Új Ifjúság, 1987 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1987-06-03 / 22. szám
új ifjúság 4 HŰSÉG Huszonkét éves vagyok, fél éve elvált asszony. Gyerekem szerencsére még nincsen. A férjemmel másfél évig éltünk együtt. Géza még én előttem nagyon szerelmes volt egy nála négy évvel idősebb asszonyba, de ő nem volt hajlandó elválni a férjétől, és feleségül menni egy fiatalabb fiúhoz. Én tudtam a dologról, s azt is tudtam, hogy továbbra is, a házasságunk után is barátok maradtak. Ebbe még belenyugodtam, •'e volt valami, amit nem tudtam elviselni: Géza vőlegényként is, férjként is mindent, még a legintimebb dolgait is azzal a nővel beszélte meg. Igaz, hogy ők egymással már nem feküdtek le soha többé. Bár inkább azt tehették volna! Kati — így hívták az asszonyt — egyszer vendégségben volt nálunk, és megpróbált kioktatni, így derült ki, hogy mindent tud rólunk... Szerintem a testi hűség nem fontos, különösen, ha egy férfiról van szó. Megkívánja a régi barátnőjét vagy megkíván egy idegen nőt — istenem, nem szakad le a plafon! De ha valaki elárulja, kibeszéli a másikat, azt, akit állítólag szeret, az már hűtlenség, azzal nem lehet tovább együtt élni. Ezért is váltam el Gézától. N. Ildikó adminisztrátor „Nehezebb hűségesnek lenni szeretőnkhöz, amikor boldoggá tesz minket, mint amikor rosszul bánik velünk.“ (La Rochefoucauld) A primitív népeknél gyakran előfordult és előfordul a poligá- mia (többnejűség vagy a többfór- jűség). Sőt, nem tiltják például a házasság előtti nemi életet, igen elnézőek a „házasságtöréssel“ szemben — és nemcsak a férfi esetében! Gyakori a válás és újra- házasodás, továbbá kijelölnek bizonyos időpontokat, illetve alkalmakat (ünnepek stb.), amikor szabad a korlátlan nemi kapcsolatlétesítés. Hogy mennyire nem csinálnak „nagy ügyet“ a nemi kapcsolatokból, azt jól jellemzi az eszkimók feleségkölcsönzési szokása. Az eszkimó férj a szívesen látott vendéget .nemcsak étellel-itallal kínálja meg, hanem feleségét is kölcsönadja neki éjszakára. Az Énekek énekében a „királynak“ 60 felesége és nyolcvan ágyasa van, Salamon király hatalmas háremében pedig 700 feleség és 300 ágyas lakott. A régi kínai jog szerint közrendű ember két nővért vehetett feleségül, egy főtiszt két nővért meg egy sógornőjüket, egy nagyúrnak kilenc felesége lehetett, az uralkodónak pedig harminchat. A hűséget nem lehet kötelességként kezelni, mert ami kötelező, azt általában nem nagy lelkesedéssel csináljuk. Sokkal helyesebb úgy fogalmazni, hogy a hűség szükségszerű, hiszen feltétlenül kell ahhoz, hogy két ember kitartson egymás mellett. A házasság előtti hűségnek is fontos szerepe van, ugyanis ebben az időszakban alakni ki bennünk valamilyen vélemény a társunkról, s a továbbiakban nagymértékben befolyásolja azt, hogy egy fiú és egy lány mennyire bízik meg egymásban, s azt is, hogyan alakul maid a házasságuk. Én már több mint két éve járok egy lánnyal. Nagyon szeretjük és nagyon jól megértjük egymást. Minden alkalmat kihasználunk arra, hogy együtt lehessünk, és arra is, hogy egymásnak valamilyen — kisebb vagy nagyobb — kedvességgel örömet szerezzünk. Soha még a gondolata sem merült fel bennem annak, hogy megcsaljam vagy hűtlen legyek hozzá. És féltékeny sem vagyok rá, mert tudom, hogy szeret. Már a házasságot fontolgatjuk, de egyelőre még elhalasztottuk, mert mindketten diákok vayunk. De annyi biztos, hogy a házasságba nem lehet azzal a számítással menni, hogy majd úgyis megcsalom a másikat. Mert akkor már régen rossz. Szerintem a válások száma jelentősen csökkenne, ha nem lenne annyi elhamarkodott házasság. S éppen a hűség az alapja annak, hogy egy fiú és egy lány hosz- szabb ideig élvezze egymás társaságát. Nagy András, harmadéves egyetemista „Minden házasságtörő asz- szonynak megbocsájtunk — a miénket kivéve.“ (Ifj. Dumas) Az ősközösségi társadalomban p nő többé-kevésbé egyenrangú társa volt a férfinak. Később, a magántulajdon kialakulása után azonban helyzete alapvetően megváltozott. A nemek közötti munkamegosztás folytán a magántulajdont a férfi szerezte, s így kialakult benne a tulajdonosi szemlélet, melyet aztán feleségére is kiterjesztett, őt Is tulajdonának, mintegy vagyontárgyának tekintette. Ettől kezdve a házasság Is a magántulajdon szolgálatába állt, egyrészt azáltal, hogy a házasságot a vagyongyarapítás eszközének tekintik, másrészt így próbálják biztosítani uralmuk folytonosságát. Ezért fontossá válik, hogy a feleségnek legyen fiúgyermeke, ezért követelik meg a feleségtől házasságkötés előtt a szüzességet, utána pedig a szexuális hűséget. A férfi szexuális szabadsága ugyanakkor csorbítatlan maradt, sőt vagyonától, hatalmától függően még növekedett is. A középkorban a női hűtlenség megelőzésére drasztikus eszközt találtak fel: az erényövet, amely szó szerint lakatra zárta a feleség nemi szervét. A hűbérurak hatalma ekkor alattvalóik magánéletére is kiterjedt. Ennek leghír- hedtebb példája az „első éjszaka joga“ (ius primae noctis), melynek értelmében a földesúrnak joga volt magához rendelni éjszakára a férjhez menő jobbágylányokat. A középkor jelentős fejleménye viszont, hogy ekkoriban kezd kibontakozni a szerelem kultusza — bár még elég bátortalanul — az ún. lovagi szerelem formájában, amely csaknem mindig házasság- tőrő jellegű. A reneszánsz nem hoz közvetlen és tömegméretű változást a nemek viszonyában, bár későbbi kihatásai jelentősek. Eleinte azonban inkább csak folytatja és felerősíti a lovagkor szerelmi kultuszát, kibővítve azt az újra felfedezett ógörög és latin költészet erotikus elemeivel. Divatba jön a galantéria: a csiszolt modorú udvarlás. Sőt, a 17. században már ennek szélsőséges formája, a „précieuse“-ök —• kényeskedők — mozgalma is megjelenik. A házasság viszont a társadalom egyetlen rétegében sem azonos a szerelemmel. Még a polgári házasságban sem, amelynek hagyományai még a mi korunkban is elevenek. Polgári fogalmak szerint ideális párválasztás = „jó parti", ennek ellentéte pedig az ún. „me- szaliansz“ — rangon aluli házasság. A mai polgári házasságban a házastársak kölcsönösen tulajdonuknak, birtokuknak tekintik egymást, s ezt a kölcsönös birtoklást tartják a kapcsolat elvi alapjának. Azt mondják egymásnak: „Te az enyém vagy!“, s azt is „Én a tiéd vagyok!“ Ami azt jelenti: „Én legalább annyira rendelkezem veled, mint te velem.“ A hagyományos polgári eszmény szerint az „úrilánynak“ szűzen kellett az oltár elé járulnia, s erénynek számított, ha szűzies lelkületét később is megtartotta. De maga a férj is elvárta, hogy a felesége gátlásos és tapasztalatlan legyen szexuális dolgokban, mert azt hitte, hogy így biztosabb lehet a hűségben. Gondolkodni azonban úgy gondolkodott, hogy más a házasság és más a szerelem — a feleségnél nem a szerelmi gyönyörök a fontosak. A polgári korszaknak már házasságeszménye a kölcsönös szexuális hűség, de ez egyoldalúan a feleségre volt kötelező. Tizenhat éves lány vagyok, fél évig jártam egy sráccal, de ő hűtlen lett hozzám. Többször is megcsalt, míg együtt jártunk. Ezt elnéztem neki, mert azt mondta, hogy csak engem szeret. Hittem neki, és ez volt a baj. Megkérdeztem tőle, miért tette. Azt válaszolta, hogy neki lehet, ő fiú. Anyukámnak is elmondtam a dolgot. 0 azt mondta, hogy a mi korunkban még természetes a hűtlenség, hiszen mi még csak keressük az igazit, csak most ismerkedünk az élettel. Azt tanácsolta, legyek én is hűtlen a fiúhoz. Szerintem ez nagy hülyeség. A hűség a mi korunkban is fontos. És nemcsak a szerelemben — lehetünk hűek elvhez, eszméhez stb. Szerintem hűség nélkül nagy hazugság csak az élet. Szilvia Az apai nagyszüleim neveltek fel, mert hároméves koromban a szüleim autóbaleset áldozatai lettek. Testvérem nincs. Tizennyolc éves voltam, amikor megismerkedtem Istvánnal. Megadta, amire vágytam: az első szerelmet. Ennek azonban egy idő után vége szakadt. Egyre ritkábban láttam őt, néha hetekre eltűnt. Aztán rájöttem, hogy megcsalt. Nem is ez fájt a legjobban, hanem az, hogy nem állt elém, nem merte kimondani: nézd, vége van, hagyjuk abba. Mindez azonban másodrendű probléma lett, amikor teherbe estem. István nem volt túl boldog, de azt nem merte mondani, hogy ne tartsam meg a gyereket. Négy hónap múlva azonban spontán elvetéltem. Ezután szakítottam Istvánnal. Fél évig teljesen magányos voltam, s bánatomat tetézte, hogy meghalt a nagyapám, aki felnevelt, akit apaként szerettem. Aztán egy véletlen folytán megismerkedtem Tamással, aki nyolc évvel idősebb tőlem, és ismerte apámat is. Sokat mesélt nekem róla. Gyakran találkoztunk, közben megkedveltem és megszerettem őt, s mikor megkérte a kezemet, igent mondtam. Egy hónappal az esküvő után teherbe estem. Minden reménykedés ellenére karácsony előtt elment ez a gyerek is. Teljesen ösz- szetörteni lelkileg. Férjem biztatott és vigasztalt, az ő segítsége nélkül sohasem álltam volna talpra. Most már van gyerekünk, és nagyon szeretem a férjemet. A hűség az életem, ami Tamáshoz köt. A hűség az a szeretet és megértés, ami köztünk létezik. És a hűség az a csecsemő, az a négyhónapos emberke, akinek felnevelése a kettőnk öröme lesz. Tamásé és az enyém. Sz. Tamásné „A hűtlen nő, ha az érdekelt férfi annak tudja, csak hűtlen, ha hűségesnek hisz, akkor hitszegő.“ (La Bruyére) A probléma gyökere abban van, hogy a házastársi hűséget jó né- hányan még ma is azonosnak tartják, összetévesztik a szexuális kizárólagossággal, holott a kettő nem mindig esik egybe Más a szerelem és más a hűség, az utóbbira akkor is szükség van, amikor a szerelem már elmúlt. A hűség lelki beállítottság: elkötelezettség valaki iránt, akit szeretünk, éspedig a szerelemtől függetlenül is — tehát nem mint másneműt, hanem mint embert, egyéniséget. Sokféle hűség van: gyermeki hűség, szerelmi hűség, baráti hűség, hűség a néphez, a hazához stb. Mindegyiknek az a lényege, hogy szolidárisak vagyunk, kitartunk amellett, akit vagy amit jónak és fontosnak tartunk, nagyra becsülünk. A hűség feltételez bizonyos lelki stabilitást, megbízhatóságot, állhatatosságot, de nem feltétlen velejárója a kizárólagosság. Pl. hű barátai lehetünk több embernek is, ha az érdekeik összeegyeztethetők. U- gyanez érvényes a házastársi hűségre. A hűségnek a társunkkal való szolidaritás, a kölcsönös segítőkészség a lényege. Dr. Szilágyi Vilmos Üt éve vagyok házas és szeretem a feleségemet. Lehet, hogy sokan furcsának, hazugságnak tartják majd ezt a kijelentésemet, mert meg kell hogy mondjam: a feleségemen kívül a házasságunk alatt két másik nővel is volt szexuális kapcsolatom. És a feleségem is tudott róla. Mi a házasságunk előtt és alatt is sokat beszélgettünk arról, hogy mennyire tarthatjuk majd meg az önállóságunkat. Megállapodtunk, hogy nem akarunk a másiktól „kötelező“ hűséget, mert a kényszernek úgy sincs értelme. Nem korlátozzuk a másik külső kapcsolatait, hisz az nem képzelhető el, hogy egymás társas szükségletét mindig, mindenkor teljesen ki tudjuk elégíteni. Szerintem a külső kapcsolat csak használ a házasságnak, mert a külső tapasztalatok által házastársunk megértéséhez is közelebb kerülünk. Én nem tartom hűtlenségnek azt, ha a házastárs „megcsalja“ a másikat, azaz szexuális kapcsolatot létesít valaki mással is. Mert mi tulajdonképpen a házastársi hűség lényege? Aki csak megkíván szexuálisan egy „harmadikat“, vagy beleszeret, de nem fekszik le vele, az nem hűtlen? S mit mondjunk arra, aki szexuálisan ugyan nem „lép félre“, de például gazdaságilag vagy a karrierje szempontjából hátrányos helyzetbe hozza, becsapja, átejti házastársát vagy egyszerűen nem törődik vele? Az ilyen embert lehet hűségesnek tartani? Mi szeretjük egymást a feleségemmel, s örömünket leljük a házasságban. Ha felfogásunk mások szemében esetleg elítélendő is. Szerintem legtöbben elismerik, hogy így a jó, ahogyan mi tesz- szük, csak nem merik bevallani — még maguknak sem. Greksa László, 28 éves matematikus Az utóbbi évtizedekben világszerte — hazánkban is — aggasztóan megnövekedett a válások száma. Ennek folytán egyre több a csonka család, s a csonka családokban felnövő gyermek. Vajón arról tanúskodik-e ez, hogy korunkra a hűség üres $zővá vált csupán, a fiatalabb generációk már egyáltalán nem találják fontosnak? A hűség lényege valamilyen elkötelezettség: enélkül nem beszélhetünk hűségről. De hogy ez az elkötelezettség mire irányul és milyen mértékű, az már változó, sőt nagyon is különböző lehet. Napjainkban új típusú elkötelezettségek jönnek létre, amelyek igyekeznek alkalmazkodni a megváltozott életformához és az egyéni igényekhez. De vajon hol a helye életünkben, értékrendünkben a hűségnek? Nemcsak a házastársainak, hanem a hűségnek általában. Szerkesztőségünk kíváncsi a ti nézetetekre is. Ha van a témáról sokakat érdeklő véleményetek, tapasztalatotok, írjátok meg, helyet adunk neki lapunkban. KLINKO ROBERT
