátokat. Kérek Modern Talking-képeket vagy -posztert. Maksi Ilona (980 Ö5 Gemerské Dechtáre 74): Adok John Leven, Europe, Smandy Smith, A-HA- posztert. Kérek Modern Talking színes képe­ket vagy posztert. Krizsán Erika (943 01 Stúrovo, Jilemnlckého 3): Adok Modern Talking, Falco, A-HA, De- peche Mode, C. C. Catch, Sandra, Madonna, David Bowie, Tina Turner, Shakin Stewens, Klm Wilde, Michael Jackson-képet. Kérek Euro­pe, Duran Duran, Status Quo-képeket, -poszte­reket. Péda Renáta (076 43 Clerna nad Tlsou, DM, sídl. Druiíba A/l): Adok Llmahl, Elán, Quesn. Opus, Wham, Dolly Roll, Kroky-képeket és -posztereket. Ezenkívül rengeteg címmel ren­delkezem. Kérek Modern Talking, Depeche Mode-képeket, -posztereket. Valakovics Mária (946 57 Dóin? Peter, Cin- torínska 29): Adok közel 100 hazai és kül­földi elmet, Duran Duran, Peter Nagy, Iron Malden, Accept, Bad Boys Blue, A-Ha, Sandra stb. -képet, -posztert, -jelvényt és sok hazai plakátot. Kérek C. C. Catch, Modern Talking, Falco, Madonna és Chris Norman-képeket. Nagy Natália (937 01 Zeliezovce, Sadová 3): Adok Nino, Modern Hungária, KFT, Heidi, Ju­lian Lennon, Dolly Roll, Elán, David Bowle, Skorpió, Culture Club, Nena, Peter Nagy, R-Go, Modern Talking, Michael Jackson stb. -képe­ket. Kérek Europe-képeket és -posztereket. AZ OLVASD KÉRDEZ Már csak nagyon ritkán hallom a Metro együttes dalait, de Idősebb barátaim gyakran emlegetik. Mindig azt mondják, hogy az akko­ri együttesek, de főleg a Metro ért valamit, 8 maiak közelükbe sem férkőzhetnek. Szeret­ném, ha rövid Ismertető Jelenne meg a Met- rörőj. Valóban Igaz, hogy az akkori nagy hár­mas“, az Illés, Metró, Omega sikere maradan­dó lett? — kérdezi Cs. I. olvasónk. Az együttes 1960-ban alakult. Vezetője a ma is tevékenykedő Zorán Sztevanovlty volt. Az együttes többször átalakult. Hosszabb-rövl- debb Ideig velük énekelt Koncz Zsuzsa, Za- latnay Sarolta. A legsikeresebb szerzőpáros Dusán és Zorán Sztevanovlty volt a Metróban. Édes évek címmel 1966-ban jelent meg első kislemezük. Ezt több mint harminc kislemez követte. Érdekes, hogy nagylemezből csupán kettő jelent meg, ebből Is az egyik koncert­felvétel. A többszöri tagcseréknek köszönhetően 1973- ban két Metro Is létezett, egy kvartett és egy oktett (négy- és nyolctagú). De a régi nagy sikereket már nem tudták felülmúlni. Papp Sándor Helyreigazítás A 22-es számunkban, a Jókal-napokről szőlő Írásunkban véletlenül kiesett egy sor, és az érsekújvári csoport vezetőjét lévainak írtuk. A helyes mondat tgy hangzik: „Itt van pél­dául Gáspár Tibor, a Komáromi Magyar Taní­tási Nyelvű Gimnázium tanára, Záhorszky Elemér, az érseúk]várl (Nővé Zámky) együttes vezetője, Üjváry László, a lévai (Levice) szín­játszó együttes irányítója.“ Elnézést kérünk a színjátszó csoportok vezetőitől és az olva­sóinktól. A szerkesztőség

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents