Új Ifjúság, 1987 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1987-06-10 / 23. szám

Aranyeső a bajnokoknak, de hol maradtak a mieink? új ifjúság 6 ------------------------------------------------------------------­-----------------------------------------------­Éreztük, nem lesz ennek 16 vé­ge. A kassal (Koäice) és a vítkovt- cel nemzetközi tornászparádén a mie­ink nem tündököltek. Sőt nagyon alatta maradtak lehetőségeiknek, el­várásunknak. Mindez két héttel a moszkvai EB előtt történt. Ráadásul most, amikor a csehszlovák torna lé­tezésének 125. évfordulóját ünnepli, amikor lépten-nyomon e sportág fé­nyes múltláröl beszélünk. Hiszen Vé- ra Odloíllová-Cáslavská mindmáig a világlista csúcsán áll, három olim­pián hét arany- és négy ezüstérmet szerzett, hasonlóan sikeres volt a vi­lágbajnokságokon is, négy Európa- bajnokságról 11 arannyal, 1 ezüsttel és 2 bronzzal tért hazai De a leg­jobbak között említhetnénk például a gerenda királynőjét, Éva Bosáko- vát, világbajnokainkat, Vára Cérnát, Marika Némethovát, a szerenként! döntőkben elért eredményeivel tün­döklő Hana Ríőnát, Éva MareCkovát, Jana Labákovát, Ingrid Holkoviőovát. Jifi Tabák annakidején felvette a versenyt Andrianovval — 1977-ben ugrásban Európa bajnok lett, a moszk­vai olimpián bronzérmet szerzett, ami abban az évben a világlista ötödik helyére vitte fel. Dobogós helyezést ért el Ferdinand Daniä, Pfemysl Krbec, Miloslav Netuéil, Jaroslav Sfastnf, Jozef Koneínf és még so­kan mások. Valamennyien azt bizo­nyították: Csehszlovákiában értenek a tornához, a tehetségek kellőképpen kibontakoznak s mindig a legjobbak között van a helyük Tekintélyt sze­reztünk, komolyan vettek bennünket, de sajnos, úgy tűnik, a moszkvai EB óta, ez már a múlt... Május második felében találkoztak a kontinens legjobb tornászai Moszk­vában az Olimpiai csarnokban. Ez az Európa-bajnokság, sorrendben a ti­zenhatodik, több szempontból is kü­lönbözött az eddigiektől. Nem a FIG rendezte, hanem az újonnan alakí­tott EUG, egyszerre zajlott a nők és a férfiak bajnoksága, először tor násztak az új, szovjet gyártmányú, Elektra szeren, amelyek mellékesen túl „puhák“ voltak, olyannyira, hogy az utolsó percben a lovat kicserél­ték, komputer adta össze a bírák pontjait, s a végeredmény ezreléknyi pontos volt — ami persze nem egy bonyodalmat vont maga után. Először égtek le nőink totálisan ... Először mutatták be talajon a hármasszal- tőt... Mindkét Európa-bajnok trónfosztott lett... Egy hatalmas háromszögben foly­tak az események: az Olimpia csar­nok egyik részében (a másikat levá­lasztották, mert. oly hatalmas, hogy négy futballpályát lehetne egyszerre üzemeltetni rajta), a Rosszija Szálló­ban (ahol az uniók tisztségviselői, a bírák és a versenyzők nagy része lakott) és a Moszkva Szállóban. Itt szállásolták el a versenyzők má­sik felét és az újságírókat. Európa-bajnokságon nincsenek kö­telező gyakorlatok, nincsenek csapat- versenyek, egyéni ranglistát állítanak fel, és szerenként! döntőkre kerül sor, ahol a mezfinv nyolc legjobbia küzd az érmekért. Huszonhat ország 69 férfi versenyzője indult hat, és 72 női tornász négy szeren Ott vol­tak a nagy esélyesek is: a 25 éves Jurij Koroljov, kétszeres ,abszol.űt vi­lágbajnok, az összetettben kétszeres európai ezüstérmes, és a 18 esztendős Jelena Susunova, aki két évvel eze­lőtt Helsinkiben négy elsőséget és öt érmet szerzett. Sérülés miatt hi­ányzott a címvédő Dmitrij Bílozer- csev, ugyanilyan okból színeink leg­jobbja Hana RíCna is, aki a múlt EB-én ezüstérmet szerzett gerendán, összetettben pedig negyedik lett. Jelena Susunova egy EB előtti nyi­latkozatában kijelentette: programja sokkal tartalmasabb, mint két évvel ezelőtt, a gyakorlatot tökéletesen megtanulta, rögzítette, elkerülték a sérülések, és biztosra veszi győzel­mét. A verseny folyamán azonban mégis megingott, bár mindaz, amit mondott, igaznak bizonyult. Csupán eggyel nem kalkulált: pillanatnyi lel­ki hangosságával. Márpedig eléggé labilis volt így történhetett azután meg, hogy elé került a fiatal, ta­pasztalatlan honfitársa, Priahin, s mindkettőjüket megelőzte a 17 éves Román Daniela Sllivas. Ö volt az ösz- szes — beleértve a nőket és férfia­kat — versenyző közül az egyetlen, akit a bírák kétszer a legmagasabb pontszámmal — tízessel (talajon) ér­tékeltek. Daniela május 9-én volt 17 eszten­dős, Dévában, a torna fellegvárában készítik fel Adrian Goreac, Maria Cosma és Béla Ostavian. Családjuk­ban senki sem vonzódik a sporthoz, apja taxisofőr, anyia háztartásbeli. Az iskolában figyeltek fel rá, amikor sporttéhetségeket kerestek. Tanulé­kony, szívós, jókedvű lány és rend­kívül harcias, amit az is bizonyít, hogy az edzéseken nem tartozik a legjobbak közé, gyakran ront, de a versenyeken tökéletesen összpontosít, nem látia vetélytársait, és csak a saját teljesítményével törődik. Ez aztán meglátszik az eredményein is. Lelki stabilitása tökéletes. Persze, ez csak akkor lehetséges, ha a tornász TP°g van győződve teljesítőképességé­ről. Meg voltunk győződve arról, hogy lányaink minden szeren bekerülnek a döntőbe. Bár gyakorlataik tartal­masak voltak, éppen lelki ingadozá­sukkal, hihetetlen lámpalázukkal ren­geteget rontottak, ami végül is a 22., a 23., a 30 helyezést hozta. Sze­replésünket katasztrófának mondhat­juk. Még soha ilyen rosszül nem vizs­gáztunk. Sokan kérdezték, hogy le­hetséges ez. A felelet egyszerű: la­zult a munkamorál, nincs kitartás, utánpótlás, rosszak az edzési felté­telek, s a lányok a könnyebb utat választották: be se mutatták gyakor­lataik nehezét. Csak elmarasztalást érdemelnek, edzőik úgyszintén. Tel­jesen hihetetlennek hangzik, hogy míg a múltban a szovjet és román versenyzők mögé zárkóztunk fel, most megelőztek bennünket az NDK-, az NS2IK-beli, a magyar, a bolgár, sőt még a spanyol lányok is .. A húszesztendős Valerij Lukin lett a király. Ez a kor ebben a sportban egy ilyen hatalmas eredmény eléré­séhez valóban alacsony. A Dinamó Alma-Ata versenyzője valóban min­dent tud, s ráadásul a sportág tör­ténetébe is mint úttörő vonul be: ő mutatta be ugyanis elsőként a vilá­gon a hármasszaltót, furij Koroljov, akit mindenki bajnoknak tippelt, csak a második helyre szorult. Az EB va­lódi szenzációjának azonban Guczo- ghy György számított, akiről két évig alig tudtunk valamit, sérülése miatt keveset edzett, s még két héttel az EB előtt is fájlalta a bokáját. A ma­gyar versenyző ugyan háromszoros Európa- és világbajnok is lólengés­ben, de eddig még soha sem nyúj­tott ilyen kiegyensúlyozott teljesít­ményt. Bár férfi tornászaink nem szere peltek sokkal jobban mint nőink, (helyezésük 22., 24., 26.), mégis jobb fényben mutatkoztak, mivel az utóbbi időben ennél rosszabb eredményeket értek el. Sajnos, ők is túlságosan Ide­geskedtek, az edzők beleegyezése nél­kül „kiengedték“ nehéz elemeiket, így eleve megfosztották magukat és szí­neinket a magasabb pontoktól. Ez az EB tükröt állított hazai tor­nánknak, megmutatta, hogy a dol­gok nem mennek rendjük szerint, hogy hibát hibára halmozunk, vala­hol lekésttik a gyorsvonatot. Futni, természetesen, sokkal nehezebb, mint pontosnak lenni Most azonban nem marad más, hátra, mint mindent bele­adni, mert a csúcs, az októberi vi­lágbajnokság rohamosan közeledik. Rotterdam viszont egyúttal „belépő­jegy“ az 1988-as olimpiai játékokra is! A moszkvai EB gyönyörködtetett. Olyan teljesítményekkel gazdagította ezt a sportot, amelyekről bátran mondhatjuk, hogy a huszonegyedik század határán mozognak. Jelentke­zik az új hullám, a gyakorlatok egy­re nehezebbek, látványosabbak, me­részebbek, már már túlszárnyalják az ember lehetőségeit A VB még érde­kesebb, izgalmasabb lesz. Ott a prog­ramon kötelező gyakorlatok is szere­pelnek, a csapatokat is értékelik. Tehát sokkal igényesebb verseny elé­be nézünk. Ügy hírlik, hogy ha Bilo- zercsev felépül és valami közbe nem jön, rajtol, számítunk Hana Ríőnával is és a román Ecaterina Szabó sem akar hiányozni Egyes szakértők azt mondják, hogy a pálmát a román Golea viszi majd el. Ne bocsátkozzunk egyelőre jóslá­sokba. Egy biztos, a harc kemény lesz. Nagy a tét. Ám mindenképpen a torna fog győzni — annak szép­sége, harmóniája, és ismét bebizo­nyosodik, a torna képes mindunta­lan megújulni... Horváth Katalin Jozef Regec: „Nem emlékszem, hogy valaha is részt vettem volna ilyen ne­héz versenyen. A helyezésemmel termé­szetesen elégedetlen vagyok, úgy számí­tottam, hogy az első tíz között végzek. Minden tőlem telhetőt megtettem, amit csak az edzéseken begyakoroltam.“ Anton Novosad csapakapitány: „A Bé­keverseny nagyon rossz állapotban ta­lált minket. A felkészülés alatt sok olyan dolog történt, aminek nem sza­bad lett volna megtörténnie. Az egész meglehetősen hideg időben zajlott, vi­szont a Jő felkészülésre melegre, ked­vező időre és főleg erős versenyekre van szükség. Ezek most mind hiányoz­tak. Tudom például, hogy a szovjet versenyzők a Békeverseny rajtja előtt lényegesen több színvonalas versenyen vettek részt.“ A szovjet válogatott sem tündökölt viszont. Várakozásnak megfelelően sze­repeltek az NSZK-beli, amerikai, olasz, francia, holdand és norvég kerekesek. Általában megállapítható, hogy minden eddiginél kiegyensúlyozottabb volt a me­zőny. Azt hiszem, tanulhatunk az NDK-tól, ahol gombamód gyarapodik a kiváló bringások száma, ahol e ..mesterség“ apáról fiúra száll. Uwe Ampler győzött. Annak a Klaus Amplernek a fia, aki 1963-ban állt a dobogó legfelső fokán. A Békeverseny díszvendégei között Idén is számos világhíressé? volt. Köz­tük Jan Veself és Gustav Adolf (Távéi Schur, a két elválaszthatatlan ló barát és íetélytárs. A népszerű Távé két íz­ben (1955, 1959) diadalmaskodott a vi­lág legnagyobb amatőr kerékpáros ver­senyén. A berlini rajtnál társaságukban volt még egy fiatalember akit Tan Schurnak hívnak Kitalálták. a nagy Távé fiáról van sző. aki a Veseiy iránt érzett tisztelet leiéül kapta a Tan ne­vet. Fgv kicsit búslakodott mert csak tartalékként került be az NDK csapa­tába. A ..keresztpapa“ Veseiy vigasztalta: — Nem baj fiam a fő, hogy soha ne add fel. Ezt alkalmasint a csehszlovák ver­senyzők is megszívlelhetnék a Jövőben. m. r. Kislányok a dobogón: balról a mindössze 14 éves Alevtyina Prjahina, jobbra az aranyérmes Daniela Silivas. A CSTK felvételei Guczoghy gratulál Koroljovnak az ezüstéremhez, középen az új tornász- király, Lukin. Idén negyve­nedszer rendez­ték meg az ama­tőr kerékpár­sport minden év­ben visszatérő legnagyobb ese­ményét, a kerék­páros Békever­senyt, amelyet nem véletlenül kis világbajnokságnak is tekintenek. Há­rom baráti ország rendezi, s felváltva hol Prágából, hol Berlinből, hol Var­sóból rajtolnak a versenyzők. Idén Ber­linből Indult a mezőny, és Varsóban ért célba — stílusosan 1987 kilométer megtétele után. Az NDK fővárosa fennállásának 750. évfordulóját ünnepit, s a szocialista német állam kerékpározói azzal járul­tak e szép ünnephez, hogy mindent megnyertek, amit csak meg lehetett nyerni. Egyéniben Uwe Ampler, a ko­rábbi évek nem kevésbé híres résztve­vőjének, Klaus Amplernek a fia győ­zött, a csapatversenyt az NDK csapata nyerte. Egymás között osztották el a legjobbaknak Járó mezeket is. A sok­oldalúságért Járó rózsaszín mez szintén Amplgjd illette, az aktivitásért járó lila mez ä kapitány Olaf Ludwtgé, a he­gyek királya és a zöld mez birtokosa szintén Ampler lett, a pontozásos ver­senyért járó fehér mezt Raab kapta. S ha már a legeknél tartunk, néhány további leg a Jubileumi kerékpáros Bé­keversenyről. Idén rajtoltak a verseny történetében a legtöbben. Huszonhat or­szágbői’ 156 kerékpáros állt Berlinben rajthoz. A korábbi csúcsot 1956-ban Je­gyezték. amikor 24 ország 141 verseny­zője indult a küzdelmekben. A Lengyel Ryszard Szurkowskl győzött a legtöbb­ször. négy alkalommal Í1970, 1971, 1973 és 1975), de ő már visszavonult. Csa­patban a Szovjetunió 19 győzelemmel áll az élen. Érdekesség: a Jelenlegi edző, Guszjatnvlkov hatszor volt tagja a győz­tes csapatnak. Harmincegy szakaszgyő­zelmet aratott Olaf Ludwig, aki egy év­folyamon belül „is legtöbbször, hétszer állt a dobogó legfelső fokán Bizonyára még továbh növeli a Jövőben szakasz- győzelmei számát. Jubilált a kerékpáros Békeverseny Á kiírás értelmében évente változik az útvonal. Leghosszabb, 2548 kilomé­teres 1963-ban volt, de ez korántsem állította olyan erőpróba elé a résztve­vőket, mint az 1953-as útvonal, amikor a 93 Induló közül csak 38 (!) ért célba. Könnyű volt viszont a terep 1982-ben, csupán heten adták fel Idő előtt. Valamennyi Békeversenyen csak Len­gyelország és Bulgária csapata vett részt, őket követi 39 részvétellel Csehszlová­kia, Magyarország és Románia. Legtöbb­ször Gustav Adolf Schur indult a Béke- versehyen. 1952 és 1964 között éppen egy tucatszor indult a küzdelmekben. 1955-ben és 1959-ben ő állt a dobogó legfelső fokán az egyéni verseny ersd- ményhirdetésekor ötször lett első csa­pattársaival. Hazai vonatkozásban ]an Veseiy a csúcstartó. Nyolc Békeversenyének mér­lege: győzelem 1949-ben, a győztes csa­pat tagja 1951-ben, 1952-ben, 1954-ben és 1955-ben. Ez volt egyébként az utol­só csehszlovák siker. A következő esz­tendőkben a szovjet biciklisták vették át a főszerepet- tizenkilencszer lett csa­patuk a legfőbb. Sorozatukat csak az NDK-belfek és a lengvelek tudták néha megtörni, mint az idén ts. A Szovjet­unió „csak“ második lett, azt mond­ják. nem volt formában. Ugyanakkor Petrov egyéniben lett második, és a leglobb tíz között négv szovjet verseny­ző van. Hát ba ez a rossz forma lele, akkor . . . akkor mit szóljunk Csehszlo­vákia hetedtk és a legjobb Regec 16. helvébez?! Csehszlovák részről Vnselyn kívül még két kerekes lutotf fel. a csúcsra: 1964-ben Jan Smolfk. 1972-ben pedig Vlastlml! Moravec. Az utóbbi tavaly autószerencsétlenség áldozata lett. Smn- lfk ma ts a válogatott körül dolgozik, ö ígv emlékszik vissza a Békeversenv légkörére­— Mindmáig felejthetetlen marad szá­momra a célba érkezés 1964-ben. A varsói rajtnál dehogy Is voltak győzel­mi reményeim, hiszen tapasztalatlan vol­tam. A harmadik szakasz után kerül­tem az élre. s végig sikerült megőriz­nem vezető helyemet. A díkiosztás olyan­nak tűnt, mint egy álom. A kezemet szorongatták, a közönség tombolt, éle­tem legnagyobb sikere és élménye volt. A verseny sajátos légkörét csak az tud­ja Igazán átérezni, aki már Indult faj­ta. Minden egyes rajt más, megismé­telhetetlen, csodálatos, Ezért ts várom minden évben türelmetlenül a rajtot, ilyenkor ügy érzem, újra visszatért a fiatalságom __ Milyen kár, hogy a mai válogatott tagjainak nem Jutott ki ez az érzés. A csehszlovák együttes mélyen tudása alatt szerepelt. A hetedik hely kudarc­nak számít, soha még Ilyen rosszul nem végeztünk a Békeversenyen. Ha­sonlóan egyéniben sem tündököltek: 16. Regec, 24. Flala, 30. Novosad, 31. Ma- téjka, 94. Jonák. Bizonyára a szakveze­tés dolga, hogy megállapítsa: hol csú­szott hiba az előkészületbe. Egyelőre azonban két vélemény: A jubileumi, 40. kerékpáros Békeverseny győzelmi emelvénye. Középen a győztes Uwe Ampler, tőle jobbra a második helyezett szovjet Petrov, balján a lengyel Mierzejewski bronzérmes. A CSTK felvételei

Next

/
Thumbnails
Contents