Új Ifjúság, 1987 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1987-06-17 / 24. szám

új ifjúság 4 Talpra áSltunk= KORTÁRSAINK „Mezőgazdasági szakközépiskolásként ta­lálkoztam először a SZISZ-szel. Osztály- vezetőségi tagként dolgoztam akkor, s em­lékszem, elsősorban arra törekedtünk, Hogy tanulmányi eredményeink minél jobbak le­gyenek, hogy barátságunk a szovjetuniö- bell testvériskolával egyre erősebb legyen, hogy a nyári építőtáborban jő munkánkkal anyagi alapot teremtsünk az osztálykirán­dulásokhoz. A középiskola befejezése után jött a kétévi katonai szolgálat. A SZISZ-hez Itt Is hű maradtam, és vezetőségi tagként további tapasztalatokra tettem szert. Külön öröm volt számomra, hogy a fővárosban katonáskodhattam, s a két év alatt annyira szívemhez nőtt Bratislava, hogy már-már latolgattam, itt maradok. Mégsem így történt. Hazatértem Gömör- be, annál is inkább, mert a mezőgazda­sággal sem akartam szakítani. Éppen akkor alakult újjá a Jesenskéi Állami Gazdaság, s ebbe a mezőgazdasági üzembe kerültem vállalati ellenőrnek. Igaz, gépesítő vagyok, mégsem éreztem magam pályatévesztettnek. Más beosztás egyelőre nem akadt, de idő­sebb kollégám,, Czetner Sándor nagyon készségesen és alaposan beavatott a szak­ma rejtelmeibe. Van úgy, hogy hajnali há­romkor már a tehénistállőban vagyunk, a fejés higiéniáját, a munkabiztonságot vagy az éjjeliőröket ellenőrizzük. Egy ellenőr, különösen ha fiatal, sokak szemében „ta­pasztalatlan“ és nem népszerű, közkedvelt a dolgozók körében. Mindig a rosszakarót, az ostort látják benne azok, akik nem vég­zik becsületesen a munkájukat, mulaszta­nak, felelőtlenül töltik be munkakörüket. Ügy érzem, tartanak is tőlem, de talán ez a jó, mert csak így lehet igazságos, ob­jektív az ember. Szeretem az alapos mun­kát, ami azonban néha konfliktushelyzete­ket szül, főleg a vezető dolgozók érzik úgy, hogy nyűg vagyunk a nyakukon, mivel tő­lük várjuk az intézkedéseket, nekik adjuk feladatul a hiányosságok felszámolását. Ami az ifjúsági szervezetet illeti, „süly- lyedő hajóra“ érkeztem. Egy zilált, szét­esőfélben levő, vezetés nélkül maradt alap­szervezet irányítását kellett átvennem. Egy év elteltével örömmel jelenthetem, talpra álltunk. A gazdaság vezetősége, maga az igazgató is megértéssel volt irántunk, min­den támogatást megkaptunk, járási, sőt ke­rületi szinten is kimagasló eredményeket értünk el az aratási versenyben, besegítet­tünk az őszi betakarításban. Részt vettünk az Aranykasza járási versenyben, és be­neveztünk a Vörös Szegfű szocialista mun­kaversenybe. Munkánkban azonban még mindig sok a hiányosság. Kulturális, sport és egyéb téren még várat magára a tö­megesebb részvétel, hiányzik a cselekvő hozzáállás. Az alapszervezet nevében mon­dom: a munkában nincs megállás, szeret­nénk továbbra is a felemelkedés felé ha­ladni.“ Szép hagyománnyá vált már, hogy május 9-ének előestéjén a SZISZ SZKB székházá­ban új fényképek kerülnek a „Legjobbak galériájáéba. Az idén tizenegy egyénnek és egy kollektívának jutott osztályrészül ez a megtiszteltetés. Köztük volt Szabó Sándor is, a Jesenskéi Állami Gazdaság 24 éves vállalati ellenőre, a SZISZ-alapszer- vezet elnöke. Kép és szöveg: Polgári László SZÓRAKOZUNK? Jövőre lesz húsz éve, hogy a néhány száz lakosú Nagykürtös (Veik? Krtíá) községet és a tőszomszédságában levg három-négy­ezer lelket számláló bányásztelepülést hiva­talosan is egyesítették, és járásszékhelyi rangra emelték. Az elmúlt két évtized alatt ugyan számos új üzemmel, létesítménnyel gazdagodott ez a már tízezer lakost is meghaladó település. Egy korábban készült statisztikai kimutatás szerint az itt élő la­kosság átlag életekora 28 év — így Nagy­kürtös a fiatalok városa. Mindezt azért tartottam szükségesnek elöljáróban elmondani, mert arra voltam kíváncsi, milyenek itt a fiatalok, elsősor­ban a tizen- és huszonévesek szórakozási, kikapcsolódási lehetőségei. Hadd emlékez­tessek arra, hogy tavaly a városi ifjúsági klub vezetőnőjével folytatott beszélgeté­semnek az volt a végkicsengése, hogy a fiatalok nem érdeklődnek a klub iránt. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy eb­ben közrejátszott a szegényes klubprogram is. Azért használok múlt időt, mert azóta, egészen pontosan, ez év április elsejétől alapos változásokon ment keresztül a klub. Knisner Gyula (a képen) személyében új vezetője van most már a városi kulturális központ alá tartozó és annak sokoldalú tá­mogatását élvező ifjúsági klubnak. Május végén nyitották meg az újjászületett ifjú­sági klubot. Ebből az alkalomból kértem beszélgetésre Knisner Gyulát. — Nem akarok bókolnl, de valóban szép ez a korábban meglehetősen sivár képet mutató ifjúsági klub. Túlzás nélkül mond­hatom, hogy nagyobb városok fiataljai is megirigyelhetnék a nagykürtöslek „reziden­ciáját“. Milyen változásokra is került itt sor? — A bemutatást azzal kezdeném, hogy klubunk a város művelődési házában ta­lálható. Igaz, hogy az eredetileg ifjúsági klubnak szánt termeket kezdettől fogva a járási könyvtár sajátította ki, így a fiata­loknak lényegében folyosótérségekből ala­kítottak ki három helyiségből álló klubot. Ezekből korábban csak' egyet használtak. Amikor idén áprilisban kineveztek klub­vezetőnek, első dolgom volt néhány lelkes fiatal segítségével átalakítani a rendelke­zésünkre álló teret. Egy jó hónap alatt végeztünk az átalakítással, az eredmény pedig öt helyiség. Van egy tágasabb szó­rakozótermünk, továbbá tánctermünk, kü­lön helyiségben gyakorolhatnak majd a bábosok, a társasjátékok kedvelőinek szin­tén van hol szórakozniuk, és folyamatban van a számítástechnikai terem létrehozása. Az ifjúsági klub vezetőjéről szükséges el­mondani, hogy gazdag múlt áll mögötte az ifjúsági mozgalomban. Éveken keresztül a SZISZ járási bizottságának titkára, a leg­utóbbi járási SZISZ-konferenciáig a Pionír- szervezet járási Tanácsának elnöke volt. — Érdekelnének a tartalmi változások is. — A belső felújítás lényegében a klub tevékenységének minőségi javulását hiva­tott elősegíteni. A hónapokra kidolgozott klubtervünk változatos szórakozási lehető­séget kínál a fiataloknak. Havi műsorfü­zetben foglaljuk össze rendezvényeinket. Lesznek állandó programjaink. Például min­den hónapban tartunk környezetvédelmi előadást, a Zene színháza című, szintén havonta ismétlődő műsorban az ismert beat-, rock- és popegyüttesek, -énekesek pályafutását és slágereit elevenítjük fel. Rendszeressé akarjuk tenni a tehetséges fiataljaink alkotásából rendezendő képző­művészeti és fotókiállításokat. Minden hét szerdáján minidiszkóra várjuk a közönsé­get. Lehetőségeinkhez mérten több szak­körnek is otthont adunk. Egyelőre fotó-, báb-, tánc- és számítástechnikai szakkör létrehozását tervezzük. A tartalmi változás lényegét abban látom, hogy a passzív szó­rakozásról — korábban ugyanis ez jelle­mezte klubunk munkáját — áttérjünk az 'aktív szórakozási, foglalkozási formákra. Ezt fogják szolgálni állandó és alkalmi klubrendezvényeink és a szakkörök. Minő­ségi változást akarunk elérni a szórako­zásban is. Lehet, hogy igyekezetünk kez­detben nem tetszik majd a régebbi szóra­kozási formákhoz szokott fiataljainknak, de semmiképpen sem engedhetjük meg, hogy csak diszkó, társasjáték és üres be­szélgetések töltsék ki a klub tevékenysé­gét. Már csak azért sem, mert a városi kulturális központ erkölcsi és anyagi tá­mogatása minden eddiginél tartalmasabb és hasznosabb szórakozást, művelődést tesz lehetővé fiataljainknak. Korábban a klub a SZISZ városi bizottságának égisze alatt működött, amely szerény anyagi bevéte­leiből tartotta fenn magát. Ezért én azon vagyok, hogy maradéktalanul hasznunkra fordítsuk a megváltozott helyzetet, Kép és szöveg: Bodzsár Gyula Emil Blicha mérnök és tanftványa, Jana Hodosiová: „Ez volt az A koncep­ció.“ Robot a garázsban Presov a robotok városa. Nemcsak azért, mert itt van a robotkutatás, -fej­lesztés és -gyártás országos központja, hanem azért is, mert a robotok bevo­nultak a város köztudatába. Három személynek van saját kezűleg készí­tett kis gépemberé, amelyek különbö­ző műveleteket képesek elvégezni. Az elektrotechnikai szakközépiskolában egy nagyon ügyes, sajátos megoldású és kivitelezésű robot, szolgálja az ok­tatást, kelti fel az ifjú szakemberek érdeklődését e tudományág iránt. Ezek a fiatalok vagy a robotikai szakkört látogatják, vagy a középiskolások tu­dományos diákköri munkáján belül foglalkoznak vele. Az iskolai robot „atyja“ és Irányítója Emil Blicha mér­nök pedagógus. — Kezdeményezésemmel azt akartam elérni, hogy ne csak beszéljünk, elmél­kedjünk a robotokról, ne csak a VÜKOV és a ZPA háza táján szemlélhessük meg őket, hanem váljanak hétköznapi isko- y lal valósággá. A diákok nehezen értik meg az egyes alkotóelemek szükséges­ségét, a működési elvet, ha csak hal­lanak róla, de ha szétszedhetik és ösz- szerakhatják, kipróbálhatják, variálhat­ják az egyes részegységeket, sokkal több eredményt érhetünk el. Nem be­szélve a számítástechnikáról, amelyet Itt közvetlenül Is kamatoztathatunk. Elektrotechnikai szakközépiskoláról lé­vén szó, nem akartam szokványos pneumatikus és hidraulikus alkotóele­meket alkalmazni, hanem kimondottan elektronikai megoldásokra törekedtem. Az Iskola vezetőségén kívül segítettek a szülők is, különösen Cyril Hodosi. Lá­nya, Jana, pedig a tudományos diák­köri munka keretén belül foglalkozott e konkrét példával. Először a gép ké­szült el, utána a tervrajzok és a mű­szaki leírás. Az SR-01-es robot lényegében az 1985 —86-os tanévben készült el. Öl szabad­sági foka van, s ehhez olyan öt kis­motort alkalmaztunk, amelyek a Skoda személygépkocsik ablaktörlőit hajtják. A gép kinematikai rendszere is érde­kes: négy forgó és egy egyenes vona­lú mozgásból áll. A robot „marka“ elektromágneses vezérlésű. A központi vezérlőegység a régebbi PMI-80-as szá­mítógépre épül, amelynek lehetőségei nem érik el a mai PMD-k, Didaktik al­fák és más személyi számítógépek le­hetőségeit. Janka és édesapja részt vettek a munkálatokban, sőt a robot az ő gará­zsukban látott napvilágot. Aztán jöttek a próbatételek, a sikerek. Janka ka­tegóriájában járási, majd kerületi győz­tes lett. Aztán jött a ZENIT 86 orszá­gos kiállítás. A kisrobot az aranyérmen kívül a Szakszervezetek Központi Ta­nácsának különdíját is megkapta. A középiskolások diákköri tevékenységé­nek országos döntője időpontjában a kis gépember a ZENIT pavilonjában szórakoztatta a látogatókat, így csupán elismerésben részesült. Közben eltelt egy tanév. Közben új gondolat szüle­tett. — Ma már úgy mondjuk, az volt az A koncepció. Jelenleg a B koncepció befejező munkálatai folynak. Tíz diák látogatja az általában vezetett roboti­kai szakkört, ahol az átépítés gondo­lata megszületett. A lényege az, hogy a vezérlőegységet átépítjük, és a PMD-85-2-es számítógéppel üzemeltet­jük majd. Ezáltal egyszerűbb, könnyebb és kisebb lesz az egész, és kevesebb beépített alkatrész mellett is növekszik a robot funkcióképessége, intelligen­ciája. A presovi példa nemcsak azt szemlél­teti, hogyan válik az elgondolás, az elv valósággá, de azt is, mire képes egy agilis pedagógus, aki munkaköri feladatait túllépve kezdeményez, továb­bá annak ts biztosítéka, milyen szelle­mi tőke, alkotóerő rejlik a középisko­lás fiatalságban. Márpedig napjaink­ban, amikor a tudomány fokozatosan termelőerővé válik, fölöttébb szükség van az ilyen fiatalokra.-plg— (A szerző felvételei)' — És ez a jelen — a robotikai szak­körön készül a B koncepció.

Next

/
Thumbnails
Contents