Új Ifjúság, 1987 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1987-06-17 / 24. szám

ú|

Idestova harmincöt éve annak, hogy Szlovákiában megalakult a pionirszervezet. Az a szervezet,, amely a legfiatalabb generáció, a szikrák és pionírok játékos időtöltését, szórakozását, de egyben oktatását, nevelését tűzte céljául a múltban, de ezt szolgálja a jelenben is. Az egykori alapítótagok hajában már fehéren csillan az idő. Ök tudják csak igazán, milyen óriási változáson ment át az a szervezet az eltelt évtizedek folyamán, de még napjainkban is szívügyüknek tekintik a piros nyakkendős gyermekekkel való foglalkozást Közülük is sokan eljöttek, hogy többszáz fiatal társukkal, kollégájukkal, akik csapatvezetőkként, rajvezetőkként, pionírházak, különböző szakállomások dolgozóiként szolgálják a pionírmozgalmat, értékeljék és megvitassák az utóbbi öt év eredményeit, tapasztalatait, s egyben kitűzzék az elkövetkező évek fő feladatait. A pionírdolgozók szlovákiai konferenciáját „Jó pionírmunkával a szocializmusért és békéért“ jelszó alatt Banská Bystricában tartották.

A kétnapos tanácskozást Jozef Öurica, a SZISZ Szlovákiai Központi Bizottságának elnöke nyitotta meg. Szívélyesen üdvözölte az SZLKP KB és az SZSZK Nemzeti Frontja Központi Bizottságának küldöttségét, amelyet Viliam Salgoviö, az SZLKP KB Elnökségének tagja, a Szlovák Nemzeti Tanács elnöke vezetett. A küldöttség tagjai között volt Jozef Sevc, az SZLKP KB osztályvezetője és Ludovít Kilár, az SZSZK oktatási minisztere. A SZISZ KB delegációját annak titkára, a SZISZ Pionírszervezete Központi Tanácsának elnöke, Jaromír Meitner vezette. Jozef Ourica üdvözölte továbbá a jelenlevő 267 küldöttet, a párt és állami szervek, valamint a tömegszervezet további képviselőit, és átadta a szót Augustin Cisárnak, a SZISZ Szlovákiai Központi Bizottsága titkárának, a SZISZ Pionírszervezete Szlovákiai Központi Tanácsa elnökének.

A javulás ellenére sem lehetünk elégedettek

Augustin Cisár beszámolójában részletesen elemezte a SZISZ III. kongresszusa óta eltelt öt év tevékenységét. Bevezetőben elmondta, hogy Szlovákiában jelenleg 724 ezer tagja van a pionírszer- vezetnek, ami 99 százalékos szervezettséget jelent, majd leszögezte: „A SZISZ Pionírszervezete arra törekszik, hogy állandó képviselője legyen a pionírkorű gyermekeknek szocialista hazánkban.“ A továbbiakban szólt arról, hogy a pionírszervezet az eltelt időszakban jelentős mértékben hozzájárult ahhoz, hogy a gyermekek aktív kapcsolatot teremtsenek szocialista társadalmunkkal és pártunkkal, tiszteljék a munkásosztály, az előző nemzedékek társadalomépítő munkájának eredményét. Az utóbbi évek pozitív fejlődésének ellenére sok még a hiányosság a mozgalom személyi és anyagi bebiztosításában, a nevelőmunka hatékonyságában. A formalizmus és a bürokrácia szintén a mozgalom kísérő jelensége. „A mi szervezetünkre nézve ^s érvényes á pártnak az a megállapítása, hogy gyorsabban és hatékonyabban kell fejlődnünk. Az a tény, hogy a mai szikrák és pionírok' a kétezredik év után lesznek társadalmunk értékeinek létrehozói azon aktuális és szükségszerű feladat elé állított minket, hogy minőségileg jobban és hatásosabban készítsük fel az életre.“

A továbbiakban bírálóan mutatott rá arra, hogy kevés a szakképzett pionírvezető, sajnos, a SZISZ-tagok sem sietnek a rajvezetők soraiba állni. Sok helyen nem elég vonzó a szakkörök munkája. Bizonyos javulás ellenére sem lehetünk elégedettek a számítógépek és a mikroelektronika egyéb vívmányainak népszerűsítésével. Az ifjú szakemberek klubjainak a számát tovább kell növelni, hogy a jelenlegi 236 ne legyen végső határ, munkájukhoz viszont szakképzett vezetők kellenek, és űj tartalmat kell adni munkájuknak. Több pionírt kell bevonni a környezetvédelembe is. Mindamellett nem szabad megfeledkezni az egyéniség formálásáról, az esztétikai és erkölcsi nevelésről. Egyetlen rajban sem hiányozhat az ének, a tánc és a szórakozás... Fontos a sportolás, a szabadban való foglalkozás.

„A SZISZ szlovákiai kongresz- szusa és a IV. országos kongresz- szusa elé azzal a tudattal érkezünk, hogy sokat tettünk gyermekeink neveléséért, de munkánkban vannak még tartalékok. Az elkövetkező időszakban mindent megteszünk, hogy a „Jó pionírmunkával a szocializmusért és a békéért“ jelszót tartalommal töltsük meg “ — fejezte be beszámolóját Augustin Cisár.

Tág teret az alkotókészségnek, önállóságnak

Az ezt kővető kétnapos vitában összesen negyvenen szólaltak fel. Jelentőségében és tartalmában is az élre kívánkozik Viliam Salgo- viőnak, az SZLKP KB Elnöksége tagjának, az SZNT elnökének a vitafelszólalása.

Bevezetőben köszönetét mondott a pionírszervezet dolgozóinak, akik az egyik legfontosabb és legnemesebb munkát végzik: a gyermekekkel, a pionírokkal foglalkoznak. Majd így folytatta: Az eltelt fél évtized munkáját elemző beszámoló a sikereket mértéktartóan, a gondokat pedig a korábbiakhoz képest mélyebben elemzi. Nyíltan szól a hibákról, a nevelőmunka gyenge pontjairól. Ez az elemzés jó alapot teremt ahhoz, hogy mielőbb felszámoljuk az ifjúsági és a pionírmozgalomban mutatkozó hibákat — mint amilyen például a formalizmus

5. V ----*•

különböző megnyilvánulásai, a látszateredményekre, az olcsó sikerekre való törekvés, a mozgalom elszakadása az élettől.

Az a tény, hogy a pionírkorúak szervezettségi aránya csaknem 99 százalékos, a mozgalom népszerűségét bizonyítja, de arra is figyelmeztet, hogy a gyermekek bizonyos része csupán formálisan tagja a szervezetnek. Ezért is szükséges a rendszeres, tartalmas munka. Tág teret kell adni a gyermekek aktivitásának, alkotókészségének és önállóságának. Természetesen a pionírgyűlések is fontosak, de ezeket nem célnak, hanem olyan eszköznek kell tekinteni, amelyek hozzájárulnak a sokrétű tevékenység megszervezéséhez és ahhoz, hogy gyermekeinket a közösség iránti felelősségre, fegyelmezettségre, jogaik és kötelességeik tudatosítására neveljük. Tartalmasabbá és vonzóbbá kell tenni a foglalkozásokat.

Beszédének további részében Viliam Salgovic a pionírok társadalmi munkájának jelentőségét méltatta. E munka révén formálódik a pionírok tudata, értékrendje és a szocialista társadalomhoz fűződő viszonya. Szólt a világnézeti és az érzelmi nevelés jelentőségéről, melyek' hozzájárulnak a pionírok személyiségének kialakulásához. Elismerően szólt arról a meghatározó szerepről, amelyet a pionírszervezet a gyermekek hazafias és internacionalista nevelésében tölt be.

„Nagyra értékeljük azt is, hogy a pionírszervezet tevékenységében egyre nagyobb teret kap a tudomány és a technika. A szakkörök munkájához nagyobb segítséget kell nyújtaniuk az üzemeknek, a termelési gazdasági egységeknek, már csak azért is, mert lényegében saját jövőjüket alapozzák meg, ugyanis ezekből a pionírokból lesznek a holnap szakmunkásai, mérnökei és más szakemberei.

Ezután a pionírszervezetek munkájának a megszervezéséről beszélt, ami lényegében a pionírdolgozók kezében van. Sajnos, kevés a szakképzett nevelő — habár az elmúlt években e téren is javulás állt be —, és különösen szembetűnő, hogy kevés SZ1SZ- tag dolgozik a pionírszervezetben. E jelenség felszámolásában nagyobb részt kell vállalniuk a pártszerveknek és a tömegszervezeteknek. Szükség van a pionírvezető társadalmi tekintélyének növelésére is, jobban oda kell figyelni a szabadidő hasznos eltöltésének megszervezésére.

Beszédének végén Viliam Salgo- vic méltatta a pionírdolgozók munkáját az ifjú nemzedék nevelésében: „E nemzedék feladata lesz. hogy a szocializmus vívmányait összekösse a tudományos- műszaki forradalom eredményeivel, és valóra váltsa a szocialista igazságosság eszméjét, s e méltó feladatokat szem előtt tartva

vigye a béke és a szocializmus stafétabotját a 21. századba.“ '

A problémák nem maradnak csupán papíron

A vita további részéről is érdemes szót ejteni, annál is inkább, mert kritikusan, a valós helyzetből kiindulva az útkeresés szándékával szóltak mindhárom kerület, illetve a főváros pionír- dolgozói. Végighallgatva a felszólalásokat, az is kiderült hol szorít még a cipő, milyen hiányosságok mutatkoznak még az ország egyes részein, hol vannak a tartalékok illetve min kell javítani az elkövetkező években. Néhány problémát érdemes lesz idézni: „Sajnos a munka hatékonyságának fokmérője még sok esetben mindig a mennyiség — vagyis az, milyen versenyeken hány pionír vett részt — s ezért sokszor elvész a lényeg: a pionírok. A vendéglátó pedagógiai kar dékánja például elmondta, hogy nincs eléggé kihasználva a náluk végzett fiatal pedagógusok tudása, akik többet is tudnának tenni a pionírokért.

Ehhez a témához több felszólaló is csatlakozott. Az egyik elmondta, hogy az ifjú pedagógusok látva a pionírcsapat vezetésével járó teendők sokaságát, é- rezve a felelősség súlyát, sokszor megfutamodnak a pionírmozgalomból. A másik felszólaló kevesellte a SZISZ-es pionírvezetők szá* mát. Valóban kevés a rajvezető a SZISZ-tagok köréből, a főiskolások pedig nem járnak rendszeresen a rajgyűlésekre. E káderproblémáink megoldását nem segítik eléggé a tömegszervezetek, mások a szülőkkel való szorosabb együttműködést sürgették, vagy éppen a középiskolákban működő instruktorok klubjának kellene nagyobb figyelmet szentelnie a jövőben. A szakkörök anyagi felszereltségét is sokan bírálták, ami ugyan helyenként változó, másutt probléma az iskolai pionírlaphoz papírt és egyéb nyersanyagot biztosítani. Baj van a pionírdolgozók anyagi és erkölcsi megbecsülésével iS. A vitafelszólalásokra részben reagált Eudovít Kilár, az SZSZK oktatási minisztere, és elmondta, hogy a felvetett problémákra az iskolaügy reagálni fog, főleg a káderek nevelését illetően. Megígérte, hogy a SZISZ SZKB- vel közösen igyekeznek majd felszámolni a hiányosságokat.

Jaromír Meitner, a SZISZ Pionírszervezete Központi Tanácsának elnöke nagyra értékelte a beszámolót, és az építő vitát. Részben reagált a felvetett problémákra, és biztosította a hallgatóságot, hogy a többi probléma sem marad csupán papíron, hanem megoldják őket.

A konferencia a határozatok jóváhagyása mellett megválasztotta

a SZISZ Pionírszervezetének Szlovákiai Központi Tanácsát, valamint annak 13 tagú elnökségét. Az első ülésen megválasztották a legfelsőbb pionírszerv elnökét. Az elnöki funkcióba újból Augustin Cisár került.

A tanácskozás szünetében

A két nap alatt alkalmam nyílt több küldöttel is" elbeszélgetni a mozgalmi munka szépségéről, nehézségeiről, a helyi körülményekről, és együtt értékeltük, kommentáltuk a vitát is.

Kopasz Mária a bolyi (Bot] alapiskola József Attila pionírcsapatának vezetője:

— Tizennyolc éve végzem ezt a munkát, és nemcsak az Iskolában, mert már második megbízatási időszakomat töltöm a Szlovákiai Központi Tanácsban is. Fontos az, hogy az ember szívvei-lélekkel végezze, szeresse ezt a munkát. Jó, ha az embert segíti az iskola vezetősége, a szülői munkaközösség, a tömegszervezetek és mások, de az Is fontos, hogy helyesen válassza meg a csapattanács tagjait. Én már a kis elsősökhöz is bemegyek, érdeklődőim, kinek mire van tehetsége, mit szeret és tudna csinálni. Volt már úgy, hogy harmadikost jelöltem a csapattanácsba a hetedikesek, nyolcadikosok mellé, és bevált. Nem akarok dicsekedni, de évek óta a járás legjobbjai közé tartozunk. Nagyon pozitívan értékelem a Szimea-klubbal fennálló baráti kapcsolatunkat. Sokat tanultunk tőlük, hasznos tanácsokkal, ötletekkel, módszertani anyagokkal láttak el további munkánkhoz. A vitát nagyon jónak, lényegretörőnek és nyíltnak ítélem. Sok szemszögből, sok helyszínről értékelik, bírálják a mozgalmat, de azért minden felszólalásban ott az útkeresés akarása is. Az egésznek akkor lesz értelme, ha az illetékes felettes szervek megértik nézeteinket, elgondolásainkat, és a gyakorlatban Is megvalósulnak javaslataink.

Bódi Gizella, a Losonci fLuíenec] Járási Pionírház igazgatója:

— Tizenhárom éves kislányként léptem a pionírszervezet kötelékeibe. Mi voltunk az első pionírok Losoncon, úgy neveztek minket az „építő ifjúság szervezete“. Akkor még a pionírkendőre is várakozni kellett, hiszen nem volt ez olyan természetes, mint ma és rang volt pionírnak lenni. Nagy volt a lelkesedés,. odaadás a gyűjtési versenyek megszervezésekor. Nem voltak nagy lehetőségeink, csak amit mi magunk elgondoltunk és megvalósítottunk. Ma már olyan nagy a kínálat, annyi a lehetőség, hogy ezzel a fiatalok gyakran vissza is élnek, és a munka sokszor a formalizmus síkjára téved. A hatvanas évek közepén emlékszem a nyári ci- gány-pionírtáborokra, amelyeket férjemmel szerveztünk, mert e téren az első kezdeményezők voltunk Szlovákiában. Ezt sajnos hiányolom a vitában, mivel a cigány fiatalokkal való foglalkozás egyre Időszerűbb, és a jövő egészséges homogén nemzedékének nevelése szempontjából elengedhetetlen. Nem értek egyet azzal a felszólalóval, akt azt mondta, hogy ő nem tudna elképzelni egy negy- venöt-ötven éves nőt pionírnyakkendővel a nyakában. Én Idestova harminchárom éve dolgozom a pionír- mozgalomban, és úgy érzem, még nem fásultam bele, még mindig tudok újat, érdekeset nyújtani. Minden, ami a pionírmozgalommal kapcsolatos, érdekel, hiszen ennek alárendeltem egész életemet. A jő plonírdol- gozó szinte szétosztja magát a gyerekeknek, és én is ezt teszem.

Polgári László