Új Ifjúság, 1987 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1987-06-03 / 22. szám

uj ifjúság 2

S3 MAR A NYÁRRA GONDOLNAK

KOMMENTÁRUNK

EMBERFORMÁLÁS

Nemcsak a gyermeknap ürügyén, hanem pionírmozgalmunk dolgozóinak konferenciái kapcsán is gyakrabban beszélünk a legfiatalabb nemzedék problémáiról. Már a pioníroknak Is tudniuk kell, hogy társadalmunk célja: sokoldalúan fejlett embereket, sokoldalúan fejlett személyiséget nevelni. Bonyolult feladat tehát a gyermekek, az Ifjúság nevelése. A nevelőnek egyrészt kerülnie kell a túlzott, mindenre kiterjedő gyámkodást, mert ezzel csak ellenérzést vált ki, vagy fékezi az Ifjúkori kezdeményezőerőt; de szabad folyást sem engedhet a dolgoknak. És ez vonatkozik nemcsak az Iskolára, hanem az ifjúsági szervezetekre, sőt a pionírszervezetre is.

Lenin hangsúlyozta, hogy „feltétlenül az ifjúsági szövetség szervezeti önállósága mellett kell állást foglalnunk, mégpedig nemcsak azért, mert az opportunisták félnek ettől az önállóságtól, hanem a dolgok lényegénél fogva is. Mert hiszen az ifjúság teljes önállóság nélkül sem jő szocialistákat nem képes soraiból kinevelni, sem arra nem képes felkészülni, hogy a szocializmust előbbre vigye.“ Lenin szavai ma is teljes egészében időszerűek.

A nevelőnek világosan meg kell értenie, hogy a gyermekek és a fiatalok személyiségét főként az egykorúak elsődleges kollektívája alakítja, ezen az alapon kell a személyiséget megfelelő kollektív szellemre hangolni, kifejlesztve ugyanakkor az önállóságot és a kollektívához való kritikai viszonyt.

Már a pionírmozgalom járási és kerületi konferenciái is csaknem mindenütt hangsúlyozták a vezetők tudását, személyiségük fontosságát és erkölcsi sajátosságaikat. Leszögezték azt is, hogy a vezetők személyisége és példamutatása összhangban kell hogy álljon az előttünk álló korszak igényével.

A mai pionírok már a következő évezred építői lesznek. Világosan kell látnunk, hogy hosszabb távon csak tetemes, a mainál nagyobb ráfordításokkal lehet fejleszteni a jövő igényeinek megfelelő oktatási rendszert. Tudjuk azt is, hogy az előrelépés az oktatásban a társadalmi-gazdasági fejlődés fontos feltétele. Társadalmi méretekben jobban kell tudatosítani, hogy csak nagyobb szakértelem, műveltség és képzettség birtokában vívhatunk ki a nagy iramú tudományos-technikai haladásban olyan helyet magunknak, ami társadalmunk felemelkedését és az egyének boldogulását egyaránt lehetővé teszi.

A leírtakkal van összefüggésben az, hogy a csehszlovák szövetségi kormány még 1984 végén határozatot fogadott el a gyermekek műszaki és tudományos képzéséről. Később, a CSKP XVII. kongresszusa megállapította, hogy a jelenleginél sokkal jobban ki lehetne használni azt, hogy birtokában vagyunk a tudományos világnézetnek, mert általa megvan a munkánkhoz szükséges közös elméleti és módszertani alap. Ez a világnézet, a marxizmus-leniniz- mus különböző megközelítési módokat tesz lehetővé, mert bírálóén tudja elsajátítani nemcsak a mai, a múltban kialakult jó gondolatokat is.

Látnunk kell természetesen azt is, hogy a gyermekévek a valóságban játékos évek, a gondatlanság évei, amikor az embert a család és a társadalom maximális gondoskodása veszi körül. De éppen ezek a játékos évek azok, amikor formálódik a gyermek erkölcsi és esztétikai magatartása. A pionírvezetőnek jól fel kell készülnie, hogy eleget tudjon tenni korunk emberformáló követelményeinek. Strasser György

Bombicz Józsefet és Asztalos Imrét nem lesz könnyű előkeríteni. Takács Róbert viszont itt van a közelben —• méri fel a helyzetet Nagy Ferenc, a Szimői (Zemné) Egységes Földművesszövetkezet három alapszervezetből álló. ifjúsági szervezetének elnöke. de azért megbízza egyik fiatal társát, kerítse elő a másik kettőt is, s mindhárman Jöjjenek a szövetkezet irodájába.

— Ha a tavaszi munkákról akarunk beszélgetni, nekik itt a helyük.

Plauter László mérnök irodájában várakozók rájuk. Minden percben benyit valaki, vagy a telefon csörög. De nem is lehetne ez másként a főnövénytermesztő irodájában, hiszen még javában folynak a tavaszi munkák, s nekik közben már a nyári teendőkre is gondolniuk kell. Ennek ellenére jut néhány perce rám is.

Rövidesen kiderül, hogy alig egy éve még ő irányította a három falu, Szimő, Kamocsa (Komoca) és Andód (Andov- ce) egyesített ifjúsági szervezetét.

— Tizenöt éve annak, hogy a szövetkezetek mintájára egyesültek az ifjúsági alapszervezetek is — mondja. — Szerintem szükség volt az egyesítésre, mert elég nagy különbségek voltak a szervezetek között, márpedig ha közösen akartunk gazdálkodni, a szervezeti életben is a közös munkára, eredményekre kpllett törekedni. Ma úgy érzem, hogy helyes volt az akkori döntésünk, mert nemcsak a különbségek szűntek meg, sokkal nagyobb, igényesebb feladatok elvégzésére is vállalkozni tudunk, mint külön-kiilön.

A három fiatalember még nem, de Nagy' Ferenc, az ifjúsági szervezet elnöke közben visszajön.

— Mindjárt itt lesznek — mondja,

A Chemlon Humenné műszálgyárban 1983 és 1985 között kísérletképpen bevezették az „Ifjúsági kezdeményezés számlájá“-t. A kezdeményező az üzemi SZISZ-szervezet volL amely megértette, hogy ez a legjobb módja a tudományos és műszaki eredmények gyakorlati megvalósításának.

Hogy az olvasó emlékezetét is felelevenítsük, hadd mondjuk el, hogy mi is tulajdonképpen az „Ifjúsági kezdeményezés számlája“. Egy olyan mozgalom, amely esetenként az üzem vezetőségével való egyezmény alapján meghatározott feladatok megoldására irányítja a fiatal újítók és feltalálók mozgalmát, az ésszerűsítéseket.

A Chemlotíban az első évet 3 millió 800 ezer korona megtakarítással zárták a fiatalok. A második év haszna 5 és fél millió, a harmadiké pedig 7 és fél millió korona volt. S nemcsak a gyárnak és a népgazdaságnak származott ebből haszna, hanem a SZISZ-szer- vezetnek is, mert a mozgalom írott szabályai értelmében a megtakarított ösz- szeg 5 százaléka mindig a kezdeményező szervezet pénztárát illeti.

majd így folytatja: — Kicsit nehéz helyzetben vagyok, mert még csak most vettem át az irányítást. Eddig a központi falu alapszervezetét vezettem. Pillanatnyilag száztizenkét tagunk van, ebből csupán kilencen nem dolgoznak a szövetkezetben. Ez részben megköny- nyíti a munkánkat, hiszen a céljaink és a lehetőségeink is azonosak. Főleg tavasszal, nyáron és ősszel, a mezőgazdasági csúcsmunkák ideje alatt kell jól összefogni a fiatalokat, hogy rendszeres legyen a szervezeti élet. Azt ma már mindenki természetesnek veszi, hogy az első helyen a termelési feladatok teljesítése áll, ezért a termelésben dolgozó tagjaink kivétel nélkül bekapcsolódnak a SZISZ járási bizottsága által meghirdetett munkaversenybe, és többnyire az elsők között vagyunk.

Éppen ez az oka, amiért találkozni akarok Bombicz Józseffel, Asztalos Imrével és Takács Róberttel. Ök tavaly a legjobbak közé tartoztak a munkaversenyben.

— Most tavasszal kaptam egy új traktort — mondja Asztalos Imre —, amely- lyel főleg a talajelőkészítési munkákba kapcsolódtam be. Más években vetni is szoktam, de ez idén nem sikerült, mert nem tudtunk traktoromhoz való vetőgépet beszerezni. Remélem, jövőre már a vetésből sem kell kimaradnom.

— Te viszont idén sem maradtál ki ebből a munkából — fordulok Bombicz Józsefhez.

— Valamikor gépjavító voltam, de mindig is gépeken szerettem volna dolgozni. Sikerült, mert már több mint tíz éve vezetek traktort, kombájnt. Azt hiszem, idén senki sem irigyelt bennünket, mert valóban nagyon nehéz

Tavaly öt feladat megoldására vállalkoztak és 27 újítási javaslatot nyújtottak be. Ezeknek a haszna együttvéve három és fél millió koronát tett ki. Ezúttal azonban a SZISZ-szervezet pénztára egy fillérrel sem gazdagodott. Hogy miért? Azért, mert a gyár nem teljesítette egészében azokat a -mutatókat, amelyekhez kötve van az újításokért és ésszerűsítésekért járó jutalom kifizetése. De ez sem szegte a fiatalok kedvét. Ahogy Marián Kolesártól, a SZISZ üzemi bizottságának elnökétől megtudtuk, idén öt feladat megoldását vállalják, és legalább 25 újítási javaslatot akarnak benyújtani.

Sok helyen panaszkodnak, hogy a fiatal újítók idegenkednek az „Ifjúsági kezdeményezés számlájáétól, mert az újításukért járó jutalom nem őket illeti, hanem az ifjúsági szervezetet. A Chemlon Humenné fiatal dolgozóinak a példája bizonyítja, hogy ahol jó politikai agitáciőval lépnek fel, ott nincs ilyen gond. A fiatalok megértik, hogy végős soron ők látják a hasznát, ha anyagilag gyarapszik a szervezet.

F. V.

helyzetben voltunk. Az időjárás és a .talajviszonyok alaposan fékezték a munkák ütemét.

— Mi vár rátok most a tavaszi munkák után?

— Mi már most a nyárra gondolunk. A kombájnokat tökéletesen elő kell készíteni. Ezt ellenőrizni is fogják, de nem csak ezért igyekszünk. Elsősorban a mi érdekünk, hogy néhány hét múlva tökéletes gépekkel kezdhessük meg a betakarítást. Részt akarunk venni az aratásban és az ősziek begyűjtésében.

Takács Róbert szintén a szövetkezet műhelyében dolgozik, de az ö munkája merőben más, mint a két társáé. Róbert asztalos, így nincs annyira az időjáráshoz, az évszakokhoz kötve, mégis szükségesnek tartottam, hogy ott legyen, amikor a tavaszi munkákról és a közelgő betakarításról beszélgetünk. Ennek az az oka, hogy ő vezeti a központi falu ifjúsági alapszervezetét, a- melynek a tagjai főleg gépjavítók és gépkezelők. Érdekelt, hogyan tud egy ilyen alapszervezet rendszeres mozgalmi életet élni.

— Nincs okom panaszra.- A csúcsmunkák alatt sem áll meg az élet a szervezetünkben. Minden hónapra jut egy nagyobb rendezvény, a központi SZISZ-feladatokat folyamatosan teljesítjük, és évente kétszer-háromszor kirándulásokra is marad idő. Nincs nagyobb gondunk a klub- és a sportélettel sem. Ha valamelyik rendezvényünkre kicsinek bizonyulna a klubunk, ott a művelődési ház. A szövetkezet támogatja mind a három alapszervezetet, úgyhogy talán egy kicsit irigylésremél- tó is a mi helyzetünk.

Kamocsai Imre

Ismét zakatol a pionírvasút

1955. augusztus 2-én ünnepélyes eseményre került sor Kassán (Koäice). A város pereméről kigördült a Csermely-völgy felé a pionírvasút első szerelvénye. Azőta több mint harminc éven át szállította az utasokat a festői üdülőkörzetbe, és a pionírvasút a város egyik műszaki nevezetessége lett. Ma is hazánk egyetlen pionírvasútja, érdekessége, hogy az öt kilométeres pálya- szakaszon közlekedő szerelvényeken és a három vasútállomáson a felnőttek mellett pionírok teljesítenek szolgálatot, így ismerkedve a szakmával.

Az idő azonban kikezdte a keskeny nyomtávú kisvasutat is, ezért Kelet-Szlovákia székhelyének polgárai ás látogatói egy évig kénytelenek voltak meglenni nélküle. Egy évig tartott a felújítás, hogy május elsején, a munka ünnepén ismét kiröhögjön az első szerelvény; egyelőre csak a Vpred elnevezésű állomásig, amely körülbelül félúton van, de már a további szakaszon is befejezésükhöz közelednek a munkák.

További érdekessége a felújításnak, hogy a tervet az Állami Közlekedési Tervezőintézet SZISZ tagjai Ingyen készítették el. Nagy segítséget nyújtottak és nyújtanak, a vasútépítőknek a fiatal kassai vasutasok és a tanulóifjúság is. A szorgosság, igyekezet eredményeképpen nemsokára teljes hosszában közlekedik majd hazánk egyetlen pionírvasútja. F. V.

NEM CSAK A SAJÁT ZSEBÜKRE

Hatásosabb környezetvédelem

1972-ben Stockholmban az ENSZ égisze alatt először tartottak nemzetközi környezetvédelmi konferenciát, amelynek az első napját, június 5-ét — megemlékezésül és emlékeztetőül — környezetvédelmi világnappá nyilvánították. Azóta ez a nap az emberiség önvizsgálatának napja. Annak a vizsgálata, hogyan sáfárkodunk azokkal a kincsekkel, természeti értékekkel, amelyeknek gazdái lettünk, és amelyektől létünk függ.

Az utóbbi években, évtizedekben a környezetvédelem világszerte az érdeklődés középpontjába került. Az ember és a természet, a természet és a technika közötti egyensúly olyan globális problémává lépett elő, amely mindjárt a háború és béke kérdése után következik. Vannak, akik úgy vélik, hogy a környezeti ártalmak és károsodások legalább annyira veszélyeztetik az emberiség létét, mint a háborúk.

Ha nem is ennyire aggasztó a helyzet, de mindenképpen épp elég súlyos ahhoz, hogy megfontoltan és józanul foglalkozzunk a hatásosabb környezetvédelemmel. Szerencsére a tervszerű gazdálkodást folytató szocialista társadalomnak olyan eszközök vannak a kezében, hogy megoldhatja a környezeti válságot előidéző kérdéseket, és egyensúlyt teremthet az elengedhetetlen tudományos és technikai fejlődés, valamint az egészséges környezet között.

A CSKP XVII. kongresszusa is ezt szögezte le, hogy megfontolt és következetes gazdaságpolitikával képesek leszünk a társadalom és a természeti környezet közötti ellentmondások feloldására. A pártdokumentum leszögezi, hogy a környezetről való gondoskodás az életszínvonal fejlődésének meghatározó tényezője, s bizonyos esetekben a termelőerők fejlődésében Is szerepet játszik. Közérthetőbben fogalmazva, ezentúl nem foghatunk ipartelepítésbe, nagyobb méretű beruházásba anélkül, hogy vele párhuzamosan ne gondoskodjunk a környezet megóvását szolgáló berendezések építéséről.

„Csehszlovákia gazdasági és társadalmi fejlesztésének fő Irányai 1986—1990-re és a 2000- ig terjedő időszakra“ című dokumentum is egyértelműen kimondja, hogy a környezetvédelmet a párt- és állami politika elválaszthatatlan részének kell tekinteni. A most folyó ötéves tervben minimálisan 17 milliárd koronát fordítunk ökológiai célokra, kétszer többet, mint az előző ötéves tervben. De ez még nem minden; a századfordulóig legalább 40 milliárd koronát irányozunk elő a környezet- szennyezés megállítására.

S ne gondoljuk, hogy korábban nem születtek fontos döntések a környezeti ártalmak megakadályozására. Lassan egy éve, hogy életbe lépett „A környezetvédelem és . -építés, valamint a természeti források ésszerű felhasználásáról Szőlő állami koncepció alapelvel“ című dokumentum, amely a szövetségi kormány 1985. szeptember 19-1 keltezésű 226-os számú rendeletének része. Ez a kormányrendelet egyértelműen kimondja, hogy nem létesíthetünk ipartelepet, emberi települést vagy nem avatkozhatunk be más módon a természeti környezetbe anélkül, hogy egyúttal ne gondoskodnánk a szennyezés és egyéb ártalmak megszüntetéséről.

Természetesen minden rendelet annyit ér, amennyit megvalósítanak belőle. Ez pedig csakis rajtunk, az embereken múlik.

Már Jő ideje nagy gond Kelet-Szlovákia vízellátása. Annál lesújtőbb, hogy ugyanakkor, amikor a vízhiány miatt szigorú takarékossági Intézkedéseket vezettek be, vannak termelő- és egyéb üzemek, amelyek megfontolatlanul szennyezik az amúgy Is korlátozott mennyiségben rendelkezésre állő felszíni és talajvizeket, a vízforrásokat.

A nemzeti bizottságok szigorú előírásokkal szabályozzák, hogy az egyes üzemek mennyi és mennyire szennyezett használt vizet bocsáthatnak ki a csatornahálózatba, a folyókba és más felszíni vizekbe. Erre az „engedményre“ azért van szükség, mert a szennyvíz tökéletes megtisztítása egyes esetekben lehetetlen, s bizonyos fokú szennyezés még nem jár környezeti ártalommal. E rendeletek figyelembe veszik, hogy a felszíni vizek kifogástalanok maradjanak, ugyanakkor szem előtt tartják az üzem érdekelt Is.

Annál meglepőbb, hogy az üzemek ennek ellenére Igyekeznek megkerülni a rendeleteket. Se szeri, se száma azoknak az üzemeknek, amelyek a megengedettnél több vagy szennyezettebb vizet engednek ki a csatornahálózatba.

Egyenesen a kerületi székhelyen a Csehszlovák Autőforgalml Vállalat tavaly tízszeresen túllépte a megengedett szennyezettségl határt, a Csehszlovák Autójavító Vállalat pedig hatszorta több kőolajszármazékot bocsátott ki a csatornahálózatba, mint amennyit az előírás megenged. Vannak még rosszabb példák Is. A presovi golyőscsapágygyár ötvenszerte túllépte a kőolajszármazékok türelmi határát.

A Rozsnyói (RoZftava) Járásban és általában mindenütt az autószervizek, sörgyárak, tejgyárak, húsüzemek tartoznak a legnagyobb szeny- nyezők közé. Felelőtlen eljárásukkal csak túlterhelik az amúgy Is túlterhelt deritőállomS- sokat, ahelyett, hogy kisebb derltőállomásokat létesítenének az általuk használt víz megtisztítására. Legrosszabb a helyzet a koäicei, bar- dejovl, michalovcet, poprádl, preéovl, SptSská Nová Ves-l, svidníkl és rozsnyől járásokban. Nem ártana bevonni a vízszennyezés ■ ellenőrzésébe a SZISZ Életfa mozgalmát és az Ifjúsági Fényszóró őrjáratait sem.

A nemzeti bizottságok, a Vízgazdálkodási Felügyelőség, és a Szlovák Halászszövetség megbírságolja ugyan a vízszennyező üzemeket, de a bírságolás nem megoldás, mert ettől még nem lesz tiszta a víz. Bármelyik üzem habozás nélkül kifizeti a bírságot a vállalati kasszából. Az illetékes személyek, akik a felelősséget viselik a vízszennyezésért, meg sem érzik ezt. Minden marad a régiben, a szeny- nyezés folyik tovább.

16 lenne ezért szigorúbb intézkedéseket foganatosítani. Ne a vállalatokat, a közületeket bírságoljuk, hanem azokat, akik a fülük bot. Ját sem mozdítják azért, hogy megoldják a szennyvíztisztítás kérdését. Talán ha a zsebük látja felelőtlen magatartásuk kárát, jobb belátásra térnek. F. V.

A BÍRSÁG NEM MEGOLDÁS